Wiener György

A törvények szelleméről

Kérdezett: M. László Ferenc

Hogyan értékeli a népszavazás kiírhatóságának ügyében hozott alkotmánybírósági döntést? Alkotmánybírák külön, - illetőleg párhuzamos véleményt fogalmaztak meg, mi volt az alapja a többségi állásponttól eltérő véleményeknek?

Lényegében a különvéleménnyel értek egyet. Magyarország ugyanis csatlakozott egy olyan egyezményhez, amely szerint az állampolgárságra vonatkozó szabályok nem tartalmazhatnak nemzetiségi vagy etnikai származáson alapuló megkülönböztetést. (2002. évi III. tv. az Európa Tanács keretében 1997. november 6-án kelt, az állampolgárságról szóló Európai Egyezmény kihirdetéséről 5. cikk 1. pont) Az alkotmány 28/C § (5) bekezdés b) pontja alapján nem tartható országos népszavazás hatályos nemzetközi szerződésből eredő kötelezettségekről, illetve az e kötelezettségeket tartalmazó törvények tartalmáról. Ugyanakkor nyilvánvaló, hogy ilyen kérdésekben az alkotmánybíróság kompetens, és a bírák többsége úgy foglalt állást, hogy a népszavazási kérdés nem ütközik nemzetközi szerződésben vállalt kötelezettségbe. A hatályos állampolgársági törvény egyébként tartalmaz egy kedvezményes honosítási lehetőséget azok számára, akik nem magyar állampolgárok, de magyar állampolgár felmenővel rendelkeznek. A kedvezmény a Magyarországon tartózkodás időtartamára vonatkozik. Míg az általános szabály szerint nyolc év, addig a magyar állampolgár felmenővel rendelkezők esetében csupán egy év az a magyarországi tartózkodási idő, amit az állampolgársági törvény honosítási feltételként előír. E kedvezmény 1993-ban került be az új állampolgársági törvénybe. Azóta e rendelkezést senki sem kívánta megváltoztatni, tehát egészen mostanáig nemcsak a baloldali és a liberális, hanem a magukat jobboldali konzervatívnak vagy jobbközépnek valló politikai erők sem tartották szükségesnek, hogy további enyhítéseket igényeljenek.

A jelenlegi magyar jogszabályok miképpen szabályozzák az állampolgárság megszerezhetőségét, milyen jogokat és lehetőségeket biztosítanak?

A magyar állampolgárságra vonatkozó szabályok megfelelnek a nemzetközi sztenderdeknek. Az állampolgárság megszerzésének legfontosabb jogcíme a leszármazás elve, a ius sanguinis; magyar állampolgár gyermeke születésénél fogva magyar állampolgárrá válik, mind apai, mind anyai ágon. Emellett kivételes szabályként működik a területi elv is, a ius soli, melynek tartalma az, hogy ha Magyarországon gyermeket találnak és szüleit nem ismerik, az ellenkező bizonyításáig vélelmezik magyar állampolgárságát, s ugyanez a helyzet a hontalan szülőktől származó gyermek esetében is. A másik két állampolgárság szerzési jogcím a honosítás és a visszahonosítás. Visszahonosítását az kérelmezheti, aki korábban magyar állampolgár volt, ám állampolgársága megszűnt, és azt vissza kívánja állítatni, honosítással pedig olyan személy kaphat állampolgárságot, aki ilyen státusszal soha sem rendelkezett. A honosítás szabályai Magyarországon 1993 óta rendkívül szigorúak. Az akkor hatalmon lévő MDF-FKgP-KDNP kormány éppen azon megfontolás alapján nehezítette a honosítás feltételeit, hogy az állampolgárságnak nagyobb erkölcsi tekintélyt biztosítson. Az alapelv az - mint erre előbb már utaltam -, hogy a honosítást kérő személynek nyolc évet kell Magyarországon tartózkodnia, s emellett büntetlen előéletűnek kell lennie, nem folyhat ellene büntetőeljárás, illetőleg biztos megélhetéssel és lakóhellyel kell rendelkeznie. Az állampolgársági törvény azt is előírja, hogy a kérelmező honosítása a Magyar Köztársaság érdekeit nem sértheti, s végezetül igazolnia kell, hogy állampolgársági ismeretekből magyar nyelven vizsgát tett. Ez utóbbi követelmény lényegében azt jelenti, hogy többet kell tudnia a magyar alkotmányról, mint a magyar állampolgárok túlnyomó többségének, beleértve a kevéssé felkészült joghallgatókat is. Kedvezményes lehetőségként egyébként öt, illetőleg három évi tartózkodás után is kérelmezhetik a magyar állampolgárságot. Az előbbi körbe azok tartoznak, akik az ország területén születtek, kiskorúságuk idején Magyarországon laktak, vagy hontalanok, az utóbbi kedvezményben pedig azok részesülhetnek, akik legalább három éve magyar állampolgárral házasságban élnek, kiskorú gyermekük magyar állampolgár vagy ilyen személy őket örökbefogadta. Emellett - mint előbb már említettem - egy éves tartózkodást ír elő a törvény a magyar állampolgár felmenővel rendelkezők számára.

Milyen feltételekkel lehet érvényes a decemberi népszavazás, illetve milyen feltételekkel győzhet az "igen"?

Az 1997 óta hatályos alkotmányos szabályozás szerint egy népszavazás akkor eredményes, ha valamely válaszalternatíva megkapja az érvényes szavazatok több, mint felét, s emellett elnyeri az összes választójogosult több, mint egynegyedének támogatását. Mivel 2002-ben nyolcmillió hatvanezer választójogosultat írtak össze, az "igen" győzelméhez kétmillió - kétmillió harmincezer közötti támogató szavazat szükséges, amit a népszavazásokon szokásos alacsony részvételi arány miatt viszonylag nehéz elérni.

A fennálló helyzet azt mutatja, hogy a népszavazás esetleges "igen"-je jelentős törvénymódosításokat tesz szükségessé. Milyen törvényalkotói munka várható december 5. után ebben az esetben?

Amennyiben az "igen" győz, a kedvezményes honosítás feltételeit kell tovább enyhítenünk. Tehát szó sincs arról, hogy bárki automatikusan magyar állampolgárságot kaphat. Patrubány úr, a Magyarok Világszövetségének elnöke nem úgy fogalmazta meg a kérdést, hogy az "igen" győzelme esetén automatikusan minden magyar, vagy magát magyarnak valló személy megkapja az állampolgárságot, hanem csak egy kedvezményes honosítási feltételt igényelt azok számára, akik magyar igazolvánnyal rendelkeznek, vagy magyarságukat valamilyen más, egy megalkotandó törvényben meghatározott egyéb módon igazolni tudják. Ebben az esetben tehát mindenek előtt az egy éves magyarországi tartózkodástól kell eltekintenünk. Azon már vitatkozhatunk, hogy a honosítási feltételek között a biztosított megélhetés és lakóhely megmaradhat-e. Véleményem szerint e probléma komoly nézeteltérésekre adhat okot, hiszen a kedvezmények eddig kizárólag a magyarországi tartózkodás valamilyen rövidebb időtartamát jelentették, más feltételeket nem érintettek.

Az "igen" győzelme más törvények módosítását is igényli. Mindenképpen szabályoznunk kell - hiszen ezt a népszavazási kérdés előírja -, hogy a magyar igazolvánnyal rendelkezőkön kívül még kiket, milyen igazolás alapján tekinthetünk magyarnak. Közismert, hogy a nemzeti és etnikai kisebbségekről szóló törvény a szabad identitásválasztás elvére épül, tehát, ha e téren is diszkriminációmentes szabályozást akarunk, magyarnak azt kell tekintenünk, aki magát annak vallja. Tehát nem az etnikai-, vérségi leszármazást, hanem az identitást, a magyarság vállalását vehetjük figyelembe.

Az "igen" győzelme és a szükséges törvénymódosítások után milyen garanciákat, a legnagyobb ellenzéki párt frazeológiájával élve, milyen "szabadságot" kaphatnak a határon túl élő magyarok a magyar állampolgárság megszerzése esetén?

Saját államuk területén helyzetük semmit sem változik. Illúzió azt gondolnunk, hogy a határon túli magyarság a magyar állampolgárság birtokában szülőföldjén más elbánásban részesülhet. Ilyen változást a kedvezménytörvény sem idézett elő; e jogszabály, úgy tűnik, sem pozitívan, sem negatívan nem befolyásolta a többségi társadalom és a magyar kisebbség kapcsolatát. A magyar állampolgárság számukra azt jelenti, hogy akadály nélkül Magyarországra költözhetnek, éppen ezért több határon túli magyar szervezet vezetője - miközben érthető okokból az "igen" mellett foglal állást - tart attól, hogy a magyar állampolgárság megadása felgyorsíthatja az elvándorlást. Az RMDSZ készített is egy olyan felmérést, amely viszonylag nagymérvű elvándorlást feltételez, elsősorban a fiatalabb korosztályok és az értelmiség körében.

Elképzelhető, hogy a népszavazási kezdeményezés pont az ellenkezőjét éri el annak, amire szánták?

A tömeges migrációt természetesen negatív jelenségként értékelhetjük. Ugyanakkor látjuk, hogy két szempont áll egymással szemben, egyrészt a szülőföldön való megmaradás, másrészt a magyar állampolgárság megszerzésének igénye és az elvándorlás. A hatályos szabályozás mellett is az a helyzet, hogy a honosítást kérők több mint 75 százaléka a határon túl élő magyarok közül kerül ki.

Jelenleg legfontosabb kérdésnek a magyar útlevél megszerzése látszik. Hatályos útlevéltörvényünk is lehetőséget biztosít arra, hogy nem magyar állampolgár is kaphasson magyar útlevelet; e körbe tartoznak a menekültek, a hontalanok, a letelepedettek és a bevándoroltak. Tehát már az 1998. évi, majd a 2004. évi szabályozás - ez utóbbi egy európai uniós jogharmonizációs törvény (2004. évi XV. tv.) - rést ütött azon az alapelven, amit egyébként Patrubány állandóan hangoztat, hogy magyar útlevélhez csak magyar állampolgár juthat. Az említett kivételek elvileg lehetővé teszik, hogy magyar útlevelet kapjanak a külhonban élő magyarok akkor is, ha az "igen" nem kapja meg a kellő számú szavazatot. Emellett a kormány javasolja a nemzetpolgárság intézményének bevezetését; ebbe nyilván beletartozik majd a Magyarországra beutazást biztosító útlevél is, mely akár európai útlevél is lehet, ha ezt az uniós normák nem zárják ki.

Komoly problémát okozhat a kárpátaljai és vajdasági magyaroknak a schengeni függöny leereszkedése három év múlva. Viszont Szlovákia és Szlovénia már csatlakozott, 2007-ben pedig várhatóan Horvátország és Románia is belép az Európai Unióba. Milyen többletet jelent például az erdélyi magyaroknak ez az útlevél, ha rövidesen ők is rendelkeznek majd az uniós polgárjoggal, melynek közismerten alapelve a szabad költözés?

Abban egyetértünk vitapartnereinkkel, hogy a külhoni magyar útlevél elsősorban a vajdasági magyarok számára jelent megoldást, amit egy államközi egyezmény alapján akkor is megkaphatnak, ha nem szereznek magyar állampolgárságot. Az ausztriai, a szlovákiai és a szlovéniai magyaroknak tulajdonképpen ez az útlevél legfeljebb szimbolikus értéket hordoz, s várhatóan ez lesz a helyzet 2007-et követően a romániai és a horvátországi magyarság esetében is. Azokkal a feltevésekkel szemben, melyek szerint Románia 2007-ben nem csatlakozhat az EU-hoz, úgy vélem, a legutóbbi évek fejleményei egyértelműen jelzik, hogy az Unió a minél szélesebb bővítésben érdekelt. Majdnem 100 százalékos bizonyossággal állíthatjuk, hogy 2007-ben Románia is tagállammá válik. Mivel a magyar igazolvány is komoly szimbolikus értékkel rendelkezik, nem igazán érzékelem azt a többletet, amelyet az uniós tagállamok és közeljövőben csatlakozó országok magyarságának az állampolgárság a magyar igazolványhoz képest adhat. A Fidesz vezette kormány annak idején azért a kedvezménytörvényt - ahogyan ők eredetileg fogalmaztak, a státusztörvényt - alkotta meg, mert akkor egyértelműen elutasította az erdélyi magyarság kettős állampolgárságra vonatkozó követelését. A kárpátaljai magyarság számára viszont az "igen" győzelme sem hozhat megoldást, hiszen Ukrajna, mint közismert, nem ismeri el a kettős állampolgárság intézményét.

Milyen tendenciák vannak a kettős-állampolgárság biztosítása terén az Európai Unióban?

Az uniós tagállamok az állampolgárságot nemzeti hatáskörben rendezik és ennek megfelelően az egyes országok jogi szabályozása jelentősen eltér egymástól. Finnország, Franciaország, Írország, Olaszország s néhány más tagállam elismeri a kettős állampolgárságot, Dánia nem preferálja, Észtország és Csehország pedig egyértelműen tiltja. E téren egyébként mind a hazai, mind a határon túli közvéleményt a valóság ismerete helyett inkább tévhitek jellemzik. Gyakran hozzák fel példaként Spanyolországot, mint olyan államot, amely a kettős állampolgárságot feltétel nélkül elismeri. A spanyol alkotmány 11. §-ának (3) bekezdése viszont úgy fogalmaz, hogy kétoldalú, államközi egyezmények alapján nyílik lehetőség a kettős állampolgárság megszerzésére azon államok esetében, amelyek ibero-amerikaiak, vagy más módon különleges kapcsolat fűzte korábban Spanyolországhoz - ilyen ország például a Fülöp-szigetek. A spanyol alaptörvény szerint ezekben az országokban a spanyolok eredeti állampolgárságuk elveszítése nélkül honosíthatók még akkor is, ha az említett országok saját állampolgáraik számára a viszonosság elve alapján nem ismerik el ezt a jogot. Pontosan a kétoldalú egyezményekre vonatkozó előírásoktól tekintenek el azok, akik a spanyol példára hivatkoznak.

Ön szocialista szakpolitikusként, képviselőként hogyan látja, miképpen értékeli a népszavazás körül kialakult vitákat? Miért most okoz ez ilyen turbulenciát, hiszen a 2007-es uniós csatlakozás, az uniós polgárjognak köszönhetően rövid időn belül egy sor kérdésre választ fog adni?

Csak azzal tudom magyarázni, hogy a jelenlegi ellenzék vezető ereje, a Fidesz radikálisan megváltoztatta korábbi álláspontját. Mint előbb már említettem, kormányzásuk időszaka alatt e megoldástól még mereven elzárkóztak, amit az is bizonyít, hogy az állampolgársági törvény 2001-ben történt módosításakor fel sem vetették a kedvezményes honosítás feltételeinek enyhítését. Úgy vélem, hogy akciójuk elsősorban belpolitikai célokat szolgál. A Fidesz vezető politikusai úgy találják, hogy a nemzeti kérdés ily módon történő felvetésével jelentősen növelhetik népszerűségüket. Valószínűleg számolnak azzal, hogy a kettős állampolgárság körének kiterjesztésével felgyorsul a külhoni magyarság áttelepülése, s feltételezik, hogy az új állampolgárok túlnyomó többsége a 2006. évi választásokon a Fideszt támogatja. Nemzetpolitikai érveket viszont nem igazán látok, mert ha ezek meghatározó szerepe érvényesülne, a Fidesz politikusainak 2000-2001-ben kellett volna meglépniük azt, amit a jelenlegi kormánytól követelnek.

Forrás: A Hét, 2004. december 2.