Kocsi Ilona

A külhoni magyarok most már csak vesztesek lehetnek

Csak a határon túli magyarokat sajnálom. Mert ebből a történetből - akármi is legyen a vége - ők jól nem tudnak kikerülni.

Azt hiszik, róluk szól a vita, pedig valójában az itteni politikai erők harcának csak eszközeivé váltak. Mint ahogy sok egyéb, fontos téma az elmúlt években.

A mostani küzdelem azonban különösen felháborító. Olyan emberek kerültek a középpontjába, akik kiszolgáltatott helyzetükben minden, az anyaországból érkező segítséget, gesztust őszintének látnak, s örülnek. Ilyennek látszott a kettős állampolgárság is. Ám most azzal szembesülnek, hogy a politikusok egymásnak esnek, az emberek nyugdíjukat, egészségügyi ellátásukat, életszínvonalukat féltik tőlük, s akad, aki már azt vizionálja, hogy a kettős állampolgárság után beáramló régi-újmagyarok eldönthetik a választásokat is. És ez ma a jobboldalnak kedvezne. A politikusok meg ahelyett, hogy józanul érvelnének, kinyilatkoztatnak, megbélyegeznek, árkot ásnak. Ha még tudnak. Mert már az egész ország csak árkokból áll.

A Magyarok Világszövetségének elnöke - az egész népszavazási hercehurca elindítója - a napokban pedig már azt nyilatkozta, hogy a kettős állampolgársággal kapcsolatos sikeres népszavazás esetén elkerülhetetlen lesz az előrehozott választás. Megőrült ez az ember?! Mint ahogy Orbán Viktor Fidesz-elnök nyilatkozatát se lehet józan, megfontolt beszédnek tekintetni, amikor nemes egyszerűséggel annyit mondott, hogy "december 5-én minden becsületes magyarnak igennel kell szavaznia:" Aki nemmel szavaz, az tehát nem becsületes...? A történet tehát kezd elfajulni, a politikusok megfontolatlansága miatt újra egymásnak feszül az ország két fele.

Mert most megint csak az derül ki: politikai hovatartozás, szimpátia határozza meg a véleményt, s nem a józan belátás. Magyarország európai uniós csatlakozása ugyanis valóban új helyzetet teremtett a külhoni és az itthoni magyarok viszonyában. A korábban sem mindig egyszerű határátlépés újra nehezebbé vált, a letelepedés pedig ugyanolyan bürokratikus maradt, mint volt. Némi elszántsággal, jóindulattal, valódi segíteni akarással e problémának elébe kellett, s lehetett volna menni. Csakhogy a magyar politikai erők ma már képtelenek bármilyen fontos kérdésben megegyezésre jutni. Kivéve persze, ha kimutathatóan szavazókat visz el egy konfrontáció, egy rossz döntés. Akkor viszont látványosan gyorsan bekövetkezik az egyetértés (Ilyen volt legutóbb a Fidesz-pálfordulata, amikor mégis elfogadta a sorkatonaság eltörléséhez szükséges alkotmány- és törvénymódosítást, bár nem értett teljesen egyet a módosítás módjával). A külhoni magyarok ügye azonban nem tűnik választást eldöntő kérdésnek. Ma még legalábbis nem. Így nem várható megegyezés. A szavazók saját magukra, az innen-onnan csepegő információkra, s a politikusok agitációjára lesznek hagyatkozva.

Pedig jó lenne pontosan tudni, mit is hoz magával a kettős állampolgárság: A Magyar Demokrata Fórum továbbra is bevezetné a külhoni állampolgárság fogalmát, ami valóban sok gondot megoldana. Ez ugyanis nem jelentene automatikus választójogot, meg ingyenes szociális, egészségügyi juttatásokat, ám mégis egyszerűsítené a határokon túl élő magyarok életét. Egy ilyen megoldással talán valóban nem indulna el egy nagy beáramlás, azaz a szülőföldet kevesebben hagynák el, ha a letelepedés ugyan egyszerűbb lenne, de nem minden esetben járna automatikusan minden állami juttatás.

Az igazságügy-miniszter azonban úgy látja, nincs mód kétfajta állampolgárságra. Aki igényli, és igazolja magyar származását, annak kérelmére automatikusan meg kell adni, minden joggal és kötelezettséggel együtt. Ekkor viszont valóban célszerű az anyagi terhekkel is számolni. Nem lenne jó ugyanis egy olyan megoldás - és ezt a külhoni magyarok sem akarnák -, ha úgy lenne kettős állampolgárság, hogy abba szinte belerokkanna az ország, de legalábbis az eddigi életszínvonal tartása is veszélybe kerülhetne. Az MSZP megoldásként most egyfajta szülőföldön maradási programot hirdet, ehhez nyújtana az eddiginél több támogatást. Jó ötlet, csak későn érkezett. A népszavazást ez már nem semmisítheti meg. A Fidesz meg nemes egyszerűséggel csak annyit mond, hogy semmibe se kerül a kettős állampolgárság. Ha nem változna semmi, akkor valóban nem. De akkor minek a kettős állampolgárság?

Igazi csapdahelyzet ez a mostani, amiből jól már senki sem jöhet ki. A határon túli magyarok lelke mindenképp sérül a hazai ádáz vitákat látván amiből az derül ki, ők valóban csak eszközök: nem értük vitatkoznak, hanem egymás ellen a magyar politikai erők. Ha igen lesz a végeredmény, a politikai-pénzügyi következmények egyelőre beláthatatlanok, s ellenszenv fogadja a betelepülőket. S ha elvetnék a kettős állampolgárságot, akkor pedig elérhetetlen távolságba kerülne az itteni és az ottani magyarok lelki közössége.

Szegény külhoni magyarok! Ők hisznek, hittek nekünk. A magyar politikai erők valódi segítség helyett azonban csak értelmetlen, presztízsharcokra képesek. És egyelőre nem is látszik, hogy ez valamikor, valamitől megváltozna.

Forrás: Népszava, 2004. november 10.