Csinta Samu

Kettősség

Érdekes eredményt hozna egy olyan képzeletbeli közvélemény-kutatás, amely a kettős állampolgárság ügyében tartandó magyarországi népszavazás kiírásának tegnapi parlamenti megszavazását követte volna. Mondjuk két kérdéssel: tudja-e a kedves "reprezentatív minta", miről is szavazott tegnap a Tisztelt Ház, illetve részt vesz-e a referendumon. Az esetleges válaszokkal még képzeletben sem szeretném befolyásolni az anyaországi választópolgárt.

Az egész játéknak egyébként is csak akkor lenne jelentősége, ha a képzeletbeli eredményt szembeállítanánk az ügyben érzékelhető erdélyi pezsgéssel, bár a többféle szemlélet közötti különbséget a magyar parlamenti pártok szavazás előtti állásfoglalása is ábrázolja. Volt ott minden: egyértelmű helyeslés, időhúzásszerű semmitmondás, illetve teljes szembehelyezkedés. Meglepetés, az nem volt, valamennyi politikai formáció hozta a formáját. A lényeg persze a megszavazáson van, azon a döntésen, amely immár csak a referendum időpontjának kérdését hagyja nyitva.

Kár lenne és szánalmas kicsinyesség azon fanyalogni most, hogy az anyaország nem állt egy emberként a határon túliak ügye mellé. Nyugodtan kezelhetjük győzelemként ezt az aktust, amely újabb lépéssel visz közelebb a tényleges nemzetegyesítéshez. A Fidesz és az MDF kettős állampolgárság ügyében tanúsított következetes álláspontja mellett igazából az MSZP passzívan pártoló "ideszavazásának" értelmezése teszi árnyaltabbá a képet. Aligha hihető ugyanis, hogy a szocialisták e kérdésben megfogalmazott nézete változott volna meg gyökeresen. Amolyan helyezkedési voksolás ez, Románia közeljövőbeli EU-tagságára számítva, amely elvenné a kettős állampolgárság igazi "élét". De talán érezhető az a fajta felismerés is, hogy a korábban ábrázolt tétnélküliség mellett most kicsit oda lehet figyelni az anyaországi választópolgárok egy részének határon túli gyökereiből, illetve érzelmi kapcsolódásaiból fakadó érzékenységére is. Az a bizonyos képzeletbeli közvélemény-kutatás pedig megmutathatná, hol is tartunk az Országház falain kívül.

Forrás: Krónika, 2004. szeptember 14.