Duray
Miklós a magyar-magyar kapcsolatok alakulásáról
Magyarországon a közelmúltban kormányváltás
játszódott le. Ez mennyiben van hatással a magyarországi
és az annak határain túl élő magyarok, azaz az úgynevezett
magyar-magyar politikai kapcsolatok alakulására?
- A két hete hivatalba lépett magyarországi kormány
és a határon túli magyarok közötti kapcsolattartás egyértelműen
aszerint alakul majd - és ebben a tekintetben teljes
mértékben egyetértek a Magyar Koalíció Pártja elnökének,
Bugár Bélának a véleményével -, hogy az új kormány miként
viszonyul majd a közös nemzetpolitikai célok eléréséhez,
illetve a határon túli magyarokhoz. Eddig legfeljebb
annyi mondható el, hogy pozitív jelzés az új magyar
kormány hivatalba lépése után még nem volt, negatív
viszont már igen - és itt gondolok elsősorban a státustörvény
végrehajtására vonatkozó megnyilatkozásokra.
Szeptember 11-re volt kitűzve a Magyar Állandó
Értekezlet (MÁÉRT) ülése, ezt a magyarországi belpolitika
alakulása elodázta. Ezen a napon mégis magyar-magyar
találkozásra került sor Budapesten, hiszen létrejött
a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fóruma (KMKF). Ez
esetleg egy MÁÉRT-alternatívaként is értelmezhető?
- Nem, itt másról van szó. A KMKF létrehozása annak
a hosszú folyamatnak az eredménye, mely a Kárpát-medencei
magyarságnak a rendszerváltozások időszakát követő érdekegyeztetése
és tevékenysége összehangolására irányul. Még az Orbán
Viktor vezette kormány idején született az elképzelés,
hogy az inkább végrehajtási feladattal bíró MÁÉRT mellett
szükség van annak parlamenti megfelelőjére is. Már csak
azért is, hogy a magyar struktúráknak az összekapcsolása
a hagyományos jogállami, a több mint 200 éves európai
hagyományok, azaz a parlament-kormányzat keretben történjen.
Melyek voltak az említett folyamat legfontosabb
állomásai?
- Mint ismeretes, az első magyar-magyar csúcsértekezletre
1996-ban került sor, melyen nem csak a Kárpát-medence
magyar pártjainak parlamenti és regionális képviselete
volt jelen, hanem a nagyobb társadalmi szerveződéseké
is, mint amilyen például nálunk a Csemadok. Ezt megelőzően
is volt egy folyamatos kapcsolattartás a Magyarország
határain túl élő magyarság politikai és társadalmi szervezetei
között, ez azonban az Antall József (majd annak elhunyta
után Boross Péter) vezette kormány felváltását követően
1994 tavaszán megszűnt. Az első magyar-magyar csúcstalálkozót
tulajdonképpen ennek a fellépett hiánynak a pótlására
hívták össze a Horn-kormányzat idején, és ebben nagy
érdeme volt Tabajdi Csabának.
Az Orbán-kormányzat idején ez a folyamat a Magyar Állandó
Értekezlet (MÁÉRT) megalakulásához vezetett, mely mellett
párhuzamosan a kapcsolattartási fórumok működtetésével
egy olyan műhelymunka is folyt, amely a magyar nemzetstratégia
kidolgozására irányult. A közös nemzeti célok - idegen
szóval mondva paradigmák -alapján nemcsak összehangolni,
de fejleszteni is próbáltuk a közös magyar politizálást.
A nagy részt politikai konszenzus alapján megfogalmazott
paradigmák közül, melyek a magyar nemzetpolitika alapjait
képezik, több már az első magyar-magyar csúcsértekezlet
nyilatkozatában megjelent. Itt említhetjük például a
határon túli magyaroknak a szülőföldön való maradásának
és boldogulásának kívánalmát, de ehhez sorolhatjuk az
autonómia szükségességét is, és tulajdonképpen konszenzus
alakult ki abban is, hogy a tudásközpontú társadalmat
kell előtérbe helyeznünk. Ugyanakkor - főleg a politikai
paletta jobb oldalán, vagyis az úgynevezett nemzeti
oldalon - egyértelművé vált az a meggyőződés is , hogy
a társadalomépítés fókuszába a családot kell állítani.
Ezek az alapelvek ma is - immár a magyarországi
baloldali kormányzat idején - érvényesek?
- Igen, hiszen ezeket eddig tulajdonképpen senki sem
cáfolta meg, sőt inkább kiegészültek néhány gazdaság-politikai
szemponttal is, mint például a határon át nyúló együttműködés
gondolata, azaz hogy a magyar nemzetpolitika szempontjából
fontos a Magyarország és a szomszédos országok közötti
határok mentén élő, zömében magyar lakosság együttműködési
régiókba való szervezése. Erre szervesen épül rá a határok
fölötti magyar nemzetegyesítésnek a gondolata, illetve
célja.
Különösnek tűnhet, hogy a KMKF megalakulására
mégis a mai, MSZP-többségű magyarországi kormány ideén
került sor...
- Az Orbán kormány idején a kárpát-medencei magyarság
parlamenti dimenzióban tekinthető szervezetének létrehozására
már nem maradt idő. Akkor elsősorban a státustörvénnyel
voltunk lefoglalva. És éppen ezért nagyra becsülöm Szili
Katalint, a Magyar Országgyűlés jelenlegi elnökét, aki
annak ellenére, hogy egy olyan politikai családhoz tartozik,
amelynek a központjában nem áll a nemzetpolitika művelése,
volt bátorsága és elkötelezettsége megkísérelni az addig
csak beszélgetések szintjén létező elképzelés megvalósítását.
De itt kell megjegyeznünk azt is, hogy mivel Szili Katalin
szemlélete azért más, mint ami nagy többségben az MSZP-tagságot
jellemzi, a KMKF támogatottsága a magyarországi politikában
még nem teljes. Ez pedig a létrejött szervezet pozícióját
is gyengíti.
És vajon a létrejött forma jó-e? Azaz tekinthető-e
a KMKF a kárpát-medencei magyarság parlamentjének?
- Megvannak a hibái. Már maga az elnevezés sem szerencsés.
A fórumok alatt inkább egy lazább keretek között folyó
eszmecserét értünk, mely vitára igen, de döntésre nem
ad lehetőséget. Talán helyesebb lett volna, ha követjük
az európai példát, és például a Kárpát-medencei Magyar
Parlamenti Képviselők Közgyűlése név született volna,
amely azért már nagyobb súlyt sejtet. A már előbb említett
teljes körű politikai támogatottság hiánya mellett az
is gondot jelent, hogy annak ellenére, hogy az eredetileg
parlamenti keretek között elképzelt szervezetbe parlamenten
kívüli jellemzők is kerültek. Abban ugyan megegyeztünk,
hogy a magyar szervezetek parlamenti, illetve regionális
képviselői alkotják a tagságát, viszont a magyarországi
Országgyűlés elnöke jogosult arra, hogy más személyeket
is behívhasson a KMKF-ba. Ennek következtében akár olyanok
is megjelenhetnek ott, akik nem magyar szervezetből
jutnak mandátumhoz, és az nem is parlamenti vagy tartományi
képviselőségből ered. További probléma a nyugati magyarság
kérdése, szerintem ebben a szervezetben nem igazán indokolt
a képviseleti joguk, hacsak nem valamilyen tanácsadói
jogkör keretében. Ennek a kérdésnek az eldöntését is
a magyar Országgyűlés elnökének a jogkörébe utalta a
szeptember 11-i találkozó.
A Kárpát-medencei magyarság valamennyi része
képviselve lehet a parlamenti vagy regionális törvényhozási
testületek képviselői által?
- Tulajdonképpen igen. Ukrajna parlamentjében ugyan
nincs képviselő magyar szervezetből, és a belgrádi parlament
felállásában is kockán forog a magyarság képviselete,
viszont a Kárpátaljai Regionális Parlamentben, illetve
a Vajdasági Parlamentben képviseltetik magukat a magyarok.
Ezek regionális törvényhozói testületek, nem úgy, mint
a szlovákiai és a magyarországi megyék. Viszont Szlovákia
esete eléggé egyértelmű, akárcsak Romániáé, hiszen a
Magyar Koalíció Pártja, illetve a Romániai Magyar Demokrata
Szövetség parlamenti jelenléte - legalábbis jelen időben
- nincs veszélyeztetve. Ami pedig Horvátországot és
Szlovéniát illeti, ezekben az országokban a parlamentben
alanyi jogon biztosítanak legalább egy mandátumot a
kisebbségeknek. Gyakorlatilag tehát nem gond a Magyarországgal
szomszédos országok magyarságának képviselete a KMKF-ban.
A KMKF gyakorlati jelentőségét elsősorban annak
működése határozza majd meg. Ez miként történik?
- A KMKF, amely a megvitatott kérdéseket a magyar kormány
elé tárja, évente csak egyszer ül össze, ez szerintem
kevés. Hiányosság az is, hogy nem alakult ki olyan bizottsági
struktúrája, amely megfelelően tudna működni két plenáris
ülés közötti időszakban. Létezik ugyan egy előkészítő
bizottság, ám ez inkább vitafórum jelleggel bír, és
nem egy komoly, rendszeres munkát folytató testület.
A MÁÉRT korábban állított fel bizottságokat, melyek
az Orbán-kormány leköszönte óta ugyan már nem működnek,
viszont formailag ma is léteznek. Nos, miután a KMKF
nem a MÁÉRT helyettesítője, hanem annak kiegészítője,
ezekkel a bizottságokkal kellett volna párhuzamos rendszert
felállítani - parlamenti kereten belül.
A KMKF-t a magyar országgyűlés mindenkori elnöke
hívja össze. Szükséges, hogy a nemzet parlamentje a
magyar Országgyűlés keretei között működjön?
- Nem feltétlenül, arra viszont mindenképpen szükség
van, hogy törvény szóljon róla. És amíg ilyen törvény
nincs, addig nélkülözhetetlen az országgyűlési keret.
Ez most fejlődőképesnek tűnik, amelynek alakulása részben
a magyarországi politikai légkörtől, és részben tőlünk,
határon túli magyaroktól függ. Bár úgy látom, hogy még
nincs egészen átgondolva ennek az újonnan létrehozott
intézménynek a működési mechanizmusa, viszont már erény
az is, hogy egyáltalán létrejött. Feladatunk a jövőre
nézve, hogy kedvező politikai körülmények esetén olyan
működőképes szervezetté alakítsuk át, amely valóban
a nemzetpolitikát és nemzetstratégiát szolgálná, és
joggal volna nevezhető a nemzet parlamentjének.
Forrás: http://www.mkp.sk/index.php?p=&t=a&Data_Id=253&xp=
&MId=1&Lev1=
&Ind1=60&P=index,hu |
