Fodor
Gábor, az SZDSZ frakcióvezető-helyettesének
felszólalása "Népszavazásról" címmel
2004. november 23.
ELNÖK: Ugyancsak napirend előtti felszólalásra
jelentkezett Fodor Gábor frakcióvezető-helyettes úr,
SZDSZ, "Népszavazásról" címmel. A képviselő
urat illeti a szó.
DR. FODOR GÁBOR (SZDSZ): Köszönöm a szót,
elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Természetesen az egyik
legfontosabb kérdés, amely a mai magyar politikát uralja
ezekben a hetekben, a népszavazás, és természetes, hogy
itt a parlamentben foglalkoznunk kell ezzel. Tegnap
Kuncze Gábor frakcióvezető úr, a Szabad Demokraták Szövetsége
nevében azzal a kérdéssel foglalkozott, amely a kórház-privatizációra
irányult. Ma én a kettős állampolgárság ügyét szeretném
itt napirend előtt is megvitatásra javasolni a tisztelt
képviselőknek.
Azért szeretnék foglalkozni ezzel a kérdéssel, mert
az az érzésem, hogy sok érv elhangzik. Igaz, mondhatjuk
azt, hogy nagyon az utolsó pillanatban vesszük elő ezeket
az érveket, és többet kellett volna előtte gondolkozni
ezekről az érvekről, de azt gondolom, hogy bizonyos
érvek viszont nem kaptak elég hangsúlyt. Hallunk arról,
hogy mennyibe kerül, hogy ha, ne adj' isten, kettős
állampolgárság ügyében az igen szavazatok győznek. Nem
szeretnék ezzel a témával foglalkozni, mert azt gondolom,
hogy emelkedettebben kell érvelnünk ebben a kérdéskörben,
és más, ha úgy tetszik, nemesebb érveket kell elővennünk.
Nem akarok azzal sem foglalkozni, hogy valójában mire
szavazunk a népszavazás kapcsán, hiszen joggal vetik
fel sokan azt a kérdést, hogy igazából azok, akik igennel
szavaznak, azt sem tudják, hogy mi lesz a végeredmény,
hiszen ez a szavazat azt jelenti, hogy majd az Országgyűlés
valamit dönt. Én most ezt a kérdést is félre szeretném
tenni, érdemben azzal a témával szeretnék foglalkozni,
hogy vajon a kettős állampolgárság megadása szolgálja-e
a határon túli magyarok érdekeit, szolgálja-e Magyarország
érdekeit, jobb lesz-e tőle.
Azt gondolom, tisztelt képviselőtársaim, hogy azért
kell ezt a kérdést megvizsgálnunk, mert én és nagyon
sokan ebben az országban, tisztességes magyar emberként
nemmel kívánunk szavazni, mint ahogy azt gondolom, hogy
nagyon sok tisztességes magyar ember lesz, aki meg igennel
akar szavazni. Köztünk egy politikai vita van, és ez
nem erkölcsi kérdés, hogy ki milyen álláspontot foglal
el. Az a véleményem, hogy a határon túli magyarok helyzetét
nem javítja, sőt rontja a kettős állampolgárság megadása,
és ezzel a kérdéssel jobb tisztában lennünk, és ezt
élesen és világosan föl kell vetnünk. Ugyanis, ha a
kettős állampolgárság megadásra kerül - és itt megint
tekintsünk el attól a kérdéstől, hogy a különböző országok
hajlandók-e ezt akceptálni és elfogadni, tételezzük
fel, hogy igen, mindegyik környező ország; tudjuk, hogy
nem így van, de a könnyebbség kedvéért tételezzük fel
ezt a helyzetet -, akkor mi fog kialakulni, milyen helyzettel
kell szembenézniük a határon túli magyar közösségeknek?
Elsősorban azzal, hogy mindazok a törekvéseik és mindazok
a nagyon jelentős eredményeik, amelyekről csak a legnagyobb
tisztelettel nyilatkozhatunk az elmúlt 15 évre vonatkozóan
- gondoljunk csak a jogok kivívására vagy akár az egyházi
ingatlanok visszaadására, és sorolhatnánk tovább azokat
az eredményeket, amelyek a kisebbségi magyar szervezetekhez
kötődnek -, mind szét fognak porladni.
Ugyanis, ha a kettős állampolgárságot alanyi jogon
meg fogják kapni a határon túli magyarok, onnantól kezdve
minden autonómiatörekvésükre, minden kisebbségi jogvédelmi
törekvésükre azt fogja válaszolni a többség: ?Kérem
szépen, milyen állam polgárai önök? Egy más állam polgárai?
Tessék akkor elmenni a szomszédba, és ott kérni ezeket
a jogokat, ott kérni az autonómiát, ott kérni a segítséget!ö
Lehetetlen helyzetbe fognak kerülni ezek a közösségek,
tisztelt barátaim és tisztelt képviselőtársaim, és ezzel
jobb tisztában lenni, mint hogy megint magunkat becsapjuk
mindenféle illúziókkal.
És ha már becsapásnál tartunk, nem lehet elvonatkoztatni
attól a példától, amely itt lebeg előttünk, és amit
státustörvénynek hívtak. Ugye, emlékszünk rá, ki jobb
meggyőződésből, ki kényszerből, de megszavazta a parlament,
de a Szabad Demokraták Szövetsége nem szavazta meg ezt
a törvényt, és emlékezzünk rá, micsoda vesszőfutás következett
ebből a nemzetközi porondon. Magyarországnak mit kellett
átélnie ahhoz, hogy végül aztán a törvény egy kiherélt
változatban vegetáljon a jelen pillanatban, és gyakorlatilag
a magyarigazolvány egyfajta utazási kedvezményt jelentsen!
És ne feledjük el azt sem, ezt is érdemes tudnunk, amiről
keveset beszélünk, hogy a határon túli magyarok egyharmada
kérte a magyarigazolványt, kétharmada nem kérte. Ennyit
arról, hogy mi sokszor mit gondolunk az illúzióinkban
arról, hogy a határon túli magyarok hogyan gondolkodnak
bizonyos kérdésekről.
Nekünk a nemzetközi porondon felelnünk kell majd azért,
hogy egy olyan állampolgársági modellt kívánunk bevezetni,
amely sehol a világon nincs, és megint érdemes ezzel
is szembenézni: nincs ilyen, mindenféle ellenkező híreszteléssel
szemben, alanyi jogon senkinek nem adnak kettős állampolgárságot.
Két országot ismerünk csak a nemzetközi gyakorlatban,
ahol ilyen van, ez Románia és Szerbia-Montenegró. Nem
hiszem, hogy ezeket a példákat kellene követnünk, a
különböző nemzetközi kontextus miatt sem.
Tehát, tisztelt képviselőtársaim, mi a teendő? Mi,
liberálisok azt mondjuk, hogy liberális politikát kell
képviselni ebben az ügyben, nyitott szellemű bevándorlási
törvényt, az egyén dönthesse el, hogy akar jönni, vagy
nem akar jönni, és ha valaki már úgy dönt, hogy ide
akar jönni, és állampolgárságot akar kérni, és le akar
telepedni itt, adjunk neki könnyebbséget, és adjunk
határozott és egyértelmű támogatást azoknak, akik ott
maradnak, és a szülőföldjükön akarnak élni.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)
Forrás: http://www.mkogy.hu/internet/plsql/ogy_naplo.naplo_fadat_aktus?
p_ckl=37&p_uln=189&p_felsz=9&p_felszig=10&p_aktus=4 |
