A kettős állampolgárság ügyéhez kapcsolódó parlamenti felszólalások

2004.11.02.

ELNÖK: Tisztelt Képviselőtársaim! Miniszterelnök Úr! A mai napon a kormány nevében felszólalásra jelentkezett Gyurcsány Ferenc miniszterelnök úr: ?Új európai alkotmány, új felelősségö címmel. Öné a szó, miniszterelnök úr.

GYURCSÁNY FERENC miniszterelnök: Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Az Országgyűlés felhatalmazásával múlt héten pénteken Rómában aláírtuk az Európai Unió alkotmányos szerződését. (Taps a kormányzó pártok padsoraiból.)

Az új európai alkotmány létrehozásában, a közös Európa megalkotásában az elmúlt 15 évben a magyar nép, a magyar nemzet és a mindenkori magyar kormányok kulcsszerepet vállaltak. Köszönet illeti őket, köszönet illeti őket azért, hogy egyetlenegy pillanatra sem tették kétségessé, hogy Magyarország helye nemcsak földrajzi, hanem kulturális, politikai, gazdasági értelemben egyaránt Európában van. Szeretném önöket tájékoztatni arról, hogy a kormány a szándékai szerint még ebben az évben a parlament elé fogja terjeszteni ratifikálásra az alkotmányos megállapodást, szerződést, és azt fogja kérni az Országgyűléstől, hogy ratifikálja azt.

A közösen létrehozott és aláírt alkotmányos szerződés megerősíti a közös európai identitást. Magyarok és európaiak vagyunk, és hasonlóképpen gondolkodnak erről a cseh polgárok, a franciák, a svédek, az olaszok. Létrejött egy közös európai identitás, és megerősödött az elmúlt évtizedekben. Ennek az identitásnak fontos, az európai zsidó-keresztény kultúrában, a felvilágosodásban gyökerező közös értékei vannak.

Az új alkotmány - az első alkotmány, ha úgy tetszik - ezen túl módosította az Európai Unió döntéshozatali rendszerét, és módosította a döntéshozatal módját: alkalmasabbá tette a 25-ök Európáját arra, hogy együtt, közösen menjenek előre.

Ezek mindenképpen jó hírek. Vannak persze olyan tényezők, amelyeket az ünnepi pillanatban is muszáj szem előtt tartani. Európát több veszély fenyegeti. A legfontosabb veszély, hogy elsősorban a közös európai örökség megőrzését és a versenyképesség növelését érintő kihívásokra Európa befelé fordulással, múltja felé való fordulással, ha úgy tetszik: a könnyebb válasz lehetőségét keresve populista válaszokat fog találni. (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból.)

Aki a változásoktól való félelemre épít, aki folyamatosan a múltba tekint, aki fehérre és feketére egyszerűsíti le a problémákat, a környezetében pedig csak jót és rosszat, e kettőt pedig egymástól szigorúan elválasztva látja, azt gondolom, hogy populista politikát folytat. Bárkivel beszéltem Európában, bárkivel beszéltem a bal- és jobboldali politikusok közül, mind azt mondják, lehet közöttünk sokfajta vita, hogy hogyan kell menedzselni a gazdaságot, hogy hogyan kívánjuk átalakítani a társadalmi intézményeinket - ezek jó viták. Európa lassan megy előre - gyorsítani kellene. De van egy dolog, amiben nem szabad megengedni, hogy vita legyen közöttünk: hogy a józanság és a felelősség politikáját felváltsa az egyszerűnek hitt igazságok populista politikája. Ez az európai közös politikát érő legveszélyesebb kihívás.

Én úgy látom, hogy Magyarország többsége egyébként nem vevő a populizmusra. Erre tanít engem Csurka István és Torgyán József politikai ellehetetlenedése, s azt gondolom, hogy akik őket követik, azokra ugyanaz a sors fog várni, mint ami ezekre a jobboldali, helyenként a szélsőjobboldalra és a populista jobboldalra kacsingató politikusokra várt.

Látok ugyanakkor ma is hajlamot a populizmusra, de őszintén szólva nem aggódom, mert azt gondolom, hogy a józanság és a felelősség politikája, a mértékletesség politikája fog felülkerekedni.

Hadd tegyek azért egy megjegyzést, ha már Európánál tartunk. El kell mondjam önöknek, hogy azt a módot, ahogyan politikustársaim egynémelyike élénk, eleven és hangos kampányt folytat egy politikustársunk ellen, akit egy európai fontos intézménybe vezető tisztségre ajánlottunk, én ezt a módot ízléstelennek és hazafiatlannak gondolom. (Derültség a Fidesz padsoraiból. - Szórványos taps a kormányzó pártok padsoraiból.)

Én a szóban forgó politikusról nyilvánvalóan mást gondolok, mint a magyar parlament egyik fele. Megkockáztatom, hogy ez önmagában nem is baj, hiszen politikai riválisként mást gondolunk Magyarországról, talán mást gondolunk Európáról is, sőt talán oktalan módon, de mégiscsak sebeket okozunk egymásnak. Mégis van olyan pillanat, amikor, azt gondolom, túl kell ezeken lenni. Politikusaink Európában Magyarországot képviselik, és azok, akik itt személyt támadnak, azok lehet, hogy a személynek kárt és sebet okoznak; de van egy rossz hírem: ennél sokkal nagyobb kárt és sokkal mélyebb sebet okoznak Magyarországnak. Ez pedig, azt gondolom, nem helyénvaló. (Taps a kormányzó pártok padsoraiból. - Zaj a Fidesz padsoraiból.)

Sokkal többre tartom például azt az együttműködést, amely Verespatak ügyében megvalósul a különböző hazai politikai tényezők között; azt az együttműködést, amelyben örömmel vesszük Năstase elnök úr szavait, hogy tudniillik ő maga sem ért egyet a verespataki beruházással, de ezen az együttműködési bázison talán továbbléphetünk. Mondhatjuk azt román partnereinknek, hogy megnyugtatná Magyarországot, ha alkalmaznák már erre a beruházásra is azokat a most készülő európai uniós szabványokat, amelyeket talán még el sem fogadtak, bár már ismerjük őket. Sőt, Románia még nem is európai uniós tag, de ezek azok a követelmények, amelyeket ha betartunk, akkor nincs félnivalója egyik szomszédnak sem a másiktól, hogy közös kincsünket, a természeti és az épített környezetet valaki oktalanul, profitérdekből rombolja.

[13.30]

Ez egy jó példája az együttműködésnek, amely itt megvalósul. Úgy gondolom, az előző nem jó példa.

De hogy ne beszéljek csak általánosságban a felelősség és populizmus dolgában, el szeretném önöknek mondani, hogy azokat a népszavazási kezdeményezéseket, amelyek az elmúlt időben születtek, a populista politikára való jobboldali hajlam megnyilvánulásának tekintem. Azt gondolom, felelőtlen dolog az előtt megpróbálni válaszolni bonyolult kérdésekre, legyen ez a kettős állampolgárságra vonatkozó vagy más, hogy tisztában lennénk a válaszaink lehetséges következményeivel. Aki ezt teszi, az nem megoldani akarja a problémát, hanem a valóságos problémák megoldása helyett rövid távú politikai haszonszerzésre törekszik, de ennek a rövid távú politikai haszonszerzésnek az árát később az egész nemzeti közösség fogja megfizetni, ami pedig nyilvánvalóan elfogadhatatlan. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

A múltba nézés helyett, a történelmi sérelmekre építő nemzetpolitika helyett új nemzetpolitikára van szükség, és ebben a vonatkozásban egyetértek a kormánypártok vezetőinek erre vonatkozó indítványaival; olyan politikára, amely nemcsak beszél arról, hogy a szülőföldön való maradás a legfontosabb nemzeti érdek, hanem tesz is érte: átfogó kezdeményezésekkel, beruházásösztönzéssel, oktatás-korszerűsítéssel, egész térségek fejlődésében való közös nemzeti felelősségvállalással. Ez igen! Egyszerű kérdésfeltevéssel megpróbálni közös nemzeti felelősségünkből és arra apellálva rövid távon hasznot húzni, ezt nem! Ennek egészen biztosan nem előnyét, hanem kárát fogja látni a közös magyar nemzet.

A XX. századnak volt egy földrajzi, területi traumája, Trianonnak hívjuk. A XXI. századnak, ha rosszul csináljuk, akkor lesz egy etnikai nemzeti Trianonja, mert nem vagyunk képesek ott maradni azokon a Kárpát-medencei területeken, ami közös öröksége és közös hagyománya Magyarországnak. Az indulatkeltés itt, ebben nem a szülőföldön való maradást, hanem a szülőföld elhagyására való bátorítást fogja jelenteni. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

Nem tudom, van-e önök között egyetlenegy is, aki megvizsgálta, miként hat a népszavazásra feltett kezdeményezés a jövőben, és miként hathat a magyar oktatás egész rendszerére, az egészségügy egész rendszerére, a szociális feladatok ellátására, hat-e, hathat-e azokra az adókra, amelyekből mindezt finanszírozni kell, azokra a társadalombiztosítási befizetésekre, amelyekből mindezt finanszírozni kell. Nem tudom, valaki végigszámolta-e, és azok után akar válaszolni erre a kérdésre, hogyan fog ez hatni a magyar munkaerőpiacra általában és részenként, hogyan fog ez hatni a magyar lakáspolitikára, hogyan fog ez hatni a magyar választójogra. (Zaj az ellenzék padsoraiban.)

Nem tudom, tárgyalt-e a kezdeményezők közül bárki is hivatalosan azokkal a határon túli, a magyarságot képviselő szervezetekkel, amelyek ma legitim politikai tényezői az összmagyar érdek képviselőinek; sőt, nem tudom, tárgyaltak-e azok, akik ezt kezdeményezték a szomszédos országok kormányaival, hogy elkerüljük azt a politikai fiaskót, amely politikai fiaskóban kellett osztoznunk a státustörvény első változatának elfogadását követően. Európában Magyarország nem a térség stabilizáló tényezőjeként lett ismert, hanem destabilizáló tényezőként. (Zaj az ellenzék padsoraiban.)

Először meg kell vizsgálni ezeket a kérdéseket, és utána jó érzéssel tudunk majd válaszolni, hogy mi a válasz. Én nem tudom, mi a jó válasz, de azt tudom, nem helyénvaló ennél sokkal kisebb kérdésekben sem, hogy először nem vizsgálódunk, hanem először megpróbálunk választ találni ilyen bonyolult kérdésekre. Szerintem balga ember az, aki előbb dönt, azután tájékozódik. De mi nem akarunk balga politikát csinálni, mi nem akarunk balga emberként viselkedni, és azt gyanítom, hogy Magyarország többsége sem kíván balga módon eljárni ebben az ügyben.

[* * *]

ELNÖK: Köszönöm szépen, miniszterelnök úr. Miniszterelnök úr felszólalása 19 perc 18 másodperc volt. Figyelemmel erre a frakcióknak öt-öt perces időkeretben van lehetőségük felszólalni. Kérdezem, hogy ki kíván élni ezzel a lehetőséggel.

Elsőként megadom a szót Németh Zsolt képviselő úrnak, a külügyi bizottság elnökének, a Fidesz képviselőcsoportja részéről.

NÉMETH ZSOLT (Fidesz): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Miniszterelnök Úr! Az Európai Unió alkotmányáról kívánt ön napirend előtt szólni, ehhez képest számos belpolitikai kérdést hozott föl; úgy is fogalmazhatnék, az alkotmány csak ürügyül szolgált arra, hogy belpolitikai szurkapiszkákat helyezzen el.

Mindenesetre fontosnak tartom rögzíteni, hogy a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség üdvözli az Európai Unió alkotmányának az aláírását. Meggyőződésünk szerint az Unió ezáltal átláthatóbbá, hatékonyabbá és demokratikusabbá válik, és reméljük, hogy a huszonöt tagállam egyöntetűen ratifikálja az Unió alkotmányos szerződését.

Sajnáljuk ugyanakkor, hogy ebből az alkotmányból a keresztyénségre, illetőleg az Istenre történő utalás kimaradt, még inkább sajnáljuk, hogy Magyarország nem lépett fel ennek érdekében, bár ön hivatkozott itt a zsidó-keresztény kultúrára. Örültünk volna annak, ha Magyarország hivatalos álláspontja lenne az, amit ön itt megjelenített.

Ugyanakkor fontos eredménynek tartjuk, hogy az egyházakkal létrejött az intézményes párbeszéd kerete az Európai Unió szintjén. Ezt előrelépésnek ítéljük.

Üdvözöljük azt is, hogy rögzítésre kerültek a kisebbséghez tartozó személyek jogai az alkotmány 2. cikkében. Ezt négypárti konszenzussal sikerült elérni, miniszterelnök úr.

Ugyanakkor az, amit ön a határon túli nemzetpolitikai kérdésekben a kettős állampolgárság ügyében kifejtett, azt jelzi, hogy sajnos megint vége van a nemzetpolitikai konszenzusnak. Sajnálatosnak tartom, hogy a szülőföldön való maradásra hivatkozva ön most bejelentette, hogy elutasítják a kettős állampolgársági népszavazást. Ez mindenképpen álszent és cinikus magatartás.

Ön azt kérdezte, hogy a határon túli magyarokkal konzultált-e bárki ebben az ügyben. Szeretném jelezni önnek, hogy igen, konzultáltunk. Hadd tegyem fel önnek a kérdést: konzultáltak-e önök ebben a kérdésben a határon túli magyarokkal? (Taps az ellenzéki oldalon.) Sajnálatosnak tartom, hogy szemmel láthatóan félresöprik a határon túli magyarok egyöntetű álláspontját ebben a kérdésben. A határon túli magyarok kivétel nélkül igénylik, támogatják ezt a jogintézményt, ehhez képest pedig önök itt azzal takaróznak, hogy adott esetben nem konzultáltunk a határon túli magyarokkal. Ha konzultálni szeretnének a határon túli magyarokkal, akkor ajánlom azt is, miniszterelnök úr, találjunk választ arra a kérdésre, hogy az elmúlt másfél-két esztendőben miért nem sikerült összehívni a Magyar Állandó Értekezlet ülését, annak ellenére, hogy azt tavaly júniusban kezdeményezték - éppen a kettős állampolgárságra való tekintettel - a délvidéki magyarok, egyébként egyöntetűen.

Amit a populizmusról elmondott, azt a saját szavaival cáfolta meg. A legnyersebb populizmus azt mondani, hogy a kettős állampolgárság bármiféle terhet jelentene a magyar költségvetés számára. (Zaj a kormánypárti oldalon.)

Tisztelt Miniszterelnök Úr! A külhoni állampolgárságnak a határon túli magyarok által igényelt változata az égvilágon semmi terhet nem jelent a Magyar Köztársaság költségvetésére. (Taps az ellenzéki oldalon.) Örülök annak, hogy ön elmélyült a populizmus elméletének a tanulmányozásában, de amit ön most itt előadott, az a huszonhárom millió románnal való fenyegetésnek volt a típusos példája, a populizmus mintapéldája. (Taps az ellenzéki oldalon.) Mint ahogy arról is lehetne elmélkedni, hogy a gázáremelés vagy az ingyenes tankönyv ügyében milyen viszonyuk volt önöknek a populizmushoz, de a magam részéről erre most nem kívánok kitérni.

Ha már itt tartunk, miniszterelnök úr, ejtsünk szót a privatizációról is. Hallottunk sok mindent itt öntől - de miért nem hallottunk például a Nemzeti Tankönyvkiadó privatizálásáról egy mondatot sem? Miért nem hallhattuk, hogy mi lesz a Magyar Villamos Művek, különösen pedig Paks sorsa? Miért nem hallhattunk Bábolnáról?

Tisztelt Miniszterelnök Úr! Ön szót ejtett egy olyan kérdésről is, amit itt is meg kell említenünk, hogy az alkotmányos szerződés aláírását beárnyékolta a Barroso-bizottság bukása. Ebben Kovács László és a magyar kormány is kivette a részét. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Felkészületlenségén Kovács László csak a jogállami normák semmibevételével tett túl, ezért azt javasoljuk, hogy vonja vissza az ő jelölését az európai uniós bizottsági posztjáról.

ELNÖK: Képviselő úr, kérem, fejezze be a felszólalását!

NÉMETH ZSOLT (Fidesz): Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az ellenzéki oldalon.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. A Szabad Demokraták Szövetsége részéről megadom a szót Eörsi Mátyás képviselő úrnak, aki az európai ügyek bizottságának elnöke. Bizottsági elnök úr, képviselő úr, öné a szó.

DR. EÖRSI MÁTYÁS (SZDSZ): Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Miniszterelnök Úr! Hölgyeim és Uraim! Az európai liberálisok, így a magyar liberálisok, a Szabad Demokraták Szövetsége egyöntetűen üdvözlik az Európai Unió alkotmányos szerződésének az aláírását. Úgy értékeljük ezt az aláírást, hogy az Európai Unió fejlődésének egy igen fontos fordulópontjához érkezett. Kifejezi ugyanis azt, hogy az Európai Unió nem holmi államközi együttműködés áfákról, vámokról; az európai integráció ugyanis ennél sokkal mélyebb együttműködést fejez ki. S valóban, tisztelt képviselőtársaim, úgy ítélem meg, hogy amióta az európai uniós tagságunk élesre fordult, mondjuk, Koppenhága óta állandóan csak pénzről, pénzről és pénzről beszélünk, és nem beszélünk azokról az értékekről, amelyek az Európai Uniót összefogják. Holott az Európai Unió a pénzeken kívül az értékek uniója, az emberi jogok, a törvények uralma, a piacgazdaság, a magántulajdon és a kisebbségek tiszteletének az uniója. Lehet mondani persze, hogy az európai alkotmány nem tökéletes - persze, mert egy kompromisszum eredménye -, de a Magyarország számára fontos kérdések helyet kaptak az alkotmányban, így például a számunkra oly fontos kisebbségi kérdés szerepel az Európai Unió preambulumában. Ez az egyik igen fontos európai érték.

Németh Zsolt képviselő úr felvetette, hogy a keresztyénség nem szerepel benne. Én ennek örülök, mert miközben tiszteljük a keresztyénséget, tisztelünk minden vallást, úgy gondoljuk mi, liberálisok, hogy ez nem egy alkotmány rendelkezésének lenne a kérdése. Büszkék vagyunk arra, hogy a kereszténységre való utalás azoknak az országoknak az ellenállásán bukott meg, ahol liberális kormányok vannak, elsősorban Dániára és Belgiumra gondolok.

Van-e tennivalónk, tisztelt Országgyűlés, az alkotmány aláírása után? Hogyne lenne! Gondolok itt például a további bővítésre. Magyarország számára oly fontos, hogy Románia, Bulgária, remélhetően minél előbb Horvátország is tudjon csatlakozni ehhez a nagyszerű európai családhoz. S természetesen hatalmas európai kérdés Törökország kérdése. Nagyon fontos lenne, hogy ezekről a kérdésekről a magyar parlamentben és Európa minden színterén érdemi viták folyjanak.

[13.50]

Úgy gondolom, nagyon fontos az európai integráció további mélyítésével foglalkozni.

A miniszterelnök úr arról beszélt, hogy milyen veszélyek fenyegetik az Európai Uniót. Osztom: számos ilyen veszély van, az Európai Unió még nem eléggé versenyképes. Úgy gondoljuk mi, európai liberálisok, hogy nem jó dolog az, ha az Európai Unió a költségvetésének felét a lakosságának 4 százalékára költi; az Európai Uniót is versenyképesebbé kellene tenni; nemcsak Magyarországon, az egész Európai Unióban egy rendes adócsökkentés bizony elkelne, és mi, magyar liberálisok ezért küzdünk itt a hazai parlamentben és Európában mindenütt. Azok a kérdések, amelyeket a miniszterelnök úr felvetett, és amelyeknek kétségkívül vannak belpolitikai összefüggései, összefüggésben állnak egyben az európai gondolattal is.

Amikor a privatizációról beszélünk, eszembe jut egy igen neves európai kereszténydemokrata vezető, akivel igen jó a viszonyom. Ő azt mondta nekem, hogy ő azt szereti a liberálisokban, hogy tisztelik a magántulajdont, és abban hisznek, hogy az versenyképes. Elmondta, hogy ő például nem szereti a szocialistákat, merthogy ők nem szeretik a magántulajdont. Amikor elmondtam neki, hogy Magyarországon a liberálisok a szocialistákkal együtt hisznek a magántulajdonban, és hogy itt éppen egy magyarországi kereszténydemokrata párt az, amelyik aláírásokat gyűjt a privatizációval szemben, nem hitt a fülének. És amikor megküldtem neki a Fidesz egészoldalas hirdetését, hogy miért kell a privatizációt leállítani, azt hitte, hogy egy kommunista pártnak a hirdetését küldöm meg neki. (Derültség a kormánypárti oldalon. - Moraj az ellenzéki oldalon.)

Tisztelt Országgyűlés! Amikor Schröder német kancellár áttért a liberális útra, és a privatizációt hirdeti meg, akkor úgy gondolom, hogy nekünk, magyaroknak, mint Európa egészének, ezt a liberális irányt kellene követni, pontosan annak érdekében, hogy Európa egésze és így Magyarország is versenyképesebben tudjon részt venni a világ versenyében.
Tisztelt Képviselőtársaim! Az európai alkotmány aláírása arra kell ösztönözzön mindannyiunkat, hogy nyugodtan kövessük az európai értékeket, nem azért, mert ezt róják ki ránk, hanem azért, mert ezek liberális értékek (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), és ezek adják a siker zálogát Magyarországnak is.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypárti oldalon.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Herényi Károly frakcióvezető urat illeti a szó, a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportjából. Képviselőtársaim! A? (Zaj.)

HERÉNYI KÁROLY (MDF): Köszönöm a szót. Elnök Asszony! Tisztelt Miniszterelnök Úr! Tisztelt Ház! Valóban nagyszerű pillanat, amikor egy fél évszázados előkészítés után végre ezt az alkotmányos alapszerződést aláírhatta a rendszerváltásnak köszönhetően hála Istennek Magyarország is. Elfelejtette a miniszterelnök úr az expozéjában megemlíteni, hogy ennek a munkának az előkészületeiben magyar képviselők is részt vettek, hiszen a parlamenti pártok képviselői a Konvent munkájában jelentős szerepet végeztek. Mi sem örülünk annak, hogy a keresztény hagyományok és gyökerek említése nem került be az alkotmány preambulumába, de megszületett végre az alkotmány.

Azonban el kell gondolkoznunk az utolsó 15 év történésein. Emlékezzen mindenki vissza, hogy a rendszerváltás idején a rendszerváltó országok között Magyarország éllovasnak számított, aztán a tíz csatlakozó ország sorrendjében Magyarország az elsők között foglalta el a helyét. Eltelt néhány esztendő, és mire a csatlakozás pillanata elérkezett, addigra a tíz csatlakozó ország közül Magyarország a sereghajtóvá vált, és adósok vagyunk mindnyájan, a parlament minden tagja, hogy megvizsgáljuk ennek az okát. Ebben megvan a felelőssége a mindenkori kormányzatnak, és megvan a felelőssége a mindenkori ellenzéknek. Ezért jelent új minőségi politizálást, új minőségi hozzáállást politikai kérdésekhez, nemzetpolitikai kérdésekhez az európai uniós tagság, mert minőségében másképp kell a saját ügyeink megoldásához állnunk, mint ahogy ezt ez idáig tettük.

A miniszterelnök úr a kettős állampolgárság ügyéről beszélt, és azt mondta, hogy nincs felmérés, amely megmutatná, hogy mi lesz ennek a várható hatása. Miniszterelnök úr, van ilyen felmérés; végeztek a határokon túli magyar szervezetek is, és végeztettünk mi is. A Magyar Demokrata Fórum ez év tavaszán összehívta a határon túli magyar szervezetek legitim vezetőit. Ezen a tanácskozáson mindenki részt vett. Megismertettük velük azt a törvénytervezetet, amit benyújtottunk a kettős állampolgárság ügyében az Országgyűlésnek, és amelyet elutasítottak, sőt másodjára is elutasították, illetve nem vették napirendre. Ez az egyik oka annak, hogy népszavazási kezdeményezés kell most majd a parlamentet egy ilyen törvény megalkotására késztesse.

A mi felméréseink azt mutatják, hogy körülbelül a határokon túli magyarok 14 százalékának fordul meg a fejében az a gondolat, hogy elhagyja a szülőföldjét, és Magyarországra vagy máshova költözzön. De ha ezt nem lépjük meg, akkor vajon hány százaléknak? Hányan hagyták el az elmúlt 15 esztendőben a szülőföldjüket, hányan költöztek Magyarországra, és hányan költöztek európai országokba? A mi javaslatunk azt célozza, hogy a magyar állampolgárságot úgy nyerhessék el határon túli magyar nemzetrészeink, illetve ottani magyar testvéreink, hogy ne kelljen a szülőföldjüket elhagyni. Úgy kapják meg a magyar állampolgárságot, hogy az a magyar költségvetésnek ne kerüljön pénzébe, hiszen nincsenek rákényszerítve költségvetési kapcsolatokra. Mi egy olyan megoldást találtunk ki és dolgoztunk ki, amely a parlamenti pártok szerint szakmailag elfogadható és jónak mondható. Ennek ellenére az Országgyűlés nem vette a fáradságot, hogy plenáris ülésen vitassuk meg a törvény elfogadásának a feltételeit. Négypárti egyeztetésről volt szó, ami kudarcba fulladt, és a kormány hatástanulmányokat ígért tavasszal, amivel máig adós.

Most egy nagyon nagy feladat előtt állunk, az uniós csatlakozást követően talán ez lesz a legnagyobb feladat: népszavazás fog dönteni arról, hogy az Országgyűlés megalkossa-e a kettős állampolgárságról szóló törvényt, vagy nem. Nem tudok fájdalmasabb eredményt elképzelni annál, mint ha december 5-én a magyarság, a határon belüli magyarság úgy mond le a határon túli nemzetrészekről, hogy vagy nem mennek el elegen, vagy ha elmennek, akkor nemmel fognak szavazni. Ez egy lelki Trianonnal fog fölérni. Ezt a magyarság nem vállalhatja! Itt most a politikai pártoknak és a politikai erőknek össze kell fogniuk, el kell érnünk, hogy a népszavazás érvényes és eredményes legyen, és utána egy olyan törvényt kell az Országgyűlésnek négypárti egyeztetést követően elfogadnia, amely arra készteti a határon túli magyar testvéreinket, hogy a szülőföldjükön való boldogulás feltételeivel élve ott éljenek tovább, és amit mondott ön, nekünk meg kell teremteni annak a feltételeit is, hogy a gazdasági lehetőségek ott is adottak legyenek. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Ez a feladatunk, ebben kérem minden parlamenti párt egyetértését, és természetesen az önét is.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki oldalon.)

ELNÖK: Frakcióvezető úr, köszönöm szépen. Felszólalásra következik Lendvai Ildikó frakcióvezető asszony, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából. Frakcióvezető asszony!

LENDVAI ILDIKÓ (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! "Egy népszerűtlen bejelentéssel kezdeném. Az a tervünk, hogy idén megindítjuk a szakorvosi privatizációt, majd a kórházakat is megpróbáljuk magánkézbe adni. A kijelentés Orbán Viktortól származik - ezt 1999-ben mondta, a Kossuth rádió egyik szerdai Krónika-műsorában. (Derültség és taps a kormánypárti oldalon.) Hogy jön ez ide? Hát úgy, hogy éppen erről van szó: a politikai felelősség és felelőtlenség kérdéséről. Az európai integrációval... (Az ellenzéki oldalról érkező közbeszólásokra:) - kellemetlen hallani, igen, elhiszem - az ország felsőbb osztályba lépett. Ideje, hogy a politikai elit is felsőbb osztályba lépjen, és felnőtté váljon. A felnőttség pedig felelősséget jelent a politikában is, felelősséget a népszavazások ügyében is.

Vegyük valóban a legnehezebb kérdést, azt, ami a legfájóbb sebet, a magyarság történelmi szétszaggatottságát érinti. Minden érzés és minden észérv azt kívánja, segítsünk jobbá tenni a határon túli magyarok mienkénél nehezebb életét. A kérdés az, hogy úgy kell-e segíteni a határon túli magyarokon, hogy határon inneni magyarokká tesszük őket, vagy másképp. Én a másképpre szavazok. Mert, tisztelt képviselő urak, a népszavazási kérdés nem a külhoni állampolgárságról, hanem a teljes magyar állampolgárságról szól. A külhoni állampolgárságról pedig szólhatna, hiszen ez az a kezdeményezés, amit önök három évig tartottak fiókban kormányzásuk idején, és nem terjesztették a parlament elé. (Egy hang a kormánypárti oldalról: Így van!)

Mi ezzel szemben egy új magyar nemzetpolitikára szavazunk, amely a szülőföldön való boldogulás esélyét kínálja. Ez az új magyar nemzetpolitika most, ebben a történelmi pillanatban lehetséges és szükséges is. Most csatlakoztunk az Európai Közösséghez, amely már gyógyított be hasonló sebeket.

[14.00]

Megbékélt már Elzász, és jórészt megbékélt Tirol is; már nem örök és folyton felszakadó sebek Európa testén. (Moraj, közbeszólások.) És megbékéltek egymással az érintett anyaországok is. Lehetséges tehát, hogy boldoguljon és megbékéljen a Felvidék és néhány év múlva Erdély is.

De többről van szó, mint a lehetőségek kihasználásáról: új kötelességekről is. Azt várjuk a kormánytól, hogy új, az eddiginél jobb és hatékonyabb lehetőségeket teremtsen azok kapcsolattartására, látogatására, utazására is, akiket az uniós csatlakozás hiánya még rövidebb vagy hosszabb ideig elválaszt az anyaországtól.

A népszavazási kérdés azonban sajnos nem erről szól. Igen, ismerjük a felméréseket. Az erdélyi felmérések azt mutatják, hogy a 18 és 35 év közti fiatal magyarok közül minden harmadik elhagyná szülőföldjét a magyar állampolgárság esetén. E nélkül csak minden harmincadik foglalkozott a gondolattal. (Közbeszólások a Fidesz soraiból.) A kérdés tehát már nem az, ami a papíron van; a kérdés az, lesz-e második Trianon. Az első Trianon azt hozta, hogy Erdély, a Felvidék és más területek elvesztek Magyarország mint állam számára. A második Trianon a tömeges exodusszal azt hozhatná, hogy Erdély elveszne már nemcsak Magyarország, hanem a magyarság számára is. És ki lenne a felelős ezért? (A Fidesz soraiból: Ti!)

És ki felel majd azokra a kérdésekre, hogy mi mivel jár? Tudják-e a választók, hogy az állampolgárság egyetlen szívességi lakásbejelentéssel együtt családi pótlékra, gyesre, anyasági támogatásra és összesen tizenhétféle szociális támogatásra jogosít? Tudják-e, hogy Romániával és Ukrajnával egyelőre olyan nyugdíjegyezményünk van (Közbeszólások a Fidesz soraiból.) - úgy látom, önök sem tudják -, amely szerint, szemben az uniós gyakorlattal, a befogadó ország fizeti az ideköltözők teljes nyugdíját?

A határon túli magyarok méltán igénylik támogatásunkat, jár nekik, én is azt mondom. De támogatást csak olyan ország nyújthat, amelynek gazdasága nem roppan össze. Összetartozunk, egy tőről származunk. De ha a fatörzs, az anyaország megroppan, azt a határon túlra nyúló ágai is megsínylik. (A Fidesz soraiból: 23 millió román! - Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.)

Mi tehát igent mondunk az új magyar nemzetpolitikára, de nemet a népszavazás ennek ellentmondó kérdésére. Régen még önök is így tettek. Orbán Viktor kormányra jutva az állampolgárság buktatóiról beszélt. Németh Zsolt úr főnöke, Martonyi miniszter úr egyenesen politikai és jogi képtelenségnek nevezte a tömeges magyar állampolgárság megadását. (Németh Zsolt: Ezt igen! - Az elnök ismét csenget.) A különbség tehát nem jobb- és baloldal között, hanem felelős magyar nemzetpolitika és felelőtlenség között van. Mi az előbbire igennel?

ELNÖK: Frakcióvezető asszony!

LENDVAI ILDIKÓ (MSZP): az utóbbira nemmel szavazunk. Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Viszontválaszra megadom a szót a miniszterelnök úrnak, aki élni kíván ezzel a lehetőségével. Miniszterelnök úr, öné a szó.

GYURCSÁNY FERENC miniszterelnök: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Láthatólag szavakban van közöttünk egyetértés, hogy ilyen fontos nemzetpolitikai kérdésekben legyen közöttünk tisztességes párbeszéd. De ha valaki nem a televízión keresztül hallgatja ezt a vitát, amit mi itt folytatunk, hanem mondjuk, itt van a karzaton, azaz hallja azt is, ami a beszélő mikrofonján kívül történik, akkor azt hallja, hogy az egyébként nyugodtnak és magasztosnak szánt vitában ?Ne hazudj, te disznó!ö bekiabálások tartják a ritmust. (Moraj az ellenzék soraiban. - A Fidesz soraiból: Ki volt az? Nevezze meg!)

Az a vita, amit itt folytatunk, és amely folyamatosan Magyarország számára azt üzeni, hogy a rivalizáló politikai ellenfelek a legnemesebb kérdésben sem képesek nyugodtan és csendben beszélni, nem képesek egymást meghallgatni, nem képesek arra, hogy fontos kérdésekben egymás álláspontját tiszteletben tartva először is szakmai elemzéseket folytassanak, majd ezt követően hozzák meg - azaz az ismert szakmai tények birtokában - a politikai döntéseiket, ez legalábbis elbizonytalanító, hogy jó útja-módja-e ezen kérdések megvitatásának, mondjuk, egy népszavazás.

Nem akarok rosszat Herényi frakcióvezető úrnak, mert a jó ég tudja, hogy egy, a következőkben mondott kijelentésnek milyen következménye van a jobboldalon, de az a mód, az a stílus, az a közelítés, amivel a frakcióvezető úr ezt a kérdést az asztalra teszi, egy alkalmas módja annak, hogy egymással vitatkozzunk. (Szórványos taps az MSZP és a Fidesz soraiból.)

Az a mód, ahogyan bekiabálásokkal tarkítva indulatokat kell gerjeszteni, az nem jó mód, azzal nem fogunk egyről a kettőre jutni. Nem akarok indulatokat gerjeszteni, éppen ellenkezőleg, azt javaslom, hogy először nyugodtan beszéljük meg, és ha vannak világos szakmai alternatívák, és látjuk a következményeit, akkor legfeljebb a végén kérdezzük meg a népet, hogy mit akar, ne fordítva! Ez a helyes sorrend; amit önök javasolnak, az nem helyes sorrend.

Hadd térjek ki két-három konkrét kérdésre, ami itt elhangzott. Tavaly májusban volt MÁÉRT, ezt minden bizonnyal tudja Németh képviselő úr is, hiszen a szívén viseli a magyarság sorsát, és pontosan tudja, hogy mi történik. (Németh Zsolt: Már másfél éve!) Tavaly májusban. És a jövő héten összeülő éppen a negyedik lesz ebben a kormányzati ciklusban. A MÁÉRT közösen elfogadott szabálya szerint évente egyet kell tartani.

Azt gondolom, hogy a formális és informális kapcsolatok összessége azt mutatja, hogy a magyar kormány rendszeres, mély és érdemi konzultációt folytat a határon túli magyar szervezetekkel. (Dr. Simicskó István: Ennyire mélyen nem kellene!)

Az MVM-ről szóltam, képviselő úr, a napirend előtti hozzászólásomban, pontosan és részletesen. Azt állítottam - akkor most megerősítem, ha nem volt módja meghallgatni -, nem kívánja a kormány az MVM-et, annak egyetlenegy részét sem privatizálni. Ilyen egyszerűen mondtam akkor is, és most is ilyen egyszerűen mondom.

A Tankönyvkiadóval kapcsolatban ön tudja a kormány álláspontját: a Tankönyvkiadó értékesítése napirenden van, a pályázatot kiírtuk. Ebből lehet tudni, hogy mi azt gondoljuk, a magyar tankönyvpiacon összesen 30 százalékot birtokló társaságot, amit elsősorban a versenytársai tartanak kordában - és hadd ne tegyek itt most, hogy mondjam, talán illetlen politikai megjegyzéseket arra, hogyan működött a társaság 2002 előtt -, úgy gondoljuk, el lehet adni. És nem kell hangulatot kelteni abban, hogy jaj, istenem, mi fog történni a magyar tankönyvekkel! A magyar tankönyveket ma is túlnyomó többségben magántársaságok állítják elő. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Ingyenesen!)

Ami pedig a többi részletet illeti: azt gondolom, hogy Magyarország akkor lesz versenyképes ország, ha lesz türelme és energiája reformokról beszélni, a szociális hangulatkeltés helyett arról tárgyalni, hogyan lehet, milyen intézkedésekkel egy versenyképes országot és ebben egy teherbíró társadalmat segíteni létrejönni. Ehhez az itt tapasztalhatónál, úgy látom, több türelem, helyenként mintha nagyobb mértékletesség és sokkal nagyobb felelősség kellene.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokból.)

[* * *]

ELNÖK: (…) A kormány részéről megadom a szót Hiller Istvánnak, a nemzeti örökség miniszterének.

Öné a szó, miniszter úr.

DR. HILLER ISTVÁN, a nemzeti kulturális örökség minisztere: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Magyar Országgyűlés! A köztársaság kormánya az európai alkotmány aláírását kiemelkedő jelentőségű eseménynek tartja. Jelképesnek is tekinthető, amely lezár egy korszakot, az egymásnak feszülő nemzetállamok korát, és megnyit egy újat, az alkotmányosan is együttműködő európai demokráciák korát. Ennek az alkotmánynak a létrejöttében a mi országunk is aktívan közreműködött, és különösen fontosnak tartom, hogy a kisebbségekkel foglalkozó rész is bekerült és aláírásra került a végleges szövegben.

Ezt az új korszakot, igen tisztelt hölgyeim és uraim, mi is akartuk és akarjuk, fontos tehát, hogy saját viszonyainkban is érvényesítsük.

Tisztelt Magyar Országgyűlés! Új magyar nemzetpolitikát kíván a kor. Új magyar nemzetpolitikát ajánlunk és javaslunk, ezt kívánjuk megvalósítani. Az új magyar nemzetpolitika három pilléren nyugszik: a békés nemzetegyesítés, a szülőföldön való boldogulás támogatása és a felelősségteljes kormányzás pillérén. E három együttese modern, büszke és gyarapodó országot, modern, büszke és gyarapodó nemzetet eredményez. Azt akarjuk, hogy a XX. század erőszakos nemzetmegosztását a XXI. század békés nemzetegyesítése kövesse. Ennek eszköze az európai uniós tagság; és ott, ahol ezt nem vagy még nem teremtheti meg az uniós tagság, erre az esetre a kormány külön szabályozással kívánja előkészíteni a határon túli magyarság számára azt, hogy szabadon és akadálymentesen léphessen be Magyarországra.

Mi a szülőföldön való boldogulást támogatjuk. Azt akarjuk, hogy öt év múlva, ötven év múlva és ötszáz év múlva is magyar szó hallatsszék Erdélyben és Kárpátalján, magyarul beszéljenek a Vajdaságban és a Felvidéken. Felelősségteljes kormányzásnak pedig azt tartjuk, amely nem szít ellentétet magyar és magyar között, nem szít ellentétet magyar és határon túli magyar között. Felelősségteljes kormányzás az, amely nem ver éket magyarországi és határon túli magyar közé. Felelősségteljes kormányzás az, amely vitát folytat, és nem civakodást kelt. Felelősségteljes kormányzás az, amely stabil és biztonságos országgá teszi Magyarországot, amely nem összeveszni kíván mindenkivel, hanem nemzeti céljainkat figyelembe véve, együttműködést kíván. Ezt a nemzetpolitikát akarjuk most és a későbbiekben is. Ezt és nem mást, mert nem akarjuk, hogy a magyarság évezredes szállásterületei kiürüljenek; nem akarjuk, hogy a Kárpát-medence beürüljön; nem akarjuk, hogy az elvándorlás, különösképpen a fiatalok elvándorlása visszafordíthatatlan folyamatot eredményezzen a határon túliak körében.

Tisztelt magyar Parlament! Nem akarunk második Trianont. Nem akarjuk, hogy a XX. századi földrajzi-területi Trianon után a XXI. századi nemzeti-etnikai Trianon következzék. Erre ma is és december 5-én is és azután is nemet mondunk.

Az új magyar nemzetpolitikát azonban akarjuk, ajánljuk önöknek is, és megvalósítjuk.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, miniszter úr. Elnézését kérem, az előbb helytelenül nem a „ nemzeti kulturális örökség minisztereö megjelölést használtam. Csak kíváncsi voltam, hogy figyelnek-e képviselőtársaim. (Derültség.)

Tisztelt Képviselőtársaim! Szintén napirend előtti felszólalásra jelentkezett Csapody Miklós frakcióvezető-helyettes úr, a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportjából, A képviseleti demokráciárólö címmel. Öné a szó, frakcióvezető-helyettes úr.

DR. CSAPODY MIKLÓS (MDF): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Valóban, a képviseleti demokrácia nem más, mint a népakarat kifejezése a parlamenti pártok, tehát állítólag általunk. A képviselők arra kaptak felhatalmazást, hogy alapos információk birtokában, megfontoltan, és ez ma még nem hangzott el, lelkiismeretük szerint alkossanak törvényeket. Kivételes esetekben, ha a kérdés társadalmi vagy nemzeti súlya indokolja, akkor népszavazásra is sor kerülhet.

Az előző körökhöz kapcsolódva elmondhatjuk, hogy egy hónap múlva két ügyben is lesz népszavazás, az elsőnek a célja az egészségügyi privatizáció megakadályozása. Azt, hogy mi lenne egy többségi igent hozó eredmény következménye, sem az aláírásokat összegyűjtő Munkáspárt és Fidesz, sem az egészségügy-irányítás, de talán még az Igazságügyi Minisztérium sem tudja pontosan. Azt sem, mi lenne a patikák vagy a háziorvosi intézményrendszer sorsa.

Az MDF szerint olyan átgondolatlan és felelőtlen politikai akcióról van szó, aminek a következménye beláthatatlan. Ez a népszavazás olyan pótcselekvés, amely az elmaradt reform kormányzati felelősségét a választókra próbálja meg áthárítani.

(Az elnöki széket dr. Deutsch Tamás, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

A másik decemberi kérdés pedig nem a kettős, hanem a magyar állampolgárság kedvezményes megszerzésének az ügye. Arról van szó, hogy akarunk-e segíteni azoknak a magyaroknak, akik uniós csatlakozásunkat követően a vízumkényszer miatt még nehezebb helyzetbe kerültek, mint voltak. Ez sem népszavazásra való kérdés, hanem olyan nemzeti ügy, amelyben ugyancsak nekünk kellett volna már eddig is döntenünk.

[14.20]

Bár ez is közös felelősség, eddig inkább pótmegoldásokkal kísérleteztünk, olyan mankók készítésével, amiket az ellendrukkerek nem a könnyebb járás miatt bíráltak, inkább a csonkaság elfogadását kérték számon történelmi szükségszerűségként úgymond, a mindent begyógyító, trianoni traumát oldó, uniós gyógyírt hirdetve. Pedig, tisztelt Országgyűlés, több mint egy éve itt fekszik az asztalunkon az MDF javaslata.

Önök kétszer is elutasították, pedig az állampolgársági törvény minimális módosításával - egy szomszédot leszámítva -, a honosítási eljárás egyszerűsítésével jogilag is rendezhettük volna már a kettős állampolgárság ügyét. Javaslatunk szerint a nem itthon élő magyarok úgy szerezhetnék meg a magyar állampolgárságot, hogy nem kellene elhagyniuk szülőföldjüket. Ezen megoldás száz százalékban megfelel a közös és most már többszörösen lelkesen mindenkinek a szájából elhangzott szülőföld-stratégiának, ami azért jó és helyes, mert az egyedüli természetes állapotot, a szülőföldön való megmaradást kívánja szolgálni.

Javaslatunk szerint nem lenne feltétele a magyarországi lakóhely és megélhetés sem. Miután pedig a választójog gyakorlása törvényeink szerint lakhelyhez kötött, a mai szabályozás szerint szavazati joggal nem rendelkeznének. És miután sem a költségvetéssel, sem pedig nyugellátó intézménnyel - most mondtam, hogy lakó- és munkahely híján - kapcsolatuk nincsen, pluszkiadást sem jelentenének. Elszakított honfitársaink egyszerűen magyar állampolgárnak is szeretnék vallani magukat, ugyanúgy, mint tehetik ezt a nem a hazájukban élő románok, horvátok és szlovákok. Románia, Horvátország és Szlovákia ugyanis ezt a kérdést már rég megoldotta, mindenfajta belpolitikai egymásnak feszülés, hangoskodó gyanúsítás, ostoba szöveg és lomha érzéketlenségek nélkül, és még valami: népszavazás nélkül.

De, ha már itt áll előttünk, nem kell félnünk tőle. Ha sikeres lesz, nem ad rögtön állampolgárságot - mondom azoknak, akik félnek -, hanem minket, a parlament tagjait kötelez majd arra, hogy alkossunk törvényt. Más kérdés, hogy ezt persze népszavazás nélkül eddig is megtehettük volna. Ám, ha ez a népszavazás kudarcba fúl, akkor az az egész magyarság szégyene lesz, erről is többen beszéltek már. Nehéz lesz majd megmagyarázni, hogy a mindenkori kormány jó, a mindenkori pártok szintén jók, mert egymással versenyezve dolgoznak az elszakított magyarokért, csak hát a társadalom, az a rossz, mert az nem akart segíteni. Pedig, tisztelt Országgyűlés, a társadalom is jó, ha tudja, hogy egyáltalán mit kérdeznek tőle. Ezért fontos, hogy senki se vetítsen rá erre az ügyre semmiféle politikai gyűlöletet, indulatot, ellenszenvet, mert ez nem egy párt ügye, hanem a nemzeti szolidaritásé.

Tisztelt Országgyűlés! Dönteni a társadalom akkor tud, ha érti, tudja, miről van szó. Ezért javasolja az MDF, hogy az EU-népszavazáshoz hasonlóan biztosítsa a kormány a népszavazási tájékoztató kampány kétmilliárdos költségét a tartalékalapból. A parlamenti pártoktól pedig ugyanazt kérjük, mint a többiek egymástól már eddig, hogy hasonlóan az EU-kampányhoz, dolgozzunk együtt a népszavazás sikeréért.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

ELNÖK: Tisztelettel köszöntöm kedves képviselőtársaimat. Csapody Miklós frakcióvezető-helyettes úr napirend előtti hozzászólására a kormány nevében Hiller István miniszter úr, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának vezetője kíván szólni.

DR. HILLER ISTVÁN, a nemzeti kulturális örökség minisztere: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Magyar Országgyűlés! A képviselő úr felvetésében, hozzászólásában és gondolataiban több olyan kérdés is fölmerült, amelynek megválaszolása nemcsak elkötelezettséget, hanem feltétlenül együttes gondolkodást is igényel. Nem kétséges annak a ténynek a közzététele, és annak a kimondása, hogy a december 5-ei népszavazás első kérdése - amely adott esetben a kórházak privatizációjával kapcsolatos - egy olyan sajátos vállalkozás, amely két társ - egy parlamenten kívüli párt, a Munkáspárt, és egy parlamenti párt, a Fidesz - együttes vállalkozása. Érdekes, sajátos és feltétlenül említésre méltó, hogy ezen gondolatban közösséget találtak, kivitelezésében pedig hasonlóságot.

A másik kérdéskörben - amely a kettős állampolgárság kérdése, még helyesebben fogalmazva a képviselő úr hozzászólásában részletezett módon kifejtésre került -, azt gondolom, hogy több kérdésben hasonló véleményt tudunk képviselni. Remélem, hogy ez önnek nem árt. A törvényalkotás fontosságát függetlenül a népszavazástól - a népszavazás után nyilvánvalóan - lényegesnek és kiemelendőnek tartom.

Minden kétséget kizáróan új magyar hazafiasságot, modern patriotizmust az a politika jelent, amely a szülőföldön való boldogulást elősegíti, támogatja; támogatja törvénnyel, és támogatja anyagiakkal.

Ahogy az előzőekben sikerült kifejteni egy új magyar nemzetpolitika pilléreit, részleteit és alapjait, amelynek egyeztetése nemcsak határon belül, hanem határon túl is megtörtént és megtörténik, nagyon fontosnak tartom annak kiemelését, hogy a magyar választópolgárok, akik jogosultak arra, hogy ezen kérdésekben is szavukat hallatva szavazatot adjanak le, pontosan tudják, és kellő informáltság birtokában legyenek, hogy a kérdés mögött milyen tartalom, milyen ok és milyen következmény áll. Ezért kiemelendőnek tartom, és az elkövetkező egy hónapban a kormány tevékenységének homlokterébe állítandónak látom, hogy a december 5-ei népszavazás előtt Magyarország minden választópolgára megfelelő felvilágosításban, megfelelő módon, kellő informáltsággal bírjon ahhoz, hogy december 5-én saját véleménye és lelkiismerete szerint tudjon szavazni. Ennek az információnak, ennek a felvilágosításnak, ennek az ok-okozati és következmény összefüggésnek a bemutatásához a kormánynak nemcsak lehetősége, hanem kötelessége is van. Sőt, azt gondolom, nem kétséges, hogy ebben lehet, érdemes értékes, érdemi vitát folytatni - ebben igen.

Az azonban, hogy választópolgárok úgy alkossanak véleményt, hogy ok-okozatot, következményt nem ismernek, azt gondolom, politikai felelőtlenség. Ezért azt a véleményét a képviselő úrnak, amely a választópolgárok megfelelő informáltságát szorgalmazza, a köztársaság kormánya nevében üdvözlöm. A kormány megtesz mindent annak érdekében, hogy a választópolgárok kellő információ birtokában, saját lelkiismeretük szerint tudjanak december 5-én szavazni. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Forrás: http://www.mkogy.hu/internet/plsql/internet_naplo