Kényszerpálya

Interjú Kuncze Gáborral

Elválik: hoz-e tömeges (kettős) állampolgárságot a Mikulás a Kárpát-medencei magyaroknak. Hogy mit jelent a "duplázás", nem világos. Hogy ki mire biztatja saját "népszavazóit", egyértelmű. A kampányok logikája folytán könnyebb az igen zászlót kitűzni, mint a nemet magyarázni. Könnyebb az érzelmekkel játszani, mint érvelni. A pártelnököt arról kérdeztük: miként kerültek megint a "tagadás térfelére" a szabad demokraták? Lehet-e győztes a "nem" az "igen" ellen? Van-nak-e ebben az ügyben győztesek?

Finoman fogalmazva: vacak a helyzet. Szenvedélyek lobognak. Duray Miklós azt nyilatkozta a rádióban a Máért ülése után: volt haszna az ülésnek, legalább annyi, hogy "elvált a szar a víztől". Ki most a víz, és ki a...!

Duray Miklós nyilván szívesen elmondja önnek, melyiket értette magára.

Mi a tét? Az alkotmány? A külhoniaknak majdan járó gyes, családi pótlék? Új (bevándorló) szavazók megjelenése?

Nem. Felelőtlen emberek kiprovokáltak egy értelmetlen népszavazást. Eddig rendben volnánk, van ilyen a demokráciában. Mindenki tudja ezt, határon innen és túl, egyesek mégis kísérletet tesznek arra, hogy a helyzetből politikai tőkét kovácsoljanak.

Nem arra, hogy a legkisebb veszteséggel távozzanak a porondról?

Logikus lenne, mégsem ez történik. Látom abból is, hogy a MÁÉRT-en - bár zárt ajtók mögött - korántsem volt ilyen "kemény" a hangulat. A megszólalók elismerték: kényszerpályára kerültünk. Volt, aki erre azt mondta: ha már így esett, menjünk rajta végig.

Végigmegyünk?

Én azt mondtam, ne nyugodjunk bele.

Hogy érti? A népfelség elve alapján - ha megvan a kellő számú aláírás - a szavazást le kell bonyolítani.

Így van. Az érvényes szavazásnak viszont számos következménye lehet. Mert az esetleges igen újabb válaszokat követel. El kell dönteni, mit értsünk a határon túli magyarok kettős állampolgárságán. Ezt ma senki sem tudja. A Fidesz is csak azt mondja: adjunk európai útlevelet.

Nem így lesz?

Mint mondtam, az esetleges igenből új döntések sora következik. Mert vagy átverjük a határon túli magyarokat, s úgy teszünk, mintha állampolgárságot adnánk, s helyette kapnak egy útlevelet, vagy megadjuk a tényleges állampolgárságot. Jogokkal, kötelezettségekkel együtt. (Megjegyzem: erről szól a föltett kérdés.) Csakhogy nem tudjuk, hány "új embert" érint mindez. Megindul-e a tömeges el- és bevándorlás.

A jogok mögött összegek is állnak?

Természetesen. Ezek ma megbecsülhetetlenek, mert az állampolgárság az ország területén élő emberek, a "politikai nemzet" tagjainak kötelezettségeit, jogait jelenti.

Létezik "etnikai alapon szerveződő állampolgárság"?

Nincs ilyen. Abban egyetérthetünk, hogy magyar az, aki magyarnak vallja magát, bárhol éljen is. Ám erre nem lehet állampolgárságot adni.

Akárhogy nézzük: ismét önök keveredtek a "hazafiatlanság" hírébe.

Nem hiszem, hogy csak úgy lehet valaki hazafi, hogy a végtelenségig élezi a konfliktusokat. Azt sem gondolom, hogy magyarabb, aki ezt a hamis kártyát lelkiismeretlenül kijátssza.

Mégis tagadhatatlan: a nemzethez való kötődésben szerepet játszanak az érzelmek.

Ám ezt nem lehet papírral elintézni. Kétségkívül vannak adósságaink a határon túli magyarokkal szemben. Lehet, hogy nem segítettük őket eléggé. Erről lehet is vitázni. A kettős állampolgárság azonban csak újabb problémákat gerjeszt.

De nemcsak a kinti magyarokról van szó. A "másodlagos állampolgárság" gyakorlata az alkotmányos rendszer alapjait kezdené ki.

Bocsánat: a magyar állampolgárság szerintem is több, mint egy úti okmány. Zárójelben jegyzem meg: meglátjuk, hogy az Európai Unió mit szól mindehhez.

Mivel az unió polgárai az egyes uniós tagállamok állampolgáraiból "állnak össze", e logika alapján a kollektív honosítottak automatikusan uniós polgárokká válnak.

De ez csak addig van így, amíg Magyarország határai egyúttal nem jelentenek schengeni határt is. Attól kezdve nincs ilyen lazaság.

Nem értesítettük partnereinket arról, hogy tömeges honosításra készülünk?

Nem. De miért is tettük volna, amikor soha nem is gondoltuk. Még az Orbán-kormány sem készült a kettős állampolgárság magadására. Eszükbe sem jutott. Orbán azt mondta Tusnádfürdőn, hogy ez kivihetetlen. Tehát lehet igennel szavazni, de tartok tőle, a döntés nem lesz végrehajtható.

Jogos a tamáskodók feltevése: bármi lesz a szavazás eredménye, a politikusok "elsunnyogják"?

Ebből a politika nem is csinál titkot. A nyilatkozatok egy része arról szól: alkossunk törvényt a "határon túli útlevélről", s egyúttal mondjuk meg a népnek, ez nem kerül semmibe. Ami magyarra fordítva annyit tesz: az illető másodosztályú állampolgárrá válik.

Nem lehet, hogy mégis jelent valamit (nem is keveset) a határon túliaknak ez az egész? Hogy lélegzetvisszafojtva várják a szavazást?

Biztos így van. Aki élete javát kisebbségi sorban élte le, annak ez elégtétel. De itt nem csak ez számít, hanem a gyakorlat. Hogy mit jelenthet a kettős állampolgárság.

Talán elég lett volna a gesztus: öleljük keblünkre nemzettársainkat, fejezzük ki szeretetünket.

Ilyesmi lett volna a státustörvény, de még az is befuccsolt.

Sok szavazó úgy érzi: ez egyfajta magyarságvizsga.

Óva intenék attól, hogy így lássa.

Úgy hallottuk Orbán Viktortól: "becsületes magyar ember" erre a kérdésre csak igennel válaszolhat.

Képtelenség, hogy aki nemmel szavaz, ne volna tisztességes ember vagy jó magyar. Viszont ha érvénytelen a szavazás, vagy a "nem" kerül többségbe, a határon túli magyarokat kell meggyőzni arról, hogy nem tagadta meg őket az óhaza.

Nem lett volna tisztább - magyarázkodás helyett - brutálisan nemet mondani? Nem kéztördelve magyarázni: kaptok ezt-azt, Szülőföld Programot, nemzetpolgárságot, könnyítést satöbbi. Csak maradjatok veszteg.

Az SZDSZ most ott tart a nemjével, hogy ismét "kimerítette a nemzetárulás kritériumát". Pedig ez a felelős döntés.

A népszavazás célja - jobb indulatú feltételezés szerint - a "csonkamagyarok" és a kívülrekedtek összekovácsolása lett volna. Nem sikerült túl fényesen.

Többről, rosszabbról van szó. Miféle következménye lesz az ilyen döntésnek? Miként fogja az RMDSZ azt mondani a román parlamentben: a magyarokat képviselem. (Akik közben magyar állampolgárok lettek.) A Vajdaságban enyhül a helyzet? Ott, ahol azért is megverik az embert, mert magyar. És ha magyar állampolgár is lesz?

Új fogalom jelent meg: a "nemzetpolgár" ötlete.

Ezt Hiller István mondta. Nyilván különbséget akart tenni a nemzethez tartozók és az állam területén élők között. Ám erre nem kell új fogalmat létrehozni. Mindig tudtuk Kelet-Európában, hogy az egy nemzethez tartozók nem élnek feltétlenül egyazon állam területén.

A nyereség, a veszteség, az öröm vagy a kockázat nagyobb?

Itt nincs nyereség. Ez mindenképp sebet ejt rajtunk. Pár év múlva azt kezdik majd vizslatni, ki mikor jött. Mióta él itt? Borzasztó lenne.

Nem kevésbé érdekes - bár nem annyira zajos - történet a kórház-privatizáció. Szerintem létezik elidegeníthetetlen társadalmi (össznépi) tulajdon. A vasút, a kórház, a közszállítások, a villanyvezeték.

Nem osztom a véleményét. De beszéljünk csak az egészségügyről, amely - mint tudjuk - avítt szerkezetben működik. Több pénz kell, ebben mindenki egyetért. És még valamiben. Hogy nem akar több járulékot fizetni, sőt. Ebből következik, hogy - ha a kormányok nem tudnak eleget ráfordítani - pénz csak magánmegtakarításokból származhat. Aki ezt meg akarja akadályozni, konzerválja az elfogadhatatlan állapotokat.

De hát a befektető a pénzét hajtja.

Ez nevetséges. Nyilván azért fektet be, hogy a profitja meglegyen. De ha azonnal kiveszi, leromlik az intézmény. Abban érdekelt, hogy hosszú távra ruházzon be. Ráadásul a folyamat - a privatizáció - el is kezdődött.

Tehát lesz egy tartalmas, kettős népszavazás, ahol eldől ez is. S akkor szavazunk róla, amikor - mint tudjuk - a hátralévő időben az egészségügyben már nem történik semmi.

Akkor sem erőszakolhatunk ki kényszerhelyzetet. Itt is hamis a kérdés, mert arról szól, hogy nem lehet egészségügyi szolgáltatást magánkézbe adni. Ám az alapellátás, a patikák, a rendelők, a művesekezelés java, részben a laboratóriumok működtetése máris magánkézben van. S akkor nem is beszéltünk az egyházak által működtetett egészségügyi intézményekről.

Nem irigylem: lélektanilag nehéz a két nemet ugyanolyan dinamikával képviselni, mint a két kemény Fidesz-igent.

Mégis szavazni kell. A kettős állampolgárság ügyében ne fogadjuk el a kényszert, hogy olyan dologra vegyenek rá bennünket, aminek következményei felmérhetetlenek. A kórház-privatizáció esetében azért szavazzunk nemmel, mert az igen konzerválja a jelenlegi állapotokat. Látnunk kell: mindig lesznek olyanok, akik a pillanatnyi politikai nyereség érdekében a hosszú távú károkozástól sem riadnak vissza. ?

Buják Attila

Forrás: 168 Óra 2004, 2004. november 25.