A "Felelősen a Nemzetért" című kormány közlemény
és a "A felelős döntés!" című, MSZP kampányfüzet szakmai kritikája

1. A JOGELLENESSÉG

A népszavazási kezdeményezés vonatkozásában, számos olyan jelenség tapasztalható a végrehajtó hatalom képviselői részéről, amely ellenkezik az Alkotmány, és az Alkotmány értelmezésére hivatott Alkotmánybíróság betűjével és szellemével.

A kormány több tagja a népszavazás kiírása óta több alkalommal olyan értelmű nyilatkozatokat tett, amelyben valótlanul és kiegyensúlyozatlanul utaltak a magyar állampolgárság könnyített megadása esetén bekövetkező, állítólagos hátrányos következményekre. Ezen megnyilvánulások közül, különösen kiemelendő a Kormány 2004. november 17-án, illetve 2004. november 24-én az országos és megyei napilapokban fizetett hirdetésként megjelentetett "Felelősen a Nemzetért" című kormány közlemény, illetve a MSZP által kiadott "A felelős döntés!" című, országosan nagy számban terjesztett 16 oldalas kampányfüzet.

A kampányfüzet elismétli a kormány hivatkozott közleményében szereplő megtévesztő számokat. Alkotmánysértéssel tetézi az eddig tetten ért törvénysértéseket a kormányfő és egyik minisztere, Hiller István, akik a füzet címlapján, illetve harmadik lapján fényképes interjúval foglalnak pártosan állást, egy olyan kérdésben, amelyikben alkotmányos kötelességük volna a tartózkodó és az állampolgárokat nem befolyásoló magatartás.

Már önmagában a nemre buzdító MSZP kampányfüzetben való szerepléssel Gyurcsány Ferenc miniszterelnök és Hiller István a nemzeti kulturális örökség minisztere, mint a kormány tagjai megsértették az Alkotmánybíróság 52/1997 (X.14.) számú, alkotmányértelmezés céljából hozott határozatában foglalt azon mindenkire kötelező alapelvet, hogy a népszavazásban érintett szervek (köztük a kormány) köteles tartózkodni minden olyan döntéstől vagy mulasztástól, amely befolyásolná vagy meghiúsítaná a független és közvetlen hatalomgyakorlás megvalósítását. Hiller István ugyan az MSZP elnöke, de tekintettel a kötelező ügydöntő népszavazás közvetett hatalomgyakorlással szemben védett jellegére ezen kettős státusa miatt nem nyilvánulhatna meg a népszavazással kapcsolatban.

A kormány által közzétett politikai hirdetés számos közérdekű adatot tartalmaz. Az adatvédelmi törvény 19. § (1) bekezdése szerint az állami vagy helyi önkormányzati feladatot, ellátó szerv csak a feladatkörébe tartozó ügyekben - így különösen az állami és önkormányzati költségvetésre és annak végrehajtására, az állami és önkormányzati vagyon kezelésére, a közpénzek felhasználására és az erre kötött szerződésekre, a piaci szereplők, a magánszervezetek és -személyek részére különleges vagy kizárólagos jogok biztosítására vonatkozóan - köteles elősegíteni és biztosítani a közvélemény pontos és gyors tájékoztatását.

Az Alkotmánybíróság 52/1997 (X.14.) számú alkotmányértelmezés céljából hozott határozata leszögezi, hogy népszuverenitás közvetlen hatalomgyakorlását a maga teljességében a kötelezően elrendelendő népszavazás valósítja meg.

Az Alkotmánybíróság fenti határozata elvi éllel leszögezte azt is, hogy az Alkotmány alapján a népszavazási kezdeményezést az aláírások benyújtásától kezdve ezen abszolút védelem az állam minden szereplőjére kötelező módon megilleti. Az Alkotmánybíróság határozata továbbá egyértelműen kimondja, hogy kötelező ügydöntő népszavazási kezdeményezés automatikusan a képviseleti szerv fölé helyezi a közvetlen hatalomgyakorlást, tehát az országgyűlés és a népszavazásban érintett szervek, végrehajtói szerepbe kerülnek, és egyben kötelezettségükké válik az, hogy a közvetlen hatalomgyakorlás eljárását ne fenyegesse senki, egészen az eredményes népszavazásig.

Az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény 27. § (2) bekezdése alapján az Alkotmánybíróság határozata mindenkire nézve kötelező.

Kötelező, ügydöntő népszavazás esetén tehát a vonatkozó jogszabályok és az 52/1997 (X.14.) sz. - alkotmányértelmezés tárgyában hozott - AB határozat szerint a Kormány, illetve az Országgyűlés tartózkodni köteles a népszavazási eljárás teljes időszaka alatt a népakarat bármilyen típusú befolyásolásától, állásfoglalástól, különösen pedig attól, hogy valótlan és megtévesztő adatokkal, információkkal ejtse tévedésbe a választópolgárokat vagy attól, hogy a népszavazási kérdés tárgykörébe eső törvényjavaslatot tűzzön napirendjére vagy ilyen jogi normát alkosson.

A végrehajtó hatalom szervei, köztük a Kormány tehát a közvetlen hatalomgyakorlást megjelenítő ügydöntő népszavazás teljes időszaka alatt nem foglalhatnak állást a népszavazási kérdés érdemében. Ezzel a magatartással ugyanis óhatatlanul befolyásolást végez a Kormány, ez pedig ellentétes a kötelező ügydöntő népszavazásban megnyilvánuló népakarat elsődlegessége védelmét előíró alkotmányos alapelvével.

A Kormány nem a kampány részese, a közvetett hatalomgyakorlás kötelező ügydöntő népszavazás esetén szükségképpen másodlagos, végrehajtó szerepkört láthat el csak. Éppen ezért feladatkörébe még az sem tartozhat, hogy saját maga szempontjait tükröző vagy bármilyen más típusú tájékoztatást végezzen. Ez ugyanis a kampányba való beavatkozásnak minősül, ami jogellenes. A kötelező ügydöntő népszavazás keretében a nép, illetve a népakaratot kifejezésre juttató pártok és civil szervezetek jogosultak kampánytevékenységet folytatni. A kormánynak nem tartozik feladatkörébe a kötelező ügydöntő népszavazás tárgyát képező kérdéssel kapcsolatos hivatalbóli tájékoztatás.

A fentiekből következik, hogy a Kormány nem feladatkörében eljárva és az alkotmányos előírásokat megszegve tette közzé ezt a hirdetést, mert a népszavazási folyamat bármilyen irányú befolyásolásától tartózkodnia kell, ez pedig tiltja az ilyen jellegű fellépést.

2. ÁLTALÁNOS TARTALMI KRITIKA

A hirdetésben és füzetben olyan számításokat és közérdekű adatnak minősülő számokat tettek közzé, amelyek többségükben nyilvánvaló módon hamisak vagy félrevezetőek, bár mindezeket tényeknek nevezik.

A hirdetés és a kampányfüzet egésze arra irányul, hogy a valótlan számok és számítások segítségével azt a rémisztőnek szánt víziót mutassa be, hogy a kedvezményes honosítás elfogadása azzal járna, hogy teljességgel tönkre megy a magyar szociális ellátórendszer, a nyugdíjrendszer és az egészségügy, adóemelésre lesz szükség, mert a kedvezményes honosítás 100 ezer áttelepülő esetében 46 milliárd, 800 ezer áttelepülő esetében pedig 537 milliárd forint összegű kiadással terhelné meg ezeket a rendszereket, tehát az adófizetők évente 157 ezer forinttal többet kellene befizessenek az ellátások jelenlegi színvonalának megőrzése érdekében.

Számos olyan tételt tartalmaznak, amelyek valóságalapja megkérdőjelezhető, a számítások is tévesek és megtévesztők, a végkövetkeztetéssel együtt. A kiadási oldal összegei a végletekig eltúlzottak, a bevételi oldalt pedig tudatosan és sokszorosan alul számították.

3. A TÉTELES CÁFOLATOK

1. Nyilvánvalóan nem felel meg a valóságnak az, hogy a magyar gazdaság csak 25 ezer főnek tud munkát biztosítani, mivel a nyilvántartott üres álláshelyek száma nem egyenlő egy gazdaság munkaerő felszívási képességével. Egyébként is az Állami Foglalkoztatási Szolgálat legfrissebb adata szerint a bejelentett betöltetlen álláshelyek száma 2004 októberben 45083 volt.

2. Nem igaz az, hogy a szociális támogatások állampolgári jogon járnak, mivel azok csak a magyarországi lakhellyel rendelkezők közül a rászorultaknak adhatók.

Szociális rászorultságtól függő pénzbeli ellátások (1993. évi III. tv. 25. § (3) bek.): időskorúak járadéka, rendszeres szociális segély, lakásfenntartási támogatás, ápolási díj, átmeneti segély.

A szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény (Szt.) 3. § (1) bekezdése szerint a törvény hatálya kiterjed a Magyarországon élő magyar állampolgárokra, bevándorlási engedéllyel rendelkező személyekre, a letelepedési engedéllyel rendelkező személyekre és a magyar hatóság által menekültként elismert személyekre.

3. Lakbértámogatás nem jár a szülőföldjén maradó magyarnak, hiszen az helyben, egy magyar helyi önkormányzati tulajdonú lakásban való lakáshoz kötődik, rászorultsági alapon:

A lakások és helyiségek bérletére, valamint az elidegenítésükre vonatkozó egyes szabályokról szóló 1993. évi LXXVIII. törvény 34. § (3) bekezdése szerint az önkormányzati lakbértámogatás mértékét és feltételeit a bérlok vagyoni, jövedelmi, szociális és egyéb körülményeihez igazodóan kell megállapítani.

4. A családügyi ellátások magyarországi lakhelyhez kötöttek.

A családtámogatási ellátások (1998. évi LXXXIV. tv. 5. §): a családi pótlék, gyermekgondozási támogatás, gyermekgondozási segély, gyermeknevelési támogatás; anyasági támogatás. A családok támogatásáról szóló 1998. évi LXXXIV. törvény (Cst.) 2. §-a: E törvény hatálya kiterjed - amennyiben nemzetközi szerződés eltérően nem rendelkezik - az ellátás igénylésének időpontjában a Magyar Köztársaság területén élő magyar állampolgárra, bevándorlási vagy letelepedési engedéllyel rendelkező, továbbá a magyar hatóság által menekültként elismert személyekre, illetve Európai Unióból érkező munkavállalókra, önálló vállalkozókra és családtagjaikra.

5. Járulékfizetés nélkül az egészségügyi szolgáltatások döntő többsége nem vehető igénybe.

A társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény (Tbj.) 2. § (3) bek: A biztosítottak egyes társadalombiztosítási ellátások igénybevételére való jogosultságát a társadalombiztosításban való részvételi kötelezettségük, illetve - törvényben meghatározott ellátások kivételével - társadalombiztosítási járulékfizetési kötelezettségük teljesítése alapozza meg. A pénzbeli társadalombiztosítási ellátások - ha törvény kivételt nem tesz - a biztosított járulékfizetésének alapjául szolgáló jövedelmével arányosak. Egészségbiztosítási ellátások: a) egészségügyi szolgáltatás; b) pénzbeli ellátások: terhességi-gyermekágyi segély, gyermekgondozási díj, táppénz.

6. Egynapos munkaviszony után nem válik senki jogosulttá a gyed-re.

A kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény (Ebtv.) 42/A. § (1) bekezdése szerint gyermekgondozási díjra jogosult az a gyermeket saját háztartásában nevelő biztosított szülő, ha a gyermekgondozási díj igénylését - a gyermeket szülő anya esetén a szülést - megelőzően két éven belül 180 napon át biztosított volt, vagy a terhességi-gyermekágyi segélyben részesült anya, akinek a biztosítási jogviszonya a terhességi-gyermekágyi segély igénybevételének időtartama alatt megszűnt, feltéve, hogy a terhességi-gyermekágyi segélyre való jogosultsága a biztosítási jogviszonyának fennállása alatt keletkezett és a szülést megelőzően két éven belül 180 napon át biztosított volt

7. Nem igaz az, hogy a népszavazás sikere esetén a magyar igazolvánnyal rendelkezők azonnal kapnának magyar állampolgárságot, mert ehhez a törvény elfogadása és hatályba lépése szükséges, továbbá egyéni kérelem alapján lefolytatott eljárás előzi meg.

Minden állampolgársági ügy saját kérelemre indul és egyenként kerül elbírálásra, tehát nincs szó automatikus, törvény erejénél fogva történő állampolgárság megszerzéséről. Nem igaz, hogy a hozzátartozói igazolvány jogosítana a magyar állampolgárság megszerzésére, a népszavazási kérdés erről nem szól.

Emlékeztetésül a népszavazási kérdés "Akarja-e, hogy az Országgyűlés törvényt alkosson arról, hogy kedvezményes honosítással - kérelmére - magyar állampolgárságot kapjon az a magát magyar nemzetiségűnek valló, nem Magyarországon lakó, nem magyar állampolgár, aki magyar nemzetiségét a 2001. évi LXII. tv. 19.§ szerinti "Magyar Igazolvánnyal" vagy a megalkotandó törvényben meghatározott egyéb módon igazolja?"

8. Nem igaz, hogy a határon túl élő magyarok magyar állampolgárságuk megszerzését követően az európai átlagbérek töredékét kitevő fizetésért és szociális ellátásokért tömegesen elhagynák szülőföldjüket és egzisztenciájukat.

Éppen a jelenlegi állampolgársági szabályok ösztönöznek arra, hogy aki erősen kívánja a magyar állampolgárságot akármilyen okból, az kénytelen annak megszerzése érdekében Magyarországra települni és itt munkát végezni, tehát a mostani szabályozás gerjeszti az elvándorlást. Az áttelepülési folyamat dinamikus része mára egyértelműen lezárult, aki el akart menni az el is ment. Szülőföldjén a magyarság azon öntudatosabb része maradt, akiknek mindennél fontosabb a helyben maradás és boldogulás megvalósítása, ehhez adna nekik lelki és jogi támaszt a magyar állampolgárság, lényegében visszaszerzése, hiszen felmenőiktől megkérdezésük nélkül vették el 1920-ban. Számukra ez azt jelentené, hogy elismerik őket a magyar nemzet részének. Szlovákia EU csatlakozása után sem települtek át a felvidéki magyarok, pedig „kvázi” állampolgári jogok EU polgárként megilletik őket. Maradtak helyükön és döntő szerepük van munkavállalóként abban, hogy a határmenti magyar nagyvállalatok egyáltalán még működhetnek (Suzuki-Esztergom, Nokia-Komárom, Rába, Audi -Győr).

9. Nem igaz, hogy visszaélnének a határon túli magyarok az állampolgárságukkal.

A lakcímbejelentés feltétele a Magyarországon történő életvitelszerű tartózkodás, tehát nem igaz az, hogy a lakcímbejelentés ezen előfeltétel nélkül megtehető. Ennek ellenőrzése a jegyző feladata. A végrehajtási szabályok szerint ugyanis a bejelentett lakcím valódiságát az adatok alapján a jegyző ellenőrzi.

Amennyiben a bejelentett lakcím nem valós vagy a bejelentőlapot a szállásadó nem írta alá, vagy a bejelentés egyéb okból nem felel meg a lakcímbejelentésre vonatkozó jogszabályi rendelkezéseknek, a bejelentkezést el kell utasítani. Ha a jegyző a bejelentkezés elfogadása után állapítja meg, hogy a bejelentett lakcím nem valós, a lakcímet a nyilvántartásban „fiktív” jelzéssel szerepelteti mindaddig, amíg a polgár valós lakcímét be nem jelenti. Ha a polgár igazolja, hogy a lakásába bejelentkezett személy ténylegesen nem lakik ott, a jegyző szintén fiktívvé nyilvánítja a lakcímet.

Az egyébként megalapozatlan aggodalmak eloszlatását, továbbá az amúgy is csekély áttelepülési szándékok tompítását jól szolgálná és egyúttal lakcímbejelentésekkel kapcsolatos bármilyen visszaélést kizárhatná, ha a külföldön élő magyar állampolgárok - mai is létező, jelenleg önkéntes - nyilvántartásába való felvételt kötelezővé tennénk, és a kedvezménytörvény kedvezményeit a nyilvántartásban szereplő magyar igazolvány tulajdonosok számára az állampolgárság megszerzése ellenére biztosítaná. Ha viszont a külföldön élő, magyar igazolvánnyal rendelkező, magyar állampolgár magyarországi lakcím bejelentést tenne, akkor a külföldön élő magyar állampolgárok nyilvántartásából törölnék és ezzel elveszítené a kedvezményeket, emiatt pedig nem fog "fiktív" lakcímbejelentést tenni senki.

Másrészről semmi akadálya nincs annak, hogy a lakcím bejelentésre vonatkozó jogszabályokat úgy módosítsa az országgyűlés, hogy az életvitelszerű magyarországi tartózkodás feltételének igazolását még szigorúbb kritériumokhoz kötik. De az is megoldás lehet, hogy ha a határon túli magyar állampolgár itteni lakcímet szeretne bejelenteni, ahhoz neki igazolnia kell azt, hogy a saját államában a lakcímét megszüntette.

10. Nem igaz az, hogy 25 ezer munkavállaló után csupán évi 10 milliárd forint adó és járulék bevétel keletkezne, mert ez azt feltételezi, hogy minden munkavállaló bére után egy évben csupán 400 ezer forint közterhet fizetnének be. Ez azt jelentené a jelenlegi bérterhek ismeretében, hogy átlagosan évi nettó 200 ezer forint jövedelmet szerezne egy nálunk letelepedett magyar, ami nyilvánvaló képtelenség és valótlanság.

11. Nem igaz az, hogy 100 ezer áttelepülő fogyasztása csupán évi 4 milliárd forint adóbevételt hozna, mert az azt feltételezi, hogy egy emberre évi 40 ezer forint forgalmi adó és jövedéki adó befizetés jut, ami egy hónapra lebontva - figyelemmel a forgalmi adó és jövedéki adó kulcsok átlagára - azt jelentené, hogy csupán 14 ezer forint értékű árut és szolgáltatást vásárolna, ami egy átlagos lakás rezsi költségeinél is kevesebb. A valóság ezzel szemben az, hogy a bevétel legalább évi 150 milliárd forint lenne.

12. Nem igaz, hogy - az egyébként irreális - 800 ezer ember esetében a bevételi oldal csak 25 milliárd forint lenne, mert még az elemi matematikai számítási elveket is megsérti a közlemény (100 ezerre 4 milliárdot állít, 800 ezerre vetítve ez 32 milliárdot kellene jelentsen).

Az utóbbi 15 év adatai szerint az áttelepülés inkább az aktív, munkaképes, iskolázottabb rétegeket érintette, akik viszont nem szociálisan rászorultak, ellenben a közteherviselésben tisztességes módon résztvevő adófizetőkké váltak, ráadásul az ország megtakarította képzésük, oktatásuk egy főre jutó több millió forintos költségét is (ez egy orvos esetén kb. 20 millió forint). Eddig a határon túlról kb. 4500 magyar orvos jött át, ezzel már 10 milliárdot spóroltak az államnak. Ha tehát lesz esetlegesen áttelepülő akkor az például az egészségbiztosítási ellátórendszer javára átlagosan fejenként havonta kb. 8 ezer forint többletbevételt hozna, mivel a munkaképes személyek kisebb mértékben veszik igénybe a szociális és egészségügyi ellátást.

13. A lakásügy kapcsán elhallgatják azt a körülményt, hogy a lakásvásárlás illetékbevételt hoz az államnak, illetve az építőipari beruházások bővülése a bruttó hazai jövedelmet jelentősen megnöveli, kézzelfogható jelentős adóbevételekkel jár.

14. A nyugdíjegyezmények kérdéskörében elhallgatják azt, hogy Romániával, Ukrajnával fennálló egyezmények szerint csak akkor jár nyugdíj az áttelepülőnek, ha az nem veszi fel a magyar állampolgárságot. Ha magyar állampolgárságot felveszi, akkor őt magyar állampolgárnak kell tekinteni, így nyugdíj neki nem jár a magyar államtól az egyezmények alapján. Köztudott tény másrészt, hogy Ukrajnával és Romániával e terület EU konform átalakítására irányuló kétoldalú államközi tárgyalások lezárultak. A rövid időn belül megszülető új egyezmények alapján a pro ráta elv váltja fel a jelenlegi rendszert, vagyis a nyugdíjast fogadó állam a nyugdíjnak csak azon részét kell fizesse, amely részt itteni szolgálati idővel szerzett a jogosult, a többi ellátást a korábbi állam állja.

15. A végkövetkeztetésben szereplő szám is manipulatív, mivel az adófizetőkre lebontott évi 157 ezer forint csak a 800 ezer ember áttelepülése esetére a kormány által amúgy is helytelenül számított esetben jönne ki, tehát a 100 ezer fő vélelmezett áttelepülése esetére ezt a számot már nem is adják meg (ez évi 19.600 forint lenne).

A helyes számokon és számítási módokon alapuló számítás szerint minden egyes áttelepülő család évi 630 ezer forint többletet hozna, ez - az egyébként nyilvánvalóan abszurd - 800 ezer ember esetén a magyar állampolgároknak fejenként évi 18.300 forintot jelentene.

Ha feltételezünk egy szerény mértékű áttelepülést (nyilvánvaló, hogy 800 ezer képtelenség) akkor a bevételi oldalon számos tétel jelenik meg, nézzünk egy számítást 10 ezer családra (egy család= 2 munkavállaló felnőtt, 2 gyermek és 2 nyugdíjas):

- lakásvásárlási illeték (hiszen valahol laknia kell egy családnak): 8,2 milliárd forint
- fogyasztáshoz kapcsolt adók (a jövedelmet itt költik el): 15 milliárd forint
- jövedelemhez kapcsolt adók
(jövedelemszerzés nélkül képtelenség itteni életvitelt fenntartani) 15,5 milliárd forint

Összesen: 39 milliárd bevétel és ezzel szemben kb. 25 milliárd kiadás, tehát az egyenleg 14 milliárd többlet plusz évente. Ehhez jön hozzá megtakarításként a munkaerő oktatási és képzési költsége, amely 5-20 millió forint /fő, szakmától függően.

800 ezer főre számítva 183 milliárd többlet az egyenleg, minden egyes család évi 630 ezer többletet hoz, ez minden itteninek 18.300 forint bevételt hoz.

A fentiekből látható, hogy a kormány hirdetése és a kampányfüzet megtévesztő és manipulatív, ezzel a választópolgárok millióit kívánták megtéveszteni meg azt a látszatot keltve, hogy hiteles forrásból dolgozva korrekt számításokat végeztek, miközben ez láthatóan nem igaz.

A valós számok mindezekkel szemben az alábbiak:

AZ ÁLLAMI KÖLTSÉGVETÉS MÉRLEGE ÍGY ALAKUL,
HA MAGYARORSZÁGON EGY CSALÁDDAL TÖBBEN LESZÜNK

(1 család =2 aktív szülő + 2 kiskorú gyermek + 2 nyugdíjas nagyszülő)

EGYENLEG: évi 630.988 Ft TÖBBLET családonként

A határon túli magyarság szervezetei, tehát az érintettek egyhangúlag támogatják, szükségesnek és kívánatosnak tartják a magyar állampolgárság népszavazási kérdés szerinti kedvezményes megadását.

A hatályos magyar Alkotmány 6. § (3) bekezdése szerint a Magyar Köztársaság felelősséget érez a határain kívül élő magyarok sorsáért, és előmozdítja a Magyarországgal való kapcsolatuk ápolását. A magyar állampolgárság kedvezményes honosítás útján részükre történő megadása ennek az alkotmányos kötelezettségnek a magas szintű végrehajtását jelentené.

A fentiek alapján tehát minden ellenkező híresztelés ellenére felelősen szavazhatunk igennel a kettős állampolgárságra és ezzel a nemzet újraegyesítésére, a 15 milliós magyar nemzet felemelkedésére!

Mert a cél változatlan: a Trianonban elvett magyar állampolgárság magyarországi lakhely és megélhetés igazolása nélküli, tehát a szülőföldön való maradással történő megszerzése lehetőségének biztosítása (lényegében visszaadása) a határon túli magyarok számára, nemzeti egyenjogúsításuk !

Budapest, 2004. november 24.

Magyarok Világszövetsége
készítette: dr. Gaudi-Nagy Tamás Európa jogi szakjogász