1948.
évi LX. törvény
a magyar állampolgárságról
I. FEJEZET
A magyar állampolgárság
megszerzése
1. § A magyar állampolgárság megszerzésének jogcímei:
1. a leszármazás,
2. a házasságkötés és
3. a honosítás.
2. § (1) Leszármazás által megszerzi a magyar állampolgárságot:
a) a magyar állampolgár férfinak házasságból született
gyermeke, ideértve azt a gyermeket is, aki az irányadó
jogszabályok szerint utólagos házasságkötés következtében
minősül házasságból született gyermeknek;
b) a magyar állampolgár férfinak házasságon kívül született
az a gyermeke, akit teljes hatályú elismerő nyilatkozattal
(1946. évi XXIX. törvény 10. §) a magáénak ismert el
vagy akinek jogerős bírói ítélettel atyjává nyilváníttatott
(1946. évi XXIX. törvény 17. §);
c) a magyar állampolgár nőnek házasságon kívül született
az a gyermeke, aki nem tartozik a b) pont alá.
(2) Ha a jelen törvény hatálybalépése után történt utólagos
házasságkötésnek, illetőleg teljes hatályú atyai elismerésnek
vagy az atyaságot megállapító bírói ítélet jogerőre
emelkedésének időpontjában a nem magyar állampolgár
gyermek már nagykorú, az (1) bekezdés hatálya reá csak
abban az esetben terjed ki, ha a házasságkötéstől avagy
az elismerés megtörténtétől, illetőleg az ítélet jogerőre
emelkedésétől számított egy év alatt a belügyminiszterhez
intézett nyilatkozatával bejelenti, hogy atyjának magyar
állampolgárságát követi. Külföldön tartózkodó személy
a nyilatkozatot a tartózkodóhelye szerint illetékes
magyar külképviseleti hatóságnál is megteheti.
3. § (1) Házasságkötés által megszerzi a magyar állampolgárságot
az a nem magyar állampolgár nő, aki magyar állampolgárral
köt házasságot.
(2) Az (1) bekezdés rendelkezése szerint megszerzett
magyar állampolgárságát a nő megtartja akkor is, ha
özvegységre jut vagy a bíróság a házasságot felbontja,
illetőleg a házastársakat ágytól és asztaltól elválasztja.
4. § A belügyminiszter kérelemre honosíthatja azt a
nem magyar állampolgárt, akinek
a) állandó lakhelye a honosítási kérelmének előterjesztését
közvetlenül megelőző három év alatt megszakítás nélkül
Magyarországon volt és
b) honosítása az állam érdekei szempontjából hátrányosnak
nem mutatkozik.
5. § A belügyminiszter a 4. § a) pontjában megszabott
kellék hiányában is honosíthatja azt a nem magyar állampolgárt,
aki Magyarországon lakik, vagy itt kíván letelepedni,
ha felmenője magyar állampolgár volt és honosítását
különös méltánylást érdemlő körülmények teszik indokolttá.
6. § A kormány kérelemre a belügyminiszter előterjesztése
alapján a 4. § a) pontjában megszabott kellék hiányában
is honosíthatja azt a nem magyar állampolgárt, aki Magyarországon
lakik vagy itt kíván letelepedni, ha honosítását nyomatékos
államérdek teszi indokolttá.
7. § A 4-6. § alapján a nem teljesen cselekvőképes vagy
cselekvőképtelen személy nevében a törvényes képviselője
jogosult a kérelem előterjesztésére.
8. § (1) A férfi honosításának hatálya kiterjed a honosítási
kérelem előterjesztésekor vele házassági életközösségben
élő feleségére, ha honosítását ő is kéri.
(2) A szülő honosításának hatálya kiterjed a szülői
hatalma alatt álló, házasságból vagy házasságon kívül
született gyermekére.
9. § (1) A honosítási kérelem elbírálásához szükséges
okiratokkal felszerelt beadványt annak a törvényhatóságnak
első tisztviselőjéhez kell benyujtani, amelynek területén
a folyamodó lakik, ha pedig külföldön lakik, a lakóhelye
szerint illetékes magyar külképviseleti hatósághoz vagy
közvetlenül a belügyminiszterhez.
(2) A törvényhatóság első tisztviselője (magyar külképviseleti
hatóság) a beadványhoz mellékelt okiratokat bizonyító
erejük szempontjából megvizsgálja, szükség esetén a
folyamodót a hiányok pótlására felhívja, hatóságoktól,
hivataloktól vagy magánfelektől a szükséges felvilágosításokat
megszerzi és eljárása után az ügy minden iratát indokolt
véleménye kíséretében a belügyminiszterhez felterjeszti.
10. § (1) A honosításról a belügyminiszter okiratot
állít ki.
(2) A honosítási okiratban meg kell nevezni azokat a
hozzátartozókat (8. §) is, akikre a honosítás hatálya
kiterjed.
(3) A honosított a magyar állampolgárságot a honosítási
okirat kiállításának napjával szerzi meg.
(4) A honosításért díj nem szedhető.
(5) Azok, akik az 5. § alapján tömegesen kérik honosításukat,
kérelmüket közös beadványba foglalhatják. Ilyen esetben
a beadvány és minden melléklete, valamint a honosítási
okirat illetékmentes. A belügyminiszter az eljárás tekintetében
további könnyítéseket engedélyezhet.
II. FEJEZET
A magyar állampolgárság
elvesztése
11. § A magyar állampolgárság elveszthető:
1. házasságkötés,
2. törvényesítés, atyai elismerés vagy atyaság bírói
megállapítása,
3. elbocsátás vagy
4. megfosztás következtében.
12. § Elveszti magyar állampolgárságát az a nő, aki
külföldi állampolgárral házasságot köt, kivéve, ha a
házasságkötéssel férje állampolgárságát nem szerzi meg.
Ezt a rendelkezést alkalmazni kell arra a nőre is, aki
nem magyar állampolgárral a jelen törvény hatálybalépése
előtt kötött házasságot.
13. § (1) Elveszti magyar állampolgárságát az a házasságon
kívül született gyermek, aki kegyelemmel törvényesítés
vagy szüleinek utólagos házasságkötése avagy atyja elismerése
vagy az atyaság bírói megállapítása alapján atyjának
külföldi állampolgárságát megszerzi.
(2) Az (1) bekezdésben foglalt rendelkezés hatálya nem
terjed ki arra a nagykorú gyermekre, akinek állandó
lakóhelye a kegyelemmel törvényesítésnek vagy az utólagos
házasságkötésnek, illetőleg az atyai elismerésnek vagy
az atyaságot megállapító bírói ítélet jogerőre emelkedésének
időpontjában Magyarországon van.
14. § (1) A belügyminiszter a magyar állampolgárság
kötelékéből kérelemre elbocsáthatja azt, aki:
a) adóval vagy egyéb köztartozással hátralékban nincs
és
b) magyar bíróság által hozott büntető ítélet hatálya
alatt nem áll.
(2) A tizenhetedik életévét betöltött férfit annak az
évnek végéig, amelyben negyvenkettedik életévét betölti,
csak a honvédelmi miniszter hozzájárulásával lehet elbocsátani.
(3) A nem teljesen cselekvőképes vagy cselekvőképtelen
személy nevében - a gyámhatóság előzetes jóváhagyásával
- törvényes képviselője jogosult az (1) bekezdés alapján
kérelmet előterjeszteni.
(4) Az 1946. évi I. törvény 12. §-ának (2) bekezdése
érintetlenül marad.
15. § A 8. és a 9. §-nak, valamint a 10. § (1), (2)
és (4) bekezdésének a honosításról szóló rendelkezéseit
az elbocsátásra megfelelően alkalmazni kell azzal az
eltéréssel, hogy honosítási okirat helyett elbocsátási
okiratot kell érteni és az elbocsátott az elbocsátási
okirat kiállításának napjával veszti el magyar állampolgárságát.
16. § (1) A belügyminiszter megfoszthatja magyar állampolgárságától
azt, aki a kormány engedélye nélkül más ország közszolgálatába
lépett.
(2) A belügyminiszter határozatát a Magyar Közlönyben
közzé kell tenni. A határozat a közzététel napján válik
hatályossá.
17. § (1) A kormány a belügyminiszter előterjesztésére
megfoszthatja magyar állampolgárságától azt,
1. aki külföldi állam kormányától, bármely más szervétől
vagy külföldi politikai szervezettől - a magyar kormány
engedélye nélkül - bármilyen politikai jellegű tisztséget
vagy megbizatást elvállal avagy valamely külföldi politikai
jellegű szervezet tagjává lesz vagy annak tevékenységében
résztvesz;
2. aki az ország területének elhagyására vonatkozó jogszabályok
megszegésével vagy kijátszásával külföldre távozik.
(2) A kormány határozata az állampolgárságától megfosztott
férfi feleségére és kiskorú gyermekére is kiterjed,
ha ezt a határozat kimondja.
(3) A magyar állampolgárságától a jelen § alapján megfosztott
személy vagyonát el kell kobozni. Az elkobzásra az 1948.
évi XXVI. törvény 6-8. §-ának rendelkezéseit kell megfelelően
alkalmazni.
(4) A kormány határozatát a Magyar Közlönyben közzé
kell tenni. A határozat a közzététel napján válik hatályossá.
(5) Az (1) bekezdés rendelkezései nem érintik a külföldön
tartózkodó egyes személyeknek magyar állampolgárságuktól
való megfosztásáról és vagyonuk elkobzásáról szóló 1948.
évi XXVI. törvény hatályát.
III. FEJEZET
Visszahonosítás
18. § (1) Az, aki magyar állampolgárságát elvesztette,
kérelmére visszahonosítható.
(2) A jelen törvény 4., továbbá 7-10. §-ának a honosításról
szóló rendelkezéseit - a 19. és a 20. §-ban foglalt
eltérésekkel - a visszahonosításra is megfelelően alkalmazni
kell.
19. § (1) A belügyminiszter a 4. § a) pontjában megszabott
kellék hiányában is visszahonosíthatja:
1. azt, aki magyar állampolgárságát elbocsátás, távollét
vagy külföldi állampolgárságnak honosítás útján való
megszerzése következtében vesztette el, ha Magyarország
területén lakik vagy itt kíván letelepedni és visszahonosítását
különös méltánylást érdemlő körülmények teszik indokolttá;
2. azt a nőt, aki magyar állampolgárságát nem magyar
állampolgárral való házasságkötése következtében vesztette
el, ha
a) özvegységre jutott vagy
b) házasságát a magyar jog szerint hatályos bírói határozat
felbontotta vagy
c) egy évet meghaladó idő óta férjétől különváltan Magyarországon
él.
(2) Az (1) bekezdés 2. b) pontjának alkalmazásában a
házasságot felbontó határozattal egy tekintet alá esik
a házastársakat ágytól és asztaltól elválasztó határozat
is, ha a házasságot a férj hazájának joga szerint felbontani
nem lehet.
20. § A kormány a belügyminiszter előterjesztésére a
4. § a) pontjában megszabott kellék hiányában is visszahonosíthatja
azt, aki magyar állampolgárságától a 16. vagy a 17.
§ alapján fosztottak meg.
IV. FEJEZET
Vegyes rendelkezések
21. § Mindaddig, amíg külföldi állampolgársága be
nem bizonyul, magyar állampolgárnak kell tekinteni azt,
1. aki a magyar állampolgárok összeírásának (33. §)
befejezte után Magyarország területén született;
2. akit mint ismeretlen szülőktől származott személyt
Magyarországon találtak, ha Magyarországon neveltetik,
illetőleg neveltetett fel.
22. § (1) Az a nő, aki magyar állampolgárságát házasságkötés
következtében elvesztette, magyar állampolgárságát visszaszerzi,
ha házasságát bírói határozat érvénytelennek nyilvánította,
feltéve, hogy az ítélet a magyar jog szabályai szerint
hatályos. A magyar állampolgárság visszaszerzése a bírói
határozat jogerőre emelkedésének napján következik be.
(2) Az a nő, aki házasságkötés által szerzett magyar
állampolgárságot, ezt elveszti, ha házasságát a magyar
jog szerint hatályos bírói határozat érvénytelennek
nyilvánította. Az állampolgárság elvesztése a bírói
határozat jogerőre emelkedésének napján következik be.
Ebben az esetben is megtartja magyar állampolgárságát
a nő, ha a bírói határozat jogerőre emelkedésének napjától
számított egy év alatt erre irányuló kívánságát a belügyminiszterhez
intézett nyilatkozatával bejelenti.
23. § Azt a magyar állampolgárt, aki egyszersmind más
állam állampolgára is, magyar állampolgárnak kell tekinteni
mindaddig, amíg magyar állampolgárságát a jelen törvény
értelmében el nem vesztette.
24. § Olyan bizonyítvány kiállítása, amely a magyar
állampolgárság fennállását, elvesztését vagy azt tanusítja,
hogy az abban megnevezett személy a rendelkezésre álló
adatok szerint nem magyar állampolgár, a belügyminiszter
hatáskörébe tartozik. Ez a bizonyítvány mindenkivel
szemben hatályos.
V. FEJEZET
Átmeneti rendelkezések
25. § (1) Akik az 1921:XXXIII. törvénycikkbe iktatott
trianoni békeszerződés állampolgársági rendelkezései
értelmében ennek a békeszerződésnek hatálybalépésekor
magyar állampolgárok maradtak, illetőleg akik magyar
állampolgárságukat ennek a békeszerződésnek 63. vagy
64. Cikke alapján gyakorolt állampolgársági opciójukkal
fenntartották (megszerezték), magyar állampolgároknak
ismertetnek el.
(2) Az (1) bekezdés alapján magyar állampolgárnak elismert
személyt magyar állampolgárságában követi felesége,
ivadéka és férfiivadékának felesége.
(3) A jelen § rendelkezéseit nem lehet alkalmazni azokra,
akik magyar állampolgárságukat a trianoni békeszerződés
hatálybalépése, illetőleg állampolgársági opciójuk gyakorlása
után bekövetkezett okból elvesztették.
26. § (1) Az 1945. évi január hó 20. napjától kezdődő
hatállyal magyar állampolgároknak ismertetnek el azok
a volt magyar állampolgárok, akik magyar állampolgárságukat
a Moszkvában 1945. évi január hó 20. napján kötött és
az 1945. évi V. törvénybe iktatott fegyverszüneti egyezményben
említett jogszabályoknak hatályon kívül helyezése következtében
vesztették el, ha állandó lakóhelyük mind az 1948. évi
január hó 1. napján, mind a jelen törvény hatálybalépésekor
Magyarországon volt.
(2) Az (1) bekezdés rendelkezésének hatálya kiterjed
az ott említett jogszabályok értelmében magyar állampolgárságukat
elvesztett és hadifogságba esett, elhurcolt (deportált)
avagy szocialista (kommunista, szociáldemokrata), fasisztaellenes
vagy demokratikus magatartásuk következtében Magyarország
területéről eltávozni kényszerült olyan volt magyar
állampolgárokra is, akik az 1948. évi január hó 1. napja
után, de a kényszerű távollét okának megszűnésétől számított
hat hónapon belül telepedtek le Magyarországnak mai
területén.
27. § (1) Függetlenül a 25. és a 26. § rendelkezéseitől,
magyar állampolgárnak ismertetik el az, akinek állandó
lakóhelye az 1948. évi január 1. napján Magyarországon
volt, ha külföldi állampolgársága igazolva nincs és
mind ő, mind az a szülője, akihez állampolgársága a
2. § értelmében leszármazás jogcímén igazodik, Magyarországnak
az 1921. évi július hó 26. napja előtt fennállott határain
belül született.
(2) Az (1) bekezdésben foglalt rendelkezést arra a személyre
is alkalmazni kell, aki a 26. § (2) bekezdésében megjelölt
kényszerű távollét következtében az 1948. évi január
hó 1. napja után, de a kényszerű távollét okának megszűnésétől
számított hat hónapon belül telepedett le Magyarországon.
(3) Az (1) bekezdésben foglalt rendelkezést arra a személyre
is alkalmazni kell, aki az 1939. évi szeptember hó 1.
napja előtt a tőkés gazdasági rendszerben keletkezett
gazdasági válság vagy munkanélküliség miatt munkavállalás
céljából külföldre távozni kényszerült és az 1948. évi
január hó 1. napjáig Magyarországra nem tért vissza,
ha a jelen törvény hatálybalépésétől számított egy év
alatt a belügyminisztertől kéri magyar állampolgárságának
elismerését. Ezt a kérelmet a folyamodó a lakóhelye
- ennek hiányában a tartózkodóhelye - szerint illetékes
magyar külképviseleti hatóság útján köteles előterjeszteni.
Azt, hogy a magyar állampolgárság elismerésének a jelen
bekezdésben megszabott kellékei fennállanak-e, a belügyminiszter
állapítja meg.
28. § (1) A belügyminiszter a 4. § a) pontjában megszabott
kellék hiányában is honosíthatja kérelemre azt, aki
Magyarországnak az 1921. évi július hó 26. napja előtt
fennállott határain belül született, ha állandó lakóhelye
az 1947. évi szeptember hó 15. napján Magyarországon
volt, a honosítási kérelem előterjesztésekor is itt
van és honosítását különös méltánylást érdemlő körülmények
teszik indokolttá.
(2) A 7. § rendelkezése a jelen § esetében is irányadó.
29. § A 19. § (1) bekezdésének 1. pontját alkalmazni
kell abban az esetben is, ha a folyamodó a magyar állampolgárságot
nem az ott megjelölt okból, hanem az 1921:XXXIII. törvénycikkbe
iktatott trianoni békeszerződés állampolgársági rendelkezése
vagy a jelen törvény 26. §-ának (1) bekezdésében említett
jogszabályoknak hatályon kívül helyezése következtében
vesztette el.
30. § (1) Függetlenül a 25., a 26. és a 27. § rendelkezéseitől,
azok a volt magyar állampolgárok, akik szocialista (kommunista,
szociáldemokrata), fasisztaellenes vagy demokratikus
politikai meggyőződésük, magatartásuk vagy tevékenységük
miatt - ideértve az 1918-1919. évi forradalmak érdekében
kifejtett tevékenységet is - akár önként, akár hatósági
intézkedés folytán külföldre távoztak, ha az 1948. évi
szeptember hó 15. napjáig Magyarországra visszatértek,
magyar állampolgárok akkor is, ha egyébként az állampolgárságról
szóló jogszabályok értelmében magyar állampolgárságukat
elvesztették.
(2) Az (1) bekezdés rendelkezésének hatálya kiterjed
az eltávozottnak visszatért feleségére és gyermekére
is.
31. § (1) Azt a nőt, aki az 1939:IV. tc. 3. §-ának első
bekezdésében foglalt jogfosztó rendelkezés következtében
házasságkötése által a magyar állampolgárságot nem szerezhette
meg, a jelen törvény erejénél fogva olyannak kell tekinteni,
mint aki a magyar állampolgárságot házasságkötés által
megszerezte.
(2) Azt, aki az (1) bekezdésben hivatkozott jogfosztó
rendelkezés következtében törvényesítése ellenére nem
szerezhette meg atyja jogán a magyar állampolgárságot,
a jelen törvény erejénél fogva olyannak kell tekinteni,
mint aki a magyar állampolgárságot törvényesítés által
megszerezte.
32. § (1) Az 1946. évi XXIX. törvény 39. §-ának (1)
bekezdésében említett esetben a magyar állampolgárságot
a jelen törvény hatálybalépése után kegyelemmel törvényesítés
által is meg lehet szerezni.
(2) A 2. § (2) bekezdésének rendelkezéseit megfelelően
alkalmazni kell.
VI. FEJEZET
Záró rendelkezések
33. § (1) A magyar állampolgárokat állampolgárságuk
nyilvántartásbavétele végett össze kell írni. Az összeírás
alapján állampolgársági jegyzéket kell készíteni.
(2) Azt, aki az állampolgársági jegyzékbe fel van véve,
az ellenkező bizonyításáig magyar állampolgárnak kell
tekinteni.
(3) Az összeírásra és a jegyzék elkészítésére vonatkozó
szabályokat a belügyminiszter - a külföldön tartózkodó
magyar állampolgárok tekintetében, a külügyminiszterrel
egyetértve - rendelettel állapítja meg.
34. § Nemzetközi szerződésnek állampolgársági rendelkezése
irányadó akkor is, ha a jelen törvény rendelkezéseitől
eltér.
35. § A jelen törvény alkalmazása szempontjából a tiszteletbeli
konzult csak akkor lehet magyar külképviseleti hatóságnak
tekinteni, ha őt a külügyminiszter a belügyminiszterrel
egyetértve az állampolgársági ügykörbe tartozó tennivalók
ellátásával megbízza.
36. § (1) A jelen törvény hatálybalépésével [37. § (1)
bek.] minden azzal ellenkező jogszabály hatályát veszti.
(2) Hatályukat vesztik különösen:
az 1879: L. törvénycikknek még hatályban lévő rendelkezései,
az 1886: IV. törvénycikk,
az 1922: XVII. tc. 24. §-a,
az 1939: II. tc. 66. §-ának (2) bekezdése és az 1946.
évi I. törvény 12. §-ának (2) bekezdése folytán tárgytalanná
vált (4) bekezdése, továbbá ugyanennek a §-nak (6) bekezdése,
az 1939: XIII. törvénycikk,
az 1939: XIV. tc. 9. §-a,
az 5070/1945. M. E. rendelet és
a 9590/1945. M. E. rendelet 7. §-a.
(3) Ahol valamely jogszabály a jelen törvénnyel hatályon
kívül helyezett rendelkezésre hivatkozik, ahelyett a
jelen törvény megfelelő rendelkezését kell érteni.
37. § (1) A jelen törvény hatálybalépésének napját a
belügyminiszter rendelettel állapítja meg.
(2) Az (1) bekezdés alapján kibocsátott rendeletben
a 21. § 1. pontjának és a 33. §-nak hatálybaléptetése
elhalasztható és későbbi külön rendeleteknek tartható
fenn.
(3) A jelen törvény végrehajtásáról a belügyminiszter
gondoskodik.
Forrás: KJK-KERSZÖV
Kft. 1000 év törvényei internetes adatbázis
|
