Vitaest a kettős állampolgárságról

Műsorvezető-szerkesztő: Gecse Géza

1997-ben Katona Ádám, az RMDSZ Erdélyi Magyar Kezdeményezés Platformjának vezetője a kettős állampolgárság intézményének igényével lepte meg az év őszén odalátogató Orbán Viktort. 1998 tavaszán, még a választások előtt a Magyarok Világszövetsége tette le a garast a kettős állampolgárság intézménye mellett. Tegnapi vitaestünket "A kettős vagy többes állampolgárság aktualitása Európában és Magyarországon" címmel rendeztük. Elsőként Bíró Gáspár politológust, az Eötvös Loránd Tudományegyetem tanárát hallják.

Bíró Gáspár:
- Sajátos pillanatban "robbant" a köztudatba a kettős állampolgárság ügye, de ez akkor sem számított új megoldásnak. A kettős (illetve többes) állampolgárság intézményének története ugyanis évtizedekre tekint vissza Nyugat-Európában és a világ többi részein. Úgy nézett ki 1997-98-ban, mintha a kettős állampolgárság intézményének kiterjesztése a határon túli magyarokra kiválthatná a státustörvényt. Az én olvasatomban ez mintegy konkurenciája volt az akkori státustörvény vitáknak, s ebből én azt szűrtem le, hogy a kérdést meglehetősen szerencsétlenül kezelte az akkori politikai elit, hisz megpróbálta mintegy "démonizálni", kiűzni a közéleti témák közül, s a köztudatból. Az más kérdés, hogy a kettős állampolgárság intézményének ötletét, a róla való vitát nem előzte meg olyan szakértői szintű tisztázás, ami a nemzetközi jogi, politikai és egyéb aspektusokat figyelembe vette volna. Nyilvánvaló, a kettős állampolgárság intézménye sehol sem mágikus megoldás, de kétségtelen, hogy ez is a lehetőségek egyike. Ezért kellett volna megvizsgálni, hogy milyen politikai, illetve más eszközök állnak rendelkezésre a probléma megoldására. A kérdést napirendre kellett volna tűznünk, foglalkozni kellene vele a jövőben is szakértői szinten, mert ha csak azokat a jogszabályokat vesszük szemügyre, amelyek a világ különböző országaiban vannak érvényben, illetve azt a munkát, ami az Európai Unióban ma folyik, olyan hatalmas anyag áll a rendelkezésünkre, amiből mindenképpen tanulni lehetne.

Gecse Géza:
- Szerbia, Montenegró - pontosabban a volt jugoszláv térség - az elmúlt tíz esztendőben egy, a trianoni katasztrófához hasonló sokkon esett át. Mennyire meghatározó alapélménye a szerbiai szerb lakosságnak a kettős állampolgárság összefüggésében e történelmi helyzet? Hol tart ma a szerb közvélemény a kettős állampolgárság elfogadását illetően? Ezt azért kérdezem, mert a horvátoknál Tudjman elnök a második ciklusban a kettős állampolgárság elvének alkalmazása következtében kapott többséget, így lett elnök. A határon túl élő horvátok ugyanis már korábban megkapták a horvát állampolgárságot, és így nemcsak szavazhattak, hanem szavaztak is. Ágoston András, a Vajdasági Magyar Demokrata Párt elnöke.

Ágoston András:
- A Vajdasági Magyar Demokrata Párt a történelmi VMDK örököseként, programpártként indult, és az egyik követelésünk 1997-ben a kettős állampolgárság volt. Természetes, hogy az ötlet nálunk is a helyi viszonyokból fakadt. A kettős állampolgárság intézménye, amelyet a nemzetközi közösség képviselőinek ajánlatára a jugoszláv és a horvát kormány - az ellenzék nagy részének támogatásával -, a horvátországi szerbek, illetve a szerbiai horvátok részére kétoldalú szerződésbe kívánt foglalni - azóta foglalták is -, megfelelne a vajdasági magyarságnak is. Mi ezt 1997.március 28-án egy levélben írtuk meg a magyar külügyminiszternek.

Gecse Géza:
-A Boszniában élő szerbek megkaphatják végül is a szerb állampolgárságot?

Ágoston András:
- Persze.

Gecse Géza:
-Csak akkor, ha Szerbia területére érkeznek - mert az állampolgársági törvényeknél a területi hatály rendkívül fontos -, vagy pedig Boszniában is?

Ágoston András:
- Ha kérik, a jugoszláv állam nemcsak nekik, hanem elvben a horvátoknak és a muzulmánoknak is megadja.

Gecse Géza:
-Magyarul: kérni kell, tehát nem automatikusan "jár".

Ágoston András:
- Kérni kell, igen.

Gecse Géza:
- És milyen feltételei vannak, hogy valaki megkapja a szerb állampolgárságot?

Ágoston András:
- Külön feltételei nincsenek. Az, ami általában az állampolgárság igénye esetén fölmerül a nemzetközi jogban is, azok a föltételek Szerbiában is érvényesek. Szerbia-Montenegróban az állam illetékes szerve megvizsgálja ugyan elvben a feltételek teljesülését, de amennyire én értesültem, aki a szerbek közül kérte, megkapta. A horvátok és a muzulmánok nem nagyon kérik.

Gecse Géza:
- Elvileg elképzelhető-e az, hogy valaki horvát akcentussal, vagy katolikusként kapja meg a szerb állampolgárságot?

Ágoston András:
- Elvben valószínűleg elképzelhető, mert a kétoldalú szerződés, az Bosznia-Hercegovina és az akkori Jugoszlávia között jött létre, de a gyakorlatban nem nagyon történik ilyesmi, mert a horvátok inkább a horvát állampolgárságot kérik, ami szintén lehetséges. Így például a szabadkai horvátokat nem fogja érinteni a vízumkényszer, ha Magyarország novemberben bevezeti, mert ők a horvát útlevéllel vígan jöhetnek majd Magyarországra, miközben mi, vajdasági magyarok egészen más helyzetben leszünk.

Gecse Géza:
- Nagyon érdekes volt az, hogy a kárpátaljai magyarok a kettős állampolgárság körül kialakult vitában az elmúlt időszakban, nem nagyon nyilvánítottak véleményt. Brenzovits László, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség alelnöke.

Brenzovits László:
- 1997-ben úgy tűnt, hogy Magyarország nagyon gyorsan fog csatlakozni az Európai Unióhoz, és Schengen is közelebbinek tűnt akkor, mint később. Akkor Szlovákia vagy Románia esetében úgy tűnt, hogy nekik erre akkor nem lesz esélyük. Emiatt a határon túli magyar közösségek igen élesen érzékelték, hogy közelít Schengen, amire megoldást kell keresni. Emiatt merült fel a kettős állampolgárság kérdése és a határon túli magyarságról szóló-, az úgynevezett státustörvény gondolata - mint ahogy Bíró Gáspár is fogalmazott -, nemzetközi példák alapján. A horvátok akkor már osztották a horvát útleveleket, és már működött a határon túli szlovákokról szóló törvény is, amit mindenki tudott. A kárpátaljai magyarság annyiban volt különleges helyzetben, hogy az ukrán alkotmány a kettős állampolgárságot tiltja. Ahhoz, hogy egy másik ország állampolgárságát elnyerje egy ukrán állampolgár, ahhoz az ukrán állampolgárságról le kell mondania. Emiatt mi elsősorban a határon túli magyarokról szóló törvény elfogadásában voltunk érdekeltek, ezért szorgalmaztuk annak elfogadását már 1997-98-ban.

Gecse Géza:
- Zubánics László, az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség képviseletében ül itt, a mikrofon előtt. Ha jól emlékszem, Önök már megszületésekor, 2001-ben az úgynevezett státus- vagy a kedvezménytörvényt elég élénken bírálták.

Zubánics László:
- Ennek az volt az oka, hogy - konzultáció híján - információ nélkül maradtunk. Nem tudtuk, hogy pontosan milyen fejezetek kerülnek a törvénybe. Mi magát a kedvezménytörvényt - mint olyat -, nem utasítottuk el, viszont több oldalas dokumentumban javasoltuk melyek legyenek azok az apró simítások, amelyeket a törvényen el kell végezni. Emellett aláírásgyűjtő kampányban támogattuk a Magyarok Világszövetségének a külhoni magyar állampolgárságról szóló törvénytervezetének a lakosság körében való népszerűsítését, illetve úgy láttuk, hogy maga a státustörvény nem tesz meg teljes mértékben mindent annak érdekében, hogy a kárpátaljai magyarok Schengen után az anyaországgal való kapcsolattartásban problémamentesek lehessenek.

Gecse Géza:
- Ha jól tudom, Ausztriában például annyira szigorú a szabályozás, hogyha valaki arra gondol, hogy le kíván mondani az osztrák állampolgárságáról, akkor majdhogynem azonnal megfosztják tőle. Gondolom, hogy az ukrán gyakorlat is európai minták alapján alakult ennyire szigorúan.

Bíró Gáspár:
-Három országot szoktak emlegetni az Európai Unió tagjai közül, amelyek meglehetősen merevek a kettős állampolgárság ügyében: Dániát, Németországot és Ausztriát. Formálisan egyik sem fogadja el, úgy, ahogy az ukrán törvények sem fogadják el a kettős állampolgárság intézményét. Viszont mindenképpen különbséget kell tenni, hiszen mindegyik állam más és más helyzetben van. Németország - bár formálisan nem fogadja el, azonban - "eltűri" a kettős állampolgárságot. Egyszerűen tudomásul veszi azt, hogy az élet meghaladja néha ezeket az évtizedekkel ezelőtt kialakított jogpozitivista, jogi formalista formulákat: azt, hogy "egy ország - egy állampolgárság - egy szavazat". Vagyis Németország a gyakorlatban végül is tudomásul veszi, hogy vannak kettős állampolgárok a területén, és vannak kettős állampolgárok a Németországon kívüli németek körében is. És vannak más országok is, amelyek úgymond "eltűrik" ugyanezt. A gyakorlatban, ha a kettős állampolgárság intézményének az elfogadásáról nincs is "pozitív szabályozás" akkor is az államok - az esetek jelentős részében - eltűrik e jelenség létét. Évtizedeken keresztül hasonló volt a helyzet az Egyesült Államokban, ahol hivatalosan az állam azt mondta, hogy nem ismeri el, de a gyakorlatban milliók éltek kettős állampolgárként az Egyesült Államokban és az Egyesült Államokon kívül. És vannak még más példák is. A magyar alkotmány 1990-től tartalmazza a Magyar Köztársaság egyoldalú felelősségvállalását a határon túli magyarok iránt. Eltelt jó néhány év, és nem mutatkozott szükség olyan átfogó szabályozásra, mint amilyet a kedvezménytörvény ma képvisel. Ennek az oka az lehet, hogy a határon túli magyarok között a kilencvenes évek első felében igen markáns autonómiatörekvések fogalmazódtak meg. Ezekről egy ideig úgy tűnt, hogy nemcsak életképesek, vagyis létre tudják hozni őket a határon túli magyar szervezetek és közösségek, és működtetni is tudják azokat az intézményeket, amelyeket különböző tervezetekben leírtak, hanem, úgy tűnt, hogy előbb-utóbb a nemzetközi közösség - legalábbis a szűkebben vett európai közösség - az autonómia gondolata mögé áll, de aztán mégsem így történt. Ahogyan a Balkánon, a volt Jugoszlávia területén rosszabbodtak a dolgok, egyszerre csak kiszaladt a szőnyeg az autonómia-koncepciók alól, és Nyugatról egyre kevesebb érdeklődés mutatkozott az ilyen típusú törekvések iránt. Viszont ha az autonómia nem működik, vagyis ha az egyes államokon belül ezek a közösségek nem tudják artikulálni politikailag, jogilag, az intézményrendszer szintjén magukat, akkor más alternatívák után néztek. Mint már korábban említettem, a státustörvényből kedvezménytörvénnyé vált szabályozás egy volt az alternatívák közül. De a határon túli magyarok, illetve kulturális intézményeik támogatása, ami a mai napig folyik, már 1990-ben elkezdődött. Mindezt a státustörvény megpróbálta egységes keretbe foglalni. A kettős állampolgárság ügye viszont közben lekerült a hivatalos napirendről.

Gecse Géza:
-Mivel magyarázható az ukrán állam elzárkózása a kettős állampolgárság intézményétől, hiszen - ha jól tudom -, Kanadában, illetve az Egyesült Államokban majdnem milliós ukrán diaszpóra létezik?

Zubánics László:
- Az 1991-ben elfogadott ukrán állampolgársági törvény csupán azokat ismeri el ukrán állampolgárnak, akik a függetlenség kikiáltásának idején Ukrajna területén éltek, illetve valamilyen gazdasági, rokoni és egyéb szálakon kapcsolódnak az ukránsághoz, legyenek azok akár az Oroszországban élő, szibériai ukránok, akiket 1933-ban, illetve 1945 után telepítettek ki. 1996-ig, amíg az alkotmány 4. cikkelyében ezt nem rögzítették, lehetőség nyílt volna a kettős állampolgárság intézményének a létrehozására. Azonban alkotmányt módosítani Ukrajnában szinte lehetetlen. A 2001.január 18-án elfogadott törvény pedig teljes egészében előírja, hogy ugyan szándékosan senki nem fosztható meg az állampolgárságtól - ennek ellenére -, mihelyt valaki átveszi egy szomszédos vagy bármilyen más idegen ország állampolgársági papírjait, rögvest elveszíti az állampolgárságát.

Brenzovits László:
- Ennek az oka elsősorban az ukrajnai orosz kisebbség nagy létszámában rejlett, mivel Ukrajnában 12 millió orosz él, és a lakosság fele orosz anyanyelvű. Ilyen tömegben a kettős állampolgárság elfogadása Ukrajna jövőjét tette volna kétségessé. Emiatt ragaszkodott az ukrán nemzeti ellenzék ahhoz, hogy ne fogadják el a kettős állampolgárság intézményét, mert az ország egyszerűen kiürülhetett volna. És ahogy László is mondta, hogy ez alkotmányos többséggel menjen keresztül az ukrán parlamenten, az szinte lehetetlen lett volna, bár kétségtelen, hogy időnként e kérdések újra és újra fölmerülnek.

Zubánics László:
- Jelenleg éppen Oroszország, az Orosz Föderáció próbálja meg kisebb-nagyobb lépések útján a kettős állampolgárság intézményét elfogadtatni Ukrajnával, hiszen ezáltal saját honfitársait - az Ukrajna területén élő oroszokat - tudná Oroszország területén helyzetbe hozni mind gazdasági, mind más tekintetben.

Gecse Géza:
- Magyarországon 1998-ban elkezdődött egy kettős állampolgársági kampány, vagy azzá vált, annak következtében, hogy hogyan reagált rá a magyar belpolitika. Önök, a Magyarok Világszövetsége egy idő után mégis az úgynevezett külhoni állampolgárság jogintézményét találták ki. Miért volt erre szükség? Patrubány Miklós, a Magyarok Világszövetségének elnöke.

Patrubány Miklós:
- Vissza kell kanyarodnunk 1963-ig. Ekkor az Európa Tanács elfogad egy olyan határozatot, amely azt ajánlja az államoknak, hogy lehetőleg akadályozzák meg a többes állampolgárság létrejöttét. A kommunizmus bukása után, a kilencvenes években, az európai integrációval párhuzamosan egy ellentétes folyamat indult be. 1995-ben az Európa Tanácsban elkezdődik a munka és egy új európai konvenciót hoznak az állampolgárságról. 1996 májusában, a Magyarok IV. Világkongresszusán a Pozsgay Imre vezette munkacsoport - többek között -újrafogalmazta a Magyarok Világszövetségének is a feladatkörét egy integrálódó Európában. A magyar nemzet integrálódásának útján a Magyarok IV.Világkongresszusa két politikai eszköz mellett kötelezte el magát. Az egyik - bárhol éljen is a világon -, a magyar állampolgárság alanyi jogon való kiterjesztése minden magyar számára, amennyiben arra igényt tart. A másik: a kétkamarás magyar országgyűlés intézménye, melynek értelmében a külhoni magyarok is képviselethez jutnának a parlament felsőházában, miként például a francia felsőházban. 1996 októberében a Magyarok Világszövetsége alapszabályába kerül az a tétel, hogy a szervezet elsőszámú feladata azon fáradozni, hogy - bárhol éljen a világon - a magyar állampolgárság minden magyart megillessen. Másfél hónappal vagyunk a magyarországi választások előtt, amikor 1998 tavaszán a választmány kategorikusan állást foglal és kimondja, hogy igenis, a kettős állampolgárságot kívánja. Attól lett ebből egy egy hónapig tartó, a magyar közéletet szinte kisajátító hatalmas vita, hogy miért vasárnap délután mondtuk ki, mert hétfőn hajnalban Kovács László akkori külügyminiszter már lesöpörte az asztalról, mint olyasmit, ami nem rendezi az adózás, a katonai szolgálat kérdését, továbbá egy csomó olyan dolgot, amelyet az állampolgárságról szóló korábban említett európai konvenció amely 1995 és 1997 novembere között született. Ráadásul Magyarország is részt vett ebben a munkában, és az akkori külügyminiszter pontosan tudhatta, hogy az állampolgárságról szóló európai konvenció világosan szabályozza az adózás, a katonai szolgálat és a kettős állampolgársággal járó egyéb, kényes kérdések ügyét. Ez a vita, ami akkor a magyar közéletben kipattant, továbbgyűrűzött Erdélybe. Több mint 200 írás jelent meg az erdélyi magyar sajtóban pro és kontra érvekkel, és ennek az anyagnak a feldolgozásából világosan kiderült, hogy a mai magyar politikum képtelen elfogadni azt a látomást, hogy egyszer majd a határon túli magyarok Magyarországon szavazni fognak. A vita következtében rá kellett jönnünk, hogy túl nagy az ellenállás, ami a szavazati jogot illeti. Ezért úgy gondoltuk, hogy ezen az intézményen változtatni kell. És ekkor született meg Borbély Imre javaslata, amely az angol állampolgársági modellből kiindulva - amely egy többszintű állampolgársági modell, ahol egyféle jogosultságai vannak a szigetlakóknak, másféle jogosultságai vannak a tengerentúliaknak, a volt gyarmatokon élőknek, és végül megint csak más jogosultságai vannak a gyarmatok bennszülötteinek -, ebből a létező európai precedensből kiindulva fogalmazzunk meg mi is egy olyan állampolgársági jogintézményt, amelyik különbözik a teljes körű állampolgárság fogalmától, mégpedig azzal, hogy nem jár vele szavazati jog, és nem jár vele automatikus Magyarországra település. Ezt neveztük el külhoni magyar állampolgárságnak, amit 1999 őszén az EBESZ felülvizsgálati konferenciáján Bécsben bemutattunk, mint egy egyetemes európai jogeszközt. 2000 tavaszán, amikor elnökjelölt voltam, végigjártam Magyarország valamennyi, az Országgyűlésben képviselt pártját, többnyire azok elnökeivel találkoztam - az egy Fidesz kivételével, amelynek elnöke nem fogadott és nem volt hajlandó velem szóba állni -, mert én azt üzentem mindenkinek, hogy amennyiben elnök lennék, akkor első dolgom az lesz, hogy a magyar állampolgárságra, a kiterjesztésére való indítványt, vagyis a külhoni magyar állampolgárság jogintézményének a megteremtését szorgalmaznám.

Gecse Géza:
- Mivel magyarázható Bíró Gáspár szerint, hogy 2000 végén ez a gondolat megbukik, hogy ezt a fogalmazzunk talán úgy, hogy "csonkított kettős állampolgárság-koncepciót" végképp elvetik?

Bíró Gáspár:
-Két fontos körülményt nem szabad szem elől veszítenünk. 1993-ban megszületett az új magyar törvény a magyar állampolgárságról. Ez ritka szigorú törvény, még világ-összehasonlításban is, mivel gyakorlatilag lehetetlenné teszi az állampolgárság megszerzését olyan személyeknek, akik 1947 után nem rendelkeztek magyar állampolgársággal, akik nem tartózkodnak életvitelszerűen Magyarországon. Nyolc-, öt-, hároméves időszakokat ír elő a törvény, tehát ezt a törvényt nagyon komolyan kellene módosítani ahhoz, hogy bármilyen állampolgárság-kiterjesztésről beszéljünk a határokon túlra.

Gecse Géza:
- Ezt a törvényt viszont még az Antall-kormány hozta.

Bíró Gáspár:
- Ez az 1993-as törvény - mint említettem -, az egyik legszigorúbb állampolgársági törvény nemcsak Európában, hanem világviszonylatban is.

Gecse Géza:
- Ne gondoltak volna a határon túli magyarokra?

Bíró Gáspár:
-Ezt tőlük kellene megkérdezni.

Gecse Géza:
-Mert intézményeket teremtett az Antall-kormány, de - ezek szerint - az állampolgárság intézménye...

Bíró Gáspár:
-A másik körülmény pedig az, ha magyar állampolgárok külföldön tartózkodnak, akkor sem szavazhatnak. Magyar követségeken nem rendeztek szavazást, tehát a választójogi törvény ilyen szempontból is rendkívül szigorú. Gyakorlatilag az a két feltétel, amit Miklós említett egy kvázi-állampolgárság ügyében, az már létezett korábban is. De nézzük meg a dolog tágabb, nemzetközi kontextusát. Ugye, az alapelv az, hogy állampolgárság egyéni elbírálás kérdése. Egyrészt az illetőnek akarnia kell az állampolgárságot, másrészt pedig az állam, amelyik megadja az állampolgárságot, akár másodikként, harmadikként, ötödikként, egyénileg bírálja el a kérelmező esetét. Vannak példák arra, hogy országok egyoldalúan kiterjesztették a kettős állampolgárság intézményét csoportokra, van úgynevezett diaszpóra-modell. Az ilyen eljárásoknak általában az a céljuk, hogy azokat, akik állampolgárság elnyeréséért folyamodnak visszatelepítsék, illetve tömeges visszatelepülésüket megkönnyítsék. Többnyire két megfontolás állt ezek hátterében. Tavaly például Spanyolország olyan értelemben módosította a vonatkozó törvényeit, hogy a spanyol nyelvű országokban élő, spanyol származású - hogy ezen mit kell érteni, az egy külön probléma, de maradjunk ennyiben -, úgy folyamodhatnak spanyol állampolgárságért, hogy nem tartózkodnak az előtt egy évig Spanyolország területén. Ez a korábbi korlátozás tehát most megszűnt, aminek eredményeképp az elmúlt hónapokban körülbelül egymillió kérvényt regisztráltak a különböző spanyol nagykövetségek Dél-Amerikában. Ez azt jelenti, hogy egy éven belül Spanyolország, és ezzel az Európai Unió lakossága körülbelül egymillió emberrel gyarapodik. Az intézkedés hátterében az a megfontolás áll, hogy a munkaerőhiány, a spanyolországi népesség elöregedésének ellensúlyozására ők ezt az utat választották. A másik, amikor így, tömegesen terjesztik ki az állampolgárságot vagy adják meg a kettős állampolgárságot, az, amikor a diaszpóra rendkívül tőkeerős, és ezáltal az anyaország megpróbálja a diaszpóra felől a tőkebeáramlást könnyíteni, azaz vonzóbbá tenni magát. Így India ebből a megfontolásból tűzte napirendre néhány hete - jelentette be az indiai miniszterelnök -, az egyoldalú állampolgárság-kiterjesztését. Erre persze mondhatjuk azt, hogy India az India, és nem Magyarország. Viszont az nem tagadható, hogy a döntés hátterében az áll, hogy a diaszpórában élő hindu közösségek rendkívül erős tőkepotenciálját az ország életébe áramoltassák és nemcsak tőke-, hanem a szellemi potenciálját is. És ha nemzetközi kitekintésben szemléljük a kérdést, akkor meg kell állapítanunk, hogy az államoknak több, mint a fele, azaz több mint száz állam fogadja el a kettős állampolgárság intézményét, méghozzá kétféleképpen: vagy úgy, hogy eleve jogszabályban határozza meg azokat a feltételeket, amelyek a kettős vagy többes állampolgárságot lehetővé teszik, vagy pedig "tolerálja", "eltűri" a kettős állampolgárok létét országának határain belül, illetve azokon kívül. Magyarország estében egyik tényező sem igazán áll fönn. Ha a magyar politika célja az lenne, hogy tömegesen telepítse át a környező országokból a magyarokat, kétségtelen, hogy erre valóban a kettős állampolgárság megadása, illetve a magyar állampolgárság megszerzésének a megkönnyítése lenne a legegyszerűbb módszer. Aztán azt döntse el, aki eljön onnan, hogy marad vagy nem marad annak az országnak az állampolgára, ahonnan eljött. De ez ma nincs napirenden, tehát ez csak egy elméleti spekuláció.

Gecse Géza:
-Ezek szerint bármelyik magyar kormány, amely 1990 óta volt hatalmon Magyarországon, tulajdonképpen azt akarta elérni, hogy a határon túl élő magyarok lehetőség szerint ne jöjjenek Magyarországra, ami másképpen fogalmazva az úgynevezett "szülőföldön való megmaradás" politikája. Vagyis minél nehezebb legyen nekik idejönni, amiben szintén van egy racionális mag, hiszen maradjanak meg a határon túl élő magyarok ott, ahol vannak, ami viszont ugyanakkor magában hordozza annak a veszélyét, hogy közben asszimilálódnak, és elvesznek a magyarság számára.

Bíró Gáspár:
-Én lehet, hogy le vagyok maradva egy-két brosúrával, de úgy tudom, hogy a szülőföldön való megmaradás, a szülőföldhöz való jog, meg az ott való érvényesülés, boldogulás azon kevés konszenzusos pontok egyike, amelyek fönnállnak az anyaország, illetve a határon túli szervezetek képviselői között. Cáfoljanak meg, ha ez nem így van.

Gecse Géza:
-A kettős vagy a többes állampolgárságnak mekkora az esélye, abban az új Európában, amihez mi is tartozni szeretnénk, vagy amihez tartozni fogunk?

Bíró Gáspár:
-Korábban csodálkoztam azon, amikor azt hallottam, hogy elutasítjuk a kettős állampolgárságot, nem szeretjük, illetve hogy "veszélyes". A magyar jogrend ugyanis tartalmazza ezt az intézményt. Az 1993-as állampolgársági törvényben a 2. szakasz (2) bekezdése egyértelműen fogalmaz: azt a magyar állampolgárt, aki egyidejűleg más államnak is állampolgára - ha a törvény másképp nem rendelkezik -, a magyar jog alkalmazása szempontjából magyar állampolgárnak kell tekinteni. Nincs mit vitatkozni tehát azon, hogy elfogadjuk, vagy nem fogadjuk el a kettős állampolgárságot Magyarországon. Ez ugyanis benne van a magyar jogrendben, annak szerves része. Azonkívül Magyarország aláírta és ratifikálta az Európa Tanács állampolgárságról szóló egyezményét, ami 2000-ben lépett hatályba. Ez az egyezmény is elismeri a kettős állampolgárságot, sőt többes állampolgárságról beszél végig. Európa államainak nagyobbik része tehát hajlik arra, hogy egységesen közelítsen e felé az intézmény felé. Amint azt már elmondtam, vannak olyan országok, amelyek - mint Ausztria, Dánia, Németország -, konzervatívabbak e témában, és vannak olyanok, mint Franciaország, Belgium, Nagy-Britannia, Svédország, amelyek liberálisabbak. Európában az a trend, hogy szülessen egy egységes európai álláspont a többes állampolgárság kérdésében. Sőt, egyesek már azt mondják, hogy a létező EU útlevél, illetve az ezzel járó különböző jogosítványok, ez már egy többes állampolgárság felé mutat, illetve valójában azt már meg is valósította. Ahol a kettős állampolgárság intézménye működik, ott két feltételt látunk a háttérben: vagy az illető államok egyszerűen gálánsan félrenéznek, és nem foglalkoznak ezzel a kérdéssel, azaz azon az állásponton vannak, hogy "legyenek az én állampolgáraim a te állampolgáraid", ebből semmi rossz nem következik. A másik eset az, amikor megegyeznek az érintett felek abban, hogy milyen esetekben szerezhető meg a másik ország állampolgárságra, kikre vonatkozik, milyen jogosítványokkal járjon a kettős állampolgárság. Többes állampolgár lehet valaki, de akkor is azok a törvények vonatkoznak rá, annak az országnak a törvényei, ahol él, vagy ahol éppen tartózkodik. A kettős állampolgárság a legtöbb esetben valójában nem jelent túl nagy többletet, sőt, bizonyos értelemben még terhet is jelenthet olykor. Ezért született például az az Európa-tanácsi egyezmény, hogy a katonai szolgálatot és az adózást valahogy könnyítse. Vagyis ha kétoldalú megállapodás születik bármelyik környező állammal, akkor működtethetővé válik a kettős állampolgársági intézmény, ami már benne van a magyar jogrendben. Az már megint más kérdés, hogy egy ilyen egyezménynek milyen esélyei vannak most, ebben a történelmi szituációban.

Forrás: 2003. április 24. 19:05 Kossuth rádió, Határok nélkül