publicisztika

Füzes Oszkár

Gombostűvel

Ami biztos: a magyar államtól elszakított magyarok zöme a trianoni igazságtalanság legalább részleges orvoslásának tartja, ha ismét a magyar állam útleveles polgára is lehet. Legalább jogilag: visszacsatolás. Méltányos is, hiszen (felmenőik) nem saját akaratukból vesztették el magyar állampolgárságukat, végre miért is ne kaphatnák vissza. Már ha ehhez mostani államuk is hozzájárul, s annak állampolgárságát is megtarthatják - ami jelenleg Ukrajna kivételével így tűnik. De lám, máris vége a teljes bizonyosságoknak. Hiába a morális járandóság, ha politikailag, gazdaságilag és szociálisan egyelőre csak bizonytalanul fityeg a kettős állampolgárság. Nagy hirtelen tűzték a népi ügydöntés táblájára.

Még azt sem tudni, hogy kellő részvétel és többségi igen esetén is, mikor és milyen kettős állampolgársági törvényt alkot az Országgyűlés kétharmados többséggel. Pedig ennek függvénye lenne (volna) legalább két tucat más konkrét jogszabály, amely új állampolgártársaink lehetőségeit és kötelességeit szabályozná. Ezektől függne az, hogy mennyien és mire mennek újsütetű magyar állampolgárságukkal, és ez menyibe kerül nekik, illetve nekünk. Ha vicc volna, jöhetne a klasszikus kérdés: mi mennyi? Hiszen konkrét döntéseken alapulhat majd, mire és hogyan lehet jogosult egy nem állandó lakcímmel, nem életvitelszerűen Magyarországon élő magyar polgár, ha nem itthon, hanem otthon van, vagy fordítva (s közben egy részük uniós polgár is, másik részük pedig nem). Van egy papír, ami félmillió áttelepülő "költségét" 245 milliárd forintra becsüli - ha "minden" járandóságot mai áron mind a félmillióan megkapnak. De: 1. Lesznek-e ennyien? 2. Ennyien lesznek-e? 3. Megkapnak-e minden járandóságot? 4. S azok mekkorák lesznek akkor? (Mikor?) Csupa feltételezés. Amelyből akár egészen szemét további feltételezések fakadhatnak. Például: tízezer munkaképes, jó szakmájú, kis tőkével is rendelkező harmincas jöhet, húszezer nyugdíjközeli meg nem. Cselédnek való jöjjön, hivatalba ülendő nehogy. Óvodás gyerekét hozhatja, de a gimnáziumot nehogy túltöltsék már. Ja, és egyáltalán roma magyar jöhet?

A népszavazáson ezt persze nem is kérdezhetik, előtte pedig már nincs idő kérdezni se, nemhogy válaszolni. Nem lehet átgondolni az igazi kérdést: jobb vagy rosszabb lesz határon túli nemzettársainknak, ha igent mondunk? Az biztos, nagyon rosszul fog esni nekik, ha nemet mondunk. Az is, ha kevesen megyünk szavazni. Nem ezt érdemelnék tőlünk.

De ha egyszer nem tudjuk, hogy jót teszünk-e, akkor mire mondunk igent? Azt sem tudni még, hogy a magyar papírhoz jutott kinti magyar mit csinál új útlevelével: nyugodtabban érzi magát szülőföldjén, vagy kivándorol vele. Bár ezt legkevésbé a papír befolyásolja. Annyi biztos, hogy az állampolgárság megadásánál többet érne neki, ha szülőföldjén megkapná a szükséges jogbiztonságot, autonómiával is, valamint a megmaradást biztossá is tevő anyagi-szociális-oktatási fejlődési esélyt, Magyarország segítségével is. Ha mindezt megkapja, az állampolgárság valóban ráadásnak, lelki elégtételnek kellhet neki. De ha nem kapja meg, akkor nem sokra megy a kettős állampolgársággal sem, és nem biztos, hogy egyáltalán vigasznak érzi.

Ha a magyar szavazók nagyja nem szavaz, a kevesek többsége pedig nemet mond, akkor is meg kell gondolni, majd fokozatosan meg is oldani a határon túliak tucatnyi valós problémáját, az utazástól az oktatásig. De még a kettős állampolgárság teljes, alapos átgondolása sem spórolná meg Magyarország számára a hangzatosan nemzetstratégiának nevezett, logikus és átfogó lépéssorozat megtervezését és végrehajtását. Több is, más is kell. Kellene. Ám még ezt a részkérdést is úgy tűztük népszavazássá, hogy el se kezdtük átgondolni. A kettős állampolgárság megszavazása lehet "lelki vagy jogi elégtétel", (szerintem legyen is), de: ettől még belátható időben és konkrétan nem történik semmi, ami tényleg ügydöntő. Egyelőre a nép táblájára gombostűvel oda van biggyesztve egy majdnem üres papír. Visszacsatolásnak gyenge - sőt, ha mellészúrunk vele, az fáj, vérezhet is.

Füzes Oszkár

Népszabadság, 2004. november 3.

vissza | fel

főoldal | honlaptérkép | impresszum | kapcsolat