A
köztársasági elnök állásfoglalása
a kettős állampolgárság könnyített megszerzéséről
2003. december 01.
Öt vajdasági magyar párt és mozgalom 2003 augusztusában
közös levélben fordult Mádl Ferenc köztársasági elnökhöz.
A levélben arra kérik a köztársasági elnököt, segítse
elő egy olyan döntés meghozatalát, melynek eredményeképpen
a vajdasági magyarok közül mindazok, akik igénylik,
letelepedési engedély és áttelepülés nélkül megkaphassák
a magyar állampolgárságot. Ezt követően a Horvátországi
Magyarok Demokratikus Közössége és a Magyarok Világszövetsége
hasonló tartalmú levelet juttatott el a köztársasági
elnökhöz.
Mádl Ferenc köztársasági elnök, miután tudomást szerzett
a vajdasági magyar szervezetek leveléről, 2003. augusztus
9-i csopaki nyilatkozatában kifejtette, hogy a kettős
állampolgárság ügye rendkívül fontos kérdése a magyarságnak.
A köztársasági elnök kifejezte reményét, hogy a megoldás
esélyeiről, lehetőségeiről és jogi feltételeiről a politikai
elit és a társadalomtudományok képviselői előbb-utóbb
megnyugtató állásfoglalást alakíthatnak ki. A köztársasági
elnök ennek megfelelően üdvözli, hogy a kormány és a
határon túli érdekeltek között a kérdésről érdemi tárgyalások
kezdődtek, és bátorítja a feleket, hogy keressék a megfelelő
megoldást.
Az államfő ugyanakkor szeretne ténylegesen is hozzájárulni
az előrelépéshez e téren. A köztársasági elnök ezért
a lehetőségek megvizsgálása érdekében konzultációt kezdett
neves, a nemzetközi és az európai jogot, valamint az
alkotmányjogot kiválóan ismerő jogtudósokkal: Herczegh
Gézával, a hágai Nemzetközi Bíróság volt bírájával,
Király Miklóssal, az ELTE Nemzetközi Magánjogi és Európai
Gazdasági Jogi Tanszékének vezetőjével, Martonyi János
volt külügyminiszterrel, valamint Zlinszky János volt
alkotmánybíróval. Mádl Ferenc a konzultációk alapján
a következő álláspontra jutott:
A magyar állampolgárság megszerzésének a jelenlegi
állampolgársági szabályokhoz képest további egyszerűsítése
a szerbiai és horvátországi magyarok számára nem ütközik
kényszerítő jogi akadályba sem a magyar Alkotmány, sem
a nemzetközi jog és az európai jog alapján. A jog szempontjából
tehát nem kizárt az állampolgárság kérelemre történő
megadása magyarországi letelepedési engedély és áttelepülés
nélkül azoknak a nem magyar állampolgároknak, akiknek
a felmenője magyar állampolgár volt és alkotmányos alapismeretekből
magyar nyelven vizsgát tesznek. A köztársasági elnök
meggyőződése szerint ugyanakkor az állampolgárság megszerzésének
megkönnyítéséről szóló döntés akkor lehet helyes, ha
az egyidejűleg szolgálja a szomszédos államokban élő
magyaroknak a magyar nemzethez való tartozását és a
szülőföldjükön való boldogulását, valamint erősíti magyar
nemzeti azonosságtudatát. Ezekre a nemzetpolitikai szempontokra
tekintettel szükségesnek mutatkozik a kérdést a Magyar
Állandó Értekezlet elé terjeszteni.
A köztársasági elnök álláspontját megalapozó szempontok
a következőképpen foglalhatók össze:
1. A kérdésnek a mindenki számára megnyugtató rendezéséhez
kiindulópontul az Alkotmány kell hogy szolgáljon, mely
szerint a Magyar Köztársaság felelősséget érez a határain
kívül élő magyarok sorsáért, és előmozdítja az anyaországgal
való kapcsolatok ápolását. A köztársasági elnök véleménye
szerint az ügyben érintett minden magyar embert ez a
felelősségérzet és szolidaritás kell hogy vezéreljen.
2. A felmerült kérdésről való gondolkodást félreérthetővé
teszi, ha azt a kettős állampolgárság körében próbáljuk
értelmezni. A kettős, vagy akár többes állampolgárságot
ugyanis a magyar jog ma is lehetővé teszi: a honosításnak,
azaz a magyar állampolgárság megszerzésének a magyar
jog szerint nem feltétele, hogy bárki lemondjon korábbi
állampolgárságáról. Ezért célravezetőbb a felmerült
kérdés kapcsán a magyar állampolgárságnak a határon
túli magyarok számára egyszerűsített megszerzéséről
beszélni.
3. A magyar állampolgársági jog jelenleg is lényegesen
könnyebbé teszi a határon túli magyar nemzetiségű személyek
részére a magyar állampolgárság megszerzését. Szemben
ugyanis az általános szabállyal, mely szerint nyolc
éven keresztül kell folyamatosan Magyarországon lakni
(letelepedni) a kérelmezőnek, a magukat magyar nemzetiségűnek
valló nem magyar állampolgárok, akiknek valamelyik felmenője
magyar állampolgár volt, egy éves magyarországi letelepedés
után megszerezhetik a magyar állampolgárságot, ha ezt
kérelmezik, és alkotmányos alapismeretekből magyar nyelven
vizsgát tesznek. A kérdés jelenleg tehát az, jogilag
lehetséges és célszerű-e az ilyen személyekre vonatkozóan
további könnyítéseket bevezetni oly módon, hogy a magyar
jog teljes mértékben eltekint a magyarországi letelepedéstől.
4. A nemzetközi jog nem zárja ki egy ilyen módosítás
lehetőségét. A nemzetközi jognak ugyanis általánosan
elfogadott szabálya, hogy minden állam saját joga szerint
határozza meg, kik az állampolgárai. Természetesen az
állampolgárság köteléket feltételez az állam és polgára
között. Azonban nem lehet kétségbe vonni, hogy a kulturális
és nyelvi identitás, valamint a felmenők korábbi magyar
állampolgársága olyan tényezők, melyek valódi köteléket
jeleníthetnek meg az anyaország és az állampolgárság
megszerzője között.
Ugyanilyen kevéssé merülnek fel kényszerítő jogi akadályok
a hátrányos megkülönböztetés tilalmával kapcsolatban,
hiszen el kell választani a diszkriminációt az indokolt
és elfogadható különbségtételtől. Az állampolgársági
kötelék természete ugyanis megköveteli az államoktól,
hogy bizonyos kritériumokat állapítsanak meg az állampolgárság
elnyerése feltételéül. Ezek a kritériumok adott esetben
kedvezőbb elbánáshoz vezethetnek. Az indokolt különbségtételnek
vagy kedvezőbb elbánásnak gyakori példája a nemzeti
nyelv és az alapvető alkotmányos szabályok ismeretének
megkövetelése a honosításhoz, valamint a leszármazás
alapján az állampolgárság könnyített megszerzése.
Az Európai Unió joga alapvetően a tagállamokra bízza
annak megállapítását, kit tekintenek saját állampolgáruknak.
A Maastrichti Uniós Szerződéshez fűzött 2. számú nyilatkozat
értelmében “minden esetben, amikor az Európai Közösség
Alapító Szerződése valamely tagállam állampolgárára
utal, annak kérdését, hogy egy személy valamely tagállam
állampolgára-e, kizárólag az érintett tagállam belső
jogára utalással kell eldönteni.” Ez az alapelv az Európai
Bíróság gyakorlatából következő módon kettős állampolgárokra
is vonatkozik. Miután pedig a Magyar Köztársaságnak
az Európai Unióhoz való csatlakozásáról szóló megállapodásból
ezzel ellentétes szabály nem vezethető le, joggal állítható,
hogy az uniós jog alapján a Magyar Köztársaság is szabadon
állapíthatja meg állampolgársági szabályait.
5. A jogi lehetőségek ismerete természetesen csak kiindulópontul
szolgálhat az állampolgársági szabályozás módosítása
nemzetpolitikai összefüggéseinek tisztázásához. A köztársasági
elnök meggyőződése szerint a Magyar Köztársaság akkor
jár el helyesen, ha egyidejűleg elősegíti a szomszédos
államokban élő magyaroknak a magyar nemzethez való tartozását
és a szülőföldjükön való boldogulását, valamint erősíti
magyar nemzeti azonosságtudatát. Az ügy érdemében való
döntés feltételezi annak a körültekintő megvizsgálását,
vajon a magyar állampolgárság megszerzésének könnyítése
előmozdítja-e e célkitűzések mindegyikének az elérését.
Különösen fontos, hogy egy ilyen irányú módosítás ne
ösztönözze elvándorlásra az érintetteket. A magyar nemzetpolitika
számára ugyanis konszenzuális alapelv volt az elmúlt
13 évben, hogy a határon túli magyarok boldogulását
szülő- és lakóhelyükön kell előmozdítani, elismerve
természetesen mindenkinek a jogát arra, hogy boldogulását
a saját elképzelései szerint keresse.
A szülőföldön való boldogulás lehetősége szempontjából
kiemelkedő cél, hogy a könnyített eljárással létrejövő
kettős állampolgárságú státusz ne nehezítse meg a magyar
nemzeti kisebbség tagjainak helyzetét a nekik otthont
adó szomszédos országban. Ez pedig úgy segíthető elő,
ha a magyar állampolgársági szabályok módosítását a
szomszédos országgal kötött kétoldalú nemzetközi megállapodás
kíséri, mely rendezi a magyar állampolgársággal is rendelkező
magyar nemzeti kisebbségek jogállását. A magyar állampolgársági
szabályok módosítása emellett együtt kell hogy járjon
a kedvezménytörvény megfelelő módosításával, hiszen
jelenleg a magyar állampolgárság kizárja a kedvezménytörvény
által nyújtott előnyök igénybe vételét.
6. A fentiekre – különösen a kérdés nemzetpolitikai
aspektusaira tekintettel – a felmerült igények teljesítéséhez
szükségesnek látszó törvénymódosítások következményeinek
tisztázása és hatékonyságuk biztosítása érdekében a
köztársasági elnök szerint szükségesnek mutatkozik a
kérdést a Magyar Állandó Értekezlet elé terjeszteni.
Ez az a fórum, ahol a magyar Kormány és a magyar politikai
pártok, illetve a határon túli magyarok szervezetei
közösen, valamennyi fontos szempont figyelembe vételével
nyilváníthatnak véleményt ilyen jellegű kérdésekről.
Forrás: http://www.keh.hu/index2.php?fm=9&am=0&l=&hir=262 |
