Dési János

Fékezett habzású állampolgárság és barátai

Egyrészt már régóta tűrhetetlen az ahogyan a határon túli magyarokkal bánnak, amikor Magyarországra települve magyar állampolgárságért folyamodnak. Az MDF és Fidesz vezette kormány alatt éppen úgy megalázó, végtelenül bürokratikus eljárásnak tették ki őket, ahogy nem változott különösebben ez a helyzet akkor, amikor éppen a szocialisták voltak/vannak hatalmon. Különbség legfeljebb a szólamokban volt, de hát az meg nem sokat számít, amikor már valakinek, aki évek óta itt él Budapesten, ráadásul azért, hogy beteg gyermekét itt gyógyíttassa, már megint azt kell tapasztalnia, hogy a hőn vágyott anyaország köszönettel nem kér belőle. Jegyezzük meg, sokszor legfeljebb csak akkor mégis, ha olcsó, kiszolgáltatott rabszolga-munkaerőre van szükség. Na akkor rakhat falat, festhet, építhet kertet, sőt még talán a sufniban is meghúzhatja magát - tudod milyen igénytelenek ezek édesem - és még a használt ruhákból is válogathat - mert ezek még annak is tudnak örülni.

Mindezeket egybevéve tehát igenis fontos, hogy a magyar politika, a törvényhozás szembenézzen a szép beszédeken túli valósággal és a körülményekhez képest a lehető legjobb megoldást hozza meg már végre ebben a kérdésben.

Másrészt viszont finoman szólva is erősen kérdéses, hogy a jó megoldás a határon túli magyarok magyar állampolgársága lenne. Már csak azért is, mert az állampolgrság egy olyan jogintézmény, amely alapvetően zt a célt szolgálja, hogy rendezze egy adott állam és az alapvetően a területén élő polgárok viszonyát. Ez még akkor is igaz, ha tudjuk, hogy különösen a mai világban már az élet sokkal bonyolultabb, tömegek jönnek-mennek a világban, tehát elég sokszor mégsem abban az országban élnek, amelynek az állampolgárságát viselik. Ezzel együtt, mégis az egész rendszer úgy találtatott ki, hogy feltételezi azt a közösséget, azt a bonyolult szabályrendszert, amelyet szoktunk országnak, államnak, esetleg hazának nevezni.

Természetesen kitalálható egy fékezett habzású állampolgárság, amellyel mondjuk nem jár egy csomó jog és kötelesség. Nagy kérdés persze , hogy ezzel elégedettek lennének-e a határon túli magyarok? Ha kapnának egy másodosztályú magyar állampolgárságot. És hogyan lehet abból majd első osztályúvá válni? És aki rosszul viselkedik az visszaminősíthető a B ligások közé?

Aztán ne felejtsük el a különösen érzékeny szavazási jog kérdését sem? Többen állítják, a Fidesz csak azért támogatja az ötletet, mert hosszabb távon ettől reméli szavazóbázisa megerősítését. A magyar állampolgár nemcsak választ, de választható is. Indulhat tehát z itteni választásokon olyan, aki ugyan állampolgár de nem itt él? Vagy lesz egy külön passzus, hogy a távol élők kiesnek ebből a lehetőségből? És akkor mi lesz azokkal, akik ugyan magyarországi magyarok csak néhány évre mondjuk külföldre mentek dolgozni.

Aztán, mi legyen az adókkal és milyen útlevéllel járjon mondjuk a romániai magyar állampolgár? Mit szól ahhoz a román határőr, a Nagylaknál izgatott keresgélés kezdődik, hogy akkor most melyik útlevelünket is mutassuk fel, A románt? A magyart, vagy másodosztályhoz nem jár útlevél sem?

A jobboldal megint belebonyolódott egy olyan ügybe, amely sok szempontból valóban rendezést igényelne, ám most egy erőfitogtatós, na ki az igazabb magyar ? játékot lehet vele eljátszani, ami amúgy a legkevésbé sem segít azokon, akik pedig megérdemelnék, a határon túli magyarokon. Jól hangzik, szép beszédeket lehet majd mondani, ami jóval egyszerűbb mint a számtalan közigazgatási problémát megoldani. Már megint csak ennyire futotta.

Természetesen nagyon fontos jog és lehetőség kell hogy legyen: ott éhessen és boldogulhasson mindenki, ahol ezt számára a legjobbnak véli. Magyarországnak természetesen alapvető kötelessége, hogy erejéhez mérten segítse a határon túli magyarokat is. Csak éppen nem kisstílű politikai manőverekkel, hanem átgondolt koncepcióval.

Ettől most megint igazán messze kerültünk.

Dési János

Népszava, 2004. november 4.