Kedves magyarországi testvérek!

Fájdalmas mozgalommá terebélyesedett az a kétségbeesett mozgósítási törekvés, amellyel a Trianon óta határokon kívülre került magyarok szeretnék ellentételezni a kettős állampolgárságért december 5.-én sorakerülő népszavazással kapcsolatos magyar kormányzati ellenkampányt.

Erdélyben a magyarság mintegy harmadrésze - több mint 400.000 fő - olyan számbeli kisebbségi helyzetben él, amely fokozódó anyanyelivi és magyar szellemi szórványosodásra kárhoztatja. Ezek számára a magyar egyházak mellett immár csupán a "haza a magasban" az egyetlen vékony(odó) szála az összmagyarsághoz kötődésnek, a Kárpát-medencéhez tartozásnak.

A Szórványszervezetek Erdélyi Egyesületének Ideiglenes Ügyvivő Testülete ebben a minden határokon kívülrekedt magyar számára sorsdöntő történelmi pillanatban csatlakozik mindazon jóérzésű, valóban nemzetben gondolkodni tudó anyaországi és határon túli honfitársunk mellé, akik arra kérnek minden Magyarországon maradt vagy a sors rendelése szerint a lecsatolt területekről oda menekült Testvért, hogy menjenek el 2004. december 5.-én szavazni és mondjanak IGENt visszafogadásunkra.

Ne feledjétek, hogy mi nem ellenségek vagyunk, hanem vérségi rokonok, hiszen minden harmadik magyarországi magyarnak határon kívülre került területeken élt vagy onnan származó ősei vannak!

Ne feledjétek, hogy nemzeti értékeink jelentős részét olyan magyarok alkották, akik Trianonkor a magyar határokon kívüli területeken éltek, alkottak, vagy ott ringott bölcsőjük.
Ne feledjétek, hogy Trianonkor mi az Anyaországot, Ti minket veszítettetek el. Mindabból azonban, amit a Szent István-i közös örökségünkből Trianonkor Magyarországtól elcsatoltak, mi, a "lecsatoltak" őrizzük mai napig is mindazt ami magyar tulajdonként őrizhető, gyarapítjuk mindazt, ami magyar tulajdonként gyarapítható. Mi vagyunk a margyarság határokon kívüli örzői, mi vagyunk számotokra az OTTHON AZ OTTHONTALANSÁGBAN.

Ne feledjétek, hogy miközben a "hivatalosságok" azzal riogatnak Benneteket, hogy mi mennyibe is kerülnénk Tinektek, az igazság az, hogy mindaz, amiben laktok, amin jártok, amivel büszkélkedtek, a mi apáink, nagyapáink, ükapáink verejtékes munkájának is eredményei, miközben ők és utódaikként mi, a ma élő határon túliak olyan anyagi veszteségeket és erkölcsi megaláztatást kellett és kell folyamatosan elszenvedjenek, amelyekért Ti, az Otthon maradottak soha nem lesztek képesek minket kárpótolni. Mi nem veszteségei, hanem végvári szolgálattevői vagyunk a Hazának.

Ne feledjétek, hogy 1989 óta az éhbérért dolgoztatott, sínylődő erdélyi, kárpátaljai, vajdasági és felvidéki magyarok százezrei építik munkavállalási engedéllyel vagy anélkül a Luxus-Magyarországot, miközben a Ti fiaitok egyre "nyugatabbra" keresik a jobb megélhetést.

Ne feledjétek, hogy mindent egybevetve mi ma is többet adunk, mint amennyit kapunk!

Ne feledjétek azokat az országúti lámpajelzéseket, amelyekkel a legborzalmasabb Ceausescu-érában is, amikor itt meghurcoltatás járt érte, köszöntöttünk Benneteket, mint az Anyaország Erdélybe érkező követeit. És ne feledjétek mindazt a melegséget, testvéri szeretetet, amellyel az anyaországból jövők millióiban igyekeztünk erősíteni annak tudatát, hogy (ma még) Trianon veszteseiként is bárhol OTTHON ÉREZHETIK MAGUKAT Szent István Országában.

Mert ha mindezekről 2004 december 5.-én megfeledkeztek és helyettünk a közömbös otthon kényelmét választjátok, vagy kormányzati agitátorok riogatásaira hallgattok, akkor leginkább minket fogtok mégveszélybe sodorni és a HAZA számunkra és számotokra is ELÉRHETETLEN MAGASBA kerül.

Imádkozunk a Csíksomlyói Szűz-Máriához, hogy áldjon meg Benneteket, anyaországi magyar testvéreket az értünk való döntés ajándékával!

A Szórványszervezetek Erdélyi Egyesületének
Ideiglenes Ügyvivő Testülete