Sebes György

Veszélyes játék

Tulajdonképpen örülni kellene annak, hogy újra van egy - sőt mindjárt két - kérdés, amit nem 386 kiválasztott ember, hanem a nép dönthet el. Az örömbe azonban egyre több üröm vegyül. Ennek pedig éppen azok a politikusok az okai, akiknek többsége ott ül a Parlamentben.

A kettős állampolgárságról közelgő népszavazás szinte megoldhatatlan lelkiismereti kérdés elé állítja azokat a magyarokat - a voksolásra jogosult valamennyit -, akiknek valamit tenniük kell december 5-én. Három választásuk van. Az egyik az, hogy el sem mennek szavazni. Ha így tesznek, akkor nem kell törődniük a kérdőíven szereplő kérdéssel, amely - határon túli magyarok véleménye szerint is - csapdahelyzetet teremt. Miután nem jó. Mármost ha mégis elmennek, akkor nyilván ikszelnek, vagy igent, vagy nemet, hiszen érvénytelen lapot beadni értelmetlen: olyan, mintha ott sem lettek volna.

Természetesen mindenki úgy dönt, ahogy akar. Ahogy a lelkiismerete diktálja. Elvileg.

Csakhogy vannak ebben az országban olyan politikai erők, amelyek kötelességüknek érzik, hogy ne csak megmondják, szerintük mi a helyes (ez még elfogadható segítség is lehet a bizonytalanoknak), hanem egyúttal minősítik is azokat, akik nem azt teszik, amit ők "tanácsolnak". Ez ugyan nem fair, de még ez sem lenne olyan nagy baj, ha nem válna mítosszá. Csakhogy ezek a minősítések - és nemcsak most, a népszavazás ügyében - új életre kelnek. Vannak emberek, akik félni kezdenek miattuk. És vannak olyanok, akik erőre kapnak tőlük és olyat is megengednek maguknak a másikkal - a többiekkel - szemben, ami normális emberi kapcsolatokban megengedhetetlen.

S ha az eddigiekből nem lenne világos, ezért hatalmas a Fidesz felelőssége. Mert miközben magáévá tette a népszavazás kérdését és általa a nemzet egyesítéséről beszél, egyúttal megoszt vele és el is bizonytalanít. A cél csak egy lehet, ami eddig is minden politikai - és egyéb - ügyben is volt: politikai tőkét kovácsolni és bebizonyítani, hogy a kormány - a népnyúzó - immár nemcsak nép-, hanem nemzet ellenes is.

Veszélyes játék. De nem előzmények nélküli. Csak egyetlen példa, ez is napjainkból. Az iraki szerepvállalás. Azt senki sem vonhatja kétségbe, hogy a kormány is mielőbb hazahozná a magyar katonákat. Ám tekintettel lenne az iraki helyzetre, meg a szövetségesi érdekekre. Ezért három hónapos - mindössze negyed éves - hosszabbítást javasolt. A Fidesz azonban keményen ellenállt. A kormánynak is, meg a nemzetközi közösségnek is. Megmutatta, milyen a - szerintük felelősségteljes - magyar virtus. A brit miniszterelnök állítólag elképedve hallgatta, amikor a Fidesz elnöke visszautasította kérését. Tony Blair személyesen hívta fel és kérte meg Orbán Viktort, de a magyar ellenzék vezére nem tágított. Mert ma már egyetlen külföldi nagyhatalom sem diktálhat a magyaroknak.

Hogy mindennek következményei lesznek, aligha kétséges. Az egész nemzetet érintő ügyekben az ellenzék sem tehet úgy, mintha mindenért kizárólag a kormány lenne felelős. Ilyen nemzeti ügy az iraki szerepvállalás éppúgy, mint a kettős állampolgárságról tartandó népszavazás. Gyurcsány Ferenc mindkét kérdésben azt kérte az ellenzéktől, hogy működjenek együtt. Az iraki ügyben ez nem történt meg. A határon túliakat érintő gondok megoldásában még lehetséges.

Amikor a miniszterelnök tegnap a parlamentben arról beszélt, nem világos neki, mi a Fidesz mostani álláspontja a kettős állampolgárság ügyében, a nagyobbik ellenzéki párt padsoraiból egy közbeszólás hallatszott. Süket vagy? - így a felelős képviselő. Most itt tartunk.

Ilyen előzmények után szavazhat a nép - lelkiismeretére hallgatva - december 5-én.

Forrás: Népszava, 2004. november 16.