Elemzések
a népszavazás kárpát-medencei hatásairól
Benkő Levente
Korlátozott identitásválasztás?
A kettős állampolgárságról szóló népszavazás kimenetelének
történelmi léptékben talán legjelentősebb aspektusa
annak a határon túli magyarokra gyakorolt hatása. Egységes
és átfogó értékelést, prognózist adni az egyes közösségek
reakciójáról - az első, elkeseredett dühkitöréseken
túlmenően - azonban szinte lehetetlen feladat.
Nem csak azért, mert a kettős állampolgárság jelentőségét
is másképpen értelmezik a különböző országokban élő
magyarok, hanem azért is, mert a potenciális hatások
a társadalomtudományok eszközeivel gyakorlatilag mérhetetlenek,
és esetleg csak hosszú távon jelentkezhetnek. A december
közepén a Teleki László Alapítvány által rendezett szimpóziumon
kárpát-medencei magyar szociológusok értékelték a kialakult
helyzetet az egyes régiókban. A délvidéki Losoncz Alpár
szerint, mivel Vajdaságban 2004 az atrocitások éve is
volt, Magyarország "védőháló-szerepét" ingatta
meg a népszavazás eredménye az ottani magyarok számára.
Emellett persze a kettős állampolgárság megszerzésének
lehetősége a végleges lemaradás ellensúlyozásaként is
szerepelt a délvidéki köztudatban, tekintettel arra,
hogy Szerbia belátható időn belül nem számolhat az EU-csatlakozással.
Öllős László, a felvidéki Fórum Kisebbségkutató Intézet
elnöke arra hívta fel figyelmet, hogy Magyarország és
Szlovákia között az életszínvonalbeli különbségek nem
nagyok, a két ország EU-csatlakozásával nőtt a kulturális,
gazdasági mozgástér az ottani magyarság számára. Mint
ahogy a felvidéki magyarság számára a magyarigazolvány
is inkább szimbolikus jelentőséggel bírt, a kettős állampolgárságról
szóló népszavazás eredménytelensége is leginkább lélektani
problémát jelent: olyan helyzet állt elő, amelyben Magyarországnak
gyorsan demonstrálnia kellene, hogy elkötelezettsége
a szlovákiai magyarság felé nem változott. Horváth István,
a kolozsvári egyetem szociológusa kifejtette: az erdélyi
magyar értelmiség fájdalmasan, "teátrálisan"
reagált a népszavazás eredményére. Szerinte az ottani
magyarok törekvését a magyar nemzettel való azonosulásra
a román elit is elfogadta a 90-es évek közepétől, és
a kettős állampolgárság is ezt erősítette volna meg
számukra.
- A Mozaik 2001 nevet viselő, 15-29 éves határon túli
magyar fiatalok körében végzett kutatás még abszolút
pozitív képet festett Magyarországról. Nem kis részben
ez annak volt köszönhető, hogy akkor kifejezetten "határon
túli magyarbarát" identifikációval találkoztak
a kisebbségi magyarok a budapesti kormány részéről -
ezt már Bauer Béla szociológus mondta el lapunknak.
Magyarország-képüket nagyban befolyásolják - az iskolai
végzettség és a magyar tőkétől való egyéni gazdasági
függés mellett - az itthoni politikai helyzettel összefüggő
hangulati elemek is. Éppen ezért lehet, hogy egy 2005-ös
felmérés már teljesen más eredményeket mutatna, s ebben
valószínűleg nagy szerepe lenne a december 5-i népszavazásnak.
Bauer Béla szerint azonban szinte lehetetlen megbecsülni
a népszavazás mélyebb társadalmi hatásait, mert e hatások
ismérvei nem mérhetőek. Így például nem tudjuk, hogy
alacsony iskolázottságú, szórványban élő csoportoknál
az eredmény kiválthat-e olyan reakciókat, amelyek gyorsíthatják
az asszimilációs folyamatokat, s ha igen, azok mikor
és hogyan következnek be. (Vajdaságból és Erdélyből
származó információk szerint számos helyen előfordult,
hogy a suttogó propaganda eszközeivel érzékeltették
magyarokkal: lám-lám, már "otthon sem kelletek".)
Elvileg az elit, a magasabb iskolai végzettségűek elvándorlási
attitűdjeire is hatással lehet a mostani relatív elutasítás,
azonban azt nem tudhatjuk, hogyan fog ez lezajlani,
elvándorlás esetén pedig hová mennek.
Mindez csupán puszta spekuláció - hangsúlyozza Bauer
Béla -, hiszen hosszú távú, generációkon átnyúló folyamatokról
van szó, és nem tudjuk ma megmondani, hogyan és mikor
csapódik le az egyes közösségek tagjainál a mostani
népszavazás lélektani hatása. Ez az ún. "leszakadó
magyarság problematikája": a határon túli területeken
lassabban mennek végbe azok a folyamatok, amelyek Magyarországon
már bekövetkeztek. Odaát a magyarságtudat még elsősorban
kulturális alapú identitás és értékválasztás, Magyarországon
ellenben előrehaladott állapotban van az a folyamat,
amelynek eredményeképp ma itthon értékdeficitről, pontosabban
a materiális értékek dominanciájáról beszélhetünk. Nem
tudjuk azt sem, hogy a határon túli magyarok Magyarországhoz
fűződő érzelmi viszonyán mennyit fog változtatni, ha
majd gazdaságilag jobban megy a szomszédos országoknak?
Elképzelhető, hogy a fent említett folyamat eredményeképp
csökkeni fog Magyarország identitásbeli népszerűsége,
s aki például adott esetben elvándorol szülőföldjéről,
az nem ide jön majd. Számunkra nem teljesen ismeretlen
a jelenség: a XX. század hetvenes-nyolcvanas éveiben
a vajdasági magyarok jobb életkörülményeik miatt még
lenézték az anyaországiakat, s ennek volt köszönhető
az is, hogy sokan közülük „jugoszlávnak” vallották magukat
a népszámlálási kérdőíveken. (Mára persze Jugoszlávia
széthullásával ez a tendencia megfordult.) Bauer Béla
szerint a kettős állampolgárságról tartott népszavazásnak
az volt a tétje, hogy e folyamatban megadjuk-e a magyar
nemzettel való azonosulás lehetőségét épp azoknak, akik
identitásukat tekintve a jövőben válaszút elé kerülhetnek
- magyarán, ösztönzést adunk-e számukra azt illetően,
hogy "megérje" nekik magyarnak maradniuk.
Az eredmény azonban sajnos nem előlegezte meg számukra
a bizalmat.
Forrás: UFI, 2004. január
|
