Interjú Orbán Viktorral

Orbán: mindenki a saját lelkiismeretére hallgasson...
- az interjú teljes szövege

- "Ha az esőben testvérünk az ajtón kopogtat, nem kérdezünk tőle semmit, egyszerűen csak beengedjük. Ezt kell tenni a határon túli testvéreinkkel is és igennel kell szavazni a december 5-i népszavazáson." Ez az idézet a Debreceni Zsidó Hitközség vezetőjétől, Halmos Sándortól származik, de hát támogató felhívásból mostanában nincs hiány. Akik például ma ott voltak az Összetartozás Napjaként meghirdetett nagygyűlésen a Városligetben, szintén hallhattak néhány ilyen beszédet. Az egyik felszólaló Orbán Viktor, volt kormányfő, a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség elnöke volt, aki percekkel ezelőtt érkezett meg ide, a Vasárnapi Újság stúdiójába, és akit tisztelettel köszöntök. Elnök úr, ügydöntő népszavazásra készül az ország, és ön a Városligetben azt mondta, hogy talán helyesebb lenne azt mondani, hogy sorsdöntő népszavazás. Nem túlzás ez egy picikét?

Orbán Viktor, a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség elnöke:- Látja, most egy kicsit elgondolkodtatott; nem hiszem, hogy a szolnoki hevület mondatta volna velem, higgadt mérlegelés alapján is juthatunk erre a kérdésre. Ma az az érzésem van, hogy kormányok jönnek-mennek és nem biztos, hogy ötven év múlva bármelyik kormányt is megemlítik majd apró lábjegyzeten túl a történelemkönyvek. De hogy a december 5-i népszavazást azt ötven év múlva is tanítani fogják a gyerekeinknek, abban egészen biztos vagyok. Ez azért van így, mert egy történelmi kérdésről van szó, amely egyszerre zárhat le egy múltat és nyithat meg egy távlatot is. Hogy a magyarok erre igent tudtak-e mondani, vagy sem, nos hát ez ötven év múlva is szerepel majd a tananyagokban. Lezárhatjuk a megosztottság korszakát, és helyette beléphetünk az összefogás korszakába, amikor azt tudjuk mondani, hogy államhatárok, földrajzi határok ide-oda, mi magyarok itt a Kárpát-medencében, sőt azon túl, egyfajta világnemzetként, Sydney-től Buenos Airesen át Montrealig egy tizenötmilliós erős nemzet vagyunk. Az emberek most nem pártokhoz sorakoznak fel, hanem állást kell hogy foglaljanak egy kérdésben, és nem aszerint kell megtenni ezt, hogy MSZP-sek vagy Fidesz-szimpatizánsok, hogy balra vagy jobbra húz-e a szívük, hanem hogy mit gondolnak erről a konkrét kérdésről. Lehetővé tegyük-e, hogy úgy váljanak magyar állampolgárrá a határon túli magyarok, hogy közben nem kell átköltözniük Magyarországra. Erre baloldaliak, jobboldaliak, nemzeti érzelműek, zsidó származású magyar polgárok, roma származású honfitársaink, liberálisok bátran mondhatnak igent. Mint ahogy előfordulhat, hogy mindegyik fajtából kerül a nem serpenyőjébe is. Én arra szeretnék mindenkit biztatni, hogy ne engedje, hogy pártviták ingoványába szorítsák ezt a kérdést, hanem csak a lelkiismeretükre hallgassanak és a szívük szavát kövessék december 5-én.

- A kormány azt mondta, hogy a jövő heti szavazás az a szív és az értelem csatája lesz, én viszont az interneten olvastam olyan véleményt is, hogy inkább az erkölcs és az egozimus harca. Melyikkel tudna inkább egyetérteni?

- Másképpen látom az egész kérdést; nem látom be, hogy a szív és az ész miért is állna itt ellentétben egymással. Tegyük fel a kérdést: miért érte meg a franciáknak, az olaszoknak, a spanyoloknak, az íreknek, a portugáloknak megadniuk a kettős állampolgárságot azoknak a honfitársaiknak, akik nem laknak ezeknek az országoknak a területén. Romániának több százezer kettős állampolgára van, akik nem Románia területén élnek. Fordítva kell feltennünk a kérdést: Miért mi vagyunk az egyetlen olyan elátkozott népe Európának, amelyik azt hiszi, hogy ha kicsi, akkor többre jut? Mindenki más az ellenkezőjét gondolja. Mindenki más, románok, szlovákok, szerbek megoldották ezt a kérdést. Miért hisszük mi, miért hiszi a mi miniszterelnökünk, hogy mi egyedül képtelenek vagyunk arra, hogy megoldjuk ezeket a kérdéseket? Szerintem nincs itt semmilyen ellentmondás ész és szív között. Ha a miniszterelnök úr, illetve a kormányzó pártok álláspontját nézem, akkor én egy másik hasonlattal élnék. Nem akarásnak nyögés a vége, ezeket a nyögdécseléseket halljuk ma ezekben a sután sikerült mondatokban.

- Nem tudom, hogy elnök úr hogy érezte, de az elmúlt hetek politikusi nyilatkozatai sokkal inkább emlékeztették az embereket egyfajta számháborúra, mintsem választási kampányra. Csak az a gond, hogy még a számokkal is baj van, hiszen például a kormány azt mondja, hogy sok-sok milliárdos hiányt idézhet elő az államháztartásban, hogyha tömegesen jönnének át a határon túlról, élve a magyar állampolgárság adta lehetőséggel. Ezzel ellentétben viszont a Magyarok Világszövetsége azt mondja, hogy az ellenkezője az igaz, plusz források jelenhetnek meg a magyar államháztartásban. Ön pedig egy mondatában arra célzott, hogy egyetlen petákkal sem terheli meg majd mindez a költségvetést. Hát ember legyen a talpán, aki ez alapján el tudja dönteni, hogy melyik állításnak van több igazságtartalma.

- Valóban nem könnyű, ezért jól teszik az emberek, ha a saját józan eszükre hallgatnak, semhogy a nyilatkozatok útvesztőit járnák. Én néhány érvet szeretnék megosztani a tisztelt hallgatókkal, hogy megkönnyítsem a döntésüket. Először is a miniszterelnök úr számításai azért nem stimmelnek, mert ő a mostani jogi helyzetből indul ki - és abból se mindig pontos számadatokat véve alapul. De mostani jogi helyzet nem igazít el bennünket a jövőre nézve. Ugyanis hogyha december 5-én igennel szavazunk, akkor meg kell alkotnunk a kettős állampolgárságról szóló új törvényt, az egy kétharmados törvény. Az MSZP nem tudja ránk kényszeríteni az akaratát, és mi sem az MSZP-re, és a hallgatóknak mondom, hogy ne feltételezzük sem a Fidesz-ről, sem az MSZP-ről, hogy rosszat akarna az országnak, vagyis olyan törvényt alkotna meg, amely egyébként nem áll arányban az ország teherbíró képességével, tehát ne csináljunk úgy, mintha a kettős állampolgárságról szóló döntés az valamifajta fátumot hozna a fejünkre. Ugyanis az csak az első döntés. Majd következik egy másik döntés, és hogy annak a törvénynek mi legyen a tartalma, azt a mi szabad akaratunk, bölcsességünk, szakmai tapasztalatunk fogja megalapozni. Ami pedig a bevándorlás esetleges arányait illeti, két tényt szeretnék a hallgatók emlékezetébe idézni: a státustörvény megalkotását követően lassult a Magyarországra történő betelepedésnek az üteme - a másik tény pedig, hogy Szlovákia most már több mint fél éve tagja az Európai Uniónak. Az összes felvidéki magyar, ha akar, egy mozdulattal áttelepülhetne Magyarországra. Bizonyára észrevették, hogy nem jönnek ezek az emberek, tehát nincs áttelepülés a Felvidékről Magyarország irányába, tehát indokolatlan félelmet gerjeszt, aki az áttelepülések százezres nagyságrendjére hivatkozik. És végezetül, tudja, úgy vagyok én ezzel, hogy számítások ügyében nem pártpolitikusokra meg állami bürokratákra hagyatkoznék. Izgatottan várom, hogy vajon megszólalnak-e a magyar üzletemberek. Van még hátra néhány nap. Én biztatnám őket, hogy tárják a magyar közvélemény elé azokat a korrekt számításokat, gazdasági szakemberi számításokat, amelyeket nem pártemberek rendelnek meg és nem állami bürokraták húzgálnak elő a fiókjaikból, és hogyha előállnak a maguk számításaival, költség-haszon-elemzésekkel, no hát azoknak a számoknak adják majd a legnagyobb hitelt.

- Na éppen azt a fajta számítást hiányoltam én az elmúlt hetekből, hónapokból, amelyek arról szóltak volna, hogy mit veszít az ország azzal, hogy ha esetleg a nemek kerülnek többségbe, vagy érvénytelen lesz a népszavazás - és nem érez-e a Fidesz mondjuk saját felelősséget is abban, hogy ilyesfajta számítás nem készült?

- Nem gondolom, hogy a Fidesz parlamenti képviselőinek kellene vajákos asszonyként számításokat végezniük. A magyar üzleti élet jól szervezett, a gyáriparosoktól kezdve, a gazdasági kamarán keresztül kiépült szervezetek és vezetők állnak rendelkezésre. Én biztos vagyok benne, hogy az utolsó héten ők meg fognak szólalni.

- Ön azt mondta, ugye, hogy kötelező erő lesz a népszavazás, hogy utána az Országgyűlés megalkosson egy törvényt. Ez viszont nem mond ellent annak, amit a kormány állít, hogy jelenleg mintegy tizenhétféle juttatást vehet igénybe az, aki magyar állampolgár.

- Feltéve, hogyha Magyarországon adót fizet, járulékot fizet, és Magyarországon van lakhelye. Itt is arra kérem a tisztelt hallgatókat, hogy a józan tapasztalatukra támaszkodjanak. Ha bemegy valaki az orvoshoz, nem azt kérdezi, hogy magyar állampolgár-e. Azt kérdezi, hogy van-e TAJ-száma, illetve tb-kártyája. Márpedig az meghatározott feltételekhez kötött. Tehát én egyetértek azzal, hogy van itt jónéhány jogszabály, amit majd ki kell fésülni, újra kell alkotni; mi szeretnénk kezet nyújtani ebben az MSZP-nek. Azt kérjük tőlük, hogy ne keményítsék meg a szívüket, hanem inkább adjunk együtt garanciát az embereknek. Nincs oka annak, hogy az emberek féljenek, nincs ok arra, hogy riogassuk őket, sokkal inkább az MSZP-nek, meg a Fidesznek együtt ki kéne nyilvánítania, hogy a kettős állampolgárság egyetlen adóemelést, egyetlen plusz forintot, vagy ilyen természetű elvonást sem jelent a belmagyarok számára. Nem szeretnék tiszteletlen hangot megütni a kormánnyal, meg a kormánytisztviselőkkel szemben, de ha túljutunk ezen a választáson, azért érdemes elmerengenünk azon, hogy kik és milyen számadatokkal lepték meg a magyar nyilvánosságot.

- Azt lehet-e tudni, elnök úr, hogy az ellenzők közül, akik a kettős állampolgárságot elutasítják, hány kettős állampolgár ül ma a Parlamentben képviselőként?

- Érdekes kérdés, amit feszeget. Én emlékszem, bár az évet pontosan megidézni nem tudom, egyszer Tímár képviselőtársunk, aki akkor a Kisgazdapárt soraiban szolgálta a választókat, tett egy indítványt, hogy minden parlamenti képviselőnek kötelező legyen nyilatkoznia a kettős állampolgárságáról. Elutálták ezt az indítványt, és úgy viselkedett a parlament egy része, mint ha darázs csípte volna meg. Azóta sem tudunk választ adni az ön kérdésére, bár mindannyiunkat izgat.

- A kettős állampolgárság ugye az egyik kérdés, amire válaszolni kell majd a népszavazáson, a másik pedig úgy szól, hogy "Egyetért-e ön azzal, hogy az egészségügyi közszolgáltató intézmények, kórházak, maradjanak állami, illetve önkormányzati tulajdonban?" Tény, hogy az egészségügy jelenleg nehéz helyzetben van, és világos az is, hogy ezen valamit változtatni kell. A kérdés csak az, hogy a magánosítás-e az egyetlen megoldás?

- Nézze, itt is azt tanácsolnám magunknak is, meg a tisztelt hallgatóknak is, hogy pártviták helyett, inkább hallgassunk azokra, akik az egészségügyet működtetik. És ha ön felidézi az elmúlt napok nyilatkozatait, akkor emlékezhet arra, hogy az egészségügyben érintett összes szervezet, beleértve az orvosi kamarát, beleértve az egészségügyben dolgozók szakszervezetét, mind határozottan a privatizáció ellen foglalt állást. Miért ne higgyünk nekik? Én hiszek nekik, és azt gondolom, hogy nem ez az egészségügy bajainak orvoslására alkalmas út.

- De hogyha ez sem az, akkor miben lát megoldást, mert lehet azt mondani, hogy az elmúlt tizennégy-tizenöt év során majdnem minden lehetőséget végigjátszottak az épp aktuális kormányok.

- Sajnos nem jártunk végig minden utat, mert ugyan mi a kórházak helyzetének javításáról... és oda egyébként nagyon szigorú feltételek mellett közhasznúságot előírva a működő tőke bevonását lehetővé tettük privatizáció nélkül is egy törvénnyel, de ezt a törvényt nem volt időnk megmérni, kipróbálni, mert kormányváltás történt 2002-ben, és ezt a törvényt hatályon kívül helyezték, és egy olyan törvényt hoztak, amelyik gátlás nélkül, minden korlátot felrúgva lehetővé tette a profitorientált tőke befektetését az egészségügybe. Szerencsére ez a törvény is elvérzett aztán később az Alkotmánybíróság előtt, bár a kormányzat a privatizációs szándékát nyilvánvalóan fenntartja. Ennek jegyében mentem el az egészségügyi egyeztetés kerekasztalához, ahol azt ajánlottam, hogy közösen dolgozzák ki azokat a megoldásokat, amelyeket egy 2006-ban reményeink szerint esedékes kormányváltás után hatályba tudunk majd léptetni.

- A kormányzat egyébként úgy véli, hogy az igen szavazat győzelme esetén megindulna egyfajta visszaállamosítási folyamat. Ami ugye azt jelenti, hogy az eddigi sikeres magánosítás, mondjuk azt, áldozatául esett szektorok is újra állami kézbe kerülnének.

- Ez a felelőtlen riogatás tipikus esete. Semmilyen népszavazás nem érinthet szerzett jogokat. A magántulajdont egyébként az alkotmány, és az Alkotmánybíróság védi. Nyilvánvalóan egy mostani döntésnek csak előremutató hatása lehet. Éppen ezért tisztelettel arra szeretném felkérni, de egyúttal kellő határozottsággal a magyar kormány tisztviselőit, hogy tartsák távol magukat, tartózkodjanak alkotmányellenes kijelentésektől és alaptalan, riogató, szakmainak álcázó véleménynyilvánítástól. Ne féljen senki, a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség nevében garanciát tudok adni arra, hogy semmilyen korábban szerzett jog nem fog sérülni sem a kettős állampolgárság, sem a kórház-privatizáció leállítására mondott igen esetén.

- Végezetül még a kettős állampolgársággal kapcsolatban. Ön szerint mit indítana el a határon túli magyarok lelkében az, hogyha a nemek győznének a népszavazáson?

- Nyolcvannégy éven keresztül küzdöttek, harcoltak azért, hogy magyarok maradhassanak, mindenfajta jogtalan hátratételt, meghurcoltatást vállaltak és szenvedtek el ezért. És akkor, amikor eljön a pillanat, az anyaországi magyarok azt mondják, hogy nem kérünk belőletek. Amiért harcoltatok, az számunkra nem fontos. Az összetartozás, a nemzeti egység, a ti magyarságotok nekünk semmit sem nyom a latban. Egy ilyen vélemény lebunkózó, megsemmisítő hatású lehet. Attól tartok, hogy felgyorsítaná azokat az önmegadási és önfeladási folyamatokat, amelyek egyébként így is léteznek, de amelyekkel szemben eddig közös erővel küzdöttünk. Én arra szeretnék kérni minden magyar választópolgárt, hogy érezze át a döntés súlyát, még egyszer mondom, ne pártvezetőkre, hanem a saját lelkiismeretére hallgasson, és feltétlenül jöjjön el december 5-én választani. A falusi magyarokhoz külön is szeretnék szólni, mert úgy látom, a városokban megint magasabb lesz a részvétel, mint a falvakban. Márpedig szomorú dolog az, ha a magyar falu megint kimarad fontos nemzeti kérdésekből. Kérem tehát a falusiakat, minél nagyobb számban jöjjenek el szavazni.

Szilvay Balázs

Forrás: Kossuth Rádió, 2004. november 28.