A
történelmi egyházak betagolódtak a Fidesz szövetségi
rendszerébe
Interjú Fazekas Csabával
A nemzeti kultúra és a történelem közös kincse az
egyetemes magyarságnak, ám most annak vagyunk tanúi,
hogyan silányul mindez propagandapatronokká - mondja
lapunknak adott interjújában Fazekas Csaba. A Miskolci
Egyetem történész docense szerint a népszavazás kezdeményezői
és jobboldali felkarolói akarva-akaratlanul érzelmi
alapú, a tényektől elrugaszkodott, sematikus történelemszemlélet
kialakításán munkálkodnak.
- Gőzerővel folyik a december 5-i népszavazás
kapcsán az újabb politikai kampány. A jobboldal a kettős
állampolgárság ügyében bevetette a magyar történelem
legnagyobb alakjait is, akik a mai határokon túl születtek.
Történészként ezt hogyan értékeli?
- A jobboldal kampányában rendkívül hangsúlyos elem
lett, hogy azokra a kiemelkedő személyiségekre hivatkoznak,
akik jelenlegi határainkon kívül születtek, Bocskai
Istvántól Kölcsey Ferencen át Mikszáth Kálmánig, mondván:
ma ők nem lehetnének magyar állampolgárok. A megközelítés
egyszerűen demagóg, politikai hangulatkeltés. A plakátokon,
hirdetésekben használt személyiségek más történelmi
körülmények között, nyilvánvalóan magyar "állampolgárként"
születtek (ha egyáltalán az állampolgárság fogalmát
lehetne értelmezni e történelmi korokban), de nemcsak
erről van szó. Hanem arról is, hogy ilyen alapon a népszavazást
elutasítók akár kampányolhatnának is a mostani határokon
túl született negatív személyiségekkel - szerencsére
eszük ágában sincs. Ha csak a 20. század diktatúráit
nézzük, a kommunista mozgalom olyan meghatározó figurái
láttak napvilágot a trianoni határok túloldalán, mint
Kun Béla, Rákosi Mátyás, Gerő Ernő vagy Kádár János,
a nyilasok közül Szálasi Ferenc, Beregfy Károly, Vajna
Gábor, Jaross Andor stb. Ostobaság lenne róluk kérdezni,
mondjuk: "azt akarjátok, hogy bármikor ide jöjjenek?"
A történelem, a nemzeti kultúra közös kincse az egyetemes
magyarságnak, most annak vagyunk tanúi, hogyan silányul
mindez propagandapatronokká.
- "Nyújts feléje védőkart!" - idézi az
egyik kampányszöveg Kölcsey Himnuszát. Mintha a szövegíró
elvétette volna a költő gondolatát?
- A jelmondat ilyen interpretálói meg akartak feledkezni
arról, hogy Kölcsey ezt a kérést nem embertársához,
hanem a mindenható Istenhez intézte - így van egyébként
értelme. Továbbá a kinyújtott védőkarral megvédendőt
nem a magyarság egy csoportjában jelölte meg, hanem
annak egészében. Szomorúnak tartom, hogy még a Himnuszt
is ki lehet forgatni eredeti értelméből, csak azért,
hogy a hazafiaskodó érzelmek felkorbácsolását politikai
haszonszerzésre, szavazatokra konvertálják.
- Lehet-e politikai haszonszerzésre felhasználni
a magyar történelmet?
- A mostani kampány azt bizonyítja, hogy ez lehetséges,
más kérdés, hogy szabad-e. A válasz egyértelműen az,
hogy ilyen formában nem.
- Milyen történelemszemlélet áll ezek mögött a
szlogenek mögött? Mennyire modern ez a történelemszemlélet?
- A népszavazás kezdeményezői és jobboldali felkarolói
akarva-akaratlanul érzelmi alapú, a tényektől elrugaszkodott,
sematikus történelemszemlélet kialakításán munkálkodnak.
Ebben a tényleges történelmi tények, folyamatok nem
számítanak, csak az, hogy a múlt hazafias érzelmek felkorbácsolására
váljon alkalmassá. A kelet-európai nacionalizmusok idejétmúlt
restaurációs kísérlete ez. Korábban abban bízhattunk,
hogy sikerült ettől Magyarországot megkímélni, és szomorú,
hogy a konzervatívok most akarják egyre szélesebb körben
alkalmazni. Modernnek semmiképp nem nevezhető, hiszen
nem hasznosítani akarja a történelmi múlt - kétségkívül
meglévő és tanulságos - üzeneteit, hanem orvosolni azokat.
Ez olyan, mintha például az első világháború kapcsán
nem annak tanulságait akarná levonni és hasznosítani,
hanem megnyerni az egykor elvesztett csatákat.
- Miben tér el egymástól a mai bal- és jobboldal
történelem képe?
- A baloldalon a múlthoz való viszony kialakítása
kapcsán még mindig inkább folyamatról, mint kikristályosodott
álláspontról beszélhetünk. Az MSZP-ben zajló változások
kedveznek ennek a folyamatnak. Úgy tűnik, e párt egyre
inkább megszabadul az utódpártiságból fakadó magyarázkodás
kényszerétől, továbbá egyre kevésbé hagyja, hogy a múltra
való hivatkozás a jobboldal felségterülete legyen. Kezdi
egyre markánsabban kialakítani saját, nemzeti érzéseket
is figyelembe vevő identitását. Ezzel párhuzamosan a
Fidesz úgy érzi, kénytelen minél többször és minél hangosabban
nemzeti retorikát használni. A történelmet a két világháború
közötti nacionalista, idejétmúlt nézőpontból szemlélik.
Jól tetten érhető ez a különbség például Orbán Viktor
egyik legutóbbi nagygyűlési beszédében, amikor a kettős
állampolgárság mellett elsősorban nem az aktuális valóságból
merítette érveit, hanem Trianon következményeinek egyfajta,
önmagunk általi jóvátételéről szónokolt. Paradox helyzet:
15 évvel a rendszerváltás után a történelmi múlt egyre
inkább a pártpolitika egyik hadszínterévé válik. És
ez nem jó. Aki a múltról csak sematikusan tud gondolkozni,
az egyre fogékonyabb arra, hogy politikai kérdésekben
is jel-, vagy épp vezényszavak által mozgósítható legyen.
- A nagy keresztény egyházak ugyancsak az igenre
szólítottak fel a kettős állampolgárság kapcsán. Mi
erről a véleménye, megoszthatóak-e így a hívők?
- Mondhatnánk, semmi új nem történt, hisz a történelmi
egyházak tétre menő belpolitikai események kapcsán évek
óta, egyre nyíltabb politikai szerepet játszanak. A
népszavazás egyértelműen pártpolitikai eseménnyé vált,
a Fidesz nem is csinál titkot abból, hogy önnön választási
sikereként könyvelné el az "igen"-ek esetleges
többségét. A történelmi egyházak egyértelműen betagolódtak
a Fidesz szövetségi rendszerébe, ma már nem meglepő,
hogy választások, referendumok kapcsán a jobboldal kampánytényezőiként
lépnek fel. Az "igen" voksok melletti egyházi
kiállás újra pártpolitikai elemet vitt a hívők vallásgyakorlatába,
óhatatlanul vallási előírásként értelmezve egy kampányelemet.
A hívők egyre nehezebben tudják elválasztani a tényleges
vallási tanításokat a politikai agitációtól.
- Ugyanezek az egyházak elzárkóznak attól, hogy
más politikai kérdésekben - rasszizmus, kisebbségi és
egyéb antidiszkriminációs ügyekben - megszólaljanak.
- Valóban feltűnő, hogy jobboldali pártpolitikai kérdésekben,
továbbá az egyházak hatalmi-pénzügyi pozíciói szempontjából
fontos ügyekben milyen markáns, határozott, nyomásgyakorlási
szándékkal párosult, néha kifejezetten arrogáns álláspontot
alakítottak ki. Emlékezhetünk arra, hogy amikor neves
hívő értelmiségiek 2001-ben felszólították egyházaik
vezetőit a rasszizmus elleni határozott kiállásra, semmitmondó,
illetve gunyoros válaszokat kaptak, mint ahogy egy évvel
később az oktatási miniszter is.
- Várható-e változás a Bibó szavával "zsákutcás
magyar történelemben" a népszavazás eredményétől
függően?
- Maga a népszavazás ténye, megválaszolhatatlan kérdéseivel,
a hozzá kapcsolódó kampányelemeivel mélyebbre visz bennünket
ebben a bibói szavakkal leírt utcában. Félek, előbb-utóbb
ki sem tudunk jönni belőle, csak bizonytalanul toporgunk
a zsákutca végén. A történelmi múlt pedig minden pártpolitikai
csatározásban megpörkölődik, már a hétköznapokon is
érezni rajta a füstszagot.
Riporter: Simon Zoltán
Forrás: Népszava, 2004. december
3. |
