Mi vagyunk a tét

Dudás Károly: Összeomlottak az illúziók - Nem jött létre konszenzus a kettős állampolgárság kérdésében - Az VMSZ alelnökének nyilatkozata a Máért-ülés után

Amikor Dudás Károly, a Vajdasági Magyar Szövetség alelnöke pénteken este kijött a Magyar Állandó Értekezlet 8. üléséről, röviden csak annyit mondott: Összeomlott minden. Hogy pontosan mi is az, ami összeomlott, és miért omlott össze, azt így fogalmazta meg:- Összeomlottak az illúziók. Tudtuk ugyan, hogy mi a magyarországi kormánypártok véleménye a kettős állampolgárság intézményének bevezetéséről, de nyilvánvalóan azzal az elképzeléssel jöttünk a Máért ülésére, hogy eljutunk a konszenzusig ebben a kérdésben.

A Máért-ülést megelőző, egész éjszaka tartó szakértői egyeztetések során el is indultunk a konszenzus felé; látszott az alagút vége. A kormánypártok képviselői jelezték: nem ellenzik, hogy mi felszólítsuk az anyaországi magyarságot, hogy a referendumon szavazzanak, és igennel voksoljanak a kettős állampolgárság ügyében. Mi több, úgy látszott, szorgalmazni fogják ők is, hogy sikeres legyen a népszavazás. A zárónyilatkozat ennek ellenére nem született meg. Én ugyan elég sokat nyilatkoztam - ami érthető is, hiszen elsősorban a délvidéki (és a kárpátaljai) magyarság bőréről van szó; vagy legalábbis rólunk kellett volna, hogy szó legyen -, de elsősorban Erdéllyel és Felvidékkel foglalkoztak az ülés résztvevői, ami az erőviszonyokból adódik. Az igazi kutyaszorítóban mégis mi vagyunk: ha majd lezuhannak a schengeni sorompók, mi leszünk azok, akik sehová sem mozdulhatunk. A délvidéki magyar közösségnek rendkívül fontos lett volna egy magyar állampolgárság, egy magyar útlevél. A kormánypártok, amelyek érdekünkben a legtöbbet tehetnék, mégis egyértelműen elutasítóan nyilatkoztak ez ügyben.

- A zárt ajtók mögött folyó Máért-ülés ideje alatt egy ideig úgy nézett ki, mégis megszületik a konszenzus. A Fidesz elnöke és az MSZP elnöke hasonló hangnemben nyilatkozott a sajtónak. Mi volt az, ami miatt mégsem jött létre a megegyezés?

- Mi mindannyian üdvözöltük a kormány azon bejelentését, hogy létrehozta a szülőföld-alapot, a szülőföldön maradás nagyon fontos programját, de ugyanakkor azt is pontosan tudtuk, hogy erre a lépésre a kormányt a népszavazás ténye kényszerítette, hogy a kabinetnek referendum nélkül eszébe sem jutott volna hasonlóval előrukkolnia. Vannak tehát jó pillanatai is a Máért 8. ülésének; ez például közéjük tartozik. A délvidéki magyarság számára az otthonmaradáshoz azonban ez egyáltalán nem elegendő. Itthon maradunk és bezárnak bennünket. A mi számunkra a szülőföld-program csak a kettős állampolgársággal, a magyar útlevéllel kiegészülve teszi lehetővé itthoni építkezésünket, az autonómiaépítést és az otthonteremtést. Nem az egyikre vagy a másikra volna szükségünk, hanem a kettőre együttesen.

Bennünket nem elégíthet ki a külhoni útlevél, amellyel csak az anyaországba utazhatnánk, hiszen rokonaink, barátaink, üzletfeleink nemcsak Magyarországon, hanem az egész Kárpát-medencében, de Nyugat-Európában is vannak. Az európai útlevél jelentené a lehetőséget számunkra, hogy bezártságunkból kitörjünk. Ezt nem értették meg a kormánypártok képviselői, ezzel nem tudtak szolidaritást vállalni, s emiatt nem jött létre a konszenzus.

- Ha meg kell fogalmazni, hogy melyek voltak a pénteki Máért szép pillanatai, mit kellene kiemelni?

- Örömmel állapítottuk meg, hogy a határon túli magyarság talán még soha ennyire nem volt egységes, mint most, a kettős állampolgárság ügyében. Külön meg kell köszönni, hogy felvidéki testvéreink szolidaritást vállaltak velünk, pedig őket gyakorlati szempontból már nem is annyira érinti ez a kérdés. Ugyanolyan egyetértés, szolidaritásvállalás alakult ki, mint itthon, a délvidéki magyar pártok között ez ügyben.

- A hét elején pártközi egyeztetés kezdődik a magyar parlamenti pártok között, amelyben csak az SZDSZ nem vesz részt. Miről fog szólni ez az egyeztetés?

- Kételyek között hánykolódunk tulajdonképpen azzal a programmal kapcsolatban is, melyet Hiller István MSZP-elnök és Gyurcsány Ferenc miniszterelnök úr terjesztett be. Bár bízhatnánk töretlenül ebben a programban! De annyi ígéretet kaptunk már, és annyi program született már a határon túli magyarság érdekében, melyekből aztán semmi sem valósult meg, hogy nem tudunk őszintén bízni. Attól tartok, hogy ez is hasonló sorsra jut, hiszen csak a népszavazás közelsége kényszerítette ki. Ha sikerül a szülőföld-programot valós tartalommal megtölteni, nagyon fontos lesz megmaradásunk szempontjából, ha azonban nem, ha üres ígéretként foszlik semmivé, akkor minden marad a régiben számunkra is. Ennek ellenére bízom benne, hogy valami történik.

- Összegzésképpen hogyan foglalhatóak össze a Máért történései?

- Az egyik legnagyobb haszna ennek a Máért-nek az, hogy egyértelművé vált a kettős állampolgárságot ellenzők számára: itt vérre megy a játék, a mi életünk, a megmaradásunk a tét. Mert ha bekerítenek bennünket a szülőföldünkön, nem az történik, hogy otthon maradunk, a világtól elzártan, hanem elkezdődik a teljes letargia a délvidéki magyarság körében. Volt már ez a közösség gödörben (hatvan évvel ezelőtt a szó szoros értelmében is), szellemileg lefejezve, élt üldöztetések közepette is - de ha nem tapasztalja az anyaország erőteljes támogatását, szolidaritását, visszazuhan abba a letargiába, és elkezdődik az, ami elkerülhetetlen: fokozódik az asszimilálódás vagy (éppen az állampolgárság hiányában) az elvándorlás. És ez az elvándorlás már nem az anyaország felé fog irányulni, amelyet pedig gazdagíthatnánk, hanem a tengeren túlra. Ez is egy olyan téma, amiről kevés szó esik, pedig kellene beszélni róla: Magyarországon nem kellene bennünket tehernek tekinteni, hiszen a tőkeerős emberek és azok a tehetséges fiatalok, akik áttelepültek Magyarországra, gazdagították ezt a társadalmat, és talán fel is emelték a határon túli magyarság szintjére keménységben, tartásban, emberségben. De nem hisszük, hogy Magyarországot elözönlenék a határon túliak. Amerika, Kanada, Nyugat-Európa lesz a célállomás, és ha ez bekövetkezik, akkor derül majd ki, hogy ki viszonyult felelősségteljesen és ki óriási felelőtlenséggel a határon túli magyarság nagyon súlyos gondjaihoz.

Forrás: Magyar Szó, 2004. november 15.