Aki
igennel szavaz, a jövőre voksol
Hegedűs Zsuzsa szociológus a
kettős állampolgárságról
"Ha bajban vannak, könyörgés
nélkül tudnak hozzánk jönni"
Hegedűs Zsuzsa szociológust, francia-magyar kettős
állampolgárt az olvasó a '90-es évek elejéről a "Tégy
a gyűlölet ellen!" mozgalom fő szervezőjeként,
kis túlzással, motorjaként ismerhette meg. Álláspontja
szerint a demokrácia győzelmét jelentené, ha a decemberi
népszavazáson a kettős állampolgárságot igenlő szavazatok
kerülnének többségbe. Miért? Erről beszélgetünk vele.
- Nemrég a Hír TV-nek adott interjúban azt mondta,
hogy a mostani népszavazás olyasmi, mint, amilyen az
1989. novemberi négy-igenes referendum volt. Vagyis
civil, állampolgári kezdeményezésről van szó, s ezt
nem illik sem a kormánynak, sem a pártoknak minősíteniük,
csakis az Alkotmánybíróságnak. A pártok és a kormány
mintha nem úgy tennének, ahogyan ön elvárja.
- A decemberi népszavazás nem "olyasmi",
hanem ugyanaz, ugyanolyan, mint a négyigenes népszavazás
volt. A modern demokráciák egyik legfejlettebb formája
az, amikor a részvételi demokráciát közvetlenül biztosítják,
amikor nemcsak négyévenként kérdezik meg az állampolgárokat.
Az EU-népszavazás más volt, most ugyanis állampolgári
kezdeményezésre egy civil szervezet aláírásgyűjtése
nyomán írták ki a december 5-i referendumot. Ez lehetőség,
amely több szempontból is fontos. Az emberek ilyenkor
nem arról döntenek, hogy ki kerüljön négy évre a hatalomba,
hanem ami a modern demokráciákban sokkal fontosabb:
az állampolgárok visszaveszik azt a lehetőséget, hogy
ők maguk határozzák meg, milyen témában akarják megkérdezni
többi honfitársukat. Ilyenkor arról is döntenek, hogy
a parlamentnek milyen ügyben kell törvényt alkotnia.
A modern társadalomban nem egymással szemben álló, egydimenziós
osztályok vannak. A különböző problémák között a különböző
emberek szabadon mozognak.
- Ön kettős, magyar-francia állampolgár. Nem erkölcsi,
nem is politikai, hanem személyes kérdésnek tartja a
kettős állampolgárságról szóló népszavazást. Csakugyan
úgy véli, hogy a pártoknak abba kellene hagyniuk - az
ön kifejezésével élve - a kettős állampolgárság ügyében
folytatott "keresztes hadjáratot"?
- Minden népszavazás, amelyet állampolgári kezdeményezésre
írnak ki, személyes kérdés. Az állampolgárt szólítják
meg, és ehhez sem a hatalomnak, sem a pártoknak nincs
semmi közük. Épp az a cél, hogy az emberek maguk vitassák
meg egy fontos kérdésben, hogy mire adnak "ukázt"
a parlamenti képviselőknek. A felvetés problémacentrikus,
vagyis nem az a fontos, hogy ki kérdez, hanem az, hogy
mit. Egy aktív kisebbségnek először meg kell tudnia
győzni legalább kétszázezer embert arról, hogy a probléma
fontos és értelmes. Tudom, hogy a demokrácia nagyon
macerás, vesződséges dolog, mert gondolkodni kell, törnünk
kell a fejünket. Minél kevésbé szólnak bele a pártok,
annál jobban sikerül eldönteni, hogy mit is gondoljunk
végig. A kettős állampolgárság azért is még inkább személyes
ügy, mert most lehetőséget kapunk arra, hogy Románia
magyar származású állampolgárai szabadon jöhessenek
az országba még mielőtt az országot felvennék az EU-ba.
A két ország között nincs konfliktus, nincs határvita.
Három év múlva ugyanannak a családnak leszünk tagjai,
amelynek mi már ma is a részesei vagyunk. Nekünk, magyarországi
magyaroknak az a szerencsénk, hogy a dédnagymamánk éppen
jó helyen tartózkodott, amikor Trianon után az ország
darabokra hullott, vagy gyorsan átjöttek Magyarországra,
mint többek között az enyém is. Most mi tehetünk egy
gesztust, és ez a mi jogunk, nem pedig az államé. Vagyis
adunk abból a privilégiumból mindazoknak, akiknek a
nagymamájuk, mondjuk sokáig magyar állampolgár volt,
majd egy szép napon arra ébredt, hogy már nem az.
- Miért tartja nevetségesnek a "szív és a
fej" szembeállítását ebben a kérdésben?
- Én ezt nem nevetségesnek, hanem tragikusnak tartom.
A modern társadalmi mozgalmakban a szív és a fej soha
nem állnak szemben egymással. Amikor a médián keresztül
vagy közvetlenül megszólítok valakit, akkor először,
persze, hogy a szívét érintem meg. Minden a felháborodással
kezdődik, ez pedig nem a "fej problémája",
hanem érzelmi kérdés. Érzelem nélkül nincs demokrácia.
Ez mese. Érzelem nélkül csak a parlamentben lehet vitatkozni.
Szív nélkül az emberek nem csinálnának semmit. A diktatúrák
viszont általában hidegfejűek. A probléma először megérint,
majd elkezdek rajta gondolkodni. Fordítva ez nem megy.
Gondolkodni semmibe sem kerül.
- Önt is zavarja a riogatás, hogy "jönnek
az erdélyiek és elveszik a kenyerünket"? Ön Franciaországban
tiltakozott, amikor az EU-bővítés kapcsán azzal riogatta
az ottani szélsőjobb a franciákat, hogy "jön a
sok lengyel és magyar, aki majd lenyomja a béreket és
kihasználja a francia szociális rendszert".
- Nagyon zavar az efféle önző és gonosz butaság, amely
Nyugaton a szélsőjobb sajátja. A lengyelekkel főleg
a német szélsőjobb riogatott, a magyarokkal és általában
a kelet-európaiakkal pedig a francia megfelelője operált.
Nálunk ma mást sem hallok a baloldalon és a liberális
térfélen, és én ezt személyesen nagyon szégyellem, mert
elfogadhatatlan. Az nem érdekel, hogy melyik oldal mondja
ezt, a rossz ugyanúgy rossz. A demokrácia győzelme lenne,
ha az igenek kerülnének többségbe.
- Egyesek szerint a kettős állampolgárságra mondott
igen a "múltra" szavazással egyenlő. Mások
szerint azért "kell" tartózkodni ettől az
"értelmetlen" népszavazástól, mert "nincs
meghatározva a kettős állampolgárság fogalma".
- Ellenkezőleg: aki igennel voksol, az a jövőre szavaz.
Az unióban rengeteg a vegyes házasság. Ha például egy
Párizsban élő német-holland házaspárnak gyereke lesz,
akkor ő automatikusan francia állampolgárrá válik, valamint,
ha később óhajtja, német és holland is. A többes állampolgárságé
a jövő. A kettős állampolgárság egy útlevéllel jár,
amely az idén még négyezer forintba kerül. Utána havonta
harmincezer forintért válthatok magamnak társadalombiztosítást.
Tehát mindenért én fizetek. Más jogosultság nekem nem
jár. Nekem mindig is volt pesti lakcímem és lakásom
is, de most ez csak arra jó, hogy kapjak egy lakcímkártyát,
de sem tb-t, sem TAJ-kártyát nem kapok érte. Ezek a
Nyugaton élő több százezer kettős magyar állampolgár
jogai. Ugyanezeket kapnák meg a határon túli magyarok
is, semmi többet. Két helyen senki sem szavazhat. Aki
most decemberben igennel szavaz, az a jövőre voksol,
mert az EU-ban az emberek szabadon mozoghatnak, vállalhatnak
munkát.
- Egyébként épp nemrég olvastam arról, hogy Pietro
Petrucci, az EU-bizottság bel- és igazságügyi biztosának
szóvivője szerint az EU-nak nincs semmiféle jogköre
az állampolgárság megadását illetően, ez teljesen a
tagállamok felelőssége, s ezek az államok szabadon dönthetnek.
Magyarán nincs uniós aggály.
- Persze, hogy nincs. A kettős állampolgárság egyebek
között arra jó, hogy a vajdasági és az ukrajnai magyarok
biztonságban éljenek, vagyis ne féljenek, és éppen úgy
könyörgés nélkül hozzánk tudjanak jönni, ha bajban vannak,
mint, például amikor a zsidó származású emberek Izraelbe
mennek. Miért ne szereznénk örömet a kinti magyaroknak?
Ha másért nem, azért érdemes igennel szavazni, hogy
soha egyiküknek se kelljen félnie.
Pogonyi Lajos
Forrás: Népszabadság, 2004.
november 26.
|
