Fey László

Miről is van szó?

A szavakkal történő kommunikáció elsődleges követelménye, hogy a szavaknak mindnyájan azonos értelmet tulajdonítsunk, mindnyájan ugyanazt értsük alattuk. Világosan, pontosan definiált, egyértelmű fogalmakra van szükség. Így van ez a politikai beszéd tekintetében is. Sajnos, ez követelmény nem mindig teljesül, ebből pedig fogalomzavar, félreértés származik, ami konfliktushoz vezethet. Egyes politikusok szántszándékkal dobnak be a köztudatba homályos, ködös, többértelmű fogalmakat, amelyekkel hatásosan lehet manipulálni a népet.

Ilyen szerepet játszott/játszik az "autonómia" fogalma is; akik előszeretettel hivatkoztak/hivatkoznak rá, nem magyarázzák meg, mit is értenek alatta. Ugyanis elvont "autonómia" nem létezik, csak különböző autonómiaformák, mint ahogyan "gyümölcs" sem létezik, csak alma, körte, barack stb. De hát János bácsi "autonómiát" követel, még ha nem is tudja, milyen autonómiaformát akarjon, mert abból, amit neki erről mondtak, abból nem is érthette meg. Ő csak azt tudja, hogy az "autonómia" minden gondját megoldaná. Arról pedig fogalma sincs, hogy azt hogyan lehet elérni. Bizonyára úgy, hogy egyszerűen kikiáltják! Ha azt mondták volna neki, hogy a csudatikmonynak van ilyen csodatevő hatása, akkor csudatikmonyt követelne. És szenvedélyesen gyűlölné azt, aki a csudatikmonyt tőle megtagadja, vagy nem harcol érte elég radikálisan. És lelkesedik azokért, akik neki csudatikmonyt ígérnek. Mert erre megy ki a játék.

Napjainkban az iszapbirkózás a kettős állampolgárság kérdésével kapcsolatban folyik. Az ötlet a Magyarok Világszövetségétől származik, pár éve csendesen parázslott, most lángra lobbantották. Az MVSZ támogató aláírásokat gyűjtött, minek következtében a magyarországi törvényeknek megfelelően népszavazást kell kiírni a következő kérdéssel: "Akarja-e, hogy az Országgyűlés törvényt alkosson arról, hogy kedvezményes honosítással - kérelmére - magyar állampolgárságot kapjon a magát magyar nemzetiségűnek valló, nem Magyarországon lakó, nem magyar állampolgár,...". Mind az aláírásgyűjtés, mind a referendum kiváló kampányfogás, nagy port ver fel, sok embert mozgat meg. Patrubány Miklós meg lehet elégedve a publicitással, még akkor is, ha akcióját sokan meggondolatlannak, felelőtlennek tartják. Mert az aláírók, a szavazók nem tudták, nem tudják, mihez adták/adják a nevüket, szavazatukat; nem tudják pontosan, miről is van szó. Ugyanis tisztázatlan, hogy az így szerzett állampolgárság milyen jogokat és kötelezettséget ír elő. Ennek következtében az intézkedés következményeit illetően két teljesen ellentétes vélemény alakult ki. A magyar kormány aggódik, hogy ha teljes értékű állampolgárságot biztosít minden kérelmezőnek, ez óriási anyagi terhet jelent: családi pótlék, gyermeknevelési segélyek, egyéb szociális és egészségügyi juttatások, oktatási költségek stb. Attól is félnek, hogy a magyar állampolgárság sokakat áttelepedésre késztetne, márpedig a nemzetstratégia célja, hogy a szomszédos országok magyarsága a szülőföldjén keresse a boldogulást, ne adja fel az ősi földet. A magyar alkotmány viszont nem ismer "részleges" állampolgárságot. Ami persze nem jelenti azt, hogy nem lehetne változtatni a jogi szabályozáson, de bármit is javasolna, az ellenzék megtámadná, esetleg meg is hiúsítaná.

Mások viszont - Patrubányhoz hasonlóan - azt erősítgetik, hogy ez az intézkedés egy fillérjébe sem kerülne a magyarországi adófizetőnek; az áttelepedés veszélye sem fenyeget, sőt, a kettős állampolgárság inkább otthonmaradásra késztetné az embereket, inkább csak szimbolikus szerepe volna, a magyar nemzethez való tartozást fejezné ki. Ez persze hamis érvelés. A magyarigazolvány még játszhat ilyen szerepet, de az állampolgársági igazolványnak semmi köze a magyar kultúrnemzethez való tartozáshoz, hisz számos roma, német, szlovák stb. ember is magyar állampolgár. Egyesek még egy hamisan értelmezett szimbólumért is képesek harcolni.

Jellemző a Fidesz álláspontja. Mikor Orbán Viktor hatalmon volt, akkor nem találta időszerűnek a kettős állampolgárságot, most viszont lelkesen támogatja, a kormány ellenében. Mint a futballban: mikor a labda a játékosnál van, az belerúg, mikor nincs nála, akkor pedig kell neki. A labda csak eszköz ahhoz, hogy az "ellenfelet" legyőzze.

Szívesen vesszük a Magyarországról jövő segítséget, ránk fér. Az sem szégyen, ha kérjük. Az azonban nem ildomos, és a jóérzés hiányára vall, ha egyesek tüntetéssel fogadják a magyar kormány képviselőjét és "nemzetárulót" kiabálnak, mert a magyar kormány nem úgy akar rajtunk segíteni, ahogyan ők elképzelik, illetve az őket felbujtók akarják. Akik - bármit is tenne a kormány - mindent elleneznek, lekicsinyelnek, megtámadnak, és elégedetlenséget szítanak. Ezt látva, felmerül a gyanú, hogy tulajdonképpen nem is a határokon túli magyarokról van szó, hanem inkább a magyarországi elmérgesedett belpolitikai harcról; mi csak ürügyként, eszközként szolgálunk.

Forrás: Romániai Magyar Szó, 2004. november 15.