Kettős állampolgárság: Európa nem akadály

Dr. Szalma József jogtudóssal a kettős állampolgárság kérdéséről és a közelgő magyarországi referendumról beszélgettünk. A közelmúltban Magyarországon tartózkodott egy tudományos értekezleten, így az ott szerzett legújabb benyomásairól is érdeklődtünk.

- A sajtót és egyéb médiát figyelemmel kísérve Budapesten közelről értesülhettem arról, hogy a kettős állampolgárság kérdése megosztotta a magyarországi pártokat és a lakosságot. A kormányzati pártok azt állítják, hogy rájuk nézve kedvezőtlen lesz, amennyiben a népszavazás kimenetele pozitívnak minősül, mert egyfajta exodust fog előidézni, s a határon túli magyarok tömegesen átköltöznek majd Magyarországra. Ily módon veszélyeztetik a munkaerőpiacot, mert munkavállalókként érkeznének az anyaországba, és hatalmas terhet rónának a magyar költségvetésre, ami - mellesleg szintén a magyarországi sajtóból értesülve - nem a legjobb helyzetben van. A másik oldalon pedig azok a vélemények hangzanak el, melyek szerint nem lenne költséges a kettős állampolgárság megadása, hiszen a határon túli magyarok, így a délvidékiek is, amennyiben foglalkoztatottak, rendelkeznek szociális és egészségügyi biztosítással, ezért amennyiben elnyernék a kettős állampolgárságot, kérnék vagy igényelnék, ez semmiben sem terhelné a magyar költségvetést. Itt, Vajdaságban, becsületes magyar vajdasági polgárokkal találkozva, tárgyalva valamennyien azt nyilatkozták, szó sincs arról, hogy ők a kettős állampolgárság elnyerésekor átköltöznének Magyarországra. Ugyanezt bizonyítják a tudományos-szociológiai felmérések is, amelyek arról tanúskodnak, hogy azok mentek el annak idején, akik a háború alatt szociálisan vagy egyéb okokból kifolyólag veszélyeztetve érezték magukat. Ezek lélekszáma 50.000-re tehető, tudnunk kell, hogy azokban a vérzivataros időkben az állami kényszer, a diszkrimináció, a hadba vonultatás veszélye kihatott az emberek döntésére. Miután itt megteremtődött a békés helyzet, ámbár az utóbbi időben tapasztalhatóak voltak a kisebbségek elleni kilengések, fizikai, pszichikai bántalmazások, nem tudunk arról, hogy tömegesen áttelepültek volna a vajdasági magyarok az anyaországba. Egyetlen vajdasági család választotta a menekülést, tudjuk, milyen okok vezérelték őket.

- Szakmai tárgyalásokat folytattak tavaly a magyar külügyminisztérium által megbízott szakmai bizottsággal a kettős állampolgárságról, milyen sikerrel jártak?

- Úgy gondoljuk, hogy szakmai argumentumokkal szóltunk annak érdekében, hogy a vajdasági magyarságot és a többi határon túli magyarságot is egy belső törvénnyel lehetne a kettős állampolgárság intézményével védettebbé tenni. Javaslatunk az volt, hogy ne kelljen elköltözni, hanem helyben maradva kérhesse a határon túli magyar, amennyiben igényli, a kettős állampolgárságot, tehát felvehesse a magyar állampolgárságot. Többször említést tettem korábban is, és akkor is, hogy a jelenlegi hatályos magyarországi állampolgársági törvény tulajdonképpen támogatja az elvándorlást, hiszen egyéves magyarországi tartózkodást feltételez ahhoz, hogy valaki elnyerhesse a magyar állampolgárságot. Gondolom a jelenlegi helyzet az, hogy a határon túli magyaroknak lehetővé kell tenni a mozgásszabadságot az Európai Unióban, ez egyben uniós elv is. Viszont mi a gyakorlat? Az, hogy szankcionálják a vajdasági magyarságot azzal, hogy Szerbiával szemben bevezették a vízumkorlátozást, és nemcsak magyarországi beutazásról szól ez, hanem az európai uniós országokba való beutazásról is. Kérdés, hogy vajon helyes volt-e a magyar nemzeti vízum bevezetése, hiszen ha jól tudom, Magyarország, amikor idén május elsején felvételt nyert az Európai Unióba, nem írta alá a schengeni egyezményt, aminek az a következménye, hogy ez nem kötelezi. Ebből adódik, hogy talán nem is volt szükségszerű a Szerbiával és Ukrajnával szembeni vízumkényszer bevezetése. Az utóbbi időben kormányzati oldalról egy újfajta állampolgárságot kínálnak a kettős állampolgárság helyett, amelynek az lenne a lényege, hogy Magyarország felé nyitottá válna a határon túli magyarok belépése.

- Arra céloz, hogy Magyarország egyáltalán nem volt köteles bevezetni irántunk a vízumkényszert?

- Jogi értelmezésem szerint Magyarország, ha nem írta alá az említett egyezményt, akkor nem is volt köteles alkalmazni a kényszert. Szelektíve csak egyes országok iránt vezette be, mint már említettem, viszont az ígért ellensúlyozást a vízumkényszerre vonatkozóan a vajdasági magyarság irányába nem valósították meg. Nem részesítettek kedvezményben bennünket, eleinte arról volt szó, hogy ötéves vízumot kapunk, később lecsökkent egy évre, de gyakorlatilag ez az egy év csupán 90 napra korlátozódik, hiszen ha az egy évre szóló vízummal valaki Magyarországra utazik, folyamatosan csak 90 napig tartózkodhat ott, azt követően el kell hagynia az anyaország területét. Megemlíteném még azt is, hogy Magyarország aláírta az Európa Tanács kisebbségvédelmi egyezményét, amely szavatolja az országoknak, hogy a nemzeti kisebbségi számarányban biztosítsák a korlátozásmentes határon átívelő kapcsolatok tartását, és ezért úgy gondolom, hogy Magyarország ezt az egyezményt, ami a magyarságot illeti, ha nem is szegte meg, de nem vette figyelembe. Jelenleg pedig azt tapasztalom, hogy a vajdasági magyarság iránt inkább korlátozó rendelkezéseket tesznek, azért, mert azt a propagandát híresztelik, hogy mi tömegesen el fogunk költözni innen. Ez nem áll! A kormánypártcsomag a határon túli magyarság státusa, gazdasági helyzete tekintetében ígéreteket tesz, hogy nagyobb támogatást fognak majd a költségvetésből megvalósítani, én viszont felteszem a kérdést, hogy ha jelenleg a magyarországi költségvetés gondokkal küzd, akkor vajon a jövőben miből kívánja a kormányzat a határon túli magyaroknak a fokozott támogatást fedezni. Valós ígéretnek tűnik ez? Azt hiszem, hogy nem, hanem csak érzelmi alapon történő ígéretnek. Az is lehet, hogy félrevezetésnek szánják, ahogy - így utólag visszatekintve - az egész szakmai tárgyalás a kettős állampolgárság ügyében is egyfajta félrevezetés, megtévesztés volt.

- Volt egyáltalán értelme a szakmai tárgyalásnak?

- Igen, volt. Nem magyar oldalról, a magyar külügyminisztérium által kinevezett szakértői bizottság hibáztatható a történtekért. Mindkét oldalról az a feladat hárult ránk, hogy megtárgyaljuk a különböző jogokat, kötelezettségeket, modalitásokat, volt ennek egyfajta filozófiai, de még inkáb politikai háttere, mi azért elsősorban a szakmai kérdésekről beszéltünk. Úgy gondolom, hogy sikerült a szakmai közösséget meggyőzni arról, hogy az európai uniós jogszabály elfogadható, mert az állampolgársági törvényhozás a belső törvényhozásra tartozik, ami azt jelenti, hogy Európának nincs beleszólása abba, hogy Magyarország miként szabályozza az állampolgársági törvényt. Egyértelművé vált, hogy ha megvolna a politikai akarat, a parlamentben mindenképpen elfogadhattak volna egy új állampolgársági törvényt. Európai uniós szemszögből bármelyik európai államnak jogában áll akár teljes kettős állampolgárságot adni a határon túl élő nemzettársainak. Magyarán ez azt jelenti, hogy Magyarország minden megkötés nélkül hozhatott volna egy új állampolgársági törvényt, amelyben megadhatta volna a határon túli magyaroknak a kettős állampolárságot. Ebből egyértelműen kiderül, hogy a kettős állampolgárság elnyerése elé Európa semmilyen akadályt sem gördített.

- Az akadályok sokaságát vélte felfedezni azonban az anyaország.

- Mi a szakmai tárgyaláson természetesen megvitattuk a társadalombiztosítás kérdését is, és rámutattunk arra, hogy ez sem akadály. Hiszen léteznek nemzetközi bilaterális egyezmények, amelyeket Magyarország a szomszédos államokkal kötött, és kölcsönösségi alapon történik e kérdés rendezése, és a biztosítás fedezése. Minden oldalról megtárgyaltuk azt a kérdést, hogy miként kellene új állampolgársági törvényt meghozni Magyarországon, és bemutattuk azokat a módozatokat is, amelyek értelmében a magyar költségvetést legkevésbé terhelné meg e kérdés megoldása. A valóságos megoldáshoz hiányzott a politikai akarat, amiről az is tanúskodik, hogy a tárgyalások egyszerűen megszűntek.

- Ezek szerint az önök javaslatait teljesen figyelmen kívül hagyták.

- Valóban, eddig nem vették figyelembe, egyedüli új mozzanat az, hogy a Magyarok Világszövetsége indítványozta a referendum kiírását, s ezt több mint 300.000 magyar állampolgár aláírásával támogatta. S azóta már kitűzték december 5-ére a referendum megtartását, amelynek ügyében nagyban folyik a kampány és az ellenkampány.

- Meglepte, hogy a referendumhoz sikerült kellő számú aláírást gyűjteni?

- Nem, számítottam rá, biztos voltam benne, hogy meglesz a kellő számú aláírás, viszont akadtak olyanok, akik az egész eljárás alkotmányosságát megkérdőjelezték, és sietve a Magyar Alkotmánybírósághoz fordultak ez ügyben. Kellemes érzéssel tölt el, hogy a Magyar Alkotmánybíróság mégis alkotmányosnak nyilvánította a referendum kiírását, s megállapította, hogy az eljárás, a szavazatok összegyűjtése és a körülmények is törvényesek, alkotmányosak voltak. Magyarán, elutasította az alkotmányellenesség indítványozását és elismerést nyert a népszavazás jogszerűségének volta.

- A népszavazás sikeres kimenetelében bízik?

- Optimista szeretnék lenni a népszavazást illetően, ez erkölcsi és jogi kérdés, amit el kell dönteni, bízom benne, hogy a magyar állampolgárok pozitív döntést hoznak, igennel szavaznak a kettős állampolgárság elfogadására. Annál is inkább reménykedek ebben, mert a magyar állampolgárok tudhatják, amennyiben megfelelő módon írják meg a magyar állampolgársági törvényt, akkor ez kevés pénzébe kerül majd a magyar adófizető polgároknak. Mi, határon túl élő magyarok, nem szeretnénk terhelni a magyar költségvetést, és az olyan módozatot részesítjük előnyben, amely a legkevesebb költségvetési kitételt vonja maga után.

Varjú Márta

Forrás: Magyar Szó, 2004. november 13.