Önmagát
minősíti a nemzet...
Csáky Pál szlovákiai miniszterelnök-helyettes
a népszavazásról
Ügydöntő népszavazás lesz december 5-én
Magyarországon a határon túli magyarok kettős állampolgárságának
kérdéséről. Hogyan tekint erre a politikai eseményre
Csáky Pál, mint felvidéki magyar polgár, mint a Magyar
Koalíció Pártjának alelnöke és mint a szlovák kormány
miniszterelnök-helyettese?
- Őszintén szólva nem tartom szerencsésnek, hogy a
kérdés, amelyben a lehető legteljesebb nemzeti egyetértés
volna kívánatos, belpolitikai csatározások tárgyává
vált, azok kimenetelének kiszolgáltatottja lett. Hogy
mégis így alakult a helyzet, azt remélem, hogy a magyar
politikai erők és az ország polgárai nagyvonalúsággal,
történelmi felelősségérzettel és egészséges lelkülettel
tekintik ezt a kérdést, felmérve valódi jelentőségét,
felülemelkedve a kisszerű aggodalmaskodáson. A felvetett
kérdésre választ kell adni. És csak az igen lehet az
érdemi válasz. Egy esetleges érvénytelen vagy negatív
eredményű népszavazás nagyon rossz üzenet lenne a határon
túli magyarság számára.
- Meggyőződésem - mondja Csáky Pál -, hogy a határon
túli magyarok elsöprő többsége nem vár semmi olyan kedvezményt,
amely súlyos többletterheket róna Magyarország adófizető
polgáraira. Az igenlő válasz elsősorban óriási erkölcsi
támogatást jelentene számunkra. A magyar útlevél, az
anyaországgal való együttműködés lehetőségeinek bővülése
- mindezeket konkrét törvényeknek kellene majd szabályoznia
- nagy bátorítást és segítséget nyújtana ahhoz, hogy
a határon túli magyarság megmaradhasson szülőföldjén.
Kell ehhez a kettős állampolgárság?
- Az európai uniós országok esetében nem feltétlenül.
Örömmel látom például, hogy a magyar-szlovák határ mentén
egyre több együttműködési forma alakul ki, és nemcsak
kulturális, hanem gazdasági téren is. De sokkal nehezebb
ez - akár szlovákiai, akár magyarországi oldalról -
például Kárpátalja felé. És Magyarországnak három további
olyan szomszédja is van, amely nem tagja az EU-nak,
és ahol jelentős számú magyar él.
Magyarország előző külügyminisztere már a kedvezménytörvény
kezdeményezésekor huszonhárommillió román munkakereső
beözönlésével riogatta a magyarországi közvéleményt...
- Nem a Magyarországra való áttelepülés a megoldás.
Minden felelős, határon túli magyar politikus azért
dolgozik, hogy a kisebbségi helyzetbe került közösségek
megmaradhassanak a szülőföldjükön, normális életfeltételek
között és nemzeti identitásukat megőrizve. És a nemzetközi
dokumentumokkal egybehangzóan valljuk, hogy a rólunk
való gondoskodás elsősorban annak az államnak kötelessége,
amelynek adófizető polgárai vagyunk.
Ön politikus, tudnia kell az ellenfél fejével is
gondolkodni. Mit gondol, akik ellenzik, miért ellenzik
a határon kívülre szorult magyarok kettős állampolgárságát?
- Két dolgot merek megfogalmazni innen, Pozsonyból.
Az egyik az, hogy meglepte őket a kezdeményezés, nem
gondolták végig, hogy melyik válaszból mi következhet,
szóval kissé elhamarkodottan reagáltak rá. A másik lehetőség,
amelyre gondolni sem szeretnék, hogy belpolitikai megfontolások
állnak a háttérben: a 2002-es választások során kiderült,
hogy az emberek riogatásával szavazatokat lehet szerezni...
A szlovák politikai közvélemény miképpen vélekedik
az itteni magyarok esetleges kettős állampolgárságáról?
- A politika szintjén legfeljebb néhány olyan vélemény
fogalmazódott meg, hogy "Magyarországon már megint
készül valami", a sajtóban is inkább csak hírt
adtak róla. Azt mondhatom, nem kavarta fel az ügy a
szlovákiai közvéleményt. Már csak azért sem, mert Szlovákiának
igen sok polgára már rendelkezik "második állampolgársággal".
Körülbelül hetvenezer ember él itt például, akinek cseh
állampolgársága is van.
Ha Magyarországon december 5-én megszavazzák a
kettős állampolgárságot, az változtat-e valamit az itteni
magyarok helyzetén?
- Nem sokat. De ha érvényes népszavazás nemet mondana
a kettős állampolgárság ügyére, az nagyon nagy csalódást
jelentene. Arculcsapása volna a határokon kívül rekedt
több millió magyarnak, akik évtizedek óta abban a reménységben
éltek, hogy fontosak, hogy ők is értéket jelentenek
az anyaország számára. Ebben a hitükben csalnák meg
őket azok, akik nemet akarnak mondani a szavazáson,
vagy erre biztatnak másokat.
A magyar igazolványt negyvenhatezren váltották
ki Szlovákiában. Fel lehet-e becsülni most, hogy hányan
kérelmeznék a magyar állampolgárságot is?
- Szerintem nem túl sokan. Mivel mi is európai uniós
tagok vagyunk, a szlovákiai magyarok számára a kettős
állampolgárság nem igazán súlyos kérdés. Mi ezt az ügyet
elsősorban a nem uniós országokban élő magyar közösségeket
illetően tartjuk rendkívül fontosnak, és az irántuk
érzett szolidaritásból támogatjuk.
Legutóbbi beszélgetésünk során, két évvel ezelőtt
azt is megkérdeztem Öntől, van-e már magyar igazolványa.
Azt válaszolta, hogy már beadta az igénylését. Azóta
megkapta? És igényelni fogja-e a kettős állampolgárságot
is?
- Két hónappal később megkaptam. Családom minden tagja
rendelkezik ezzel az okmánnyal. Az állampolgárságot
is kérni fogom, anélkül, hogy bármiféle anyagi jellegű
kedvezményt remélnék ettől. Számunkra ez érzelmi kérdés,
annak megerősítése, ami mindenki előtt nyilvánvaló:
hogy ennek az országnak lojális polgáraként ugyan, de
magyarok vagyunk.
Ha jól értem a szavait: Ön szerint komoly megmérettetése
lesz ez a népszavazás a magyar társadalomnak, politikának,
közéletnek, hogy tud-e, hajlandó-e érett, megfontolt
döntést hozni...
- Súlyos következményekkel járhat, ha napi belpolitikai
érdekek, presztízskérdések vagy kisszerű, anyagias aggodalmaskodások
visszatartanák a nemzetet attól, hogy kinyilvánítsa
ragaszkodását és szolidaritását a határon túlra került
magyarok iránt. Mert ez a szavazás lényegében erről
szól. Hogy mindez "mibe fog kerülni", az attól
függ, milyen jogokat társítanak majd a kettős állampolgársághoz.
Ha a választópolgárok igent mondtak, csak azután kell
majd erről döntenie a magyar parlamentnek. Meg vagyok
róla győződve, hogy az országgyűlés képviselői a realitások
talaján álló döntést hoznak majd.
Csak legyen miről dönteni...
Kipke Tamás
Forrás: Új Ember, 2004. november
28.
|