A Baloldali Értelmiségiek Társaságának nyilatkozata

A Baloldali Értelmiségiek Társasága azzal a céllal jött létre 2004. november 30-án, hogy az írástudók politikai és intellektuális felelősségétől vezérelve időnként véleményt nyilvánítson társadalmunk fontos kérdéseiről. Alapító tagjai: Artner Annamária közgazdász, Farkas Péter közgazdász, Jemnitz János történész, Galló Béla politológus, Juhász József történész-politológus, Krausz Tamás történész, Szalai Erzsébet szociológus, Szász Gábor mérnök, Tamás Gáspár Miklós filozófus, Susan Zimmermann történész, Vigh László közgazdász. Ez első állásfoglalásunk, melyet közülünk nyolcan jegyeznek.

A magyarországi társadalom ügydöntő népszavazással - helyesebben: a népszavazás eredménytelenségével - kinyilvánította, hogy nem óhajtja az állampolgársági kötelék úgynevezett effektivitási elvét feladni, s az ország területén való állandó tartózkodás és lakóhely nélkül kiterjeszteni az állampolgárság intézményét. Az adott országterületen lakó, állampolgárokból álló népesség alkotja azt a politikai közösséget, amely megválasztja a főhatalom gyakorlóit, az országlakosok etnikai származására való tekintet nélkül.

A politikai jobboldal és vezető pártja, a Fidesz - felelőtlenül átvéve egy szélsőjobboldali, átgondolatlan kezdeményezést - súlyos lelki és társadalmi károkat okozott a magyarországi politikai közösségnek és az utódállamokban élő magyar nemzeti kisebbségeknek. Félrevezette a közvéleményt, és azt a hamis benyomást keltette, hogy Magyarország cserbenhagyta a határokon túli magyarságot, ezzel pedig jelentős népcsoportokat fordított szembe egymással.

Elutasítjuk a Magyar Szocialista Párt viselkedését is. A szocialista párt a népszavazási kampányban hangulatot keltett a bevándorolni, áttelepülni szándékozók ellen - és így közvetve a határokon túli magyarság ellen is. A baloldalnak hagyománya és feladata a kiszolgáltatottak és szenvedők védelme. A bevándorlóellenes hangulatkeltés a szélsőjobboldal sajátossága.

A magyarországi kormányok évtizedek óta hitegetik a külhoni magyarokat, szószegő viselkedésüket újabb hiteltelen ígéretekkel tetézik, miközben a Magyar Köztársaság hatóságai a legridegebben, olykor kegyetlenül bánnak a szomszéd országokból hozzánk tartó ideiglenes vagy tartós munkavállalókkal, áttelepülőkkel, akiknek az elsöprő többsége magyar.

A Magyar Köztársaság kormányának most az a dolga, hogy - az ország gazdasági helyzetére is tekintettel - megkönnyítse a munkavállalási és letelepedési engedélyek kiadását, az áttelepültek állampolgársághoz juttatását vagy honosítását, a mindeddig tízévnyi folyamatot legfeljebb egy évre rövidítse, és világosan megmondja az igénylőknek, mire számíthatnak. Azoknak pedig, akiket befogadtunk, kézzelfogható segítséget kell nyújtanunk, s minden kérelmezőnek meg kell adni a tiszteletet a testvériség szellemében.

Az ország vezetőinek meg kell érteniük, hogy a közjavak - köztük a társadalombiztosítás és az egészségügy - további privatizálását a közvélemény nem óhajtja. Bár az első népszavazási kérdést szakszerűtlenül és zavarosan tették fel a kezdeményezők, s erre a kérdésre sem érkezett eredményességhez elegendő "igen" válasz, emellett sokkal többen tették le a garast - igaz, többen a leggazdagabb budai kerületekben, mint a koldusszegény keleti megyékben... A közjavak állami tulajdonban tartásáról - s mi ennek vagyunk a pártján - széles körű, elmélyült és komoly vitát kell folytatni, mielőtt a következő népszavazási kezdeményezés is készületlenül éri a felelős elméket.

Annak ellenére, hogy elégedetlenek vagyunk a jelenlegi berendezkedéssel, elutasítjuk a szociális és szociálnacionalista demagógiát. Magyarország ennek következtében került most igen nehéz helyzetbe, s ennek kell elejét venni a jövőben.

Galló Béla, Jemnitz János, Juhász József,
Krausz Tamás, Szalai Erzsébet, Szász Gábor,
Tamás Gáspár Miklós, Susan Zimmermann, Vigh László

Forrás: Élet és Irodalom, 2005. január 7.