Szerető
Szabolcs
Szemben a nemzettel
Rossz lehetett kormánypártinak lenni az összmagyar
egyeztetés hivatalos fórumául szolgáló Máért tegnapi
ülésén. Nemcsak az bizonyosodott be ugyanis sokadszorra,
hogy érzelmi alapon elfogadhatatlan a kettős állampolgárságra
mondott nem, hanem komolyan vehető észérveket, racionális
ellenvetéseket sem tudott a kabinet megfogalmazni a
határon kívül rekedt magyarok összes meghívott képviselője,
a köztársasági elnök és az anyaországi ellenzék kéréseivel,
javaslataival szemben.
Ez akkor is csalódást keltő, ha az előjelek nem voltak
biztatók.
Miután a köztársasági elnök a kettős állampolgárságról
szóló népszavazást december 5-re, a kórház-privatizációs
referendum napjára tűzte ki, a kormányoldal és sajtója
a legutóbbi országgyűlési választásokat megelőző hónapokat
idéző, durva és populista negatív kampányba kezdett.
Az MSZP és az úgynevezett SZDSZ elnöke együtt jelentették
be, hogy pártjaik mindkét kérdésre elutasító választ
adnak. Gyurcsány Ferenc - a kis magyar Hodorkovszkij
- parlamenti beszédében egyértelműen a kettős állampolgárság
megadásával szemben foglalt állást, a népszavazási kezdeményezést
populistának nevezve és a támogató döntésből fakadó
anyagi terhek irdatlan voltát ecsetelve.
A miniszterelnök izgága és - maradva az ő eufemizmusánál
- konfliktusvállaló természetének engedve az állampolgársági
referendumot a két politikai tábort élesen megosztó
konfliktussá emelte, azt a Fidesz elleni hangulatkeltés
eszközének tekinti. A kormány kommunikációját azonban
egy ideje a lendületes kuszaság jellemzi; miközben az
ukáznak engedelmeskedve a tárcák önmagukat napról napra
túllicitálva ontják az elborzasztó adatokat, a koalíció
hangos nemje a miniszterelnöknél töprengő mérlegeléssé,
a határozott állásfoglalás kerülésévé szelídült.
Nem először fordul elő, hogy az MSZP Orbán Viktorra
emel kezet, a pofon azonban a határon túli magyarok
arcán csattan. A státustörvény romániai alkalmazásáról
született kormányfői megállapodásra a 23 millió román
munkavállaló rémképének felfestésével reagált a hazai
baloldal, most azonban Gyurcsányék mintha kissé elszámították
volna magukat. A kormányfő idézett parlamenti felszólalásában
hetykén vetette oda az ellenzéknek, vajon konzultált-e
bárki a népszavazásról a határon túli magyarság legitim
szervezeteivel, ám másnaptól szembesülnie kellett azzal,
hogy kormánya elutasítása az egyöntetű felháborodáson
túl példátlan egységbe kovácsolta a szomszédos országokban
élő nemzettársainkat. Különösen fájó lehet, hogy még
Markó Béla is már-már fideszes platformról bírál, a
megmagyarázhatatlan késlekedéssel összehívott Magyar
Állandó Értekezleten pedig a határon túliak elszánt
falanxa várta a Gyurcsány-kormányt. A tanácskozás alaphangját
a köztársasági elnök adta meg: Mádl Ferenc beszéde nyílt
és bátor állásfoglalás volt a kettős állampolgárság
intézménye mellett, amit államfőhöz méltó érvelése és
az alkotmány felszólítása tettek kikezdhetetlenné. Nem
úgy, mint a parlamentben, a Máért résztvevői előtt a
miniszterelnök mellőzte érdes kirohanásait, s kínosan
ügyelt arra, nehogy válaszoljon az igen vagy nem kérdésére.
A sunyi taktikázás most nem sokat ért; a határon túliak
köszönik a kormány Szülőföld-csomagját, de ragaszkodnak
a kettős állampolgársághoz, amihez a népszavazás igenjén
keresztül vezet a legegyenesebb út. A Máért szervezeteinek
elsöprő többsége kiállt a sikeres referendum mellett,
a két budapesti kormánypárt makacs elutasításával elszigetelte
magát.
Az MSZP vezetői úton-útfélen az érzelmi politizálás
fontosságáról beszélnek, ami szerintük segít abban,
hogy végre szerethető pártjuk legyen. A határon túl
élő magyarok körében erre még biztosan sokáig kell várni.
Forrás: Magyar Nemzet, 2004.
november 13.
|