Riba István

Ötletvadászat
Kormány nemzetpolitikai tervei

Egyelőre nehéz megítélni, mi is valósulhat meg a kormány ötpontos - például nemzeti vízumot, különleges útlevelet, gyorsabb honosítást ígérő - nemzetpolitikai tervéből, az viszont teljesen nyilvánvaló, hogy Gyurcsány Ferenc miniszterelnök a határon túli magyarok ügyében is át akarja venni a kezdeményezést.

Szinte napról napra kerültek elő újabb és újabb nemzetpolitikai ötletek Gyurcsány Ferenc kormányfő tarsolyából a közelmúltban. Először jó időzítéssel "ellopta a show-t" a határon túli magyar szervezetek szabadkai tanácskozása (HVG, 2005. január 8.) elől, amikor a megnyitó napján bejelentette ötpontos nemzetpolitikai tervét. Múlt szerdán aztán Avarkeszi Dezső szocialista képviselő személyében kormánymegbízottat nevezett ki a gyorsabb honosításról alkotandó új jogszabályok koncepciójának, illetve szövegének kidolgozására, majd találkozott Kasza József vajdasági és Bugár Béla szlovákiai politikussal, akik a kis-Máértnak is nevezett szabadkai gyűlést szervezték, hétfőn pedig Calin Popescu Tariceanu román miniszterelnök volt soron.

Nem volt olyan nehéz dolga Kaszáékkal Gyurcsánynak, mint ahogyan az az előzetes nyilatkozatok szerint várható lett volna. Ennek oka nem csupán az volt, hogy a miniszterelnök meg tudta győzni tárgyalópartnereit arról, csak az általa előterjesztett ötletekről - mint például a Szülőföld Alap tervéről és az uniós forrásokból származó új fejlesztési támogatások ígéretéről - tárgyaljanak. Információnk szerint Kasza és Bugár tárgyalókészségét nagyban befolyásolta az is, hogy nem szeretnének az MSZP és a Fidesz-MPSZ közötti belpolitikai csaták tárgyaivá lenni, s miután a népszavazás körüli vitákban Orbánék segédcsapatainak tűntek, ezen a helyzeten mindenképpen változtatni szerettek volna. Ezért utasították vissza keményen a Fidesz-elnök ajánlását, hogy Szabadkán dolgozzák ki a kettős állampolgárságról szóló törvényjavaslatot. Ez a magyar parlamenti pártok dolga - szólt a határon túliak válasza. Ami a Tariceanu-Gyurcsány találkozót illeti, gesztusértékű ugyan, hogy a bukaresti kormányfő első útja a magyar fővárosba vezetett, vagy hogy a jövőben évente egyszer közös kormánygyűlést tartanak, ám régóta húzódó ügyekben - például a verespataki aranybánya körüli vitákban - nem történt előrelépés.

Ötleteiben Gyurcsány nagymértékben támaszkodik fideszes előzményekre. Szimbolikus jelentősége van például annak, amilyen szívósan próbálják a szocialisták a tusnádfürdői helyszínt - ahol a Fidesz 15 éve rendezi az erdélyi magyarokkal közös táborait - megszerezni maguknak. Tavaly nyáron Medgyessy Péternek szerveztek a szocialisták egy ifjúsági találkozót, a múlt héten pedig Gyurcsány jelentette be, hogy a magyar kormány támogatni fogja egy várhatóan 700-800 millió forintba kerülő oktatási központ építését Tusnádfürdőn.

Az ötpontos nemzetpolitikai javaslatban is sok a visszaköszönő elem. Közjogi státust kíván például adni a miniszterelnök a határon túli magyaroknak, mégpedig azért, hogy ennek birtokában olyan útlevelet kapjanak, "amely Magyarországra és szándékaink szerint az Európai Unió többi tagországába érvényes". A közjogi státust a státustörvény vitája kapcsán a szocialisták vehemensen ellenezték, ám a jogszabályban végül sikerült megfogalmazni azt, ki és milyen alapon jogosult a magyarigazolványra, vagyis született egyfajta megoldás. Az sem teljesen érthető, miért kellene a határon túliaknak olyan speciális útlevél, amellyel Magyarországra jöhetnek, hiszen a legtöbb szomszédos országból nem probléma a határátlépés, a vízumköteles szerbiai és ukrajnai magyaroknak pedig a miniszterelnök által ugyanebben az ötpontos javaslatban ajánlott nemzeti vízum megfelelő lehetőség az anyaországba látogatásra. Az pedig, hogy az EU-val elismertessenek egy olyan magyar útlevelet, amelyet egy másik ország állampolgárainak állítanak ki, szakértők szerint a lehetetlennel tűnik egyenértékűnek.

A miniszterelnöknek a nemzeti vízummal kapcsolatos javaslata is arról tanúskodik, hogy meglehetősen kapkodva készült az ötpontos program. "Nemzeti vízumot vezetünk be, (...) amely ötéves időtartamra lenne érvényes" - írta a Magyar Állandó Értekezletet alkotó szervezetek vezetőinek január elején küldött levelében Gyurcsány. E megfogalmazással több gond is van. Először is ma minden, Magyarország által kiadott belépési engedély nemzeti vízum, ugyanis csak az ország területére érvényes. Ha viszont a miniszterelnök a schengeni rendszerben használatos változatra gondolt - amely kilencven napnál hosszabb idejű tartózkodást tesz lehetővé abban az EU-tagállamban, amelyik kiállította -, körültekintőbben kellett volna fogalmaznia, ugyanis ennek a lehetősége már létezik a magyar jogban. Például éppen a Szerbia és Montenegróval, illetve az Ukrajnával kötött megállapodásokban. Ezek a 2003 őszén kötött - kormányrendeletben kihirdetett - szerződések lehetővé teszik ugyanis a hosszú távú, legfeljebb öt évig érvényes, tetszőleges számú beutazásra jogosító vízumot, s kifejezetten tartalmazzák, hogy azok "schengeni típusú nemzeti vízumként" az eredetileg megadott érvényességi idejükig érvényben maradnak. Pár nappal Gyurcsány levele után Somogyi Ferenc külügyminiszter egy interjújában már pontosította is a javaslatot: a miniszterelnök által leírtakkal szemben nem a nemzeti vízum bevezetéséről, hanem csak jogcímeinek bővítéséről van szó.

"Gyors és méltányos honosítás" - hangzik Gyurcsány levelének másik pontja, s erre az eljárást ismerők szerint szükség is lenne. A jogszabályok áttekintését Petrétei József igazságügy-miniszter kapta feladatául, aki erről jelentést is készített a miniszterelnöknek. A változtatásokra irányuló koncepció kidolgozását és a jogszabályok szövegének kidolgozását azonban meglepetésre már nem bízta miniszterére Gyurcsány, hanem kormánymegbízottként Avarkeszit kérte fel a feladatra. A határidő is jócskán kitolódott: március végére kell a koncepciót és júniusra a normaszöveget letenni a kormányfő asztalára.

A honosítás valóban túlzottan bürokratikus, még a magyar származásúaknak is, akik pedig kedvezményesen, egy évvel magyarországi letelepedésük után kérhetik az állampolgárságot. A kérelem beadása után általában közel két év telik el az elbírálásig, a kormány ezt az időt szeretné lerövidíteni. Az egyéves helyben lakástól, az életvitelszerű ittlétből azonban a miniszterelnök nem kíván engedni. Ezt a megoldást bírálta Kőszeg Ferenc, a Magyar Helsinki Bizottság elnöke, aki az ötpontos csomagot "kivitelezhetetlen álmegoldásnak" tartja, s úgy véli, minden áttelepülni kívánó magyarnak alanyi jogon meg kellene kapnia az állampolgárságot, ahogy az Németországban történik a visszatelepülőkkel.

A nemzeti vízum és a honosítás kérdésében csak EU-konform jogszabályokat lehet hozni. Végh Zsuzsanna, a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal vezetője tavaly novemberi parlamenti bizottsági meghallgatásán hangsúlyozta, e jogszabályok csak etnikailag semlegesek lehetnek, azaz a nemzeti vízumot - amely egyébként attól nemzeti, hogy csak Magyarország területére érvényes, nem pedig attól, hogy magyar nemzetiségűek kaphatnák -, valamint a honosítást sem lehet függővé tenni attól, hogy valaki milyen származású. A jelenlegi jogszabályok még a magyar nemzetiségűeknek adnak lehetőséget a kedvezményes honosításra, ám ezen előbb-utóbb változtatni kell, Avarkeszi szerint például elképzelhető, hogy egykori magyar állampolgárok leszármazottairól szólna majd az új törvényszöveg.

A szomszédos országokban, különösen Szlovákiában az ötpontos javaslatnak a határon túli magyarok autonómiatörekvéseinek támogatásáról szóló része váltott ki éles reakciókat. Ebben azonban a magyar miniszterelnök vétlen, hiszen mindössze annyit mondott: azokat az autonómiaelképzeléseket támogatja Magyarország, amelyeket a határon túli közösségek maguknak megfogalmaznak. Márpedig a szlovákiai Magyar Koalíció Pártja programjában soha nem szerepelt a területi autonómia létrehozásának terve, mivel akkor nem lehetne a Pozsonyban kormányzó koalíció tagja. Ez azonban nem nagyon érdekelte a hét elején tanácskozott három szlovák közjogi méltóságot - a köztársasági, a ház- és a miniszterelnököt -, s Mikulás Dzurinda kormányfő nemcsak a területi autonómia gondolatát utasította el, hanem azt is kijelentette: "Nem lehet szó semmiféle autonómiáról, beleértve a kulturális önrendelkezést is."

Forrás: Heti Világgazdaság, 2005. január 19.