Szűcs László

Rossz érvek kampánya

Van már talán egy éve is annak, hogy a Magyar Országgyűlés legkisebb frakciójával rendelkező pártja, a Magyar Demokrata Fórum - melynek képviselőcsoportja éppen ezen a héten zsugorodott immár nyolcfősre - javaslatot terjesztett a Tisztelt Ház elé a honosítási eljárások egyszerűsítése érdekében. Ám a törvényhozók többsége, a három másik frakció tagjai annak ellenére sem vették komolyan Dávid Ibolyáék indítványát, hogy azzal a határon túli magyar politikusok is egyetértettek, függetlenül anyaországbeli pártszimpátiáiktól. Utóbbit jelzi, hogy a kis-Máértként is említett, Párbeszéd a Kárpát-medencében elnevezésű, tavaly szeptember 26-i tanácskozáson az Atrium szállóban még a két, egymással egyebekben szót érteni nem tudó kárpátaljai magyar szervezet vezetői is egy asztalhoz ültek a Demokrata Fórum elnök asszonyának meghívására. Az ugyancsak jelen lévő Markó Béla a kettős állampolgársággal kapcsolatos dilemmáinak - lásd a kitelepülés felgyorsulásának veszélyei - említése mellett akkor lapunk kérdésére azt mondta: "Egyvalamit mindenképpen támogatunk, hogy az állampolgárság megszerzésének kritériumai változzanak, a határon túli magyarok könnyebben juthassanak hozzá magyar állampolgársághoz." Tehát ilyen egyszerű lett volna, egy csöppnyi politikai akarat esetén akár már valamikor ez év elején mondhatta volna Szili Katalin házelnök képviselőtársainak: "Aki egyetért az állampolgársági törvény módosításával, nyomja meg az igen gombot, kérem, szavazzanak!"

Mindez nem történt meg, s most itt vagyunk a nyilatkozatháború, egy rossz ízű kampány közepette, egy beláthatatlan következményekkel fenyegető népszavazás előtt, mely több rossz megoldás lehetőségét is feltételezi. Az első variáció, hogy netán eredménytelen lesz a referendum, bár a parlamenti választások hőfokára izzított kampány alighanem növeli a részvételi kedvet, annak ellenére, hogy a magyar szavazópolgárok a legutóbbi két népszavazás idején nem tolongtak az urnák előtt, s csak az érvényességi feltételek könnyítésének köszönhető, hogy sem a NATO-tagságról, sem az uniós csatlakozásról szóló referendum nem lett érvénytelen. A második lehetőség: érvényes lesz ugyan a szavazás, ám eredménytelen, tehát egyik opció mögött sem gyűl majd össze legalább kétmilliónyi voks, a jogosultak huszonöt százaléka. Ha a kérdésre nemmel válaszolók lesznek többen, akkor ebben a témában nem írható ki újabb népszavazás, s ez az eredmény rendkívül károsnak bizonyulna az anyaország és a határon túl élő magyarok kapcsolataira. Ha viszont az igenek száma haladná meg a kétmilliót, újfent az Országgyűlésre hárulna a törvényalkotás feladata, ami a referendum kötelező érvényűsége mellett sem lesz könnyű.

Sok rossz, hamis, pártérdeket sejtető érv szólal ebben a kampányban. Egyfelől valóban szükség lett volna egy olyan, szakemberek által végzett társadalmi elemzésre, hatástanulmányra, mely - a Markó által is említett veszélyt is szem előtt tartva - azt mutatná ki, mennyire erősödhet az áttelepülési folyamat az állampolgárság elnyerésének egyszerűsödése, illetve a kettős állampolgárság intézményesülése által. Sokan utóbbi két fogalmat is hajlamosak összemosni, pedig nem ugyanarról van szó. Másfelől káros és nem kevésbé megalapozatlan az a riogatás, amelyre az utóbbi napokban a magyarországi médiumok jelentős része is vevőnek bizonyult: a tömeges, százezres nagyságrendű áttelepülés víziója, az állami költségvetést százmilliárdos nagyságrendű összegekkel megterhelő magyarinvázió rémképe. Alighanem a hasonló félelmeket megfogalmazók is jól tudják, hogy az utóbbi évtizedekben áttelepültek - esetünkben az erdélyiek tízezrei - sem koldulni, az állam kegyeit lesni, táppénzen a lábukat lógatni mentek Magyarországra, hanem zömükben dolgozni, bérük után, s elköltött forintjaik után, adót fizetni. Orvosok, ácsok, tanárok, kőművesek. A felelős politikusok talán azon kellene hogy gondolkodjanak, mit kellene tenniük azért, hogyan kellene a téma kommunikációján változtatni, hogy a határon túli magyarok megítélése változzék, s ne a legnépszerűtlenebb társadalmi csoportok egyikeként tekintsenek rájuk.

Le kellene higgadni végre. Itt a héten a Magyar Állandó Értekezlet, ahol bizonyára lesz mondanivalója a vajdasági, erdélyi, felvidéki politikusoknak, s a többieknek, akiknek nyilván nem érdekük sem a határon túli magyar régiók "kiürítése", sem az anyaországhoz való kötődés lazulása. Közhelyszámba megy, ám a közös felelősség valóban az, hogy a határon túl élők minden kényszerítő körülmény nélkül találják meg boldogulásukat, lehetőleg a szülőföldjükön, lehetőleg szabad akaratukból. Függetlenül attól, hogy egy vagy két útlevél lapul a zsebükben.

Forrás: Erdélyi Riport, 2004. november 11.