Dr.
Szalma József:
Feljegyzés a kettős állampolgársággal
foglalkozó
szakértői bizottságok I. üléséről
Budapest 2003. október 27.
A vajdasági magyar pártok által felkért Szakértői Bizottságot
dr. Szalma József, a Magyar Külügyminisztérium által
kijelölt Szakértői Bizottságot Horváthné Dr. Fekszi
Márta (KM - Jogi Szolgálat főcsoportfőnök) vezette.
A Határon Túli Magyarok Hivatala III. Területi Főosztálya
részéről Varga Imre főosztályvezető volt jelen.
A vajdasági magyar pártok által kijelölt Szakértői
Bizottság - Dr. Szalma József, egyetemi tanár, elnök,
Mr Miavecz Béla, ügyvéd, alelnök, Dr. Végh Enikő, ügyvéd,
tag, Knézi Péter, okleveles jogász-tag, Nyilas Mihály,
ügyvéd, tag, - teljes összetételben jelent meg.
A Magyar Fél elnökasszonyának tárgyalási rendre vonatkozó
kérdésére válaszolva, javasoltam, hogy mint kérelmező
fél szeretnénk elmondani kérésünket, rövid indoklással,
beleértve szakmai és pártmegbizatási legitimációnkat,
majd kérnénk a választ és folytatnánk a választól függő
tárgyalással.
Javaslatomat Elnök asszony a magyar fél bizottsága
nevében elfogadta.
Expozémban, a vajdasági bizottság nevében elmondtam,
hogy Bizottságunk a zentai magyar pártközi megállapodás
és a vajdasági, délvidéki magyarok javára szóló, könnyített,
teljes jogú magyar állampolgárság igénylésére irányuló
egyetértés alapján az egyes pártok által kijelölt szakértői
bizottság két szempontot figyelembe véve kíván tárgyalni.
Mint a pártmegállapodás szerint kötött mandátumú bizottság
tolmácsolja a vajdasági magyarok kettős állampolgárságra
vonatkozó óhaját. Másrészt szakemberekként, olyan kérdésekben
tárgyal, amelyek szakmai jellegűek, szakmai megvilágítást
igényelnek.
Célunk a magyar állampolgárság könnyített megszerzése
minden vajdasági magyar számára, egyéni kérelem alapján
a jelenleg fennálló korlátozások megszüntetése révén.
Ennek érdekében pedig a hatályos 1993. évi Magyar állampolgárságról
szóló LV. törvény megfelelő módosítását javasoljuk.
Kérelmünk lényege, hogy a törvényhozó szüntesse meg
az egyéves tartózkodási, megélhetési és lakás- feltételt.
Lehetőleg az "igenről" és nem a "nemről"
szeretnénk tárgyalni.
Amennyiben pedig a válasz a "nem" volna,
hajlandóak vagyunk az "igen" melletti szakmai
argumentációt tüzetesen felsorolni. Szakmai (mégpedig
polgári jogi, nemzetközi magánjogi, munkajogi, stb.)
argumentumokkal szeretnénk a közösségi és lakossági
társadalmi akaratot és óhajt alátámasztani.
A tárgyalás témáját azért jelöltem meg ilyen hangsúlyosnak,
mert a magyar kormányzat nyilvános kommunikációja eddig
többnyire a "nemről" szólt: tagadta kérelmünk
jogosságát, célszerűségét.
Magyar oldalról az elnök asszony elmondta, hogy határozottan
nem a "nemről" kíván beszélni, inkább az elfogadó
álláspont modalitásairól. Bár felsorolta aggályait is,
kihangsúlyozta, hogy a magyar állampolgárságról szóló
törvények már a XIX. sz. II. felében elismerték a kettős
állampolgárság lehetőségét.
Végül, fenntartásai ellenére a modalitásokról kívánt
beszélni. Modalitás alatt értette a kettős állampolgárság
lehetőségének bilaterális egyezmény útján való megközelítésének
lehetőségét, esetleg a belső (magyar) törvény liberalizálását.
A jelenlegi legkedvezményesebb, határon túli magyar
nemzetiségű egyénekre vonatkozó rendelkezések, habár
korlátozó rendelkezéseket tartalmaznak, a magyar törvényhozás
hagyományaival összhangban, elismerik a kettős állampolgárság
lehetőségét.
Az EU az állampolgárság feltételeinek megszabását a
tagországokra bízza, s ezért szerintünk az anyaországi
(magyar) állampolgárság könnyített megszerzését a hatályos
magyar állampolgársági törvény módosításával lehetne
elérni. Mivel a határon túli magyarok jogos érdekéről
s a magyar pártok közös kéréséről, egyben kétharmados
törvényről van szó, a könnyítésekről az Országgyűlésben
kell konszenzusra jutni.
A responza (a válasz) arról szólt, hogy a magyar törvény
nem lehet különböző a többi határon túli magyar számára.
Azt válaszoltam, hogy ezzel egyet érthetek, de a mi
"legitimációnk" a vajdasági magyarságra vonatkozik.
Az elnök asszony továbbiakban körül járta a kettős
állampolgárságra vonatkozó bilaterális egyezményi utat.
Azt válaszoltuk, hogy ennek nincs akadálya, de ezt az
utat sem megbízási, sem szakmai alapon nem javasolom.
Bennünket a hatályos jog "köt" és nem a szerb
miniszterelnök éppen aktuális nyilatkozata, amely esetleg
tovább változhat.
Végül mégis tárgyaltunk az elnök asszony által előtérbe
hozott bilaterális modalitásról. Jómagam elmondtam,
hogy ez akkor lehetne eurokonform, ha kimondaná: a magyarországi
szerbek megkapják a meglevő mellett a szerb, a vajdasági
magyarok pedig a szerb mellett a magyar állampolgárságot.
Az elnök asszony ehhez hozzá fűzte, hogy ez a modalitás
alkalams lenne a háttérjogok egyidejű szabályozására.
Magyarország és Szarbia-Montenegró között jelenleg nincs,
hatályos társadalombiztosítási, stb. bilaterális egyezmény.
Megjegyeztem, hogy mi a teljes jogú, útlevéllel és egyéb
jogosítvánnyal járó magyar állampolgárságot igényeljük.
Szakmai nézetünk szerint a bilaterális egyezménynek
előnye az, hogy szabályozhatja a konzumált kötelezettségeket.
(Pl. a kettős állampolgár az egyik országban leszolgálta
a katonaságot, akkor ez a kötelezettség ne legyen számon
kérhető a másik országban. Ugyanez vonatkoztatható más
kötelezettségekre, például az általános adófizetői kötelezettségre,
a választói jogra, stb.) A kettős kötelezettségek konzumációs
doktrínájának alkalamzása azonban hátrányt is jelenthetne.
Az erre vonatkozó államközi szabályozási gyakorlat (pl.
az 1992. évi olasz-szlovén kettős állampolgárságra vonatkozó
egyezmény, amely a szlovéniai olaszok és az olaszországi
szlovénok számára irányozza elő a kettős állampolgársági
lehetőséget), azt mutatják, hogy egyes jogok korlátozhatók.
Ilyen például a választói jog. Ha valaki a kettős állampolgárok
közül egyik állampolgársága szerinti országban országos
parlamenti szintű választói jogát érvényesítette, már
nem szavazhat a másik ország országos választási szintjén,
hanem második letelepedési helye szerinti önkormányzati
választásokon. (Hasonló a magyar hatályos megoldás is
a letelepedettek, de még nem magyar állampolgárok tekintetében).
Az esetleges hasonló megoldásnak a nehézsége abban lehet,
hogy a mi kérelmünk elsősorban magyarországi letelepedés
nélküli lehetőséget irányozza elő. Remélem, hogy ezt
a kérdést egyéb felmerülő kérdések mellett, még körül
fogjuk járni, keresvén a megfelelő megoldást. Az a kérdés
is felmerült, ki tekinthető magyarnak, vajon csupán
az, akinek felmenője magyar állampolgár volt, vagy más
mérce is szükséges. Azt válaszoltuk, hogy az első kritérium
nem elegendő, mert túl tág kört ölel fel, olyan kört
is, akiket jelen pillanatban megbízóink struktúrájára
tekintettel nem képviselhetünk. Megbízatásunk ezekre
nem terjed ki. Kiemeltük, hogy több más kritérium is
számításba jöhet, attól kezdve, hogy valaki magyarnak
tartja magát, egészen addig, hogy magyar tannyelvű iskolát
fejezett be, szülei, egyéb felmenői magyarok, vagy egyik
szülője magyar, magyar anyanyelvű. Sőt, nyelvismereti
feltétellel, a magyar származású szülő nem magyar házastársa
is ide tartozhat, ha beszéli a magyar nyelvet, ha gyermekeit
magyar iskolába járatja. Egyéb kritériumok is számításba
jöhetnek, s ezt körül kell járni, de a kérelem elsősorban
a vajdasági magyar nemzetiségűekre vonatkozik.
A tárgyaló felek egyetértettek abban, hogy bármely
modalitás szerinti bevezetése esetén a kettős állampolgárság
nem járhat alanyi jogon, automatikusan, csupán egyéni
kérelemre.
Felmerült a kérdés, hogy amennyiben a magyar törvényhozás
a magyar állampolgárság megszerzésének könnyítése felé
haladna, érintené-e ez más határon túli magyar közösségek
tagjait is. Szerintünk a magyar törvényhozó mindenkire,
minden határon túli, szomszédos országban élő magyarra
egyforma feltételeket irányozhat csupán elő. Különösen
akkor, ha az adott ország belső törvényhozása egyoldalú,
vagy bilaterális alapon elismeri a kettős állampolgárság
intézményét.
Arról is szó volt, vajon a kettős állampolgárság nem
vezetne-e tömeges elköltözésre. Azt válaszoltuk, hogy
nem, a az elmúlt évtized vajdasági tapasztalata azt
mutatja, hogy éppen a "zártság", az, ami erre
késztet.
A vízum-megoldást átmeneti megoldásnak tartjuk.
Mi igényeltük teljes jogú magyar állampolgárságot,
amit a belső törvényhozás jobban biztosíthatna, mint
a bilaterális megoldás, hiszen utóbbiban lehetnének
korlátozások.
Egyelőre a főbb álláspont-eltérés a két bizottság között
a modalitások kérdésében merült fel. A magyar fél bizottsága
elsősorban a bilaterális megoldás felé hajlott. (De
csupán a magyarországi szerbek és a vajdasági magyarokra
vonatozóan, olyan értelemben, hogy a magyarországi szerbek
megkaphassák a szerb, a vajdasági magyarok pedig a magyar
állampolgárságot.) A vajdasági tárgyaló bizottság nézete
az volt, hogy egyelőre helyesebb lenne a belső (magyar)
törvényhozási út. Ez a megoldás euro-konform, továbbá
gyorsabb megoldást jelent, mivel a kormányközi tárgyalások
elhúzódhatnának.
Számba jöhet a kumulált megoldás is, azzal, hogy először
"könnyíthető" a magyar állampolgársági törvény,
s ezt egészítheti ki a bilaterális kettős állampolgársági
egyezmény.
Szó volt arról is, hogy a vajdasági magyarok Trianon
után évtizedekig dacoltak a "királyi Jugoszlávia"
törvényhozásával szemben. Szüleink, nagyszüleink, a
dédszülők nem voltak hajlandóak lemondani a magyar állampolgárságról.
Erre lett volna ugyanis szükség, hogy felvegyék a jugoszláv
állampolgárságot. Közben nem volt még szavazati joguk
sem. A magyar állampolgárságukat kényszerítő helyzetben
vesztették el. Ha ugyanis nem vették volna fel a jugoszláv
állampolgárságot, tömeges elköltözésre kényszerültek
volna. A későbbi Jugoszláviák sem engedték meg a kettős
állampolgárságot, így jogszerűen eddig nem kérhették
a magyar állampolgárság visszaszerzését.
Kivételt képez a 2001. évi jugoszláv állampolgárságról
szóló törvény, melynek 4. szakasza megengedi a kettős
állampolgárságot. Ennek értelmében, ugyanis, amennyiben
egy jugoszláv állampolgár megszerzi egy másik ország
állampolgárságát, Jugoszlávia területén tartózkodása
idején, rá nézve a jugoszláv törvények vannak érvényben.
Trianon után több mint 80 évvel első ízben történt
meg, hogy egy "utódállam" elismerje belső
törvényhozásával a kettős állampolgárság tényét és ehhez
nem fűz hátrányosan megkülönböztető jogkövetkezményeket.
A vajdasági bizottság minden tagja részt vett a vitában
és tartotta magát az újvidéki többórás előkészítő megbeszélésen
kialakított elvekhez, beleértve a pártközi megállapodás
alapelveit is.
A tárgyalás rendkívül korrekt légkörben zajlott le,
beleértve a vitás kérdések tárgyalásának szegmentumait
is. A nézetkülönbségeket érvek és ellenérvek felsorakoztatásával
tárgyaltuk.
Forrás: Vajdasági Magyar Demokrata
Párt
HÍRLEVÉL
46. szám
2003. október 30.
VAJDASÁGI MAGYAR PÁRTOK ÁLTAL
MAGYAR ÁLLAMPOLGÁRSÁG IRÁNTI TÁRGYALÁSOK LEFOLYTATÁSÁRA
MEGBÍZOTT SZAKÉRTŐI BIZOTTSÁG
Újvidéken, 2003. november 20-án
ÁLLÁSPONTOK
a 2003. november 27.-ére kitűzött
tárgyalások folytatásához
A Szakértői Bizottság Újvidéken, 2003. november 20-án
megtartott ülésén egyetértően a következő álláspontokat
alakította ki:
l. A Szakértői Bizottság továbbra is kitart eredeti
álláspontja mellett, hogy a vajdasági magyarok magyar
állampolgársági kérdését a Magyar Köztársaság 1993.
évi LV. törvényének az állampolgárság kedvezményes honosítással
történő megszerzésére vonatkozó szabályának módosításával
lenne legcélszerűbb megoldani.
2. A jogosultak körére vonatkozó kérdést a Szakértői
Bizottság részletesen tárgyalta és arra az álláspontra
jutott, hogy a hatályos törvény 4. paragrafusának 3.
bekezdése, mely a jogosultak elvi körét a magukat magyar
nemzetiségűeknek vallók fogalmában határozza meg - elfogadható.
A Bizottság arra az álláspontra jutott, hogy nem lenne
célszerű közelebbi mércék meghatározása.
3.A bizottság álláspontja szerint a kérelem jogos,
mert a vajdasági magyar közösséghez tartozó egyének
akaratuk ellenére vesztették el a magyar állampolgárságot.
4. A szakértői Bizottság szerint a Magyar Köztársaság
1993. évi LV. hatályos törvényének a következő rendelkezéseit
az alábbiak szerint javasolja módosítani.
A) A törvény 4. paragrafusának 3) bekezdése
"Az (1) bekezdés b), d) és e) pontjában meghatározott
feltételek fennállása esetén, kérelmére, kedvezményesen
honosítható az a magát magyar nemzetiségűnek valló,
nem magyar állampolgár, akinek felmenője magyar állampolgár
volt." B) A törvény 4/A paragrafusának (1) bekezdése:
"A 4, paragrafus (1) bekezdés e) pontjában meghatározott
vizsgát a kérelmező a lakóhelye szerint illetékes megyei
(fővárosi) közigazgatási hivatalban a hivatala vezetője
által kijelölt vizsgabizottság előtt teszi le, illetőleg
a 4. paragrafus (3) bekezdésében előirányzott kedvezményes
állampolgárság megszerzésére irányuló kérelem esetén,
a kérelmező vizsgát tehet az állandó lakhelye szerinti
ország Magyar Nagykövetségén, vagy Magyar Konzulátusán,
e képviseletek vezetője által kijelölt vizsgabizottság
előtt is."
A VAJDASÁGI MAGYAR PÁRTOK ÁLTAL
MAGYAR ÁLLAMPOLGÁRSÁG IRÁNTI TÁRGYALÁSOK LEFOLYTATÁSÁRA
MEGBÍZOTT SZAKÉRTŐI BIZOTTSÁG
2003. december 10-én Újvidéken megtartott harmadik ülésén
a következő álláspontokat alakította ki:
1. A Szakértői Bizottság 2003. november 20.-án megtartott
ülésén megfogalmazott, a MK 1993. évi LV. évi állampolgárságról
szóló törvény 4. paragrafusának 3) bekezdésének (honosítás)
módosítási javaslatát ezúttal is megerősíti.
2. A Szakértői Bizottság a MK állampolgársági törvénye
5. paragrafusának (visszahonosítás) következő módosítását
javasolja:
a) Az első bekezdés marad tartalmában változatlan.
a mondat elején egy (1) bekezdés jelzés pótlásával,
b) Az első bekezdés után következne a második bekezdés:
(2) Kérelmére visszahonosítható a 4. paragrafus (1)
bekezdés b) és d) pontjában meghatározott feltételek
fennállása esetén, a Magyarországon nem lakó, magát
magyar nemzetiségűnek valló, korábban magyar állampolgársággal
rendelkező személy is.
Forrás: Vajdasági Magyar Demokrata
Párt
HÍRLEVÉL 55. szám
2003. december 27.
|
