Dr.
Csapody Miklós (MDF) napirend előtti felszólalása
"Magyar vagyok, nem turista!” címmel
Dr. Csapody Miklós interpellációja
a pénzügyminiszterhez
és kérdése a kancelláriaminiszterhez
Elnök Asszony, tisztelt Országgyűlés!
Mindenek előtt szeretnék az RMDSZ sikeréhez gratulálni.
Választási eredményük a román politikai élet polarizálódását
ismerve, a belső megosztási kísérletek, az ellenpropaganda
és a magyarországi politikai import ellenében értékesebb,
mint volt eddig bármikor is. Az MDF azt kívánja, hogy
a felvidéki Magyar Koalíció Pártja sikeréhez hasonlóan
az RMDSZ a jövőben még hatékonyabban képviselje az erdélyi
magyarságot, mindazokban a sorsdöntő kérdésekben, melyek
előtt Románia most áll.
Visszatérve felszólalásom címéhez: "Magyar vagyok,
nem turista" - képviselőtársaim talán emlékeznek
erre az öt évvel ezelőtti trikófeliratra. Ez a mondat
azt akarta kifejezni, hogy ha egy határon túli magyar
az anyaországba jön, még akkor sem turista, hogyha épp
csak a Balatont vagy az Aggteleki cseppkőbarlangot akarja
látni. Nem turista, nem idegen, hanem magyar, aki otthonról
haza látogatott. Munkát keresni, dolgozni sem a turizmus
vágya, hanem a megélhetés hajtotta ide.
Arról persze hosszan beszélhetnék, hogy ebben a néha
bizony mostoha anyaországban sokan mégis milyen hideg
tekintettel, milyen részvétlenül tekintenek rájuk, hogy
mekkora a tudatlanság, újabban a politika mérhetetlen
kártétele. Csak egy példa: tegnap az egyik televízióba
valaki ezt az üzenetet küldte: "most akkor a román
papok fehéren, vagy feketén miséznek"? Hogy mindenki
értse: a "román papok" azok az erdélyi református
lelkészek volnának, akik ugyan se így, se úgy nem miséznek,
de a néző azt szerette volna tudni: törvényes dolog-e,
hogy az itteni testvérgyülekezetekben istentiszteletet
tartva, a híveket az "igen"-re kérik? Ez a
vaksi részvétlenség azonban szerencsére nem tömeges.
"Szavazzon mindenki legjobb lelkiismerete szerint"
- ez állt volna abban a közös politikai nyilatkozatban,
amelyben a választókat kértük volna a népszavazási részvételre.
Az MDF-nek ez a kezdeményezése azonban, sajnos a kompromisszumképtelenség
falába ütközött, ezért most csak az MDF nevében kérem
ugyanezt. Azért kérem, és az MDF azért támogat minden
józan javaslatot, mert pontosan tudjuk, hova vezet az
erőpolitika, hova vezet az, ha egy jó javaslat csak
azért vérzik el, mert nem X párt vezetője terjesztette
be. Ha csakis azért nem valósulhat meg, mert éppen más
a "csapásirány", hiába is célravezető.
Az MDF-nek ilyen javaslata volt öt évvel ezelőtt az,
hogy a kormány készítse elő a határon túli magyarok
különleges jogállását, mindazoknak, akiknek ez éppen
azért kéne, mert nem magyar állampolgárok. Hasonló koncepciót
a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség is kidolgozott,
mégsem erről hoztunk törvényt. Pedig az 1999-es MÁÉRT
nyilatkozata kimondta: a határon túli magyaroknak érdekük,
hogy Magyarország NATO- és uniós csatlakozásának előnyei
kiterjedjenek a Magyarországgal szomszédos országokra
is. Kívánatosnak tartjuk, hogy a csatlakozás - különös
tekintettel a schengeni egyezményre - ne érintse hátrányosan
Magyarország és a határon túli magyarság kapcsolatait.?
Itt tartottunk öt évvel ezelőtt, és ugyanitt tartunk
ma is. A különleges jogállás akkor elvetélt, hiába támogatta
a külügyi és az emberi jogi bizottság. A népszavazás
pedig ma már magát az állampolgárságot kéri.
Az MDF az "igen"-t kéri, kér azonban mást
is. Azt, hogy lehetőleg ne trianonozzunk. Sütő András
véleménye például az, hogy Trianon sokkal nagyobb nemzeti
tragédia annál, hogysem azt népszavazással orvosolni
tudnánk. A kedvező döntés is csak enyhíteni volna képes
a mindennapi trianonokat, mert a kisebbségi magyarság
továbbra is a régi vasmarokban marad. Mi is volt a tényleges
Trianon? Az, hogy a felvidéki magyaroktól majdnem egymilliárd
holdnyi termőföldet raboltak el, és ezt máig nem rendezték,
mert nem adták vissza; Trianon az, hogy a marosvásárhelyi
magyar családok lakásainak hetven százaléka van ma román
tulajdonban. Ezeket a kérdéseket, és még tízezer ilyen
ügyet nem old meg egy népszavazás.
Tisztelt Országgyűlés! Mindezt azért is fontosnak
tartottam elmondani, mert ebben a mai zűrzavarban úgy
látszik, mintha csak két párt létezne. Hogy egyik se
bántódjon meg, történelmi példát mondok: a háború utáni
koalíciós években, amikor Rákosi még nem is volt birtokon
belül, Bibó István szerint máris mindenben csakis két
álláspont létezhetett: a kommunistáké, meg a kisgazdáké.
Hol voltak a parasztpártiak, és hol a kereszténydemokraták?
A mai média - tisztelet a kivételnek - mintha csak két
párt mindennél hevesebb összecsapásáról adna csupán
hírt, mintha más megoldás nem is lenne. Pedig van. Itt
fekszik a parlament előtt, az MDF javaslata a kedvezményes
honosításról.
Képviselőtársaim rövidesen döntenek napirendre vételéről,
a 19. pontról. Kérem támogatásukat az MDF nevében.
Köszönöm a figyelmüket.
Forrás: Országgyűlés, 2004.
november 29. |