1957.
évi V. törvény
az állampolgárságról
I. FEJEZET
A magyar állampolgárok
1. § (1) Magyar állampolgár az, aki
a) magyar állampolgár szülő gyermeke;
b) a magyar állampolgárságot honosítás vagy visszahonosítás
útján megszerzi;
c) a jelen törvény hatálybalépésekor magyar állampolgár
volt,
hacsak állampolgárságát el nem vesztette.
(2) Az állampolgárok között aszerint, hogy állampolgárságuk
milyen jogcímen alapul, megkülönböztetést tenni nem
lehet.
2. § (1) Azt, aki személyi igazolvánnyal, illetőleg
magyar útlevéllel vagy annak megfelelő személyi okmánnyal
rendelkezik, vagy abba, mint gyermeket vagy gondnokoltat
bejegyezték, továbbá azt, akit gyermekvédő otthon nyilvántartó
könyvébe jegyeztek be, az ellenkező bizonyításáig magyar
állampolgárnak kell tekinteni.
(2) Mindaddig, amíg külföldi állampolgársága be nem
bizonyul, magyar állampolgárnak kell tekinteni azt is,
a) aki a jelen törvény hatálybelépése után Magyarország
területén született, vagy
b) akit mint ismeretlen szülőktől származó személyt
a jelen törvény hatálybalépése után Magyarország területén
találtak, ha Magyarországon nevelkedik, illetőleg nevelkedett.
3. § (1) Magyar állampolgárrá válik a nem magyar állampolgár
szülő gyermeke, ha másik szülőjének a családról, a házasságról
és a gyámságról szóló 1952. évi IV. törvény 37-40. §-a
értelmében magyar állampolgárt kell tekinteni.
(2) Az a nagykorú személy, aki a jelen törvény hatálybalépése
után válik az (1) bekezdés alapján magyar állampolgárrá,
a magyar belügyminiszterhez intézett nyilatkozatával
bejelentheti, hogy szülőjének magyar állampolgárságát
nem kívánja követni. E hatályos nyilatkozatot az utólagos
házasságkötés, a teljes hatályú apai elismerés megtörténte,
illetőleg az apaságot (anyaságot) megállapító jogerős
ítélet tudomásulvételétől számított egy éven belül teheti
meg. Külföldön tartózkodó személy a nyilatkozatot a
tartózkodási helye szerint illetékes magyar külképviseleti
hatóságnál is megteheti.
4. § Azt a magyar állampolgárt, aki egyben más államnak
is állampolgára, mindaddig magyar állampolgárnak kell
tekinteni, amíg magyar állampolgárságot elbocsátás,
vagy megfosztás útján el nem vesztette.
II. FEJEZET
A magyar állampolgárság
megszerzése honosítás,
illetőleg visszahonosítás útján
5. § Kérelmére honosítható az a nem magyar állampolgár,
akinek lakóhelye a honosítási kérelem előterjesztését
közvetlenül megelőző három év alatt megszakítás nélkül
Magyarországon volt és honosítása az állam érdekei szempontjából
hátrányosnak nem mutatkozik.
6. § Tekintet nélkül előző lakóhelyére, kérelmére honosítható
az a nem magyar állampolgár, aki a kérelem előterjesztésének
időpontjában Magyarországon lakik, vagy itt kíván letelepedni,
ha
a) felmenője magyar állampolgár volt, vagy
b) honosítását más rendkívüli körülmény teszi indokolttá.
7. § Tekintet nélkül arra, hogy Magyarország területén
lakik-e vagy itt kíván-e letelepedni, kérelmére honosítható
az,
a) aki magyar állampolgárral érvényes házasságot kötött,
vagy
b) akinek gyermeke a magyar állampolgárságot megszerezte,
vagy
c) akit magyar állampolgár örökbefogadni kíván.
8. § Az 5., 6. és 7. §-ok alapján előterjesztett honosítási
kérelmek elbírálásánál a kérelmező javára szól, ha
a) hontalan, illetőleg külföldi állampolgársága megszűnt,
vagy
b) külföldi állampolgárságáról lemondott, vagy
c) a külföldi állampolgársági kötelékből elbocsátását
kérte.
9. § (1) A korlátoltan cselekvőképes, vagy cselekvőképtelen
személy nevében törvényes képviselője jogosult a kérelem
előterjesztésére.
(2) A házastárs honosításának hatálya csak akkor terjed
ki a másik házastársra, ha a honosítást ez utóbbi is
kérte.
(3) A szülői felügyeletet gyakorló szülő honosításának
hatálya a kiskorú gyermekre is kiterjed, kivéve, ha
a szülő kifejezetten kéri, hogy a honosítás hatálya
a gyermekekre vagy valamelyik gyermekre ne terjedjen
ki.
(4) A nagykorú gyermekre a honosítás hatálya csak akkor
terjed ki, ha a honosítást ő is kérte.
10. § (1) Aki magyar állampolgárságát elvesztette, kérelmére
visszahonosítható. A visszahonosítására a honosításról
szóló rendelkezéseket a jelen §-ban foglaltaknak megfelelően
kell alkalmazni.
(2) Aki magyar állampolgárságát elbocsátás, távollét
vagy külföldi állampolgárságának honosítás útján való
megszerzése következtében vesztette el, a 6. § alapján
az a) és b) pontokban megkívánt feltételek hiányában
is visszahonosítható.
(3) Aki magyar állampolgárságát házasságkötés, törvényesítés,
apai elismerés vagy apaság bírói megállapítása következtében
vesztette el, arra tekintet nélkül honosítható vissza,
hogy Magyarország területén lakik-e.
11. § (1) A honosított, illetőleg a visszahonosított
nagykorú személy állampolgársági esküt tesz. Cselekvőképtelen,
valamint a 18. életévét be nem töltött korlátoltan cselekvőképes
személy állampolgársági esküjét törvényes képviselőjének
nyilatkozata pótolja.
(2) Az állampolgársági eskü szövege:
"Én ................................ esküszöm,
hogy a magyar hazához és dolgozó népéhez hű leszek.
A Magyar Népköztársaság Alkotmányát és törvényeit tiszteletben
tartom és megtartom. Erőmhöz és képességeimhez mérten
erősítem és védelmezem a Magyar Népköztársaság állami,
gazdasági és társadalmi rendjét."
(3) Az állampolgársági esküt az eskü letételére szóló
felhívás kézbesítésétől számított hatvan napon belül
le kell tenni. A Népköztársaság Elnöki Tanácsa e határidőt
külföldön élők tekintetében meghosszabbíthatja.
(4) A honosított, illetőleg a visszahonosított személy
a magyar állampolgárságot az állampolgársági eskü letételének
napjával szerzi meg. Az állampolgársági eskü letételének
tényét és időpontját a honosítási, illetőleg visszahonosítási
okiraton fel kell tüntetni.
(5) Ha a honosított, illetőleg a visszahonosított személy
az állampolgársági eskütétel előtt meghal, illetőleg
olyan állapotba kerül, amely megakadályozza az eskü
letételében, a magyar állampolgárságot a honosításról,
illetőleg a visszahonosításról szóló okirat keltének
napjával szerzi meg.
(6) A honosításról, illetőleg a visszahonosításról a
Népköztársaság Elnöki Tanácsa állít ki okiratot. Az
okiratban meg kell nevezni azokat a hozzátartozókat,
akikre a honosítás hatálya kiterjed.
III. FEJEZET
A magyar állampolgárság
elvesztése elbocsátás útján
12. § (1) Kérelmére elbocsátható a magyar állampolgárság
kötelékéből az,
a) aki adóval, vagy egyéb köztartozással hátralékban
nincs és
b) aki ellen büntető eljárás nincs folyamatban, illetőleg
nem áll büntető ítélet hatálya alatt, továbbá
c) aki igazolja külföldi állampolgárságát, illetőleg
a külföldi állampolgárság megszerzésének valószínűségét.
(2) A cselekvőképtelen, vagy korlátoltan cselekvőképes
személy helyett - a gyámhatóság hozzájárulásával - törvényes
képviselői terjesztik elő az elbocsátás iránti kérelmet.
Az elbocsátást kérő korlátoltan cselekvőképes személyt
elbocsátása ügyében személyesen meg kell hallgatni,
kivéve, ha külföldön lakik. A kiskorú elbocsátása iránti
kérelem ügyében - ha ennek elháríthatatlan akadálya
nincs - meg kell hallgatni azt a szülőt is, akinek szülői
felügyelete azért szünetel, mert a gyermek a különélő
másik szülő gondviselése vagy intézeti gyámság alatt
áll (1952. évi IV. törvény 92. § c) pont).
13. § (1) Az elbocsátási kérelem elbírálásánál különös
méltánylást érdemlő körülménynek kell tekinteni
a) kérelmezőnek külföldi állampolgárral kötött házasságát,
ha külföldön él, vagy külföldön szándékozik élni, vagy
b) hogy az elbocsátást kérő kiskorú egyik szülője külföldi
állampolgár és a gyermeket külföldön nevelik, vagy
c) hogy az elbocsátást kérő kiskorút nem magyar állampolgár
örökbefogadta s a gyermeket külföldön nevelik, vagy
d) hogy a kérelmező magyar állampolgárságát házasságkötés
útján szerezte meg és házassága megszűnt.
(2) Az e szakasz alapján való elbocsátásnak nem előfeltétele
a külföldi állampolgárság igazolása, illetőleg megszerzésének
valószínűsítése [12. § (1) bekezdés c) pont].
14. § (1) Az elbocsátás hatálya csak a kérelmezőre terjed
ki.
(2) Az elbocsátásról a Népköztársaság Elnöki Tanácsa
okiratot állít ki. Az állampolgárság az okirat keltének
napjával szűnik meg.
IV. FEJEZET
A magyar állampolgárság elvesztése megfosztás útján
15. § Megfosztható magyar állampolgárságától az, aki
külföldön tartózkodik és
a) súlyosan vétett az állampolgársági hűség ellen, vagy
b) súlyos bűncselekmény miatt magyar vagy külföldi bíróság
jogerősen elítélte.
16. § (1) A megfosztás hatálya nem terjed ki a házastársra
és a gyermekre, kivéve, ha ezek külföldön tartózkodnak
és a határozat erről külön rendelkezik.
(2) A Népköztársaság Elnöki Tanácsa elrendelheti az
állampolgárságától megfosztott személy vagyonának egészben
vagy részben való elkobzását is.
(3) A megfosztás a határozat keltének napjával válik
hatályossá.
(4) A Népköztársaság Elnöki Tanácsának a megfosztásról
szóló határozatát a Magyar Közlönyben közzé kell tenni.
V. FEJEZET
Eljárási alapelvek. Hatáskör
és illetékesség
17. § (1) A magyar állampolgárságnak honosítással,
illetőleg visszahonosítással való megadása, valamint
elbocsátással vagy megfosztással való megszüntetése
a Népköztársaság Elnöki Tanácsának hatáskörébe tartozik.
(2) A honosításra, visszahonosításra, elbocsátásra,
valamint megfosztásra irányuló javaslatokat a belügyminiszter
terjeszti a Népköztársaság Elnöki Tanácsa elé. A tizenhetedik
életévét betöltött férfi elbocsátására irányuló javaslathoz
- annak az évnek a végéig, amelyben az ötvenedik életévét
betölti - a honvédelmi miniszter hozzájárulása is szükséges.
18. § (1) Olyan bizonyítvány kiállítása, amely a magyar
állampolgárság fennállását, elvesztését vagy azt tanúsítja,
hogy az abban megnevezett személy a rendelkezésre álló
adatok szerint nem magyar állampolgár, a belügyminiszter
hatáskörébe tartozik.
(2) Az (1) bekezdésben meghatározott tartalmú bizonyítvány
ténymegállapításai ellen az érdekelt fél, illetőleg
annak törvényes képviselője, továbbá az ügyész, valamint
a gyámhatóság a fővárosi bíróságnál keresetet indíthat.
A jogerős bírói határozat - amely a bizonyítási eljárás
alapján megállapítja a magyar állampolgárság fennállását,
illetőleg azt, hogy a megnevezett személy nem magyar
állampolgár - mindenkivel szemben hatályos.
19. § (1) A honosítás, visszahonosítás és az elbocsátás
iránti kérelmet a lakóhely szerint illetékes községi,
városi (fővárosi kerületi, városi kerületi) tanács végrehajtó
bizottságánál kell benyújtani.
(2) Ha a honosításra örökbefogadással kapcsolatosan
kerül sor [1952. évi IV. törvény 47. § (2) bekezdés],
a honosítás iránti kérelmet az örökbefogadás engedélyezése
iránti kérelemmel együtt a gyámhatóságnál is be lehet
nyújtani. Ebben az esetben a honosítás iránti kérelmet
a gyámhatóság továbbítja a belügyminiszterhez.
(3) Külföldön tartózkodó kérelmező kérelmét a tartózkodási
helye szerint illetékes magyar külképviseleti hatóságnál
is előterjesztheti, vagy közvetlenül a belügyminiszterhez
nyújthatja be.
20. § (1) A honosított, illetőleg visszahonosított személy
állampolgársági esküt a lakóhelye szerint illetékes
községi, illetőleg városi (fővárosi kerületi) tanács
végrehajtó bizottságának elnöke előtt tesz.
(2) Ha a honosított, illetőleg visszahonosított személy
külföldön tartózkodik, a tartózkodási helye szerint
illetékes magyar külképviseleti hatóság előtt is leteheti
az állampolgársági esküt, továbbá olyan módon is eleget
tehet e kötelezettségének, hogy az állampolgársági eskü
szövegét hitelesített aláírásával ellátva megküldi a
Népköztársaság Elnöki Tanácsának.
VI. FEJEZET
Záró rendelkezések
21. § Nemzetközi szerződésnek állampolgársági rendelkezése
irányadó akkor is, ha a jelen törvény rendelkezéseitől
eltér.
22. § (1) E törvény hatálybalépésének időpontját a Népköztársaság
Elnöki Tanácsának a törvény végrehajtását szabályozó
törvényerejű rendelete határozza meg.
(2) E törvény hatálybalépésével hatályukat vesztik:
az 1948. évi XXVI. törvény; a 103.300/1948. (VII. 18.)
BM rendelet; az 1948. évi LX. törvény; a 600/1949. (I.
23.) BM rendelet; a 700/1949. (I. 26.) BM rendelet;
a 182/1950. (VII. 8.) MT rendelet; a 211/1950. (VIII.
20.) MT rendelet és az 5.125/1/2/1950. (IX. 13.) BM
rendelet.
(3) E törvény végrehajtásáról a Népköztársaság Elnöki
Tanácsa, illetőleg a belügyminiszter gondoskodik.
Forrás: KJK-KERSZÖV
Kft. 1000 év törvényei internetes adatbázis
|
