TALPAI Lóránt

Interjú Jeszenszky Gézával, Magyarország egykori
külügyminiszterével és amerikai nagykövetével

Miért nem változtatta meg a mindenkori magyar kormány a rendszerváltás után a kifejezetten szigorú bevándorlási törvényt, legalább a magyar származásúak viszonylatában?

- Szomorúan közlöm, hogy a hatályban lévo állampolgársági törvény 1993-ban, az Antall-kormány idején jött létre. Elokészítése és beterjesztése a Boross Péter vezette belügyminisztérium felelossége. Nem emlékszem, hogy én személyesen jelen voltam-e a beterjesztését jóváhagyó kormányülésen, ha fölfigyeltem volna rá, bizonyosan opponálom túlzott szigorúságát, kivált pedig azt, hogy a trianoni határokon kívül élok, vagy csak ott születettek és leszármazottaik esetében csak magyarországi letelepedés esetén adhat ó meg (kedvezményesen, három év után) a magyar állampolgárság. A törvény fo célja a sok elonnyel járó magyar állampolgárság megszerzésének megnehezítése volt, a gazdasági menekültek és a bunözok távoltartása, mellékterméke volt a határon túli magyarok bevándorlásának nehezítése. Boross Péter jelszava az volt, hogy Magyarország megtelt, ami katasztrofális demográfiai helyzetünk alapján igazán nem mondható megalapozott állításnak.

Túl kockázatos volt, nem volt rá kello politikai szándék, vagy más egyéb problémák tuntek fontosabbnak a rendszerváltás kapcsán?

- Feltehetoen az is vezényelte a törvényalkotókat (végso soron tehát a magyar Országgyulést), hogy a bevándorlás megkönnyítésével ne csökkentsük a szomszédos országokban élo magyarok számát.

Mit jelent Brüsszelben, Európában vagy az Egyesült Államokban az, hogy határon túli magyar kisebbség? Tehát jelent-e egyáltalán valamit, ha valaki Nyugaton próbál érdekérvényesítést, vagy lobbitevékenységet folytatni a határon túli magyarsággal kapcsolatban?

- Külföldön az átlagember nem érti meg a nemzeti kisebbségek problémáját. Azonosítja a nemzetet az állammal (ld. Egyesült Nemzetek Szervezete), kisebbség alatt vagy bevándorlót ért (mint az arabok, törökök, kurdok Nyugat-Európában), vagy különleges társadalmi csoportokat, mint a romák, Amerikában a feketék, esetleg a homoszexuálisok. (Bár az utóbbiakról annyi szó esik, mintha ok lennének többségben.) Aki megérti, hogy mi a különbség aközött, hogy valaki átment egy határon, és hogy valakin átment egy határ, még az is a többségi nemzethez történo asszimilációt tartja természetesnek és kívánatosnak. A téma fölvetését, az ügyben történo lobbizást azért nem kedvelik a kormányok, mert destabilizáló hatásúnak tartják, rettegnek az esetleges határváltozás igényétol, ennek gondolatától. Mégis minden erovel arra kell törekednünk, hogy ez a felfogás megváltozzék, hogy az olyan pozitív példák, mint Dél-Tirol autonómiája, meggyozze a világot arról, amit a Szlovákiában élo magyarok mártír-politikusa, Esterházy János ezt már hatvanöt évvel ezelott világosan megfogalmazott: "Az igazságos nemzetiségi politika sokkal nagyobb biztonsági koefficiens, mint sok-sok írott törvény,... biztosabb minden Maginot-vonalnál, mert semmi sem erosít meg egy államot jobban, midon abban nemcsak a többségi, de a kisebbségi állampolgárok is teljes mértékben otthon érzik magukat."

Ön szerint mi lehet a Kárpát-medencében élo népek jövoje?

- Békében, együttmuködve, és egymást tisztelve kell élni, lemondva a kisebbségek asszimilálásának vagy más módon történo eltüntetésének szándékáról. A teljes helyi demokrácia, tehát a területi és személyi alapú autonómia jelenti a különféle nyelvu, vallású és tudatú emberek együttélésének legjobb keretét.

Magyarország jövobeli külpolitikai prioritásairól lehet-e valamit tudni?

- NATO- és EU-tagságunk elérésével sem változhatnak alapveto nemzeti érdekeink, amit a külpolitikának szolgálnia kell: a Kárpát-medencében, osi szállásterületén ma már nyolc országban élo magyarság fennmaradása és boldogulása. Azaz hogy minél jobb gazdasági, környezeti, egészségi és muveltségi helyzetben élje történelmi második évezredét.

Végezetül, a bevándorlási és kisebbségi kérdés világszerte, de foképp a nyugati világ számára óriási megoldatlan probléma. Viszont a társadalmak szempontjából hihetetlenül fontos lenne a megoldás. Azaz az emberek szabad mozgásának lehetosége, avagy gátolása. A demokrácia, mintha erre nem tudna, vagy nem akarna választ adni?

- Az emberek szabad mozgása kívánatos, de a korlátozás nélküli bevándorlás rendkívül súlyos társadalmi, kulturális és közbiztonsági problémákhoz vezet. A szegénységben, rossz életkörülmények között élo emberek milliói számára nem az Amerikába vagy Európába vándorlás a kiút, hanem a szüloföld gazdasági és egyéb helyzetének a megjavítása. Ebben kell a gazdagabb országoknak segíteni a szegény országokat, de elsosorban nem pénzzel, hanem szakértelemmel, befektetésekkel. És ezeknek az országoknak maguknak is komoly erofeszítéseket kell tenniük helyzetük javítása érdekében. Ami számos ázsiai országnak (India, Dél-Korea, Malajzia, Tajvan stb.) sikerült, mások számára útmutatást kínál.