1993.
évi LV. törvény
a magyar állampolgárságról
Az Országgyűlés a magyar állampolgárság erkölcsi súlyának
megőrzése és az állampolgárok Magyar Köztársasághoz
való kötődésének erősítése érdekében, a magyar állampolgársági
jog hagyományait és a nemzetközi szerződések előírásait
figyelembe véve, a magyar állampolgárság keletkezésének,
megszerzésének és megszűnésének szabályairól a következő
törvényt alkotja:
Alapelvek
1. § (1) A magyar állampolgárok között az állampolgárság
keletkezésének, illetőleg megszerzésének jogcíme alapján
különbséget tenni nem lehet.
(2) Senkit nem lehet állampolgárságától, illetve állampolgársága
megváltoztatásának jogától önkényesen megfosztani.
(3) E törvény
- a személy akaratszabadságának tiszteletben tartása
mellett elősegíti a család állampolgárságának egységét;
- elősegíti a hontalanság eseteinek csökkentését;
- biztosítja a személyes adatok védelmét.
(4) A törvénynek nincs visszaható hatálya. A magyar
állampolgárságra azok a jogszabályok az irányadók, amelyek
az állampolgárságra ható tények vagy események bekövetkezésekor
hatályban voltak.
EBH2001. 482. A magyar állampolgárság születéssel történő
megszerzésére a születéskor hatályban volt jogszabályi
rendelkezéseket kell alkalmazni [1879: L. tc. 3. § továbbá
4., 5., 20., 34. és 35. §, 1948: LX. tc. 2. § (1) bek.
a) pont, 12. §, 1957. évi V. tv. 1. § (1) bek. a) pont,
1993. évi LV. tv. 1. § (4) bek., 3. § (1) bek.].
A magyar állampolgárok
2. § (1) Magyar állampolgár az, aki e törvény hatálybalépésekor
magyar állampolgár, továbbá az, aki e törvény erejénél
fogva magyar állampolgárrá válik, vagy e törvény alapján
magyar állampolgárságot szerez, amíg állampolgársága
nem szűnik meg.
(2) Azt a magyar állampolgárt, aki egyidejűleg más államnak
is állampolgára - ha törvény másként nem rendelkezik
-, a magyar jog alkalmazása szempontjából magyar állampolgárnak
kell tekinteni.
A magyar állampolgárság keletkezése
3. § (1) Születésénél fogva magyar állampolgárrá válik
a magyar állampolgár gyermeke.
(2) A nem magyar állampolgár szülő gyermekének magyar
állampolgársága a születés napjára visszaható hatállyal
keletkezik, ha másik szülője - teljes hatályú apai elismerő
nyilatkozat, utólagos házasságkötés, továbbá az apaság
vagy az anyaság bírói megállapítása alapján - magyar
állampolgár.
(3) Ellenkező bizonyításig magyar állampolgárnak kell
tekinteni:
a) a Magyarországon lakóhellyel rendelkező hontalan
szülők Magyarországon született gyermekét;
b) az ismeretlen szülőktől származó, Magyarországon
talált gyermeket.
BH2002. 288. A magyar állampolgárság a születéssel szerezhető
meg; az örökbefogadás nem eredményezi a magyar állampolgárság
megszerzését, de megalapozza a kedvezményes honosítást
[1957. évi V. tv. 1. § (1) bek. a) pont, 7. § c) pont,
1993. évi LV. tv. 3-4. §, Csjt. 47. § (3) bek., 51.
§ (1) bek.].
EBH2001. 482. A magyar állampolgárság születéssel történő
megszerzésére a születéskor hatályban volt jogszabályi
rendelkezéseket kell alkalmazni [1879: L. tc. 3. § továbbá
4., 5., 20., 34. és 35. §, 1948: LX. tc. 2. § (1) bek.
a) pont, 12. §, 1957. évi V. tv. 1. § (1) bek. a) pont,
1993. évi LV. tv. 1. § (4) bek., 3. § (1) bek.].
A magyar állampolgárság megszerzése
Honosítás
4. § (1) Kérelmére honosítható a nem magyar állampolgár,
ha:
a) a kérelem előterjesztését megelőző nyolc éven át
folyamatosan Magyarországon lakott;
b) a magyar jog szerint büntetlen előéletű és a kérelem
elbírálásakor ellene magyar bíróság előtt büntetőeljárás
nincs folyamatban;
c) megélhetése és lakóhelye Magyarországon biztosított;
d) honosítása a Magyar Köztársaság érdekeit nem sérti;
és
e) igazolja, hogy alkotmányos alapismeretekből magyar
nyelven eredményes vizsgát tett, vagy ez alól a törvény
alapján mentesül.
(2) Kedvezményesen honosítható az a nem magyar állampolgár,
aki a kérelme előterjesztését megelőzően legalább három
évig folyamatosan Magyarországon lakott, és az (1) bekezdés
b)-e) pontjában meghatározott feltételek fennállnak,
ha
a) magyar állampolgárral legalább három éve érvényes
házasságban él, vagy házassága a házastárs halálával
szűnt meg;
b) kiskorú gyermeke magyar állampolgár;
c) magyar állampolgár fogadta örökbe, vagy
d) magyar hatóság menekültként elismerte.
(3) Az (1) bekezdés b)-e) pontjában meghatározott feltételek
fennállása esetén, kérelmére, kedvezményesen honosítható
az a magát magyar nemzetiségűnek valló, nem magyar állampolgár,
aki a kérelem előterjesztésekor legalább egy éve Magyarországon
lakik, és felmenője magyar állampolgár volt.
(4) Kedvezményesen honosítható az a nem magyar állampolgár,
akinek a kérelem benyújtását megelőzően legalább öt
éven át folyamatosan Magyarországon volt a lakóhelye,
és az (1) bekezdés b)-e) pontjaiban meghatározott feltételek
fennállnak, ha
a) az ország területén született;
b) kiskorúsága idején létesített magyarországi lakóhelyet;
c) hontalan.
(5) Az (1)-(4) bekezdésekben meghatározott időtartamú,
folyamatos magyarországi lakóhelytől a kiskorú tekintetében
el lehet térni, ha a honosítását a szülővel együtt kéri,
vagy szülője a magyar állampolgárságot megszerezte.
(6) A magyar állampolgár által örökbefogadott kiskorú
gyermek lakóhelyétől függetlenül honosítható.
(7) A köztársasági elnök a folyamatos magyarországi
lakóhely tekintetében az (1)-(4) bekezdésben meghatározott
időtartam, valamint az (1) bekezdés c) és e) pontjában
meghatározott feltétel alól - a belügyminiszter javaslatára
- felmentést adhat, ha a kérelmező honosításához a Magyar
Köztársaságnak fontos érdeke fűződik.
BH2002. 288. A magyar állampolgárság a születéssel szerezhető
meg; az örökbefogadás nem eredményezi a magyar állampolgárság
megszerzését, de megalapozza a kedvezményes honosítást
[1957. évi V. tv. 1. § (1) bek. a) pont, 7. § c) pont,
1993. évi LV. tv. 3-4. §, Csjt. 47. § (3) bek., 51.
§ (1) bek.].
Alkotmányos alapismeretek vizsga
4/A. § (1) A 4. § (1) bekezdés e) pontjában meghatározott
vizsgát a kérelmező a lakóhelye szerint illetékes megyei
(fővárosi) közigazgatási hivatalban a hivatal vezetője
által kijelölt vizsgabizottság előtt teszi le.
(2) Nem köteles vizsgát tenni:
a) a cselekvőképtelen és a korlátozottan cselekvőképes
személy;
b) aki magyarországi felsőoktatási intézményben magyar
nyelvű oktatásban diplomát szerzett;
c) aki a kérelem benyújtásakor 65. életévét betöltötte;
d) aki igazolja, hogy egészségi állapotának tartós és
visszafordíthatatlan romlása miatt képtelen a vizsga
letételére.
Visszahonosítás
5. § Kérelmére visszahonosítható a 4. § (1) bekezdés
b)-d) pontjában meghatározott feltételek fennállása
esetén az a Magyarországon lakó személy, akinek magyar
állampolgársága megszűnt.
Nyilatkozat
5/A. § (1) A Magyar Köztársaság Elnökéhez címzett
írásbeli nyilatkozatával - a nyilatkozattétel napjától
- megszerzi a magyar állampolgárságot az a személy:
a) akit a külföldön tartózkodó egyes személyeknek magyar
állampolgárságuktól való megfosztásáról szóló 1947.
évi X. törvény és az 1948. évi XXVI. törvény, a magyar
állampolgárságról szóló 1948. évi LX. törvény, illetve
az állampolgárságról szóló 1957. évi V. törvény alapján
a magyar állampolgárságától megfosztottak, továbbá az,
aki a Magyar Köztársaság Kormányának 7970/1946. ME rendelete,
a 10.515/1947. Korm. rendelet, a 12.200/1947. Korm.
rendelet alapján veszítette el magyar állampolgárságát,
valamint az, akinek magyar állampolgársága 1947. szeptember
15. és 1990. május 2. napja között elbocsátással szűnt
meg;
b) aki az ország területén született és születésével
nem szerezte meg szülei külföldi állampolgárságát a
szülők állampolgárságára irányadó külföldi jog alapján,
feltéve, hogy a születése napján magyarországi lakóhellyel
rendelkezett és a nyilatkozat megtételét közvetlenül
megelőzően legalább öt éve az ország területén lakik.
A nyilatkozatot az érintett tizenkilencedik életévének
betöltéséig teheti meg;
c) aki magyar állampolgár anyától és külföldi állampolgár
apától 1957. október 1-je előtt született, és születésével
nem vált magyar állampolgárrá.
(2) A nyilatkozat elfogadása esetén a belügyminiszter
bizonyítványban igazolja az állampolgárság megszerzését.
(3) A belügyminiszter határozatban állapítja meg, ha
a nyilatkozat elfogadásának feltételei hiányoznak, beleértve
a 13-15. §-okban a kérelem benyújtására előírtakat.
A határozat felülvizsgálata a Fővárosi Bíróságtól kérhető.
Hatásköri szabályok, eskü és
fogadalom
6. § (1) A magyar állampolgárság honosítással, illetőleg
visszahonosítással történő megszerzésére irányuló kérelemről
- a belügyminiszter előterjesztése alapján - a köztársasági
elnök dönt.
(2) A magyar állampolgárság megszerzéséről a köztársasági
elnök honosítási, illetőleg visszahonosítási okiratot
(a továbbiakban: honosítási okirat) ad ki.
7. § (1) A honosított, illetőleg a visszahonosított
(a továbbiakban együtt: honosított) személy választása
szerint állampolgársági esküt vagy fogadalmat tesz.
Az esküt vagy a fogadalmat a honosított a lakóhelye
szerint illetékes polgármester előtt, illetve a 4. §
(6) és (7) bekezdésének hatálya alá tartozó honosított
a polgármester vagy a magyar külképviselet vezetője
előtt teszi le. A cselekvőképtelen személy nevében az
esküt vagy fogadalmat a törvényes képviselője teszi
le.
(2) A honosított a magyar állampolgárságot az eskü vagy
fogadalom letételének napján szerzi meg. Az eskütétel,
illetve fogadalomtétel tényét és napját a honosítási
okiraton fel kell tüntetni.
(3) Ha a honosított az eskü vagy fogadalom letétele
előtt meghalt, vagy olyan állapotba került, amely megakadályozza
az eskü vagy fogadalom letételében, a magyar állampolgárságot
a honosítási okirat kiállításának napján szerzi meg.
(4) Az állampolgársági eskü szövege:
„Én, ...................... esküszöm, hogy Magyarországot
hazámnak tekintem. A Magyar Köztársaságnak hű állampolgára
leszek, Alkotmányát és törvényeit tiszteletben tartom
és megtartom. Hazámat erőmhöz mérten megvédem, képességeimnek
megfelelően szolgálom. Isten engem úgy segéljen.”
Az állampolgársági fogadalom szövege:
„Én, ...................... fogadom, hogy Magyarországot
hazámnak tekintem. A Magyar Köztársaságnak hű állampolgára
leszek, Alkotmányát és törvényeit tiszteletben tartom
és megtartom. Hazámat erőmhöz mérten megvédem, képességeimnek
megfelelően szolgálom.”
(5) Az állampolgársági eskü és az állampolgársági fogadalom
egyenértékű.
A magyar állampolgárság megszűnése
Lemondás
8. § (1) A külföldön lakó magyar állampolgár - a köztársasági
elnökhöz címzett nyilatkozatában - lemondhat a magyar
állampolgárságáról, ha
a) külföldi állampolgársággal is rendelkezik vagy annak
megszerzését valószínűsíteni tudja.
b)-c)
(2) Ha az (1) bekezdésben megállapított feltételek fennállnak,
a belügyminiszter javaslatot tesz a köztársasági elnöknek
a lemondás elfogadására. A magyar állampolgárság lemondással
való megszűnéséről a köztársasági elnök okiratot ad
ki. A magyar állampolgárság az okirat kiállítása napján
szűnik meg.
(3) A belügyminiszter határozatban állapítja meg, ha
a lemondás elfogadásának feltételei hiányoznak. A határozat
felülvizsgálata a Fővárosi Bíróságtól kérhető.
(4) A lemondás elfogadásától számított egy éven belül
kérheti a köztársasági elnöktől magyar állampolgárságának
visszaállítását az, aki nem szerzett külföldi állampolgárságot.
A magyar állampolgárság visszavonása
9. § (1) A magyar állampolgárság visszavonható attól
a személytől, aki magyar állampolgárságát a jogszabályok
megszegésével, így különösen valótlan adatok közlésével,
illetve adatok vagy tények elhallgatásával a hatóságot
félrevezetve szerezte meg. Nincs helye a visszavonásnak
a magyar állampolgárság megszerzésétől számított tíz
év elteltével.
(2) Az állampolgárság visszavonására okot adó tény fennállását
a belügyminiszter határozattal állapítja meg. A határozat
felülvizsgálata a Fővárosi Bíróságtól kérhető.
(3) A magyar állampolgárság visszavonással történő megszüntetéséről
- a belügyminiszter előterjesztése alapján - a köztársasági
elnök dönt.
(4) A magyar állampolgárság visszavonásáról szóló határozatot
a Magyar Közlönyben közzé kell tenni. A magyar állampolgárság
a határozat közzététele napján szűnik meg.
A magyar állampolgárság igazolása
10. § A magyar állampolgárság érvényes személyi igazolvánnyal,
érvényes magyar útlevéllel vagy állampolgársági bizonyítvánnyal
igazolható.
11. § (1) A belügyminiszter az érintett kérelmére állampolgársági
bizonyítványban igazolja a magyar állampolgárság fennállását,
megszűnését, illetőleg azt, hogy a bizonyítványban megjelölt
személy nem magyar állampolgár.
(2) Az állampolgársági bizonyítvány a kiállításától
számított egy évig érvényes.
(3) Az állampolgársági bizonyítvány ténymegállapítása
ellen az érdekelt fél, a törvényes képviselő, az ügyész,
valamint a gyámhatóság a Fővárosi Bíróságnál keresetet
indíthat.
12. § Az igazságszolgáltatási, a bűnüldöző, az idegenrendészeti,
a nemzetbiztonsági, a katonai igazgatási szervek, a
jegyző (főjegyző), a közjegyző, valamint a konzuli és
külföldi hatóság, továbbá más hatóság, illetőleg állami
szerv megkeresésére a belügyminiszter megállapítja az
ügyfél magyar állampolgárságának fennállását, megszűnését
vagy azt, hogy az ügyfél nem magyar állampolgár.
Az állampolgársági eljárás
13. § (1) Az állampolgárság megszerzésére irányuló
nyilatkozatot és kérelmet, továbbá az állampolgárságról
lemondó nyilatkozatot, valamint az állampolgársági bizonyítvány
kiadása iránti kérelmet (a továbbiakban: állampolgársági
kérelem) magyar nyelven, az e célra rendszeresített
nyomtatványon, személyesen kell benyújtani a kérelmező
lakóhelye szerint illetékes települési - fővárosban
a kerületi - önkormányzat polgármesteri hivatala anyakönyvvezetőjéhez,
a külföldön élő kérelmező esetében az illetékes magyar
konzuli tisztviselőhöz.
(2) A kérelmet az anyakönyvvezető nyolc napon belül,
a konzul az átvételtől számított első diplomáciai postával
köteles felterjeszteni a belügyminiszterhez.
14. § (1) Az állampolgársági kérelemnek és a 12. § szerinti
megkeresésnek tartalmaznia kell az érintett személyi
adatait (név, lakcím, születési, házasságkötési adatai),
felmenői személyi adatait, valamint az állampolgárságra,
külföldre távozás időpontjára vonatkozó adatokat.
(2) Az állampolgársági kérelemhez a kérelmezőnek mellékelnie
kell születési anyakönyvi kivonatát és a családi állapotát
igazoló okiratokat, továbbá a kérelem elbírálásához
e törvény 4-5., 8. és 11. §-ában meghatározott feltételek
fennállását igazoló okiratokat.
(3) Ha a kérelem hiányos vagy az elbíráláshoz szükséges
adatokat nem tartalmazza, a belügyminiszter a kérelmezőt
más közokiratok bemutatására is felhívhatja. Ilyenek
különösen: a hatósági erkölcsi bizonyítvány, az állampolgársági
bizonyítvány, a honosítási, visszahonosítási, elbocsátási
okirat, a magyar útlevél, az illetőségi bizonyítvány,
továbbá a születési, házassági, halotti anyakönyvi okirat.
(4) Idegen nyelvű okiratot hiteles magyar nyelvű fordítással
ellátva kell a kérelemhez csatolni.
15. § (1) Az állampolgársági kérelmet a cselekvőképes
kérelmező személyesen, a korlátozottan cselekvőképes,
illetőleg a cselekvőképtelen személy nevében a törvényes
képviselője terjesztheti elő.
(2) A honosítási és visszahonosítási kérelem, valamint
a lemondási nyilatkozat benyújtásakor a korlátozottan
cselekvőképes személyt is meg kell hallgatni.
(3) Kiskorú személy magyar állampolgárságról való lemondásához
- ha elháríthatatlan akadálya nincs - mindkét szülő
hozzájáruló nyilatkozatát mellékelni kell.
(4) Házastársak, illetve szülő együttélő kiskorú vagy
cselekvőképtelen nagykorú gyermekével közös honosítási,
visszahonosítási kérelmet, illetőleg a magyar állampolgárságról
lemondó nyilatkozatot terjeszthet elő.
16. § (1) A honosítási okiratot a belügyminiszter megküldi
a kérelmező lakóhelye szerint illetékes polgármesternek,
a 4. § (6) és (7) bekezdése alapján honosított esetében
a polgármesternek vagy a magyar konzuli tisztviselőnek.
(2) Az állampolgársági esküt vagy fogadalmat a letételére
szóló felhívás kézbesítésétől számított két hónapon
belül kell letenni. A határidőt a belügyminiszter kérelemre
meghosszabbíthatja.
(3) Ha az állampolgársági eskü vagy fogadalom letételére
a felhívás kézbesítésétől számított egy éven belül,
a kérelmező hibájából nem kerül sor, a honosítási, visszahonosítási
határozat hatályát veszti.
17. § (1) A belügyminiszter egy éven belül adja ki az
5/A. § (2) bekezdésében meghatározott bizonyítványt,
vagy hozza meg az 5/A. § (3) bekezdése szerinti határozatot.
(2) A belügyminiszter a magyar állampolgárság honosítással,
illetőleg visszahonosítással történő megszerzésére irányuló
kérelemről a 6. § (1) bekezdésében foglalt előterjesztést
huszonegy hónapon belül nyújtja be a köztársasági elnöknek.
A belügyminiszter hat hónapon belül tesz javaslatot
a köztársasági elnöknek a lemondás elfogadására, vagy
hozza meg a 8. § (3) bekezdése szerinti határozatot.
(3) Az állampolgársági bizonyítvány kiadása iránti kérelemnek,
valamint a 12. § szerinti megkeresésnek a belügyminiszter
három hónapon belül tesz eleget.
(4) Az (1)-(3) bekezdésben megállapított határidő a
nyilatkozatnak, a kérelemnek, illetve a megkeresésnek
a belügyminiszterhez érkezése napján kezdődik, amely
indokolt esetben egy ízben három hónappal meghosszabbítható.
(5) A honosítási és visszahonosítási kérelmet, valamint
a lemondási nyilatkozatot a köztársasági elnök döntéséig,
az állampolgársági bizonyítvány iránti kérelmet a bizonyítvány
kiadásáig a kérelmező visszavonhatja. Ilyen esetben
az eljárást a belügyminiszter megszünteti.
(6) Az állampolgársági eljárásban a kérelmező helyett
meghatalmazottja is eljárhat, kivéve, ha e törvény személyes
eljárást ír elő. Az állampolgársági ügyben eljáró szerv
a képviseleti jogosultságot megvizsgálhatja és visszautasítja
az olyan meghatalmazott eljárását, aki az ügyben a képviselet
ellátására nem alkalmas, vagy aki a jogosultságát nem
igazolja.
(7) Ha az állampolgársági ügy eldöntése olyan kérdés
előzetes elbírálásától függ, amelyben az eljárás más
szerv hatáskörébe tartozik, a belügyminiszter az eljárást
felfüggeszti. Ha a más szerv előtti eljárás megindítására
a kérelmező jogosult, erre megfelelő határidő kitűzése
mellett a belügyminiszter felhívja. Ha a kérelmező a
felhívásnak nem tesz eleget, a belügyminiszter az eljárást
megszünteti vagy a rendelkezésre álló adatok alapján
dönt, illetve tesz előterjesztést a köztársasági elnöknek.
Adatvédelem, adatszolgáltatás
18. § Az állampolgársági iratba betekinthet:
a) az ügyben érintett személy, halála után leszármazója,
valamint felmenője;
b) az igazságszolgáltatási, a bűnüldöző és a nemzetbiztonsági
feladatokat ellátó szervek a hatáskörükbe tartozó ügyben,
törvényben szabályozott eljárásuk során.
19. § (1) A magyar állampolgárság megszerzésével kapcsolatos
adatszolgáltatást - beleértve a 14. § (1) bekezdésében
és a 20/A. §-ban meghatározott adatokat is - a honosított
lakóhelye szerint illetékes települési önkormányzat
polgármesteri hivatalának anyakönyvvezetője teljesíti
más anyakönyvvezetőnek, a polgárok személyi adatait
és lakcímét nyilvántartó hatóságnak, az idegenrendészeti,
a menekültügyi hatóságnak, valamint a Központi Statisztikai
Hivatalnak.
(2) A magyar állampolgárság megszűnéséről a belügyminiszter
értesíti a polgárok személyi adatait és lakcímét nyilvántartó
hatóságot, az anyakönyvi hatóságot, a Központi Statisztikai
Hivatalt, továbbá - a hadköteles személyek esetében
- a Honvédelmi Minisztériumot.
(3) Az állampolgársági eljárás során a belügyminiszter
a) betekinthet az anyakönyvbe, az anyakönyvi alapiratokba,
és ezekről másolatot kérhet;
b) adatot kérhet és betekinthet a polgárok személyi
adat- és lakcímnyilvántartásába és a külföldiek nyilvántartásába;
c) adatot kérhet a rendőrségi, a bűntettesek és a büntetőeljárás
alatt állók nyilvántartásából, valamint az ügyészségtől
és a bíróságtól;
d) véleményt kérhet a jegyzőtől, a gyámhatóságtól és
az idegenrendészeti hatóságoktól, továbbá véleményt
kér a rendőrségtől és az illetékes nemzetbiztonsági
szolgálattól.
20. § Az állampolgársági iratok nem selejtezhetők, őrzésükről
és nyilvántartásukról a belügyminiszter gondoskodik.
Névmódosítás
20/A. § (1) A honosítást vagy visszahonosítást kérő
külföldi egyidejűleg kérheti
a) azt, hogy saját vagy felmenője egykori magyar családi
nevét viselhesse;
b) többtagú családi nevéből egy vagy több tag, valamint
a nemre utaló végződés vagy névelem elhagyását;
c) családi nevének magyarra fordítását;
(2) A névmódosítási kérelmet okirattal vagy szakvéleménnyel
kell alátámasztani.
(3) A névmódosítás engedélyezéséről a belügyminiszter
okiratot ad ki, mely a 7. §-ban szabályozott eskü- vagy
fogadalomtétel napján lép hatályba.
(4) A névmódosítást anyakönyvezni kell.
Záró rendelkezések
21. §
22. § Az e törvény rendelkezései alapján indított perekben
- ha e törvény másként nem rendelkezik - a polgári perrendtartásról
szóló 1952. évi III. törvény XX. fejezetét kell alkalmazni.
23. § (1) E törvény alkalmazása szempontjából Magyarországon
lakik az a lakóhellyel rendelkező nem magyar állampolgár,
akinek bevándorlását engedélyezték, vagy akit menekültként
elismertek, valamint aki letelepedési engedélyt kapott,
továbbá az Európai Unió más tagállamának EGT tartózkodási
engedéllyel rendelkező állampolgára.
(2) E törvény alkalmazása szempontjából külföldön lakik
az a személy, akinek Magyarországon nincs bejelentett
lakóhelye vagy tartózkodási helye.
24. § (1) E törvény a kihirdetését követő negyedik hónap
első napján lép hatályba.
(2) Az államigazgatási eljárás általános szabályairól
szóló, az 1957. évi IV. törvényt módosító és egységes
szövegét megállapító 1981. évi I. törvény 3. § (7) bekezdése
helyébe a következő rendelkezés lép: „3. § (7) E törvény
hatálya a szabálysértési és az állampolgársági eljárásra
nem terjed ki.”
(3) E törvény hatálybalépésével hatályát veszti:
- az állampolgárságról szóló 1957. évi V. törvény és
a végrehajtásáról szóló 1957. évi 55. törvényerejű rendelet;
- a magyar állampolgárságtól megfosztó határozatok hatályának
megszűnéséről szóló, az 1990. évi XXVII. törvény és
a módosításáról rendelkező 1990. évi XXXII. törvény;
- a helyi önkormányzatok és szerveik, a köztársasági
megbízottak, valamint egyes centrális alárendeltségű
szervek feladat- és hatásköreiről szóló 1991. évi XX.
törvény 1-2. §-a;
- az egyes tanácsi testületi hatáskörök módosításáról
szóló 1972. évi 21. törvényerejű rendelet 7. §-a.
(4) Felhatalmazást kap a Kormány, hogy megállapítsa:
a) a belügyminiszter e törvényben meghatározott feladatainak
részletes szabályait;
b) az eskü vagy fogadalom letételével kapcsolatos feladatokat;
c) a jegyzőnek, az anyakönyvvezetőnek és a konzulnak
az állampolgársági kérelmek átvételével, az okiratok
továbbításával, valamint a hatósági nyilvántartások
értesítésével kapcsolatos feladatait;
d) az eljárásban használandó formanyomtatványokat;
e) a 4. § (1) bekezdés e) pontjában előírt vizsga követelményeit,
valamint a közigazgatási hivatal vezetőjének a vizsgával
kapcsolatos feladatait és az eljárás rendjét, a vizsga
letétele alóli felmentésre való jogosultság igazolásának
szabályait, a vizsga letételét igazoló okmány tartalmát
és biztonsági követelményét.
|
