1879. évi L. törvénycikk

a magyar állampolgárság megszerzéséről és elvesztéséről

1. § A magyar korona összes országaiban az állampolgárság egy és ugyanaz.
2. § Az állampolgárság megszerzéséről.
A magyar állampolgárság csak a következő módon szereztetik meg:
1. leszármazás, - 2. törvényesités, - 3. házasság, - 4. honositás által.
3. § Leszármazás.
Leszármazás által megszerzik a magyar állampolgárságot a magyar állampolgár törvényes gyermekei és magyar állampolgárnő törvénytelen gyermekei mindkét esetben akkor is, ha a születés helye a külföldön van.
4. § Törvényesités.
Törvényesités által az állampolgárságot megszerzik a magyar állampolgárnak külföldi nőtől született törvénytelen gyermekei.
5. § Házasság.
Házasság által megszerzi a magyar állampolgárságot azon külföldi nő, a ki magyar állampolgárhoz megy férjhez.
6. § Honositás.
Honositás által megszerzi a magyar állampolgárságot azon külföldi, a ki a 11. §-ban megnevezett hatóságok egyikétől honositási okiratot, vagy a 17. § értelmében Ő Felségétől honositási oklevelet nyer s a magyar állampolgári esküt vagy fogadalmat leteszi.
7. § A honositott férfi által szerzett magyar állampolgárság kiterjed nejére és atyai hatalom alatt levő kiskoru gyermekeire.
8. § A magyar állampolgárságnak honositás által megszerzéséről honositási okiratot csak oly külföldi nyerhet a ki:
1. rendelkezési képességgel bir, vagy ha ennek hiányát törvényes képviselőjének beleegyezése pótolja;
2. valamely belföldi község kötelékébe fel van véve, illetőleg felvétele a község által kilátásba helyeztetik;
3. a belföldön öt év óta megszakitás nélkül lakik;
4. kifogástalan magaviseletü;
5. bir annyi vagyonnal, vagy olyan keresetforrással, a melyből lakása helyének körülményeihez képest magát és családját eltarthatja;
6. az adózók lajstromába öt év óta be van vezetve.
Oly külföldi honositásánál, kit magyar állampolgár törvényeink szerint örökbe fogadott, ezen § 3., 5. és 6. pontjainak feltételei elengedhetők, ha az örökbefogadó az 5. és 6. pontban foglalt feltételeknek megfelelt.
9. § A magyar állampolgárság megszerzése végett a kellőleg felszerelt folyamodvány azon törvényhatóság első tisztviselőjéhez (alispán, polgármester), illetőleg a határvidéken azon járási hivatal vagy városi tanácshoz nyujtandó be, a melynek területén illetőleg kerületében folyamodó lakik.
10. § A 9. §-ban megjelelt hatóság a folyamodványt és mellékleteit megvizsgálja, esetleg folyamodót a hiányzó szükséges okiratok pótlására utasitja s azon esetben, ha az okiratok alakja vagy tartalma ellen aggály merül fel, az illető hatóságoktól felvilágositást kér s az iratokat indokolt véleménye kiséretében a belügyministerhez illetőleg a horvát-szlavon-dalmát bánhoz, vagy a határvidéki országos hatósághoz felterjeszti.
11. § A 8., 9. és 10. § értelmében eszközlendő honositás tárgyában azokra nézve, a kik Magyarország és Fiume területén laknak: a belügyminister, - azokra nézve, a kik Horvát-Szlavonországok területén laknak, a horvát-szlavon-dalmát bán illetőleg a határvidéki országos hatóság határoz s azon esetben, ha a kérelemnek helyt ad, az illető részére honositási okiratot állit ki, minden egyes eset azonban a kellő nyilvántartás végett a ministerelnök tudomására hozandó.
12. § A honositási okiratban világosan kiteendő, hogy a honositott a magyar állampolgárok közé felvétetik s a 7. § esetében nejének és azon gyermekeinek nevei is felemlitendők, a kikre a honositás kiterjed.
13. § A honositási okirat a felterjesztést tevő hatósághoz leküldetvén, ez a határozatról a 9. §-ban megnevezett illetékes hatóságot értesiti, mely a folyamodót az eskü (fogadalom) letétele napjának meghatározása mellett tudósitja.
Az eskü a törvényhatóság első tisztviselője a határőrvidéken pedig a járási főnök, illetőleg a polgármester vagy helyetteseik előtt teendő le.
14. § Az állampolgári eskü (fogadalom) szövege a következő:
"Én N. N. esküszöm az élő Istenre (fogadom) hogy Ő császári és királyi Felségéhez Magyarország Apostoli királyához és a magyar korona országai alkotmányához hű leszek s igérem, hogy magyar állampolgári kötelességeimet hiven teljesiteni fogom."
15. § Az eskü (fogadalom) letételéről jegyzőkönyv veendő fel, a melyet az esküt (fogadalmat) tevő aláir. Az eskü (fogadalom) letételének napja, annak aláirásával ellátva, a ki előtt az letétetetett, a honositási okiratra feljegyzendő s ezen okirat a honositottnak átadandó.
A honositott ezen naptól kezdve magyar állampolgár; a törvényhozás tagja azonban, kivéve a 17. § esetét, csak a honositás után tiz év mulva lehet.
16. § Ha az, a kinek részére a honositási okirat kiállittatott, s a ki az eskü (fogadalom) letételére megidéztetett, az idézés kézbesitésétől számitandó egy év alatt az eskü (fogadalom) letétele végett nem jelentkezik és azt le nem teszi, a honositási okirat hatályát veszti s azon hatóságnak, a mely azt kiállitotta, az idézés kézbesitéséről szóló bizonyitványnyal együtt, felterjesztendő.
17. § A ministerium javaslatba hozhatja Ő Felségénél azon külföldiek honositását, kik a magyar korona országai irányában rendkivüli és kitünő érdemeket szereztek és vagy a belföldön laknak, vagy kijelentik, hogy itt letelepedni fognak, habár a 8. § 2. 3. és 6. pontjaiban felsorolt kellékekkel nem birnak is.
Ha az ekképen honositott valamely belföldi község kötelékébe való felvételért még nem folyamodott: községi illetősége egyelőre Budapesten lesz.
A királyi oklevéllel honositottakra is alkalmazandók a fentebbi 12., 13., 14., 15. és 16. § határozatai.
18. § A honositott külföldi a honositás által magyar nemességet nem nyer.
19. § Mindaddig, mig idegen honosságuk be nem bizonyittatik, magyar állampolgároknak tekintendők:
1. a kik a magyar korona országai területén születtek;
2. a kik ezen területen mint lelenczek találtattak és neveltetnek vagy felneveltettek.
20. § Az állampolgárság elvesztéséről.
Megszünik a magyar állampolgárság:
1. elbocsátás;
2. hatósági határozat;
3. távollétel;
4. törvényesités, és
5. házasság által.
21. § Elbocsátás.
Az elbocsátás iránt béke idejében a Magyarország és Fiume területén levő községek kötelékébe tartozókra nézve a belügyminister, a Horvát-Szlavonországok területén levő községek kötelékébe tartozókra nézve a horvát-szlavon-dalmát bán, illetőleg a határőrvidéki országos hatóság hoz végérvényes határozatot.
Ezen határozatban, ha a kérelemnek hely adatik, kimondandó, hogy az illető a magyar állam kötelékéből elbocsáttatik. Az ily határozatok pedig a szükséges nyilvántartás végett esetről-esetre a miniszterelnök tudomására hozandók.
22. § A sorhadi (hadi tengerészeti), tartalék- és póttartaléki szolgálat kötelezettségében álló egyének csak azon esetben bocsáthatók el a magyar állam kötelékéből, ha a közös hadügyminisiertől, a honvédek pedig csak azon esetben, ha a honvédelmi ministertől a véderő kötelékéből elbocsátó levelet nyertek.
A fennebbi védkötelezettségben nem álló, de ez alól végleg fel nem mentett egyének, a kik 17-ik életévüket betöltötték, csak azon esetben bocsáthatók el a magyar állam kötelékéből, ha az illető törvényhatóság bizonyitványával kimutatják, miszerint elbocsáttatásukat nem azon czélból kérik, hogy a védkötelezettségtől meneküljenek.
23. § A 22. §-ban foglalt szabályok alól a viszonosság feltétele mellett kivételnek van helye azokra nézve, a kiknek az ausztriai állampolgárság elnyerése kilátásba helyeztetett.
Ezek a magyar állam-kötelékből elbocsátandók, ha kimutatják, hogy mindazon kellékekkel birnak, a melyek a 24. § 1., 2. és 3. pontjaiban felsoroltatnak.
Ezen határozat azonban a 22. § esetében az osztrák cs. kir. ministeriummal közlendő.
24. § A magyar állam kötelékéből való elbocsátás béke idejében más okokból, mint a melyek a 22. §-ban foglalvák, nem tagadható meg annak, a ki kimutatja, hogy
1. rendelkezési képességgel bir, vagy hogy kérelméhez atyja beleegyezésével, illetőleg gyámja vagy gondnoka, gyámhatóságilag jóváhagyott beleegyezésével hozzájárul;
2. állami és községi adóval hátralékban nincs;
3. nem áll a magyar korona országai területén büntető vizsgálat alatt, vagy oly büntető birói itélet ellene nem hozatott, mely még végrehajtva nincs.
25. § Háboru idejében a magyar állampolgárságból való elbocsátás iránt minden egyes esetben a ministerium előterjesztésére Ő Felsége határoz.
26. § Az elbocsátás kiterjed az elbocsátott férfi nejére és a mennyiben a 22-ik § értelmében kivételnek nincs helye, atyai hatalom alatt levő kiskoru gyermekeire, ha ezek az atyával, illetve férjével együtt kiköltöznek.
27. § A magyar állam kötelékéből való elbocsátás végett a kellőleg felszerelt folyamodvány azon törvényhatóság első tisztviselőjéhez (alispán, polgármester), illetőleg a határvidéken azon járási hivatalhoz vagy városi tanácshoz nyujtandó be, a melynek területén, illetőleg kerületében folyamodó községi illetőséggel bir.
Ezen hatóság a folyamodvány tekintetében a 10. §-ban meghatározott eljárást követi.
28. § Az elbocsátási okiratban világosan kiteendő, hogy az illető a magyar állam kötelékéből elbocsáttatik s a 26. § esetében az elbocsátott nejének és azon gyermekeinek nevei is felemlitendők, a kikre az elbocsátás kiterjed.
29. § Az elbocsátási okirat, kézbesitése napjától kezdve, a magyar állampolgárság elvesztését vonja maga után.
Azonban az elbocsátás érvénytelenné válik, ha az elbocsátási okirat kinyerése után a kiköltözés idejéig az elbocsátottra nézve a 24. § 2. és 3. pontjaiban körülirt akadályok valamelyike felmerül, vagy e nélkül is, ha az elbocsátott az elbocsátási okirat kézbesitése napjától számitandó egy év alatt ki nem költözött.
30. § A 11. §-ban megnevezett hatóságok az állampolgárság elvesztését az igazgatásuk alatt levő területen községi illetőséggel biró azon magyar állampolgárokra nézve kimondhatják, a kik engedélyük nélkül más állam szolgálatába állottak, ha felszólitásukra a meghatározott idő alatt ezen szolgálatból ki nem lépnek.
A jelen §-ban érintett határozatok, a szükséges nyilvántartás végett, esetről-esetre a ministerelnök tudomására hozandók.
31. § Távollétel.
Azon magyar állampolgár, ki a magyar kormány vagy az osztr.-magy. közös ministerek megbizása nélkül 10 évig megszakitás nélkül a magyar korona területének határain kivül tartózkodik, elveszti magyar állampolgárságát.
A távollét ideje azon naptól számitandó, a melyen az illető a magyar korona területének határát elhagyva távozott a nélkül, hogy magyar állampolgárságának fentartását a 9-ik §-ban megnevezett illetékes hatóságnak bejelentette volna; vagy ha utlevéllel távozott, a mely napon utlevele lejárt.
A távollét folytonossága megszakittatik az által, ha az eltávozott magyar állampolgárságának fentartását a fentebb nevezett illetékes hatóságnak bejelenti, vagy ujabb utlevelet szerez, vagy valamely osztrák-magyar konzuli hivataltól tartózkodási jegyet nyer, avagy valamely osztrák-magyar konzuli község anyakönyvébe beiratik.
32. § A magyar állampolgárságnak ily módon történt elvesztése kiterjed a távollevő férfinak vele élő nejére és vele levő atyai hatalom alatt álló kiskorú gyermekeire.
33. § Törvényesités.
Elvesztik a magyar állampolgárságot azon gyermekek, a kik külföldi honosságu természetes atyjuk hazája törvényei értelmében törvényesittetnek, kivévén, ha ezen törvényesités által atyjuk állampolgárságát el nem nyerték s törvényesittetésük után is a magyar korona országai területén laknak.
34. § Házasság.
Elveszti magyar állampolgárságát azon nő a ki nem magyar állampolgárhoz megy férjhez.
35. § Nem veszti el magyar állampolgárságát azon külföldi nő, a ki magyar állampolgárhoz férjhez menvén, özvegységre jutott, férjétől biróilag elválasztatott, vagy a kinek házassága feloldatott.
36. § Azon magyar állampolgár, a ki egyszersmind más állam polgára, mindaddig magyar állampolgárnak tekintendő, mig magyar állampolgárságát a jelen törvény értelmében el nem vesztette.
37. § Az állampolgárság visszanyeréséről.
Visszanyeri magyar állampolgárságát azon nő, a ki külföldihez ment férjhez, az által, ha házassága az illetékes biróság által érvénytelennek nyilvánittatik.
38. § Visszhonositás.
Azokra, a kik a magyar állampolgárságot elvesztették, s a magyar állampolgárok közé leendő felvételért folyamodnak, a honositásról szóló fennebbi szabályok alkalmazandók, a mennyiben a következő §-ok kivételt nem tesznek.
39. § A ki elbocsátás vagy távollétel által elveszté magyar állampolgárságát s más állampolgárságot nem szerzett, a magyar állampolgárok közé visszavehető akkor is, ha a magyar korona országai területére lakni vissza nem tért.
Ez utóbbi esetben a visszhonositott visszanyeri előbbi községi illetőségét.
40. § A ki elbocsátás vagy távollét által elvesztette magyar állampolgárságát s a magyar korona országai területére visszatérvén, valamely belföldi község kötelékébe felvétetik, illetőleg ezen felvétel részére kilátásba helyeztetik, folyamodása folytán a magyar állampolgárok közé visszaveendő.
41. § Azon nő, a ki férjének elbocsátása, távolléte vagy külföldivel kötött házassága folytán elvesztette magyar állampolgárságát, ha férjétől biróilag elválasztatik, házassága feloldatik, vagy özvegységre jut, s a magyar korona országai területén valamely község kötelékébe felvétetik vagy ezen fölvétel kilátásba helyeztetik, folyamodása folytán visszaveendő a magyar állampolgárok közé.
42. § A ki törvényes atyja elbocsátása vagy távolléte által, mint kiskoru, elvesztette magyar állampolgárságát, atyja halála után vagy miután új hazája törvényei szerint elérte nagykorúságát, s mindkét esetben a magyar korona országai területén valamely község kötelékébe fölvétetett, illetőleg ezen felvétel kilátásba helyeztetett, folyamodása folytán, melyhez ha kiskoru gyámja hozzájárulása szükséges, a magyar állampolgárok közé visszaveendő.
43. § A visszhonosítási kérvény, a 38, 39, 40, 41, 42. § eseteiben a 9. §-ban megjelölt azon hatósághoz nyujtandó be, melynek területéhez azon község tartozik, mely község kötelékébe az illető felvétetik, illetőleg ezen felvétel részére kilátásba helyeztetik.
44. § Visszhonositottra nézve a 15. § azon intézkedése, hogy 10 év mulva lehet csak a törvényhozás tagja, rendszerint ki nem terjed; kivévén ha a magyar állampolgárságot honositás utján nyerte meg, (6. §) s az elnyerés idejétől még 10 év nem telt el.
45. § Zárhatározatok.
A törvényhatóságok, illetőleg a határvidéken a járási hivatalok és a városi tanácsok tartoznak a honositásokról és az elbocsátásokról külön, két-két példányban jegyzéket vezetni.
I. A honositásokról vezetendő jegyzék rovatai a következők:
1. az év első napján kezdődő folyó szám;
2. a honositottnak, illetőleg visszhonositottnak neve, életkora és foglalkozása;
3. a honositott előbbi hazája és illetőségi községe;
4. azon családtagok neve és életkora, a kikre a honositás kiterjed;
5. a honositási okirat kelte és száma;
6. jegyzet, a melyben a visszhonositottakra nézve feljegyzendő, hogy mily módon vesztették el előbbi magyar állampolgárságukat.
II. Az elbocsátásokról vezetendő jegyzék a föntebbiekhez hasonló rovatokkal látandó el, azon különbséggel, hogy a 6. alatti jegyzetrovatban az tüntetendő ki, hogy a magyar állam kötelékéből elbocsátott mi által szerezte meg a magyar állampolgárságot.
Ezen jegyzékek egyik példánya minden év végével a 11. és 21. §-ban megnevezett illető hatósághoz terjesztendő fel.
46. § A honositásért és a kiköltözésért (kivándorlásért) járó szabályszerü illetékeken felül, a magyar állampolgárok közé való fölvételért, és a magyar államkötelékből való elbocsátásért semminemű dij vagy illeték nem fizetendő.
47. § A jelen törvény alól kivételnek van helye azon államok irányában, a melyekkel e tárgyban szerződések köttettek, a mennyiben az ilyen szerződések a jelen törvénytől eltérő rendelkezéseket tartalmaznak.
48. § A jelen törvénynyel ellenkező minden törvény és rendelet hatályon kivül helyeztetik. Nem érintetik a jelen törvény által azok magyar állampolgársága, a kik ezen törvény hatálybalépteig honositási okiratot nyertek.
Magyar állampolgároknak tekintendők azok is, a kik a magyar korona országai területén a jelen törvény hatályba lépte napjáig legalább öt év óta megszakitás nélkül, habár több helyen laktak, s valamely belföldi községben az adózók lajstromába be vannak vezetve, hacsak a jelen törvény hatályba lépte napjától számitandó egy év alatt azon törvényhatóság, illetőleg a horvát-szlavon határvidéken azon járási hivatal vagy városi tanács előtt, melynek területén, illetőleg kerületében utolsó lakhelyük van, nem igazolják, hogy idegen állampolgárságukat fentartották.
A 31. §-ban a távollét idejéül megállapitott tiz év azokra nézve, kik a jelen törvény hatályba lépte előtt távoztak el a magyar korona területéről, a jelen törvény hatályba léptének napjától számitandó.
49. § A jelen törvényben a horvát-szlavon határőrvidékre és határőrvidéki országos hatóságra vonatkozó különleges intézkedések ideiglenesek, melyek hatálya csak addig tart, mig a határőrvidék Horvát-Szlavonországokkal közigazgatásilag is egyesittetni nem fog.
50. § A jelen törvény végrehajtásával a ministerium, illetőleg a belügyminister, a horvát-szlavon-dalmátországi bán és a határvidéki országos hatóság bizatnak meg.

Forrás: KJK-KERSZÖV Kft. 1000 év törvényei internetes adatbázis