Dr. Csapody Miklós (MDF) napirend előtti felszólalása
"Magyar vagyok, nem turista!” címmel

Dr. Csapody Miklós interpellációja a pénzügyminiszterhez
és kérdése a kancelláriaminiszterhez

Elnök Asszony, tisztelt Országgyűlés!

Mindenek előtt szeretnék az RMDSZ sikeréhez gratulálni. Választási eredményük a román politikai élet polarizálódását ismerve, a belső megosztási kísérletek, az ellenpropaganda és a magyarországi politikai import ellenében értékesebb, mint volt eddig bármikor is. Az MDF azt kívánja, hogy a felvidéki Magyar Koalíció Pártja sikeréhez hasonlóan az RMDSZ a jövőben még hatékonyabban képviselje az erdélyi magyarságot, mindazokban a sorsdöntő kérdésekben, melyek előtt Románia most áll.

Visszatérve felszólalásom címéhez: "Magyar vagyok, nem turista" - képviselőtársaim talán emlékeznek erre az öt évvel ezelőtti trikófeliratra. Ez a mondat azt akarta kifejezni, hogy ha egy határon túli magyar az anyaországba jön, még akkor sem turista, hogyha épp csak a Balatont vagy az Aggteleki cseppkőbarlangot akarja látni. Nem turista, nem idegen, hanem magyar, aki otthonról haza látogatott. Munkát keresni, dolgozni sem a turizmus vágya, hanem a megélhetés hajtotta ide.

Arról persze hosszan beszélhetnék, hogy ebben a néha bizony mostoha anyaországban sokan mégis milyen hideg tekintettel, milyen részvétlenül tekintenek rájuk, hogy mekkora a tudatlanság, újabban a politika mérhetetlen kártétele. Csak egy példa: tegnap az egyik televízióba valaki ezt az üzenetet küldte: "most akkor a román papok fehéren, vagy feketén miséznek"? Hogy mindenki értse: a "román papok" azok az erdélyi református lelkészek volnának, akik ugyan se így, se úgy nem miséznek, de a néző azt szerette volna tudni: törvényes dolog-e, hogy az itteni testvérgyülekezetekben istentiszteletet tartva, a híveket az "igen"-re kérik? Ez a vaksi részvétlenség azonban szerencsére nem tömeges.

"Szavazzon mindenki legjobb lelkiismerete szerint" - ez állt volna abban a közös politikai nyilatkozatban, amelyben a választókat kértük volna a népszavazási részvételre. Az MDF-nek ez a kezdeményezése azonban, sajnos a kompromisszumképtelenség falába ütközött, ezért most csak az MDF nevében kérem ugyanezt. Azért kérem, és az MDF azért támogat minden józan javaslatot, mert pontosan tudjuk, hova vezet az erőpolitika, hova vezet az, ha egy jó javaslat csak azért vérzik el, mert nem X párt vezetője terjesztette be. Ha csakis azért nem valósulhat meg, mert éppen más a "csapásirány", hiába is célravezető.

Az MDF-nek ilyen javaslata volt öt évvel ezelőtt az, hogy a kormány készítse elő a határon túli magyarok különleges jogállását, mindazoknak, akiknek ez éppen azért kéne, mert nem magyar állampolgárok. Hasonló koncepciót a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség is kidolgozott, mégsem erről hoztunk törvényt. Pedig az 1999-es MÁÉRT nyilatkozata kimondta: a határon túli magyaroknak érdekük, hogy Magyarország NATO- és uniós csatlakozásának előnyei kiterjedjenek a Magyarországgal szomszédos országokra is. Kívánatosnak tartjuk, hogy a csatlakozás - különös tekintettel a schengeni egyezményre - ne érintse hátrányosan Magyarország és a határon túli magyarság kapcsolatait.? Itt tartottunk öt évvel ezelőtt, és ugyanitt tartunk ma is. A különleges jogállás akkor elvetélt, hiába támogatta a külügyi és az emberi jogi bizottság. A népszavazás pedig ma már magát az állampolgárságot kéri.

Az MDF az "igen"-t kéri, kér azonban mást is. Azt, hogy lehetőleg ne trianonozzunk. Sütő András véleménye például az, hogy Trianon sokkal nagyobb nemzeti tragédia annál, hogysem azt népszavazással orvosolni tudnánk. A kedvező döntés is csak enyhíteni volna képes a mindennapi trianonokat, mert a kisebbségi magyarság továbbra is a régi vasmarokban marad. Mi is volt a tényleges Trianon? Az, hogy a felvidéki magyaroktól majdnem egymilliárd holdnyi termőföldet raboltak el, és ezt máig nem rendezték, mert nem adták vissza; Trianon az, hogy a marosvásárhelyi magyar családok lakásainak hetven százaléka van ma román tulajdonban. Ezeket a kérdéseket, és még tízezer ilyen ügyet nem old meg egy népszavazás.

Tisztelt Országgyűlés! Mindezt azért is fontosnak tartottam elmondani, mert ebben a mai zűrzavarban úgy látszik, mintha csak két párt létezne. Hogy egyik se bántódjon meg, történelmi példát mondok: a háború utáni koalíciós években, amikor Rákosi még nem is volt birtokon belül, Bibó István szerint máris mindenben csakis két álláspont létezhetett: a kommunistáké, meg a kisgazdáké. Hol voltak a parasztpártiak, és hol a kereszténydemokraták? A mai média - tisztelet a kivételnek - mintha csak két párt mindennél hevesebb összecsapásáról adna csupán hírt, mintha más megoldás nem is lenne. Pedig van. Itt fekszik a parlament előtt, az MDF javaslata a kedvezményes honosításról.

Képviselőtársaim rövidesen döntenek napirendre vételéről, a 19. pontról. Kérem támogatásukat az MDF nevében.

Köszönöm a figyelmüket.

Forrás: Országgyűlés, 2004. november 29.