Bozóki Antal

KETTŐS ÁLLAMPOLGÁRSÁG
A szomszédoknál gyakorlat

Románia és Horvátország már korábban bevezette - Szerbia is törvényesítette

A kettős állampolgárság könnyített megadásának elutasítását a 2004. december 5-i magyarországi népszavazáson a vajdasági magyarok súlyos csalódásként, az anyaországnak a róluk való lemondásaként vették tudomásul. Magyarország a világon talán az egyetlen ország, amely nemcsak elutasította a nemzet egyesítésének történelmi lehetőségét, hanem tovább növelte a nemzetrészek közötti távolságot. A hatalmi szervek által tanúsított politikai és erkölcsi magatartás nemcsak káros, de ellentétben van az Európában érvényes kisebbségvédelmi normákkal is.

Az Európa Tanács 1998. február 1-jén hatályba lépett Keretegyezménye a Nemzeti Kisebbségek Védelméről (ETS No. 157) a 17. cikk 1. pontjában kimondja, hogy a szerződő felek (amelyek közé Magyarország és Szerbia és Montenegró is tartozik) "kötelezettséget vállalnak arra, hogy nem akadályozzák a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyeket azon joguk gyakorlásában, hogy szabadon és békésen határokon átnyúló kapcsolatokat hozzanak létre és tartsanak fenn olyan személyekkel, akik törvényesen tartózkodnak más államokban, kiváltképpen olyanokkal, akikkel etnikai, kulturális, nyelvi és vallási indentitásukban osztoznak, vagy kulturális örökségük közös".

A Magyarországra, vagyis az Európai Unió területére való (be)utazás feltételeinek egyre szigorúbbá tétele egyenesen ellentétben van a kisebbségeknek az anyaországgal való szabad kapcsolattartása elvével. A magyar politikai vezetőknek, illetve a népszavazáson "nem"-re vagy távolmaradásra buzdítóknak ezt is tudniuk kellett volna. Ha pedig nem tudták, az is a sikertelen népszavazásért való erkölcsi felelősségüket növeli.

A ROMÁN ÉS A HORVÁT PÉLDA

Romániában a 1991. évi 21. számú törvény után hozott kormányrendelet szerint "azok a volt román állampolgárok és a másodfokig terjedő leszármazottaik, akik 1989. december 22-e előtt nekik nem felróható okokból veszítették el a román állampolgárságukat, vagy akaratukon kívül vonták azt meg tőlük, kérésre visszakaphatják a román állampolgárságot. Emellett megőrizhetik az idegen állampolgárságot, és megőrizhetik külföldön állandó lakhelyüket, vagy áthelyezhetik azt Romániába".

A horvát állampolgárságról szóló 1991. június 28-i törvény 16. szakasza szerint "az a horvát néphez tartozó személy, akinek Horvátország területén nincsen tartózkodási helye, horvát állampolgárságot kaphat, ha eleget tesz a törvény 8. cikke 1. bekezdésének 4. és 5. pontjában meghatározott feltételeknek". Ez azt jelenti, hogy "ismeri a horvát nyelvet és a latin betűs írásmódot és viselkedéséből arra lehet következtetni, hogy tiszeletben tartja Horvátország jorendjét és szokásait, valamint elfogadja a horvát kultúrát". Emellett "írásbeli nyilatkozatot tesz, hogy horvát állampolgárnak tartja magát". Szerbia és Montenegróban már mintegy harmincezer választójoggal rendelkező horvát-szerb kettős állampolgár él.

A volt Jugoszláv Szövetségi Köztársaság és Bosznia-Hercegovina 2002. október 29-én bilaterális egyezményt kötött a kettős állampolgárság kölcsönös elismeréséről (szövege a JSZK Hivatalos Lapjának Nemzetközi Szerződések című 2. számú 2003. január 31-i mellékletében - Službeni list SRJ, Međunarodni ugovori - jelent meg).

Az egyezmény szerint a második állampolgárság akkor szerezhető meg, ha a kérelmezőnek legalább három éve bejelentett tartózkodási helye van annak az országnak a területén, amelynek az állampolgárságért folyamodik, vagy legalább egy éve annak az országnak a területén tartózkodik, ha az illető ország állampolgárával házasságban él, és viselkedéséből arra lehet következtetni, hogy tiszteletben tartja az illető ország jogrendjét.

SZERBIÁBAN: VITA NÉLKÜL

A szerbiai parlament 2004. december 14-én ellenszavazat nélkül, a lehető legrövidebb eljárással, mindössze néhány órás vita után szavazta meg az állampolgárságról szóló törvényt. A törvény által Szerbia 25 év után első ízben fogadott el teljesen önállón jogi szabályozást az állampolgárságról anélkül, hogy támaszkodott volna a szövetségi törvényre.

A jogszabály előkészítőjét elsősorban az a szándék vezérelte, hogy könnyített eljárással honosítsa az ország területén évek óta élő több százezer menekültet, illetve könnyebbé tegye a külföldön élő, Szerbiából elszármazottak számára a szerbiai állampogárság megszerzését.

A szerb állampolgárságba való felvételről a törvény 14-től 24-ig terjedő szakaszai rendelkeznek. A szerb állampolgársághoz származás alapján, az ország területén való születés révén, honosítással vagy nemzetközi egyezménnyel lehet hozzájutni. Az állampolgárság megszerzésének feltételei: a 18 éves életkor és a cselekvőképesség; Szerbia, illetve Szerbia és Montenegró területén legalább hároméves bejelentett lakcím, s az igénylő nyilaktozata, hogy saját országának ismeri el Szerbiát.

A törvény eltekint a külföldi állampolgárságról való lemondástól, "ha ez nem lehetséges, vagy értelemszerűen nem várható el". Ezáltal az "elszakadt nemzetrészek", azaz a Jugoszlávia széthullása után más köztársaságokban maradt szerbek szinte automatikusan megkapják a szerb állampolgárságot, megtartva más állampolgárságukat.

Az új törvény (18. cikke) által lehetősége lesz a szerb állampolgárság elnyerésére a világ különböző részeiben élő több százezer szerb kivándoroltnak és leszármazottaiknak is, a Szerbiába való hazatérés nélkül. Hozzájuthat szerb állampolgársághoz az a külföldön élő személy is, akinek egyik szülője születésekor szerb állampolgár volt (22. cikk 3. bekezdés).

A jogszabály leginkább liberalizált rendelkezése a Szerbiából elszámrazottakra vonatkozik. "A szerb vagy valamely más, Szerbia terlületén lévő nép, illetve etnikai közösség tagja, aki nem rendelkezik lakóhellyel Szerbia területén, megkaphatja a szerb állampolgárságot, ha betöltötte a 18. életévét, cselekvőképes, és nyilatkozatot tesz arról, hogy Szerbiát saját országának tekinti" - fogalmaz a 23. cikk 1. bekezdése.

A törvényalkotó szerint a jogszabály minden tekintetben megfelel az európai normáknak és egyezményeknek. Egyéni kérelmezés alapján, s nem kollektív, illetve nem etnikai alapon rendelkezik az állampolgárság megszerzésének módjáról.

A külföldön élő szerb állampolgároknak szavazati joguk van, amelyhez a 2004 tavaszán módosított választójogi törvény alapján jutottak.

Szerbiában sem előzetes vitafórumok, sem népszavazás nem kellett ahhoz, hogy elfogadják az állampolgársági törvényt. A törvényhozási vita során egy szó sem esett a szerb parlamentben az esetleges gazdasági következményekről, amelyekkel a magyar szavazókat riogatták.

Forrás: Magyar Szó, 2005. január 19.