A kettős állampolgárság ügyéhez kapcsolódó parlamenti felszólalások

2004.11.09.

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Az Országgyűlés elnöke a bejelentések tanulmányozása után a szükséges intézkedések megtételéről a házbizottság ülését követően gondoskodik.

Tisztelt Országgyűlés! Ahogyan azt tegnap este az Országgyűlés levezető elnöke bejelentette, az iraki válság rendezése érdekében tett erőfeszítésekhez történő magyar katonai hozzájárulásról szóló 65/2003. (VI. 3.) számú országgyűlési határozat módosításáról szóló országgyűlési határozati javaslathoz módosító javaslat nem érkezett, ezért részletes vitára nem kerül sor.

Tisztelt Országgyűlés! A mai napon napirend előtti felszólalásra jelentkezett Herényi Károly frakcióvezető úr, MDF, "A kettős állampolgárságról" címmel. Képviselő úré a szó.

HERÉNYI KÁROLY (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Urak! Tisztelt Ház! Nemsokára egy nagyon fontos népszavazásra kerül sor. Két dologról fogunk szavazni, én most csak az egyikről szeretnék beszélni és említést tenni, ez a kettős állampolgárság ügye.

Sajnos, meg kell állapítanom, hogy a mi, a parlamenti képviselők aktivitásának hiánya állított elő olyan helyzetet, hogy egy ilyen igen fontos, nemzetpolitikai, nemzetstratégiai szempontból igen fontos kérdésben népszavazást kell tartani, népszavazást kellett az Országgyűlésnek döntésében támogatnia.

Csak jelzem, hogy a környező országok ezt a problémát már meglehetősen régen megoldották, hiszen Románia 1991-ben vezette be a kettős állampolgárság intézményét oly módon, hogy nem kötötte feltételként a helyben lakás teljesülését, ugyanezt megtette Szlovákia, ugyanezt megtette Horvátország csak a környező országok közül, de az európai uniós tagállamok gyakorlatában is jelen van a kettős állampolgárság jogintézménye.

A mostani népszavazás rendkívüli veszélyeket hordoz magában, hiszen ha visszatekintünk az elmúlt 14 esztendő népszavazásaira, akkor azt látjuk, hogy a részvétel alacsony foka okán általában az eredményesség és az érvényesség erőteljesen megkérdőjelezhető. Nehezen tudok nagyobb tragédiát elképzelni annál, mint ha egy ilyen fontos nemzetstratégiai kérdésben egy elutasító vagy érvénytelen döntés születne. Azt hiszem, hogy ez a környező magyarság számára, a környező országokban élő, a határokon túl élő nemzetrészek, magyar testvéreink számára egy lelki Trianonnal érne fel.

Azért, hogy ezt a veszélyt elkerüljük, tisztelettel kérem a kormány képviselőjét, hogy a kampány eredményes teljesítésére különítsen el egy alapot. Különítsen el egy olyan alapot, amelyet elkülönített az európai uniós csatlakozást megelőző népszavazás során, és ennek az alapnak a célja tulajdonképpen a mozgósítás. A közvélemény-kutatási adatok azt mutatják, hogy a megkérdezett állampolgárok kevesebb mint 50 százaléka tud arról, hogy népszavazás lesz, és még kevesebben tudják pontosan, hogy ennek a népszavazásnak mik lesznek a kérdései.

Tehát az elkövetkezendő nem egészen egy hónapot arra kellene felhasználni - és ez kötelezettsége a kormánynak és kötelezettsége a pártoknak -, hogy minél többen járuljanak az urnák elé. A parlamenti pártokat pedig arra kérem, hogy hasonlóan, ahogy a négypárti kampányt szerveztük az európai uniós csatlakozást megelőző, népszavazást megelőző időszakban, most ebben az ügyben, ebben a kérdésben fogjunk össze.

Egy előzetes egyeztetés során végre tisztázzuk, hogy milyen következményekkel jár a kettős állampolgárság jogintézményének bevezetése, és ha kiderül, hogy messze nem igazak azok a riogató adatok, amelyeket manapság a sajtóban hallani lehet, nevezetesen az, hogy óriási megterhelést fog róni a magyar költségvetésre a kettős állampolgárság jogintézményének a bevezetése, nevezetesen az, hogy a választójog gyakorlásának a lehetőségével élve esetleg a hazai választási arányok felborulnának, sőt olyanok szólnának bele belpolitikai ügyeinkbe, akik egyébként nem Magyarországon élnek, ezeket a kérdéseket tisztázzuk, mert ezek megoldhatóak. Tehát ezek a veszélyek nem valós veszélyek.

Azt hiszem, hogy sokkal inkább riogató típusú, távol tartó, félelmet gerjesztő, nem az egymás iránti szolidaritást erősítő megjegyzések ezek, amelyektől tartózkodni kellene.

[9.10]

A Magyar Demokrata Fórum tavaly letett az Országgyűlés asztalára egy olyan törvényjavaslatot, amely generálisan megoldaná ezt a kérdést. Ezt a javaslatot akkor is fenn fogjuk tartani, ha véletlenül szerencsétlenségünkre nem lenne sikeres - eredményes vagy érvényes - a népszavazás.

Arra kérem a parlament pártjait, hogy mielőbb kezdjünk egy négypárti egyeztetést az eredményesség és érvényesség érdekében, s arra kérem a kormányt, hogy ezt a körülbelül 2 milliárd forintnyi összeget, amit a kampány mozgósító részére kellene fordítani, a tartalékalapból legyen olyan kedves, és erre a célra biztosítani szíveskedjék.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Megkérdezem, a kormány nevében kíván-e valaki felszólalni. Bársony András államtitkár úré a szó.

BÁRSONY ANDRÁS külügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Frakcióvezető Úr! Engedje meg, hogy néhány dologban kommentáljam mindazt, amit elmondott. Mindenekelőtt szeretnék egy nagyon fontos dolgot elmondani. Ön úgy kezdte, hogy a kettős állampolgárság. Sokszor elmondtuk, és azoknak a felelőssége is benne van a mostani tájékozatlanságban - ha van ilyen az országban ebben a tárgykörben -, akik nem veszik tudomásul, hogy Magyarországon a kettős állampolgárság egy létező jogintézmény. A népszavazás nem a kettős állampolgárságról szól, hanem arról, hogy valakik, jelen esetben a határon túl élő magyarok milyen feltételek mellett szerezhetik meg a magyar állampolgárságot; egész pontosan egy feltétel mentén, hogy a helyben lakás, amely az állampolgárság megszerzésének általános feltétele, az ő esetükben ne legyen feltétel. Erről szól a népszavazás, nem pedig a kettős állampolgárságról. Ez az egyik dolog.

A másik, hogy van-e a parlamentnek felelőssége abban, amit ön úgy fogalmazott meg, hogy a parlamenti képviselők aktivitásának a hiánya miatt tartunk itt. Én meg azt mondom, hogy nem ezért. A parlamenti képviselőcsoportok és a parlamenti pártok elutasító álláspontja vezetett ide. Tessék elővenni az összes parlamenti jegyzőkönyvet az előző kormány idejéből, és azt fogja látni, hogy kezdve a miniszterelnöktől, a külügyminiszteren és a politikai államtitkáron keresztül az összes parlamenti párt ezzel a kezdeményezéssel kapcsolatban akkor úgy fogalmazott, hogy nem időszerű, nincs rá szükség, nem így kell megoldani, más megoldást találtunk, de nem sorolom a végtelenségig az érveket, amelyek alapján nem támogatták. Nem arról van szó tehát, hogy nem voltak aktívak a parlamenti pártok, hanem arról, hogy többek között az önök kormánya is messze elutasította az ügynek még a gondolatát is. Lehet erre persze azt mondani, hogy népi kezdeményezés révén mégis megvalósul - így van -, de azt azért tudni kell, hogy ilyen esetben a felelősség kérdésében nem feltétlenül az általános alapelvekből kellene kiindulni, hanem fel kellene vetni, hogy azok, akik kezdeményezték ezt az egészet, vajon átgondolták-e, hogy őket milyen felelősség terheli például akkor, ha sikertelen, eredménytelen vagy nem olyan eredményű lesz a népszavazás, mint amit ők gondoltak.

Tisztelt Országgyűlés! Ön azt is mondta, hogy kevesen tudják, mi a kérdés. Hát persze. Ha azok, akik egyébként az "igen"-re próbálják mozgósítani a társadalmat, persze nem azt a kérdést olvassák fel nap mint nap, hanem valami egészen másról próbálják meggyőzni a lakosságot, akkor azt gondolom, azt kellene mondani, úgy volna tisztességes, ha mindenki arról a kérdésről beszélne.

Állampolgárság, hogy a dolog érdeméről is essék szó. Magyarországon az alkotmány és az Alkotmánybíróság már megfogalmazta, hogy nincs kétfajta állampolgárság, csak egyfajta állampolgárság van, és ez az állampolgárság mindenki számára ugyanazokat a jogokat és kötelezettségeket jelenti. Egy korlátozás van a választójog tekintetében valóban, hogy a választójog esetében az állampolgárság mellett a kötelező állandó lakhely is kritériumként szerepel. De képviselő urak és hölgyek, azt azért tudni kell, hogy aki magyar állampolgár, attól az állandó lakhelyre való bejelentkezés igényét nem lehet megtagadni. Ha tehát valaki állampolgár, még ha az állampolgárságának a megszerzése pillanatában nem is rendelkezik állandó magyarországi lakhellyel, bármelyik pillanatban törvényesen és jogosan követelheti, hogy legyen ilyen lakhelye Magyarországon (Herényi Károly: Ezzel riogatják a lakosságot.), ezt követően pedig felvehető a választói névjegyzékbe.

Hogy ki riogat kit, erre egyetlenegy példa: 800 ezernél több magyarigazolványt adtak ki. Mi lesz, ha csak ennyien fogják igényelni a számukra új magyar állampolgárságot? Képviselő hölgyek és urak, azt gondolom, a magyar állampolgárok tisztában vannak azzal, hogy ők mint magyar állampolgárok milyen szociális és egyéb ellátásban részesülnek az állampolgárság jogán. Lehet, hogy nincs meg a végösszege, lehet, hogy valaki úgy gondolja, ez riogatás, de mindenki pontosan tudja, hogy mi az, amit ő befizet és mi az, amit ő kap ezért. Ez a tétje ennek az egyébként nem túl nagy felelősséggel elindított népszavazási kezdeményezésnek.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypárti oldalon.)

[* * *]

ELNÖK: Köszönöm. Ugyancsak napirend előtt felszólalásra jelentkezett Fodor Gábor frakcióvezető-helyettes úr, SZDSZ, "Becsületes magyarok" címmel. Képviselő urat illeti a szó.

DR. FODOR GÁBOR (SZDSZ): Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tegnap megjelent egy híradás az írott sajtóban egy vasárnapi televízióműsorról, amelyben a volt miniszterelnök azt mondta, hogy december 5-én minden becsületes magyarnak igennel kell szavaznia a népszavazáson.

Érdemes megállnunk ennél a gondolatnál, amelyet, azt gondolom, joggal minősíthetünk furcsának. Azért kell azt mondanom, hogy furcsa, mert, tisztelt képviselőtársaim, mindannyian tudjuk ebben a Házban, hogy egy igazi demokrata nem így gondolkodik. Egy igazi demokrata vitatkozhat a másikkal reggeltől estig naphosszat; gondolhatja azt, hogy a másiknak helytelen az álláspontja; feltehet mindent arra, hogy a másikat próbálja meggyőzni arról, hogy az álláspontja hibás és téves. De soha nem teszi becsület tárgyává azt, hogy a másiknak véleménye van. Az nem becsület kérdése, hogy nekem valamilyen álláspontom van egy ügyről, a másiknak pedig más álláspontja van.

Nem becsület kérdése például az, amit képviselőtársaim már szóvá tettek ma is, tegnap is ebben a Házban, hogy a Fidesz milyen álláspontot képvisel a sorkötelezettség eltörlése ügyében. Azon lehet gondolkodni és vitatkozni, hogy helyes-e ezt az álláspontot változtatni, és ennek megvan-e az indokoltsága. Mert egyébként megjegyzem, lehet álláspontot is változtatni természetesen a politikában, ha az ember tisztességgel megindokolja. Mert nem feltétlenül az az erény, ha az ember mereven, makacsul ragaszkodik az álláspontjához. Lehet megváltoztatni, de nem helyes, ha csak taktikai megfontolásokból változtatja az álláspontját. De ez sem becsület kérdése.

Becsület kérdése egyvalami: az, hogy mi, demokraták vitatkozunk egymással, tiszteljük a vitát. És nem a pártállamot hozzuk vissza azzal, hogy egyetlenegy igazság létezik, az, amit mi mondunk, az becsület kérdése is, és amit a másik nem vall álláspontként, akkor az már nem is becsületes.

Tisztelt Képviselőtársaim! Sajnos, azt kell mondjam, hogy amiről beszélek, nem új keletű probléma. Ha emlékeznek rá, és sokan vannak ebben a parlamentben, akik emlékezhetnek rá, 1998-ban, amikor Orbán Viktor miniszterelnök lett, miniszterelnöki expozéja után az összefoglaló beszédben azt mondta, hogy aki jó magyar, megszavazza ezt a kormányprogramot. A kirekesztésnek ez a típusú politikája sajnos akkor elkezdődött. Sokan fölemeltük a szavunkat akkor ez ellen, és elmondtuk azt, hogy ez nem demokrata álláspont.

[9.30]

Nem "jó magyarság" kérdése megszavazni egy kormányprogramot. Jó magyar az, aki vitatkozik a parlamentben, és álláspontja van. Jó magyar az is, aki támogatja, és jó magyar az is, aki ellenzi, mert ez a dolga. Azért vagyunk demokraták, azért tiszteljük az országunkat, mert vitatkozunk egymással, mert azt gondoljuk, hogy a vita által megy előbbre.

Aztán folytatódott - emlékszünk rá - 2002-ben a választási kampányban a március 15-ei ünnepségek kapcsán a kokárdakitűzéssel: hogyan tesszük az egyik legfontosabb nemzeti ünnepünket a rossz ízű és színvonaltalan pártviták tárgyává, ahol az a magyar ember, aki egy bizonyos irányba szavaz, és kiteszi a kokárdát, utána is hordja; a másik, aki más irányba szavaz, az nem is teheti ki a kokárdát című vita. Sajnos ugyanez a kérdéskör: jó magyarunk vagyunk, becsületesek vagyunk.

Tisztelt Képviselőtársaim! Azt gondolom, hogy mi sokan becsületes magyarok vagyunk, és nemmel fogunk szavazni ezen a népszavazáson, és nagyon sok becsületes magyar ember el fog menni, és nemet fog mondani. És nem azért, mert ez becsület és nem becsület kérdése, hanem azért, mert van köztünk egy politikai vita. Mert mi azt gondoljuk, hogy ezen a népszavazáson - többek között a kettős állampolgárságról - nemmel kell szavaznunk. Azért kell nemmel szavaznunk többek között, mert a kettős állampolgárságnak ez a típusú felvetése ellentétes a nemzetközi gyakorlattal - mindannyian tudjuk -, mert általában a nemzetközi gyakorlat nem az etnikai hovatartozáshoz köti az állampolgárságot, hanem egy állam korlátai között képzeli el általában az állampolgárság megvalósítását.

Megjegyzem - szemben a közhelyekkel -, sem a franciák, sem az olaszok, sem a németek nem teszik alanyi jogon választhatóvá és elfogadhatóvá a kettős állampolgárságot. Ahol egyébként sikeres kisebbségi emancipációról beszélünk - ilyen Dél-Tirol például vagy az úgynevezett Aland-szigetek környéke -, nem a kettős állampolgárság hozta meg a sikert, képviselőtársaim, hanem az emancipáció és az integráció. Vagyis a többségi nemzetnek egy értelmes felismerése és a kisebbségek jogaiért való küzdelem. Nekünk is ilyen módon kell elősegíteni a határon túli magyarok boldogulását. Világossá kell tennünk azt is, hogy ez minden párt számára fontos szempont, mindannyiunknak nagyon lényeges az, hogy a határon túli magyarok saját, szabad akaratuk alapján dönthessenek. De ez nem becsület kérdése.

Arra kérem a volt miniszterelnök urat, gondolja át az álláspontját, és térjen vissza a demokraták táborába. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm. A kormány nevében szólni kíván Bársony András államtitkár úr. Megadom a szót.

BÁRSONY ANDRÁS külügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Úr! Ugye, érdekes súlya van a szavaknak? Mindenekelőtt az ön által idézett mondat után következett még egy, ha nem is talán következőként, de abban a beszédben, hogy mindez az adófizetőknek egy megveszekedett petákjukba sem fog kerülni.

Azt gondolom, hogy ha visszatekintünk például a magyarigazolványok kiadásának körülményeire, amiből már az előbb említettem, hogy hány százezer van forgalomban, és gondolom, senki nem tekinti riogatásnak, ha azt mondom, hogy ha ennyien kértek magyarigazolványt, akkor esetlegesen az állampolgárság iránt is legalább ennyi ember fogékony lesz, azaz legalább ennyi útlevelet ki kéne majd állítani. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Fájni fog?) Nos, emlékezzenek vissza, hogy a költségvetésben milyen viták előzték meg, hogy hány milliárd forintot különít el az Orbán-kormány, majd később a Medgyessy-kormány, hogy ezt az iratmennyiséget például elő tudja állítani és eljuttassa az illetékesekhez. Ha semmi más nem kerülne egy fillérbe sem, megjegyzem, az is tízmilliárdos nagyságrend volna, kiindulva a költségvetés akkori számaiból.

Mindezt csak azért szerettem volna mondani, mert akkor még természetesen nem jutottunk el a vitának egy olyan fokára, hogy a magyar állampolgárokat alanyi jogon megillető jogok milyen módon terhelik az állami költségvetést. Éppen ezért világos az, hogy a becsület nemcsak ott kezdődik, hogy rányomunk valakire egy bélyeget, hogy ha velünk szavaz, akkor becsületes, ha ellenünk szavaz - vagy fordítva -, akkor nem becsületes, hanem ott is, hogy van egyfajta becsület, amit még a politikusoknak is magukra nézve kötelezően el kéne fogadni, hogy azért olyan nyilvánvalóan nem szabad a tények ellenkezőjét állítani.

Lehet azt mondani, persze, hogy a politikába sok minden belefér, azt gondolom azonban, hogy más emberek életével játszani, más emberek sorsával játszani felelőtlen módon - ha úgy tetszik, nem becsületes módon - már nem fér bele a demokráciába. Éppen ezért azt gondolom, hogy az ön által említett gondolat - hogy tudniillik térjünk vissza valahol a demokrácia világába - nemcsak azért támogatandó, mert egyes emberekre, felelős politikusokra nézvést is tartalmaz egyfajta felszólítást, hanem azért, mert ennek a kérdéskörnek az egész argumentációja, egész vitája arra hívja fel a figyelmet, hogy nem lehet eltekinteni azoktól a tényektől, amelyek mind a határon túli magyarok, mind pedig az itthon élő magyarok szempontjából meghatározóak életük további sorsa tekintetében.

Tisztelt Országgyűlés! Azt gondolom, hogy az elhangzott mondatokból egy dolog mindenképpen kiviláglik. Nevezetesen, persze lehet és néha kell is egy álláspontot megváltoztatni, ha az tarthatatlan - láttunk erre kitűnő példát a tegnapi nap folyamán: ugye, egy hét alatt megváltozott a honvédelmi törvénnyel és az alkotmánnyal kapcsolatos, egyébként teljesen becsületes korábbi álláspontja a Fidesznek, és most egy más álláspontot fogadtak el, ami egyébként egy héttel korábban még nem becsületesnek tűnt. Ezért ezeket a stigmákat valószínűleg nem célszerű alkalmazni, mert meglehetősen visszahullanak mindazok fejére, akik ezt hirdetik.

Ebben azt ügyben azonban van még egy probléma. Nevezetesen a kettős állampolgárság kérdésében. Ön említette az Aland-szigeteket, ami egy kis sziget, és az első világháborút követően rendeződött a státusa, majd a második világháborút követően megerősödött. Nos, egy dolog, hogy ott milyen állampolgárok élnek - egyébként döntő többségükben finn állampolgárok -, de nem ez a legfontosabb dolog: az egy autonóm terület. Annak a szigetnek a státusa, a pozitív példája a kisebbségi létnek éppen autonómiájában van, de egy olyan autonómiában, amely a többség és a kisebbség megállapodásán, nem pedig finnek és svédek közötti elharapódzott, háborúszerű konfliktus eredményeképpen jött létre. Ez az, ami lehetőséget ad az ottani emberek számára egy olyan életforma kialakítására, amilyet ők maguk maguknak választottak. És ezt mindenki elfogadta.

Ha ebbe az irányba mennénk, akkor valószínűleg nem a becsület alapkérdéseiről kéne vitatkozni a jövőben.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

[* * *]

Forrás: http://www.mkogy.hu/internet/plsql/ogy_naplo.naplo_fadat_aktus?
p_ckl=37&p_uln=180&p_felsz=13&p_felszig=28&p_aktus=6