Duray
Miklós
Nyílt levél a Nem-mel szavazókhoz
Volt egyszer egy magyar nemzeti egység, ellentéteink,
acsarkodásaink, gyűlöleteink ellenére. A nemzet egysége
- nemzedékekre szólón mély nyomot hagyva bennünk - mindig
létrejött, amikor személyi érdekektől mentesen, pártállástól
függetlenül kellett határozni a nemzet sorsáról, jövőjéről.
Az egység alapkövét mindig a nép jelentette, ha kellett
kikényszerítve a feljebbvalók és az elöljárók egyetértését.
Az összefogás utolsó nagy példája az 1956-os forradalom
volt, amikor a nemzet egésze már csak lélekben lehetett
együtt. De nemzeti egység alakult ki az 1920-ban ránk
erőszakolt trianoni békediktátummal szemben is. A nemzet
ugyan alárendelte magát a döntésnek, de nem fogadta
el.
A ma élők tudatában a nemzet egysége akkor kezdett
lazulni,
- amikor saját sorainkból álltak velünk szemben és
magyarul vágták az arcunkba: a magyar egy bűnös nemzet,
- amikor ötvenhatban magyarul beszélők lőttek a tüntetőkre,
- amikor a megtorlás idején magyarul mondták ki a
halálos ítéleteket és adták ki az utasítást az akasztásokra,
- amikor magyarországi politikusok magyarul mondtak
le a nemzet államhatárokkal leválasztott részeiről,
és
-amikor Magyarországon a politikusok magyarul buzdítják
a választópolgárokat, hogy "bátor hazafisággal"
szavazzanak NEM-mel a minden magyar állampolgári egyenrangúságára,
kiutasítva a hazából azokat, akik még mindig a nemzet
egységében látják közös jövőnket.
Akik a NEM-mel szavazásra buzdítanak az állampolgárság
ügyében, félrevezetik, megtévesztik, riogatják az embereket.
Mert nem igaz a nyugdíjak veszélyeztetettsége, az
adóterhek fokozódása, a munkanélküliség növekedése,
az egészségügyi ellátás összeomlása. Aki ezzel riogat,
nem mond igazat, hanem megtéveszt és a büntetőjog szerint
büntethető, mert közérdekű adatokat hamisít.
Az állampolgárságnak egyik automatikus velejárója
az útlevél, ami csak határátlépésre jogosít.
Alanyi jogon még további három jogosultság vehető igénybe:
hatvanöt éven túl az ingyenes tömegközlekedés, az ettől
fiatalabb nyugdíjasok számára a félárú menetjegy és
a nyugdíjasok ingyenes belépője a közgyűjtemények kiállításaira.
Ez utóbbi három jogosultsággal azonban élhet az európai
unió minden polgára is. Kérdem: miért nem ez utóbbiaktól
kell félteni Magyarországot és miért a magyaroktól?
A határon túli magyarok tömeges bevándorlásával rémisztik
a kevésbé tájékozottakat. De milyen alapon?
Határon túli magyarok éppen azért vannak, mert szeretik
szülőföldjüket és a trianoni határok meghúzása ellenére
ottmaradtak, noha akkor sokkal több okuk lett volna
az elhagyására, mint most. Vannak, akik azt terjesztik,
hogy közülük több mint nyolcszázezren, magyar állampolgársággal
a zsebükben egyszerre fölkerekednek, és vérszívó siserehadként
ellepik Magyarországot. Sőt mi több, mindannyian egyszerre
felveszik a nyugdíjukat, a munkanélküli segélyüket,
a családi pótlékot, a szociális támogatást, a gyereknevelési
támogatást, mindegyikük csakazértis veseműtétet hajtat
végre magán és ugyanabban az időben igénybe veszik az
összes utazási meg egyéb kedvezményt sőt még a temetési
hozzájárulást is - ugyanis a több mint ötszáz milliárd
forintot kitevő tehertétel és a 20 ezer forintos adóteher
növekedés csak ilyen feltételezéssel lehet igaz.
Akik ezt terjesztik, nem csupán nem értenek a magyarországi
közjoghoz, de rémhírterjesztők is. E szerint az észjárás
szerint azt is mondhatnánk, hogy Magyarországon tízmillió
adócsaló él és a központi költségvetésnek nem lesz bevétele,
csak kiadása. Ez ügye badarság, de mennyire - és mennyire
sértő is.
A népszavazás ennek ellenkezőjéről szól. Most, aki
Magyarországi állampolgárságot akar szerezni, annak
Magyarországon kell letelepednie. A népszavazáson azonban
arról kell IGEN-nel dönteni, hogy úgy lehessen egy magyar
ember magyar állampolgár is, hogy a szülőföldjén maradhasson.
És arról is szól, hogyan tervezhessük a közös európai
jövőnket, kárpát-medencei magyar jövőnket.
A nemmel szavazók nem a jövőre fognak szavazni, hanem
a nemzet egy részének a kirekesztésére. Hogyan fognak
ezután szembe nézni az általuk kirekesztettekkel, hogyan
állnak majd ezután szüleik, nagyszüleik sírjához?
Sokan csak a rendszerváltozás után kezdtek rádöbbenni,
hogy magyarnak lenni többet jelent, mint magyarul beszélni
vagy Magyarországon lakni, mert a magyar nemzet tagjai
sokkal többen vannak, mint Magyarország lakossága. Ezt
ma már egyre többen tudják.
Ezért mondjunk nemet a nemre, hogy IGEN legyen belőle.
Legyünk többen!
Duray Miklós
Nyílt levél az IGEN-nel szavazókhoz
A nemzet akkor kerül veszélybe, ha belülről bomlasztják.
Mert a nemzet szervezete ugyan képes védekezni a külső
támadásokkal szemben, de megroskad a belső kórtól.
Soha sem gondoltam volna, hogy tizenöt évvel a rendszerváltozás
után Magyarországon olyan véres vita alakulhat ki, nemzeti
közügyben mint most az állampolgárság miatt. A vita
lényege: szétverik-e szemünk láttára a nemzetet, vagy
közös erővel egységesítjük.
A jegecesedési pontban az a kérdés jelenik meg, hogy
igent mond-e a magyarországi választópolgár a magyar
állampolgárság folytonosságára, vagy önszántából hitelesíti,
azaz véglegesíti a nemzet szétdaraboltságát?
A nemzet mostani nyolc részre szakítottságát ugyan
nemzetközi szerződés mondta ki, de nem tiltotta meg,
hogy az állam belső jogi eszközeivel ne ellensúlyozza
ennek káros hatását. A nemzet államhatárok fölötti egyesítése
illetve újraegyesítése, a nemzet egységének megóvása
vagy újraállítása a nemzet illetve az állam belső ügye
maradt a mai napig.
A magyar állampolgárság folytonossága a belső jog szerint
több mint ötven évvel ezelőtt, a kommunista puccs után
szűnt meg, mert az akkori magyarországi parlament így
döntött. Ezért nem véletlen, hogy ma éppen utódaik szeretnék
megakadályozni a helyreállítását.
A nemzeti tudat elleni támadásaik ugyancsak régi gyökerűek.
Leggyakoribb eszközük az érzelmek pénzre cserélése,
a szolidaritás átváltása érdekcsoportok közötti ellentétekre,
a társadalom megosztása akár hazugságok árán is és legújabban
a lelkiismeret és az értelem szembeállítása. Mert lássuk:
szembe állították egymással a két, egy tőről fakadó
érzelmet is: a hazafiságot és a nemzeti érzést. Mert
szerintük hazafi az, aki nemet mond a nemzetre.
Az állampolgárság ügye a sorra kerülő népszavazás viszonylatában
nemzetpolitikai ügy. De azáltal, hogy a kormánypárti
pártelnökök elutasító álláspontra késztették pártjaikat,
pártpolitikai üggyé süllyesztették a nemzetpolitikát.
Ezzel azt a látszatot keltik, mintha a különböző pártok,
illetve a jobboldal és a baloldal között zajlana a vita,
mintha csupán a pártok versengéséről szólna mindez.
A pártok szavazóit pedig nemzetpolitikai ügyben igyekeznek
egymással szembeállítani. Pedig éppen az állampolgárság
jogfolytonosságának a visszaállítása lehetett volna
az óhajtott társadalmi békét is helyreállító jó ok.
Úgy tűnik, mintha végérvényesen kettészakadt volna
a magyar társadalom, pedig csak megosztott, mert megosztották.
A választóvonal látszólag pártpolitikai jellegű, de
valójában teljesen másról tanúskodik. Mert az egyik
oldalon áll a nemzet azon része, amelyikben még nem
rendült meg a nemzeti tudat, különböző pártok, a jobboldal
és a baloldal támogatói találhatók közöttük, sőt a pártoktól
teljesen független emberek is. Ezen az oldalon áll az
államhatárokkal leválasztott magyarság túlnyomó része.
Itt áll tehát a nemzet többsége. A másik oldalon állnak
azok a pártkorifeusok, akik meghirdették, hogy nemmel
fognak szavazni az állampolgárságra, és ott találhatók
azok, akiket befolyásolni tudtak, valamint azok is,
akik meggyőződésből utasítják el a nemzetet vagy a magyarságot.
Úgy tűnik tehát mintha az egyik oldalon állna a nemzet,
a másik oldalon, pedig a nemzet ellenfelei. De ez is
csak látszat.
Vitathatatlan, hogy a két fél közül a nagyobbikat a
Nemzet alkotja. De kik alkotják a kisebbik rész zömét?
A megtévesztettek, akiket becsaptak, akikben félelmet
keltettek, akik máig nem tudtak megszabadulni a kommunista
téveszméktől. Akiknek egy része szabadulni szeretne
onnan, de még nem látta meg a feléje nyúló segítő kezet.
Segítsünk hát nekik, hogy visszajöhessenek a mi oldalunkra,
a nemzet gyógyultjai közé.
A népszavazás tehát sok mindenről fog szólni, nem
csupán az állampolgárságról. Mert az emberi és a nemzeti
önbecsülésünk tétje van rajta. Talán az utolsó pillanatban
elindít egy önvizsgálódást is, esetleg szégyenérzetet
azoknál, akik még a túloldalon vannak és talán a szavazó
helyiség kapujában döntenek majd az IGEN mellett, azt
azonban mindenképpen tudatosítanunk kell, hogy az ilyen
ügyben kiírt népszavazásra felkészületlen volt a magyarországi
társadalom. A sikere azonban hozzájárulhat lelki egyensúlyunk
helyreállásához.
Az állampolgárság ügyében tulajdonképpen nem is lett
volna szabad kiírni népszavazást, hiszen a nemzet elcsatolt
része nem vesztette el eredeti magyar állampolgárságát,
hanem erőszakkal elvették tőle. De ha már lesz népszavazás,
nem titkos szavazásként kellene megrendezni, hanem nyíltan,
követelésszerűen kellene kimondani az IGEN-t. Úgy kellene
megrendezni, mint egy nyilvános felterjesztést, egyetlen
válaszadási lehetőséggel. Úgy, hogy a nemzet minden
tagjának lehetősége lenne azt mondani: IGEN, állítsuk
helyre a magyar állampolgárság jogfolytonosságát.
De ha már lesz népszavazás, és az kétfajta választ
ismer, akkor segítsünk mindenkinek, hogy az egyetlen
helyes válasz kerülhessen túlsúlyba, az IGEN.
|
