Az Európai Unió Alkotmányos Szerződése
(részletek)
I-4. cikk
Az alapvető szabadságok és a
megkülönböztetés tilalma
(1) Az Alkotmánnyal összhangban az Unió a területén
biztosítja a személyek, a szolgáltatások, az áruk és
a tőke szabad mozgását, valamint a letelepedés szabadságát.
(2) Az Alkotmány alkalmazási körében és az abban foglalt
különös rendelkezések sérelme nélkül, tilos az állampolgárság
alapján történő minden megkülönböztetés.
(...)
I-10. cikk
Az uniós polgárság
(1) Uniós polgár mindenki, aki a tagállamok valamelyikének
állampolgára. Az uniós polgárság kiegészíti, és nem
helyettesíti a nemzeti állampolgárságot.
(2) Az uniós polgárokat megilletik az Alkotmányban meghatározott
jogok, és terhelik az abban megállapított kötelezettségek.
Így az uniós polgárok:
a) jogosultak a tagállamok területén szabadon mozogni
és tartózkodni;
b) választásra jogosultak és választhatók a lakóhelyük
szerinti tagállam európai parlamenti és helyhatósági
választásain, ugyanolyan feltételekkel, mint az adott
tagállam állampolgárai;
c) jogosultak bármely tagállam diplomáciai vagy konzuli
hatóságainak védelmét igénybe venni olyan harmadik ország
területén, ahol az állampolgárságuk szerinti tagállam
nem rendelkezik képviselettel, ugyanolyan feltételekkel,
mint az adott tagállam állampolgárai;
d) jogosultak petíciót benyújtani az Európai Parlamenthez,
az európai ombudsmanhoz folyamodni, valamint arra, hogy
az Alkotmány nyelveinek valamelyikén az Unió bármely
intézményéhez vagy tanácsadó szervéhez forduljanak,
és ugyanazon a nyelven választ kapjanak.
Ezek a jogok az Alkotmányban és a végrehajtására elfogadott
intézkedésekben megállapított feltételekkel és korlátozásokkal
(...)
I-45. cikk
A demokratikus egyenlőség elve
Az Unió minden tevékenysége során tiszteletben tartja
a polgárok közötti egyenlőség elvét; az Unió intézményei,
szervei és hivatalai valamennyi polgárt egyenlő figyelemben
részesítik.
(...)
II-75. cikk
A foglalkozás megválasztásának szabadsága és a munkavállaláshoz
való jog
(1) Mindenkinek joga van a munkavállaláshoz és szabadon
választott vagy elfogadott foglalkozás gyakorlásához.
(2) Az uniós polgárokat az Unió bármely tagállamában
megilleti a szabad álláskeresés, munkavállalás, letelepedés
és szolgáltatásnyújtás joga.
(3) Harmadik országok azon állampolgárait, akik a tagállamok
területén való munkavállalásra engedéllyel rendelkeznek,
az uniós polgárokkal azonos munkafeltételek illetik
meg.
(...)
II-81. cikk
A megkülönböztetés tilalma
(1) Tilos minden megkülönböztetés, így különösen a
nem, faj, szín, etnikai vagy társadalmi származás, genetikai
tulajdonság, nyelv, vallás vagy meggyőződés, politikai
vagy más vélemény, nemzeti kisebbséghez tartozás, vagyoni
helyzet, születés, fogyatékosság, kor vagy szexuális
irányultság alapján történő megkülönböztetés.
(2) Az Alkotmány alkalmazási körében és az abban foglalt
különös rendelkezések sérelme nélkül, tilos az állampolgárság
alapján történő minden megkülönböztetés.
(...)
V. CÍM
A POLGÁROK JOGAI
II-99. CIKK
Aktív és passzív választójog
az európai parlamenti választásokon
(1) Minden uniós polgár választásra jogosult és választható
a lakóhelye szerinti tagállam európai parlamenti választásain,
ugyanolyan feltételekkel, mint az adott tagállam állampolgárai.
(2) Az Európai Parlament tagjait közvetlen és általános
választójog alapján, szabad és titkos választásokon
választják.
II-100. CIKK
Aktív és passzív választójog a helyhatósági választásokon
Minden uniós polgár választásra jogosult és választható
a lakóhelye szerinti tagállam helyhatósági választásain,
ugyanolyan feltételekkel, mint az adott tagállam állampolgárai.
II-101. CIKK
A megfelelő ügyintézéshez való jog
(1) Mindenkinek joga van ahhoz, hogy ügyeit az Unió
intézményei, szervei és hivatalai részrehajlás nélkül,
tisztességes módon és ésszerű határidőn belül intézzék.
(2) Ez a jog magában foglalja:
a) mindenkinek a jogát arra, hogy az őt hátrányosan
érintő egyedi intézkedések meghozatala előtt meghallgassák,
b) mindenkinek a jogát arra, hogy a személyére vonatkozó
iratokba a bizalmas adatkezeléshez, illetőleg a szakmai
és üzleti titokhoz fűződő jogos érdekek tiszteletben
tartása mellett betekintsen,
c) az igazgatási szervek azon kötelezettségét, hogy
döntéseiket indokolják.
(3) Mindenkinek joga van ahhoz, hogy az Unió a tagállamok
jogában foglalt közös általános elvek alapján megtérítse
számára az intézményei és alkalmazottai által feladatuk
teljesítése során neki okozott károkat.
(4) Mindenkinek lehetősége van arra, hogy az Alkotmány
nyelveinek valamelyikén írásban forduljon az Unió intézményeihez,
és ugyanazon a nyelven kapjon választ.
II-102. CIKK
A dokumentumokhoz való hozzáférés joga
Bármely uniós polgár, valamint valamely tagállamban
lakóhellyel, illetve létesítő okirat szerinti székhellyel
rendelkező természetes vagy jogi személy jogosult hozzáférni
az Unió intézményeinek, szerveinek és hivatalainak dokumentumaihoz,
függetlenül azok megjelenési formájától.
II-103. CIKK
Az európai ombudsman
Bármely uniós polgár, valamint valamely tagállamban
lakóhellyel, illetve létesítő okirat szerint székhellyel
rendelkező bármely természetes vagy jogi személy jogosult
az európai ombudsmanhoz fordulni az Unió intézményeinek,
szerveinek vagy hivatalainak – kivéve az igazságszolgáltatási
hatáskörében eljáró Európai Unió Bíróságát – tevékenysége
során felmerülő hivatali visszásságok esetén.
II-104. CIKK
A petíciós jog
Bármely uniós polgár, valamint valamely tagállamban
lakóhellyel, illetve létesítő okirat szerint székhellyel
rendelkező bármely természetes vagy jogi személy jogosult
petíciót benyújtani az Európai Parlamenthez.
II-105. CIKK
A mozgás és a tartózkodás szabadsága
(1) Minden uniós polgárnak joga van a tagállamok területén
való szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz.
(2) Az Alkotmánnyal összhangban a mozgás és tartózkodás
szabadsága a tagállamok területén jogszerűen tartózkodó
harmadik országbeli állampolgároknak is biztosítható.
II-106. CIKK
A diplomáciai és konzuli védelem
Bármely uniós polgár jogosult bármely tagállam diplomáciai
vagy konzuli hatóságainak védelmét igénybe venni olyan
harmadik ország területén, ahol az állampolgárságuk
szerinti tagállam nem rendelkezik képviselettel, ugyanolyan
feltételekkel, mint az adott tagállam állampolgárai.
(...)
II. CÍM
A MEGKÜLÖNBÖZTETÉS TILALMA ÉS AZ UNIÓS POLGÁRSÁG
III-123. CIKK
Az állampolgárság alapján történő megkülönböztetésnek
az I-4. cikk (2) bekezdésében előírt tilalmára vonatkozó
szabályokat európai törvényben, illetve kerettörvényben
lehet megállapítani.
III-124. CIKK
(1) Az Alkotmány egyéb rendelkezéseinek sérelme nélkül
és az Alkotmány által az Unióra átruházott hatáskörök
határain belül a Tanács európai törvényben vagy kerettörvényben
megállapíthatja a nemen, faji vagy etnikai származáson,
valláson vagy meggyőződésen, fogyatékosságon, koron
vagy szexuális irányultságon alapuló megkülönböztetés
leküzdéséhez szükséges intézkedéseket. A Tanács az Európai
Parlament egyetértését követően, egyhangúlag határoz.
(2) Az (1) bekezdéstől eltérve európai törvény vagy
kerettörvény megállapíthatja az Unió ösztönző intézkedéseinek
alapelveit, illetve ilyen ösztönző intézkedéseket határozhat
meg az (1) bekezdésben meghatározott célok megvalósításához
való hozzájárulást célzó tagállami intézkedések támogatásának
érdekében, kizárva azonban a tagállamok törvényi, rendeleti
vagy közigazgatási rendelkezéseinek bármilyen harmonizációját.
III-125. CIKK
(1) Ha az Unió fellépése bizonyul szükségesnek ahhoz,
hogy megkönnyítsék valamennyi uniós polgár szabad mozgásra
és tartózkodásra vonatkozó, az I-10. cikk (2) bekezdésének
a) pontjában említett jogának gyakorlását, és az Alkotmány
a szükséges hatásköröket nem biztosítja, az erre szolgáló
szabályokat európai törvényben vagy kerettörvényben
lehet megállapítani.
(2) Az (1) bekezdésben meghatározottakkal azonos célok
érdekében, és amennyiben az Alkotmány nem biztosított
hatáskört az ilyen fellépésre, a Tanács európai törvényben
vagy kerettörvényben az útlevelekre, személyazonosító
igazolványokra, tartózkodási engedélyekre vagy bármilyen
egyéb ilyen jellegű okmányra, valamint a szociális biztonságra,
illetve szociális védelemre vonatkozó intézkedéseket
fogadhat el. A Tanács az Európai Parlamenttel folytatott
konzultációt követően, egyhangúlag határoz.
III-126. CIKK
A Tanács európai törvényben vagy kerettörvényben meghatározza
az I-10. cikk (2) bekezdésének b) pontjában említett
azon jog gyakorlásának részletes szabályait, amely szerint
minden uniós polgár választásra jogosult és választható
a lakóhelye szerinti tagállam helyhatósági és európai
parlamenti választásain, akkor is, ha nem az adott állam
állampolgára. A Tanács az Európai Parlamenttel folytatott
konzultációt követően, egyhangúlag határoz. E részletes
szabályok eltérést állapíthatnak meg, amennyiben valamely
tagállam sajátos problémái azt indokolják.
Az európai parlamenti választások során az aktív és
passzív választójog gyakorlása nem sértheti a III-330.
cikk (1) bekezdését és az annak végrehajtására elfogadott
intézkedéseket.
III-127. CIKK
A tagállamok elfogadják a szükséges rendelkezéseket
annak érdekében, hogy az I-10. cikk (2) bekezdése c)
pontjának megfelelően biztosítsák a harmadik országokban
az uniós polgárok diplomáciai és konzuli védelmét.
A tagállamok e védelem biztosításának érdekében megkezdik
a szükséges nemzetközi tárgyalásokat.
A Tanács európai törvényben megállapíthatja az e védelem
megkönnyítéséhez szükséges rendelkezéseket. A Tanács
az Európai Parlamenttel folytatott konzultációt követően
határoz.
III-128. CIKK
A IV-448. cikk (1) bekezdése sorolja fel azokat a
nyelveket, amelyeken az I-10. cikk (2) bekezdése d)
pontjának megfelelően bármely uniós polgár jogosult
írásban az Unió intézményeihez vagy szerveihez fordulni,
illetve azoktól választ kapni. Az I-10. cikk (2) bekezdésének
d) pontjában említett intézmények és szervek az I-19.
cikk (1) bekezdésének második albekezdésében, valamint
az I-30., I-31. és I-32. cikkben felsorolt intézmények
és szervek, továbbá az európai ombudsman.
III-129. CIKK
A Bizottság minden harmadik évben jelentést nyújt
be az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak és a Gazdasági
és Szociális Bizottságnak az I-10. cikk és e cím alkalmazásáról.
Ez a jelentés beszámol az Unió fejlődéséről.
Ennek alapján és az Alkotmány egyéb rendelkezéseinek
sérelme nélkül a Tanács európai törvénnyel vagy kerettörvénnyel
az I-10. cikkben megállapított jogokat továbbiakkal
egészítheti ki. A Tanács a Parlament egyetértését követően,
egyhangúlag határoz. Az ilyen európai törvény vagy kerettörvény
csak azt követően lép hatályba, hogy a tagállamok saját
alkotmányos követelményeiknek megfelelően azt jóváhagyják.
(...)
2. SZAKASZ
A SZEMÉLYEK ÉS A SZOLGÁLTATÁSOK SZABAD MOZGÁSA
1. alszakasz
Munkavállalók
III-133. CIKK
(1) A munkavállalókat megilleti az Unión belüli szabad
mozgás joga.
Constitution/hu 96
(2) Tilos az állampolgárság alapján történő minden megkülönböztetés
a tagállamok munkavállalói között a foglalkoztatás,
a javadalmazás, valamint az egyéb munka- és foglalkoztatási
feltételek tekintetében.
(3) A közrendi, közbiztonsági vagy közegészségügyi okok
alapján indokolt korlátozásokra is figyelemmel, a munkavállalóknak
joguk van arra, hogy:
a) tényleges állásajánlatokra jelentkezzenek;
b) e célból a tagállamok területén szabadon mozogjanak;
c) munkavállalás céljából valamely tagállamban tartózkodjanak
az adott tagállam állampolgárainak foglalkoztatására
vonatkozó törvényi, rendeleti vagy közigazgatási rendelkezéseknek
megfelelően;
d) egy tagállamban történő alkalmazásukat követően a
Bizottság által elfogadott európai rendeletekben meghatározott
feltételek mellett az adott tagállam területén maradjanak.
(4) E cikk a közszolgálatban történő foglalkoztatásra
nem alkalmazható.
III-134. CIKK
A munkavállalók III-133. cikkben meghatározott szabad
mozgásának eléréséhez szükséges intézkedéseket európai
törvény vagy kerettörvény állapítja meg. Ezeket a Gazdasági
és Szociális Bizottsággal folytatott konzultációt követően
kell elfogadni.
Az ilyen európai törvény vagy kerettörvény különösen
a következőkre irányul:
a) a nemzeti foglalkoztatási szolgálatok közötti szoros
együttműködés biztosítása;
b) azoknak a közigazgatási eljárásoknak és gyakorlatnak,
valamint a betölthető állások megszerzéséhez előírt
időtartamoknak a megszüntetése, amelyek nemzeti jogszabályokon
vagy a tagállamok között korábban megkötött megállapodásokon
alapulnak, és amelyek fenntartása a munkavállalók szabad
mozgásának megvalósulását akadályozná;
c) azoknak a betölthető állások megszerzéséhez előírt
időtartamoknak és egyéb korlátozásoknak a megszüntetése,
amelyek nemzeti jogszabályokon vagy a tagállamok között
korábban megkötött megállapodásokon alapulnak, és amelyek
más tagállamok munkavállalói részére a saját munkavállalókra
irányadóktól eltérő feltételeket írnak elő a munkahely
szabad megválasztására vonatkozóan;
d) megfelelő mechanizmusok kialakítása, amelyek összekapcsolják
a munkaerő-piaci keresletet és kínálatot, valamint elősegítik
e téren az egyensúly kialakítását oly módon, hogy a
különböző régiókban és iparágakban elkerülhető legyen
az életszínvonal és a foglalkoztatási szint komoly veszélyeztetése.
III-135. CIKK
A tagállamok közös program keretében ösztönzik a fiatal
munkavállalók cseréjét.
III-136. CIKK
(1) A szociális biztonság területén európai törvény
vagy kerettörvény állapítja meg azokat az intézkedéseket,
amelyek a munkavállalók szabad mozgásának megvalósításához
szükségesek, így különösen olyan rendszert hoz létre,
amely a migráns munkavállalók és önálló vállalkozók,
valamint az azok jogán jogosultak számára biztosítja
a) a különböző országok jogszabályai szerint figyelembe
vehető összes időszak összevonását a juttatásokhoz való
jog megszerzése és fenntartása, valamint a juttatások
összegének kiszámítása céljából;
b) a juttatások kifizetését a tagállamok területén lakó
személyek számára.
(2) Amennyiben a Tanács egy tagjának megítélése szerint
valamely (1) bekezdés szerinti európai törvénytervezet
vagy kerettörvény-tervezet szociális biztonsági rendszerének
alapvető vonatkozásait érintené – ideértve annak alkalmazási
körét, költségét vagy finanszírozási rendszerét –, vagy
befolyásolná e rendszer pénzügyi egyensúlyát, kérheti,
hogy a kérdést terjesszék az Európai Tanács elé. Ebben
az esetben a III-396. cikkben említett eljárást fel
kell függeszteni. A felfüggesztéstől számított 4 hónapon
belül az Európai Tanács, a kérdés megvitatása után:
a) a tervezetet visszautalja a Tanács elé, amely megszünteti
a III-396. cikkben említett eljárás felfüggesztését,
vagy
b) új tervezet benyújtására kéri fel a Bizottságot;
ebben az esetben az eredetileg javasolt jogi aktust
el nem fogadottnak kell tekinteni.
2. alszakasz
A letelepedés szabadsága
III-137. CIKK
Az ebben az alszakaszban megállapított rendelkezéseknek
megfelelően tilos a valamely tagállam állampolgárainak
egy másik tagállam területén történő szabad letelepedésére
vonatkozó minden korlátozás. Ezt a rendelkezést azokra
a korlátozásokra is alkalmazni kell, amelyek képviseletnek,
fióktelepnek vagy leányvállalatnak egy tagállam valamely
tagállamban letelepedett állampolgára által történő
alapítására vonatkoznak.
A tőke- és fizetési műveletekre vonatkozó 4. szakasz
rendelkezéseire is figyelemmel, valamely tagállam állampolgárának
joga van egy másik tagállam területén önálló vállalkozóként
gazdasági tevékenység megkezdésére és folytatására,
továbbá vállalkozások, így különösen a III-142. cikk
második bekezdése szerinti társaságok alapítására és
irányítására a letelepedés szerinti tagállam joga által
a saját állampolgáraira előírt feltételek szerint.
III-138. CIKK
(1) A letelepedési szabadság egyes meghatározott tevékenységek
tekintetében történő megvalósítására irányuló intézkedéseket
európai kerettörvény állapítja meg. Az ilyen európai
kerettörvényt a Gazdasági és Szociális Bizottsággal
folytatott konzultációt követően kell elfogadni.
(2) Az Európai Parlament, a Tanács, illetve a Bizottság
az (1) bekezdés alapján rá háruló feladatokat különösen
azáltal látja el, hogy:
a) főszabályként elsőbbségi elbánást biztosít az olyan
tevékenységek számára, amelyeknél a letelepedés szabadsága
különös mértékben előmozdítja a termelés és a kereskedelem
fejlődését;
b) szoros együttműködést biztosít a tagállamok hatáskörrel
rendelkező hatóságai között a különböző tevékenységek
Unión belüli sajátos helyzetének megismerése érdekében;
c) eltörli azokat a nemzeti jogszabályokon vagy a tagállamok
között korábban kötött megállapodásokon alapuló közigazgatási
eljárásokat és gyakorlatot, amelyek fenntartása a letelepedés
szabadságának akadályát képezné;
d) biztosítja, hogy valamely tagállamnak egy másik tagállam
területén alkalmazott munkavállalói önálló vállalkozói
tevékenység folytatása céljából ez utóbbi állam területén
maradhassanak, amennyiben megfelelnek azoknak a feltételeknek,
amelyeket teljesíteniük kellene, ha abban az időpontban
lépnének a másik tagállam területére, amikor az ilyen
tevékenységet meg kívánják kezdeni;
e) lehetővé teszi valamely tagállam állampolgára számára,
hogy egy másik tagállam területén ingatlantulajdont
szerezzen és használjon, amennyiben ez nem ellentétes
a III-227. cikk (2) bekezdésében megállapított elvekkel;
f) megvalósítja a letelepedési szabadság korlátozásainak
fokozatos eltörlését minden érintett tevékenységi ágban,
mind a képviseletek, fióktelepek vagy leányvállalatok
valamely tagállam területén történő létrehozásának feltételeit,
mind pedig az ilyen képviseletek, fióktelepek és leányvállalatok
irányító és ellenőrző tisztségeinek az anyalétesítmény
személyzete által történő betöltésére vonatkozó feltételeket
illetően;
g) a szükséges mértékben összehangolja azokat a biztosítékokat,
amelyeket a tagállamok a III-142. cikk második bekezdése
szerinti társaságoktól a tagok és harmadik személyek
érdekeinek védelme céljából megkövetelnek, annak érdekében,
hogy az ilyen biztosítékokat egyenértékűvé tegyék az
Unión belül;
h) megbizonyosodik arról, hogy a tagállamok által nyújtott
támogatások nem torzítják-e a letelepedés feltételeit.
III-139. CIKK
Ennek az alszakasznak a rendelkezései a valamely tagállamban
tartósan vagy időlegesen a közhatalom gyakorlásához
kapcsolódó tevékenységekre az adott tagállam vonatkozásában
nem alkalmazhatók.
Európai törvény vagy kerettörvény bizonyos tevékenységeket
kivonhat ezen alszakasz rendelkezéseinek alkalmazása
alól.
III-140. CIKK
(1) Ez az alszakasz és az ennek alapján elfogadott
intézkedések nem érintik a tagállamok azon törvényi,
rendeleti vagy közigazgatási rendelkezéseinek az alkalmazhatóságát,
amelyek közrendi, közbiztonsági vagy közegészségügyi
okokból különleges bánásmódot írnak elő a külföldi állampolgárokra
nézve.
(2) Az (1) bekezdésben említett nemzeti rendelkezéseket
európai kerettörvény hangolja össze.
Forrás: http://ue.eu.int/uedocs/cmsUpload/cg00087-re02.hu04.pdf
|
