„Csak
akkor születtek nagy dolgok,
Ha bátrak voltak, akik mertek
S ha százszor tudtak bátrak lenni,
Százszor bátrak és viharvertek.”
/Ady Endre/
Csak akkor ...
Kérdések és gondolatok a
2004. december 5-i
népszavazásról és előzményeiről
Jóllehet hivatalos népszavazási eredmény még nincs,
de vita, rágalom és szutyok annál több. Lássuk tehát,
mi az, ami bennünket összeköt, és mi az, ami elválaszt?
1. Rossz volt a kérdésfeltevés? Nem lett volna
szabad ebben a kérdésben népszavazást kezdeményezni!
Az országos népszavazásról és népi kezdeményezésről
szóló 1998. évi III. törvény preambuluma szerint: "Alkotmányos
alapelv, hogy a hatalom birtokosa a nép. Hatalmát az
Alkotmány keretei között, elsősorban választott képviselői
útján gyakorolja. A demokratikus hatalomgyakorlás része,
hogy az ország sorsát érintő legfontosabb ügyek eldöntésében
illetőleg a képviseleti döntések befolyásolásában vagy
megváltoztatásában a nép közvetlenül, szavazás útján
is részt vehessen. A Magyar Köztársaság Alkotmánya 28/B.
§ (1) bekezdése úgy szabályoz, hogy "Országos népszavazás
és népi kezdeményezés tárgya az Országgyűlés hatáskörébe
tartozó kérdés lehet."
Hogy is szólt a kérdés? "Akarja-e, hogy az Országgyűlés
törvényt alkosson arról, hogy kedvezményes honosítással
- kérelmére - magyar állampolgárságot kapjon az a magát
magyar nemzetiségűnek valló, nem Magyarországon lakó,
nem magyar állampolgár, aki magyar nemzetiségét a 2001.
évi LXII. tv. 19. § szerinti "Magyar igazolvánnyal"
vagy a megalkotandó törvényben meghatározott egyéb módon
igazolja."
Az ország sorsát érintő legfontosabb ügyek eldöntésében,
illetőleg a képviseleti döntések befolyásolásában vagy
megváltoztatásában ...
Lehet azt mondani a feltett kérdésre, hogy nem tartozik
az ország sorsát érintő legfontosabb ügyekhez? Vagy
nem volt szükséges a képviseleti döntések, illetve azok
hiányának a befolyásolása?
A népszavazást megelőző "méltatlan" kampány
során hányszor és hányan ismerték el, hogy a rendszerváltást
követő l4 év valamennyi kormánya elmulasztotta e nagyon
fontos kérdés megoldását.
Elhangzott az is, hogy a kérdés megfogalmazása bonyolult,
sok feltételt tartalmaz, nem egyértelmű stb. Az Alkotmánybíróság
az 5/2004. (III. 2.) AB határozata szerint "Az
adott esetben a kérdés megfogalmazása eleget tesz az
egyértelműség nyelvtani követelményének." Megállapította
továbbá, hogy az Országgyűlés el tudja dönteni mi a
feladata: "kedvezményes honosításra vonatkozó szabályokat
kell megalkotni és ezek a megalkotandó szabályok a Magyarországhoz
való szorosabb kötődés ellenőrzésére, a "Magyar
igazolvány" megadására meghatározott feltételekre
építhetnek, vagy más módot is megállapíthatnak. Az Országgyűlés
számára, tehát a jogalkotás feladata érthető. A kérdés
nem korlátozza az Országgyűlést abban sem, hogy a megalkotandó
új szabályban a jelenlegi honosítási feltételekhez viszonyítva
további kedvezményt határozzon meg."
Érthetetlen, hogy miután az arra hivatott szerv - az
Alkotmánybíróság - nem talál kifogást a kérdésfeltevésben,
miért támadta azt a népszavazást megelőző kampány során
minden párt, függetlenül attól, hogy kormányon van,
vagy ellenzékben?!
2. Ártott-e a kérdésfeltevés a kettős állampolgárság
ügyének?
Tizenöt évig agyonhallgatták, senki nem akarta megoldani.
Többé nem lehet félretolni. Jelentős abból a szempontból
is, hogy az Alkotmánybíróság már hivatkozott határozatában
kimondta: "minden állam saját joga szerint határozza
meg, hogy kik az ő állampolgárai."
Megállapította tovább, hogy "nincs szó az állampolgárságnak
... a kollektív visszaszerzéséről, a békeszerződéssel
ellentétes jogszabály megalkotásáról."
"Megállapítható tehát, hogy a kérdés nem szól
nemzetközi szerződésből eredő kötelezettségről, illetve
a kötelezettséget tartalmazó törvény tartalmáról, az
esetleges eredményes népszavazás pedig nem teremtene
olyan helyzetet, amelyben nemzetközi szerződést kellene
felmondani, illetve tartalmát megváltoztatni."
Nem nyert-e tehát az Országgyűlés és annak valamennyi
pártja, képviselője, hogy a jövőben nem kell egymással
vitát és harcot folytatni a nemzetközi szerződésbe ütközés
kérdéséről? Vagy talán éppen itt van az egyik probléma,
hogy nem lehet tovább hárítani?
3. Mik voltak az előzmények?
A Magyarok IV. Világkongresszusa 1996. májusában határozatba
foglalta, hogy a magyar állampolgárságot még Magyarország
EU-csatlakozása előtt alanyi jogon meg kell adni minden
külhonban élő magyarnak, aki arra igényt tart, mert
ellenkező esetben Magyarország EU csatlakozását követően
újból vasfüggöny választhat el magyart a magyartól.
- Ezt követően az MVSZ alapszabályának első feladatává
tette a kettős állampolgárság ügyét.
Már 1998. tavaszán választmányi határozat keretében
kérte a külhonban élő magyarok magyar állampolgárságának
alanyi jogon, kérelmükre történő visszaállítását. Ezt
az indítványt a Horn-kormány söpörte le indulatosan
az asztalról.
- Az MVSZ ekkor megvizsgáltatta a kettős és a többes
állampolgárság kérdésének nemzetközi szabályozását.
Az összehasonlító tanulmányokat, amelyek meglévő európai
egyezményeket és egyes országok joggyakorlatát ismertették
a Magyar Kisebbség című nemzetpolitikai szemle 400 oldalas
összevont számában kiadta.( Ezt a tanulmánykötetet 1999.
őszén ingyen megküldte az Országgyűlés minden tagjának,
és jutott belőle a kormány minden miniszterének, államtitkárának,
helyettes államtitkárának, valamennyi határon túli magyar
párt vezetőjének.)
- 1998-99-ben több hónapon keresztül zajló társadalmi
vitát kezdeményezett az MVSZ, amelynek keretében több
mint 200 vitairat született, erdélyi és magyarországi
politikusok, közéleti emberek tollából. A vitaanyagot
feldolgozva az MVSZ megállapította, hogy a kettős állampolgárság
kérdéskörének két kényes pontja van: a külföldön élő
magyar állampolgárok szavazati joga, illetve esetleges
Magyarországra történő letelepedésük. Az első kérdésben
jól érzékelhető volt a magyar politikai pártok ellenállása.
A második kérdésben jobboldalról a történelmi magyar
területek kiürülésének veszélyeit, baloldalról pedig
a magyar szociális ellátórendszer veszélyeztetettségét
emlegették. Az MVSZ ekkor dolgozta ki, a brit állampolgársági
modellből kiindulva, a maga kompromisszumos javaslatát:
a külhoni magyar állampolgárság fogalmát. Az erre vonatkozó
tanulmányt 1999. őszén eljutatta az Országgyűlés minden
tagjának, és bemutatta az EBESZ bécsi felülvizsgálati
konferenciáján.
- Miután 2000. májusában a Magyarok V. Világkongresszusa
a külhoni magyar állampolgárság jogintézményét a geopolitikai
adottságokat messzemenően figyelembevevő, és a magyar
nemzet határmódosítások nélküli békés egyesítését lehetővé
tevő legfontosabb eszköznek nevezte, az MVSZ kidolgozta
a külhoni magyar állampolgárság jogintézményét megteremtő
törvény tervezetét.
- Ezt 2000. augusztus 18-án ünnepélyes gesztussal átadta
az ország legfőbb közjogi méltóságainak és az igazságügyi
miniszternek. Magyarország miniszterelnöke ugyan továbbította
a törvény tervezetét a határon túli magyar pártok vezetőinek,
ám sem ők, sem a MÁÉRT, sem az Országgyűlés, sem a kormány
nem tárgyalta az elkövetkező években a kettős állampolgárság
kérdését. Magyarország a státusz-törvény útját választotta.
- Az MVSZ azután tette újból közbeszéd tárgyává a kettős
állampolgárság kérdését, miután 2003. tavaszán a státusz-törvényt
megfosztották lényegétől, népszavazás döntött Magyarország
EU csatlakozásától és a vízumkötelezettség bevezetése
elkerülhetetlenné vált több szomszédos állam polgáraival
szemben. Még ekkor is - miután az amitől a Magyarok
Világkongresszusa már 1996-ban óvott, bekövetkezett
- az MVSZ három rendbeli levelet írt a magyar politikai
osztály vezetőinek, arra kérve a pártokat, az Országgyűlést,
a kormányt és a köztársasági elnököt, hogy módosítsák
az Állampolgársági törvényt és tegyék lehetővé a külhoni
magyarok kedvezményes honosítását, Magyarországra való
áttelepülésük nélkül is.
Az MVSZ csak ekkor – miután 2003 tavaszán-nyarán írott
levelei válasz nélkül maradtak, és miután nyolc év alatt
kimerítette a politikai osztály befolyásolásának minden
eszközét – fordult utolsó megoldásként az ügydöntő országos
népszavazás eszközéhez, melyet az MVSZ elnöksége 2003.
augusztus 18-án - a Szövetség fennállásának 65. évfordulóján
- kezdeményezett.
4. Miért lett pont 2004. december 5. a népszavazás
napja?
Televízióban, rádióban neves politológusok vetik fel,
hogy milyen rossz volt ez az időpont, eltereli a figyelmet
a hazai költségvetési törvény vitájáról, a romló gazdasági
helyzetről, sőt gyanús az is, hogy túl közel volt a
romániai választás és a népszavazás időpontja egymáshoz!
Csak vissza kellene idézni az elmúlt időszak eseményeit
időrendi sorrendben, és azonnal kiderülne, hogy a szinte
naponta látott riportereink, politológusaink mennyire
nem tájékozottak, illetve, hogy viszik félre a közvélemény
figyelmét.
- A Magyarok Világszövetsége 2003. augusztus 18-án
döntött úgy, hogy elindítja a népszavazás ügyét.
- A hatályos törvényi szabályozás szerint a felteendő
kérdést először az OVB vizsgálja meg. Itt 2003. szeptember
18-án 7:0 arányban úgy döntött a testület, hogy minden
rendben van.
- Az OVB határozata ellen jogorvoslattal lehet fordulni
az Alkotmánybírósághoz, ez a törvényes határidőn belül
- mely 15 nap -, még 2003. októberében meg is történt.
- Az Alkotmánybíróság 2004. március 2-án hozta meg
döntését, mely után indulhatott az aláírások gyűjtése.
- Az MVSZ a törvényes határidő elteltével, 2004. július
2-án adta át az OVB-nek a 320.498 aláírást tartalmazó
nyomtatványokat, ahol ezt követően augusztus 16-ig tartott
az aláírások hitelesítése.
- Az Országgyűlés 2004. szeptember 13-án hozott határozatával
fogadta el a feltett kérdést és rendelte el az ügydöntő
országos népszavazást. Ez ellen ismét jogorvoslattal
élt négy indítványozó (feltehetően nem az MVSZ részéről).
- Újra az Alkotmánybíróság határozata következett.
Végül 2004. október 26-án hozott határozatával az Alkotmánybíróság
"zöld utat nyitott" a népszavazásnak.
- Időközben ugyanezen utat járta végig a Munkáspárt
népszavazási kezdeményezése is, mely az ún. kórháztörvényről
szólt. Mivel ez a kezdeményezés már elejétől fogva "lépéselőnyben"
volt, a köztársasági elnöknek ekkor még valóban érdemi
lehetősége nyílott arra, hogy a népszavazás napjáról
döntsön. Ezt 2004. december 5-ében határozta meg. Majd
az Alkotmánybíróság október 26-i határozatát követően
- mivel a törvény lehetőséget adott rá - a köztársasági
elnök a második, a kettős állampolgárságról szóló népszavazási
kérdést is 2004. december 5-re tűzte ki.
Elképzelhető, hogy ennyi - törvényben meghatározott
- szervezet eljárását, a határidőket előrelátóan bárki
befolyásolhatta?
5. Mennyibe került?
Az MVSZ azzal sem törődött, hogy milyen sok pénzt vesz
ki az adófizetők zsebéből? Az Országgyűlés határozata
szerint egy népszavazás kb. 3 milliárd forintba, két
népszavazás pedig közel a duplájába kerül. A két referendum
egy napon tartása, viszont költségkímélést jelent, hiszen
az együtt tartott népszavazás alig haladja meg az egy
kérdésre tervezett kiadásokat. Így a 3 milliárd kiadás
már adott volt a Munkáspárt által kezdeményezett népszavazás
kitűzését követően.
Miért varrja mindenki a teljes költségkihatást az MVSZ
"nyakába"?
6. Mi a népszavazás eredménye?
Jóllehet, még nincs végeredmény, ám ha az végül is
nem változik a jelenlegiekhez képest, és ha a törvényi
szabályokat nézzük, a népszavazás nem hozott eredményt.
Vannak azonban számszerű eredmények és ennél sokkal
jelentősebb az egyéb eredmény!
A számszerű eredmények közül kiemelkedik az, hogy a
kormánykoalíció pénzt, fáradtságot nem kímélő, riogató,
valótlanságokat állító kampánya ellenére a közel 11.000
szavazókörből csak 373 helyen győzött a NEM - NEM. Tehát
az egyértelműen két NEM-re buzdító kampány abszolút
vereséget szenvedett! Az IGEN - IGEN szavazatokkal zárt
szavazókörök száma meghaladta az 5.500-at, mintegy 4.400
szavazókörben pedig az IGEN - NEM arány alakult ki.
Az egyéb eredmény: Egyértelműen kiderült, hogy az 1997.
évi C. törvény (Ve.) szerint nem lehet demokratikus
választást, sem demokratikus népszavazást tartani Magyarországon.
- Az OVB gyakorlatilag semmilyen hatáskörrel nem rendelkezik,
állásfoglalása szerint nem értelmezheti a választási
eljárás alapelveit sem. Állásfoglalást adhat ki a választással
kapcsolatos jogszabályok egységes értelmezésére és az
egységes joggyakorlat kialakítására, s ezen állásfoglalás
ellen jogorvoslatnak helye nincs.
- Nincsenek szabályok a kampány megsértőivel szemben
való eljárásra és szankcionálásra vonatkozóan. Így az
OVB nem állapította meg a kormány kampánysértő tevékenységét,
szemben a Fővárosi Választási Bizottság döntésével,
mely kimondta a választási alapelvekre, valamint az
Alkotmánybíróság 52/1997. (X. 14.) határozatára hivatkozva,
hogy a kormány nem folytathat kampányt népszavazás idején.
A hivatkozott határozat szerint: "kötelező ügydöntő
népszavazás kezdeményezés automatikusan a képviseleti
szerv fölé helyezi a közvetlen hatalomgyakorlást, tehát
az Országgyűlés és a népszavazásban érintett szervek,
végrehajtói szerepbe kerülnek, és egyben kötelezettségükké
válik az, hogy a közvetlen hatalomgyakorlás eljárását
ne fenyegesse senki, egészen az eredményes népszavazásig."
- Nincs szabályozva a népszavazást kezdeményező szervek
részére nyújtandó támogatás mikéntje. Amíg a kormány
szabálytalanul, közpénzen milliókat költött a kampánynak
nevezett riogatásra, addig a kezdeményezők nem kaptak
egy fillért sem. Az MVSZ egyébként 2001. évtől egyetlen
fillér költségvetési támogatásban sem részesül. Ezt
bárki megnézheti az éves költségvetési törvényekben.
- A Ve. jogorvoslati rendszere áttekinthetetlen, értelmezhetetlen
és végrehajthatatlan. Nemcsak a választópolgárok nem
tudják értelmezni, de a választási szervek sem. Az MVSZ
a népszavazást követően az ország 20 Területi Választási
Bizottságához nyújtott be kifogást, melyre a válaszok
annyi változatot tartalmaztak, ahány választási bizottság
határozatot hozott. A Fővárosi Választási Bizottság
- határozatképtelenség miatt - még akkor sem tudott
döntést hozni, amikor a Legfelsőbb Bíróság az OVB eredményt
megállapító döntését megsemmisítette. A szavazatszámláló
bizottságok a szavazatok újraszámlálásának feladatát
szintén változóan értelmezték. Legjellemzőbb az az állásfoglalás
volt, hogy a bizottságok tagjai szavaztak arról, akarnak-e
újraszámolni. Így a kezdeményező által delegált tag
az esetek nagy többségében kisebbségben maradt. Ez az
eljárási rend feltehetően egyedülálló Európában, sőt
megkockáztatható, hogy a világon sincs több ilyen.
- A népszavazás eredményének megtámadását az MVSZ elnöke
magánkezdeményezésének tekintik, még közvéleménykutatást
is folytattak erről a kérdésről egyes magán televíziók.
Érthetetlen, miért ítélik el azt, ha valaki alkotmányos
alapjogával élve, jogorvoslati eljárást kezdeményezne,
ha a jogszabályok azt lehetővé tennék. A december 5-i
népszavazásnál az MVSZ megpróbált élni a lehetőségekkel,
és kiderült, hogy ezen a téren teljes a KÁOSZ!
- Az Alkotmány 57. § (5) bekezdése szerint a Magyar
Köztársaságban a törvényben meghatározottak szerint
mindenki jogorvoslattal élhet az olyan bírósági, közigazgatási
és más hatósági döntés ellen, amely jogát vagy jogos
érdekét sérti. A jogorvoslati jogot - a jogviták ésszerű
időn belüli elbírálásának érdekében, azzal arányosan
- a jelenlévő országgyűlési képviselők kétharmadának
szavazatával elfogadott törvény korlátozhatja.
- Az Emberi Jogok Európai Egyezményének 13. cikke szerint:
"Bárkinek, akinek a jelen Egyezményben meghatározott
jogait és szabadságait megsértették, joga van ahhoz,
hogy a hazai hatóság előtt a jogsérelem hatékony orvoslását
kérje az esetben is, ha e jogokat hivatalos minőségében
eljáró személyek sértették meg."
- A Ve. jogorvoslati jog gyakorlására biztosított határidők
szintén végrehajthatatlanok. Ez vonatkozik a választási
szervekre és a Legfelsőbb Bíróságra (LB) is. Az LB elnöke
el is mondta, hogy a törvényben az LB-nek biztosított
24 órás határidő nem teszi lehetővé a megalapozott döntést.
Az Országgyűlés valamennyi tagjának le kellene vonnia
a következtetést a népszavazás lebonyolításának procedúrájából.
Hiszen sosem tudhatják, hogy a négy éves választási
ciklusoknál ki kerül ki győztesként, így tehát mindenki
érdeke lenne egy végrehajtható, átlátható, megfelelő
jogokat biztosító, a kötelezettségek megszegőivel szemben
következetesen fellépő választási eljárásról szóló törvény.
7. Zárszó
A népszavazási törvény jogorvoslatot szabályozó paragrafusai
bárkinek lehetőséget nyújtanak arra, hogy kifogással
éljen bármely intézkedés ellen, így az Országos Választási
Bizottság és az Országgyűlés határozata ellen is. Különösen
figyelemreméltó, hogy az összegyűjtött aláírások hitelesítését
követően meghozott, kötelező országgyűlési határozat
ellen is van bárkinek jogorvoslati lehetősége. Semmiféle
bizonyítékot sem kell bemutatnia, és érintettségét sem
kell bizonyítania! Ráadásul a törvény az illető nevét,
valamint jogorvoslati indokait is rejtve tartja! A jogorvoslati
kérelem elbírálásra a törvény nem szab időhatárt az
Alkotmánybíróságnak. Így rendelkezik a népszavazási
törvény! (1998. évi III. törvény)
Ezzel szemben a választási eljárásról szóló törvény
a népszavazás lebonyolítását úgy szabályozza, hogy a
szavazatszámláló bizottságok nagyon fontos, precíz munkát
igénylő, számos tévedésre lehetőséget adó feszített
tempójú számolását és eredménymegállapító döntését szinte
lehetetlen megtámadni. Még a népszavazás kezdeményezőjének
sem. A kifogást pedig, mint már fentebb említettük nem
is biztos, hogy elbírálják, mert a jogorvoslattal támadott
bizottság saját maga szavaz arról, hogy van-e helye
jogorvoslatnak. A jogorvoslati kérelem elbírálásához
a törvény 24 órás időhatárt szab a Legfelsőbb Bíróságnak.
Így rendelkezik a választási eljárásról szóló törvény!
(1997. évi C. törvény)
E két törvény rendelkezéseinek egybevetése megmutatja,
hogyan érvényesülhet ma Magyarországon a népfelség,
és egyben megadja a mai magyar demokrácia teljes és
hiteles látleletét.
Ezekkel a gondolatokkal kívánok valamennyiünknek áldott
Karácsonyt és egy jóra-vivő új esztendőt.
Budapest, 2004. december 23-án
Patrubány Miklós,
a Magyarok Világszövetségének
elnöke
|
