Bakk Miklós

Záruljon bárhogyan...

Ha a kettős állampolgárság kérdése csupán a hűvös pragmatizmussal tárgyalható problémák egyike lenne, a Máért pénteki ülése gyors sikerrel zárult volna. Hiszen az MSZP és az SZDSZ is elfogadhatta volna azt a nyilatkozatot, amelyet tizennégy magyar párt és határon túli magyar szervezet saját felhívásaként tett közzé, kérvén a magyar állampolgárokat, hogy a december 5-i népszavazáson minél nagyobb számban mondjanak igent a kettős állampolgárságra. A nyilatkozat ugyanis világos választ tartalmaz a magyar kormány által gerjesztett és tolmácsolt, illetve tolmácsolva gerjesztett félelmekre: az állampolgársági törvény módosítását "a magyar költségvetés realitásait figyelembe véve" kell elvégezni.

De a kettős állampolgárság kérdése nem tartozik a hűvös pragmatizmussal kezelhető magyar kérdések közé. Benne a magyar mivolt újrafogalmazásának az a lezárhatatlansága fogalmazódik meg, amely mindaddig fennáll, amíg Magyarország új "helye" térségünkben és az EU keleti peremén ki nem alakul. És e lezáratlanságnak épp a határon túli magyarság helyzete a legérzékenyebb közlekedő edénye és jelzőrendszere.

Ezért vált az új magyar identitás megfogalmazása egy hosszabb távú politikai verseny tétjévé és ugyanakkor a napi versenyek keretévé is. És ezért nem fogadta el a Gyurcsány-kormány a pénteki nyilatkozatot, vállalván inkább a magyar baloldal ama kétségbeesett sietségét, amivel most, a népszavazás előestéjén, néhány óra leforgása alatt behozni kívánja a jobboldal ama szellemi-produkciós előnyét, amelyre az az elmúlt tíz évben tett szert a státustörvény, a külhoni állampolgárság vagy a nemzetpolgárság koncepcióinak korábbi kidolgozásával.

Mindaddig azonban, amíg a versenyben a baloldal nem zárkózik fel, nem lesz "nemzetstratégiai megegyezés". Záruljon bárhogyan is a december 5-i népszavazás.

Bakk Miklós

Krónika, 2004. november 15.