A
kettős állampolgárság ügyéhez kapcsolódó parlamenti
felszólalások
2004.11.08.
ELNÖK: Csapody Miklós, az MDF képviselője, kérdést
kíván feltenni a külügyminiszternek: "Vízumkötelezettség
és nemzeti vízum" címmel. A miniszter
úr távollétében Bársony András államtitkár úr válaszol.
Megkérdezem a képviselő urat, elfogadja-e a válaszadó
személyét. (Dr. Csapody Miklós: Elfogadom, köszönöm
szépen, igen.) Igen, öné a szó.
DR. CSAPODY MIKLÓS (MDF): Köszönöm, elnök
úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr!
A december 5-i népszavazás nemzetpolitikai kérdésében
- mert csak arról szeretnék szólni, illetve kérdezni
- egyre nagyobb a tájékozatlanság. A pártok mind gyakrabban
fejtik ki ellentétes álláspontjaikat, és erről a média
is hírt ad. Az illúziók és a riadalmak szorításában
mégis nagy a fejetlenség, mivel ezt a kérdést is sokan
pártpolitikai, nem pedig nemzetpolitikai szemszögből
tekintik. A politikai profitszerzés, illetve a másik
oldal politikai profitszerzésének az elhárítása a fő
mozgatóerő, ahelyett, hogy olyan megoldásokkal próbálkoznánk,
amelyek minden népszavazástól, parlamenti kiabálástól
és indulattól függetlenül valóban meg is valósíthatók.
Egy ilyen, az uniós gyakorlatból jól ismert megoldás
a nemzeti vízum. Az MDF véleménye szerint nemcsak lehetséges,
hanem már egy jó esztendeje égetően szükséges is volna
a nemzeti vízum bevezetése, a kárpátaljai és a vajdasági
magyarok azonban azóta is hiába kérik. A magyar diplomácia
egyik súlyos és érthetetlen mulasztásáról van szó. A
magyar vízumkötelezettség bevezetéséről szóló, Szerbia-Montenegróval
és Ukrajnával kötött - vagy csak tervezett? - megállapodások
lehetőséget adnának a legfeljebb ötéves nemzeti vízum
bevezetésére. Ez az Unióban tagállami hatáskör.
[16.20]
A nemzeti vízum bevezetésének célja a magyar-magyar
kapcsolatoknak a kormányoldal által is támogatott közvetlenné
tétele - ezzel egyetértünk -, mindazon személyek beutazásának
megkönnyítésére, akik - és itt egy hosszú felsorolás
következhetne - oktatási, kulturális, sport, egyházi,
önkormányzati és a többi szempontból fontos szerepet
játszanak, illetve akik azt az igazolt közeli rokoni
kapcsolatok fenntartása érdekében maguk is kérik.
Kérdezem tehát a tisztelt államtitkár urat, hogyan
látja a kormány a lehetőséget - most már jó, ha jól
látja, mert égető a helyzet, elsősorban Kárpátalja és
a Vajdaság kérdésében -, mikor ad a kormány ötéves nemzeti
vízumot a kárpátaljai és a vajdasági magyarságnak.
Köszönöm, és érdeklődéssel várom az államtitkár úr
válaszát.
ELNÖK: Válaszadásra megadom a szót az államtitkár
úrnak.
BÁRSONY ANDRÁS külügyminisztériumi államtitkár:
Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő
Úr! Magyarország mindaddig, amíg nem lesz részese a
schengeni egyezménynek - erről ma már hallottunk miniszterelnök
úr előadásában, ez várhatóan 2007-ben következik be
-, addig minden vízumot, amelyet kiad, az ön által is
idézett egyezményszövegnek az alapján ad ki. Ma minden
vízumunk nemzeti vízumnak számít, olyan vízumnak, amellyel
csak Magyarország területére léphetnek be mindazok,
akik ezzel a vízummal rendelkeznek.
Négy csoportba sorolhatók ezek a vízumok: repülőtéri
tranzitvízumok, átutazóvízumok, rövid időtartamú beutazóvízumok
és tartózkodási vízumok. Ebben benne van az is, amiről
ön beszél, nevezetesen az, hogy hosszabb távra is vízumot
szerezhetnek az adott két ország állampolgárai, jelen
esetben Ukrajna és Szerbia-Montenegró állampolgárai.
Erre vonatkozó egyezmények egyébként a két ország között
érvényesen fennállnak, és ezekhez a vízumokhoz az adott
ország polgárai hozzájuthatnak.
Ami pedig azt a fajta nemzeti vízumot illeti, amelyet
a schengeni rendszerhez való csatlakozásunkat követően
lehetőségünk lesz kiadni, ebben az esetben kizárólag
a csatlakozás után, a jelenlegi szabályozás szerint
kizárólag a 90 napot meghaladó úgynevezett tartózkodóvízumok
fognak a nemzeti hatáskörbe tartozni, az összes többi
vízumfajta nemcsak Magyarországra, hanem a schengeni
rendszer valamennyi tagállamára vonatkozóan is érvényes
lesz, és ugyanígy érvényes lesz a más országok által
kiadott vízum Magyarországra is.
Jelen pillanatban azt lehet tehát mondani, hogy nem
rövidülnek meg ezen országok polgárai, és a jövőben
sem fognak.
ELNÖK: Viszontválaszra a képviselő urat illeti a szó.
DR. CSAPODY MIKLÓS (MDF): Köszönöm szépen.
Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Felróttam
közös mindnyájunknak meg a médiának ezt a zavart és
tájékozatlanságot, ami egyfelől illúziókat, másfelől
pedig riadalmakat kelt. Nos, hogy ez ellen tegyünk,
ezért is tettem fel ezt a kérdést. Tehát tájékozódási
szempontból is köszönöm az államtitkár úr tájékoztató
válaszát. Magam részben természetesen ismertem a válasz
várható tartalmát, de szükségesnek tartottam, hogy ez
az érintettek számára elhangozzék.
Igen, a kérdés azonban ott folytatódik, hogy tulajdonképpen
Schengenig a magyar diplomácia milyen vízumtechnikai
megoldásokkal tudja megkönnyíteni - elsősorban én a
magam részéről a Vajdaságot és Kárpátalját emeltem ki
- a Magyarországra való tetszőleges számú átjárás lehetőségét,
többek között a magyar-magyar kapcsolatok közvetlenné
tétele érdekében, illetve, hogy hogyan lehet a jövőben
elkerülni azokat a megalázó (Az elnök a csengő megkocogtatásával
jelzi az időkeret leteltét.), megterhelő, lehetetlen
és fölöslegesen nehéz helyzeteket, amelyeket például
- időm lejárt - a szabadkai főkonzulátust látogató honfitársainknak
el kell szenvedni.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Viszontválaszra az államtitkár urat
illeti a szó.
BÁRSONY ANDRÁS külügyminisztériumi államtitkár:
Köszönöm a szót, elnök úr. Két dologra szeretnék nagyon
röviden reagálni. Nyilvánvaló, hogy ha az első néhány
hónapos vízumroham lezárul, akkor a jelenlegi kapacitású
konzulátusaink sokkal kulturáltabb körülmények között
fogják tudni folyamatosan kiadni a vízumokat.
A másik kérdés az öt évre érvényes vízum. Az előbbiek
értelmében nem nagyon lehetséges, hiszen ebbe az ötéves
periódusba beleesik a schengenihez való csatlakozásunk
várható dátuma, ezért nyilvánvalóan mindazoknak, akik
öt évre számítanak, maximum az éves, esetleg a kétéves
vízummal kell majd megelégedniük, hiszen utána minden
magyar vízum nemcsak Magyarországra, hanem reményeink
szerint akkor a már több mint húsz országra érvényes
lesz.
[* * *]
ELNÖK: Köszönöm szépen, miniszter úr. Szintén
napirend előtti felszólalásra jelentkezett Csáky András
frakcióvezető-helyettes úr, a Magyar Demokrata Fórum
képviselőcsoportjából, "Döntsön a nép"
címmel. Öné a szó, frakcióvezető-helyettes úr.
DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Köszönöm szépen,
elnök asszony. Tisztelt Ház! A rendszerváltoztatás egyik
legnagyobb vívmánya a népszavazás intézményének létrejötte
volt. Lehetővé vált, hogy a nemzet jövőjét befolyásoló
kérdésekről az állampolgárok közvetlen módon fejezhessék
ki akaratukat. A magyar népszavazási gyakorlat azonban
sajnos nem a nép felelős véleményalkotását szeretné
elérni, hanem más célokat szolgál. A magyar népszavazások
története a politikusok és pártok érdekei szerinti kampányok
története. Az emberek, lehet, nem látják át a manipulációkat,
de érzik, hogy valami nincs rendjén. Ezt bizonyítja,
hogy kirívóan alacsony a részvétel a népszavazásokon.
December 5-én megint urnához szólítanak bennünket.
Két kérdésben kell döntenünk. A magyar állampolgárság
kedvezményes megszerzésének ügyéről egy héttel ezelőtt
Csapody Miklós képviselőtársam részletesen beszélt.
Én most a másik kérdésről szeretnék néhány szót ejteni.
"Egyetért-e ön azzal, hogy az egészségügyi közszolgáltató
intézmények, kórházak maradjanak állami, önkormányzati
tulajdonban, ezért az Országgyűlés semmisítse meg az
ezzel ellentétes törvényt?" - teszik fel a választópolgároknak
a kérdést. Bár megsemmisítendő törvény nincs, nekünk
mégis a feltett kérdésre - igennel vagy nemmel - választ
kell adnunk.
Nem árt egy kicsit visszatekintenünk, hogy jutottunk
el idáig. A rendszerváltoztatást követő első kormányzati
ciklusban az egészségügy területén is alapvető változások
történtek, és azt is elmondhatjuk, hogy ezen változások
széles körű szakmai és politikai támogatást élveztek.
Átalakult az egészségügy szervezete és irányítási rendje,
alapvető változás történt a finanszírozásban, megalakultak
a köztestületi kamarák, megszületett a gyógyszertárak
magántulajdonba kerülését lehetővé tevő törvényi szabályozás,
és még lehetne folytatni a sort.
Az 1994-es kormányváltást követően lelassult az átalakítás
dinamikája, ismét alapvetően pénzügyi kérdésként kezelték
az ágazatot. Elég csak utalni az úgynevezett elhíresült
ágylábtörvényre. Pedig a '90-es évek második felében
a tulajdonlás és működtetés területén felerősödő spontán
folyamatok törvényi szabályozást igényeltek volna. A
Fidesz vezette kormánykoalíció ezért is alkotta meg
a 2000. évi II. törvényt az önálló orvosi tevékenységről,
amely a családorvosi praxis sajátos magánosítási formájának
tekinthető. Több hónapig vitatkoztunk e Ház falai között
és azon kívül is a 2001. évi CVII. törvényről, amelyet
szintén az Orbán-kormány nyújtott be, és az úgynevezett
Mikola-féle kórháztörvényként vált közismertté.
A jogszabály indoklásában azt olvashattuk: "Az
egészségügyi közintézmények átalakítása során a törvény
nem állít akadályokat a jelenlegi állami, önkormányzati
tulajdonban lévő vagyon elidegenítése elé." A Magyar
Demokrata Fórum támogatta a törvényt, sőt megalkotásában
is aktívan részt vettünk, mert tartalmazott garanciális
elemeket. Ilyen volt az egészségügyi célvagyon intézménye,
továbbá az MDF javaslatára került be a jogszabályba
az egészségügyi dolgozók preferálása a magánosítás során.
A 2002-ben megalakult szocialista-szabad demokrata koalíció
az úgynevezett Mikola-féle kórháztörvény helyett megalkotta
az úgynevezett Csehák-féle kórháztörvényt. Ez ellen
a törvény ellen indult a népszavazási kezdeményezés,
és folytatódott annak ellenére, hogy az Alkotmánybíróság
közjogi érvénytelenség miatt megsemmisítette.
Törvény nincs, de december 5-én népszavazás lesz.
Az állampolgár meg tudni szeretné, mi lesz döntésének
következménye. Tudni szeretné, ha igennel szavaz, a
lakhelyén a közeljövőben megüresedő családorvosi praxisra
lesz-e jelentkező. Meg fogja-e kapni a vállalkozói formában
történő működtetés jogát az orvos? Ugyanez a kérdés
feltehető a gyógyszerésszel kapcsolatban is. Tudni szeretné
az állampolgár, ha igennel szavaz, van-e esélye annak,
hogy otthonápolási szolgálat kezdje meg működését a
lakhelyén, egészségügyi dolgozók által létrehozott vállalkozás
formájában. Tudni szeretné, ha igennel szavaz, létesülhet-e
magánberuházásban műveseállomás a városban, ahol él,
fog-e OEP-finanszírozásban részesülni. Tudni szeretné,
lehetnek-e egyházi kórházak vagy alapítványi kórházak,
és mi lesz az eddigiek sorsa.
Tisztelt Ház! Lehetne még sorolni a kérdéseket. A
válaszadás felelőssége és kötelezettsége nem csupán
a népszavazást kezdeményezőké, hanem a kormányé is,
azé a kormányé, amely tudatosan elszabotálta az egészségügy
magánosításával kapcsolatos törvény-előterjesztést,
és olyan helyzetet teremtett ezzel, amelyben jelenleg
vagyunk.
Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az MDF soraiban.)
ELNÖK: Köszönöm szépen. A kormány részéről
megadom a szót Rácz Jenő egészségügyi miniszter úrnak.
Miniszter úr, öné a szó.
DR. RÁCZ JENŐ egészségügyi miniszter: Tisztelt
Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr!
Döntsön a nép - tette föl a kérdést, illetve adta meg
a választ képviselő úr. Igen, azt hiszem, döntsön a
nép, tekintettel arra, hogy most már minden alkotmányos
és jogszabályi feltétel megvan ahhoz, hogy a feltett
kérdésekben a választópolgárok közvetlenül döntést hozzanak.
A döntés valóban a köztársaság polgáraié, de a felelősség
vajon kié? A felelősség vajon kié - tette fel a képviselő
úr is a kérdést -, és ha megszületik a válasz, akkor
annak mi lesz a következménye?
Azt hiszem, dönteni csak úgy lehet, ha a döntéshozó
tisztában van a választható alternatívákkal, illetve
pontosan tisztában van a döntés következményeivel. Ön,
képviselő úr, nyilván elvégezte azt a SWOT-analízist,
amelyet a döntéssel kapcsolatban minden döntéshozó föltesz
saját magának. Ezért feltételezem, hogy pontosan látja
az ön által feltett kérdésekre is a választ, ellenkező
esetben nem lenne véleménye ebben a kérdésben, illetve
nem támogatta volna a népszavazás kiírását. Örülnék,
ha az ön által föltett kérdésekről is tájékoztatná a
választópolgárokat, tájékoztatná a tisztelt Házat, illetve
tájékoztatna minket is, hiszen a döntésnek valóban komoly
következményei lesznek.
Ugyanakkor, hogy mennyire nem egyszerűek ezekre a
kérdésekre a válaszok, ahhoz elég elolvasni az Alkotmánybíróság
döntését, illetve az Alkotmánybíróság döntésében megfogalmazott
különvéleményeket. Hogy a képviselő úrnak adott esetben
változott a véleménye a privatizáció kérdésében, az
nyilvánvaló, ellenkező esetben a 2001. évi CVII. törvénnyel
kapcsolatban nem védte volna azt a törvényt, illetve
nem foglalt volna most is pozitívan állást a törvény
kérdésében. Igen, a 2001. évi CVII. törvény az egészségügy
privatizációjáról, magánosításáról szól, mint az akkori
egészségügyi tárca vezetője elmondta, az egészségügy
területén az évszázad törvényéről.
Ezzel kapcsolatban, azt hiszem, egészen más álláspontot
kell képviselni, és elképzelhető, hogy az egészségügy
magánosításával kapcsolatban lehet, hogy képviselő urat
saját vállalkozásának negatív tapasztalatai sarkallták
odáig, hogy jelen pillanatban megváltoztassa a 2001-ben
alkotott véleményét. Ugyanakkor viszont el kell mondani,
hogy az egészségügy területén azok az egészségügyi dolgozók,
akik vállalkozásban működnek, már nem ilyen negatív
véleménnyel vannak, ellenkező esetben nem fordulhatna
elő, hogy az alapellátás több mint 90 százaléka vállalkozási
formában működik, és jól működik. Nem fordulhatna elő
az, hogy a gyógyszerellátás területén a gyógyszerészek
közel 100 százalékban vállalkozási formában működnek,
a fogorvosi ellátásban ez 60 százalék, de egyébként
a nem orvosok által művelt otthoni szakápolás esetében
szintén csaknem 100 százalék.
Igen, el kell ismerni, hogy ezek a vállalkozások jól
működnek, és adott esetben a vállalkozásban működő egészségügyi
dolgozók is pozitív tapasztalatokat szereztek ezzel
kapcsolatban. Ez alapján egyértelműen megállapítható,
hogy a nép döntésének felelősségét nem lehet áthárítani.
Nem háríthatják el a döntéshozók akkor, amikor arról
beszélünk például, hogy az a 25 milliárd forintos hitel,
amelyet a kormány a jövő évtől a járóbeteg-szakellátás
esetében az ott dolgozóknak a privatizációs lehetőségekben
nyújt, egy pozitív népszavazás esetében, egy többségi
igen népszavazás esetében megszűnik. Ezek az egészségügyi
dolgozók nem tudnak hozzájutni ehhez a 25 milliárd forintos
hitelhez.
Valóban, visszamenőleges hatályú jogszabályt alkotni
nem lehet. Ennek következtében nem kell az állampolgároknak
attól félni, hogy államosítják az alapellátást, vagy
államosítják a gyógyszerellátást. Ugyanakkor egy ilyen
jellegű döntésnek a jogalkotási kötelezvényei, azt hiszem,
komoly fejtörést fognak okozni a tisztelt képviselő
hölgyeknek és uraknak, hiszen az Alkotmánybíróság különvéleménye
alapján szinte beláthatatlan az a jogalkotási kötelezettség,
amit ezt követően kell megtenni. Igen, nagyon nagy felelősségük
van azoknak, akik a kérdéseket feltették, és nagyon
nagy felelősségük van azoknak, akik segítenek a válaszadásban.
Úgy érezzük, hogy konkrét, igaz információkkal kell
ellátni a lakosságot annak érdekében, hogy meg tudja
hozni azokat a döntéseket, amelyek adott esetben, reményeink
szerint azok lesznek, hogy változatlan módon, kontrollált
módon lehetőség legyen arra, hogy az egészségügybe magántőke
jöjjön be.
[13.40]
Igen, vallom azt, hogy az egészségügyben a privatizációnak
van helye. Ugyanakkor az egészségügy privatizációja,
az egészségügy magánosítása nem lehet cél, csupán eszköz
lehet arra, hogy amit ma nem tudunk nyújtani a lakosságnak,
azt hamarabb tudjuk nyújtani a magántőke segítségével,
fel tudjunk gyorsítani egy olyan folyamatot, mert jelen
pillanatban nem mondhatjuk azt az újszülöttnek, hogy
adott esetben várjon még tíz évet arra, hogy egy egészségügyi
szolgáltatást igénybe vehessen, mint ahogy a 90 évesnek
sem mondhatjuk azt, hogy várjon még tíz évet arra, hogy
ezt a szolgáltatást igénybe tudja venni.
Amikor a nép és a nép döntési lehetőségeit veti fel
a képviselő úr, nem tudom, gondolkodott-e azon, hogy
a nép mindig jól dönt-e. Abban az esetben, ha a népnek
rosszkor és rosszul teszik fel a kérdést, és nem megfelelően
informálják a döntése következményeiről, annak iszonyú
következményei lehetnek. (Az elnök a csengő megkocogtatásával
jelzi az időkeret leteltét.)
ELNÖK: Miniszter úr!
DR. RÁCZ JENŐ egészségügyi miniszter: Ezzel
kapcsolatban felhívnám a figyelmet
ELNÖK: Miniszter úr!
DR. RÁCZ JENŐ egészségügyi miniszter: hogy
annak idején (Az elnök kikapcsolja a szónok mikrofonját.)
Forrás: http://www.mkogy.hu/internet/plsql/internet_naplo
|
