Székely Kriszta

Magyar–magyar "konszenzus"

Csalódtak azok, akik arra számítottak, hogy a Magyar Állandó Értekezleten a magyar parlamenti pártok, a magyar kormány és a határon túli magyarok képviselőinek sikerül valamiféle megoldást találni a kettős állampolgárságra vonatkozó népszavazásról. De ha a jelenlevők közös nevezőre nem is jutottak - precedens nélküli módon az idén már egy zárónyilatkozatra sem futotta - egy dologban azonban teljes a konszenzus: olyan kényszerpályára kerültek valamennyien, amelyről ki-ki úgy "lép le", ahogy tud. Pontosabban: ahogy politikai érdekei megkívánják.

A tanácskozásokon elhangzott érvekből és ellenérvekből az a kép körvonalazódik: amennyiben a népszavazás arra kötelezi a magyar parlamentet, tegye lehetővé a határon túli magyarok számára, hogy könnyített módon, az eddiginél is kedvezőbb feltételek mellett kapjanak magyar állampolgárságot, az valóban nagyon sok fejfájást okoz majd a magyar kormánynak, de nem annyit és nem ott, ahol gondolják. Vitathatatlan, hogy a kettős állampolgárság megszerzésének könnyített lehetősége esetleg azokban is a kivándorlás gondolatát ébreszti fel, akik korábban nem igazán foglalkoztak a Magyarországra való áttelepedés lehetőségével. A népszavazási igennek tehát mindenképpen lesz kihatása a magyar munkaerőpiacra, de hogy mennyire kedvezőtlen, vagy éppen kedvező, azt jelen pillanatban képtelenség pontosan felmérni. Elhangzott ugyanakkor az is: az erdélyi magyarok esetében például Románia 2007-re tervezett EU-csatlakozása különben is feloldja az esetleges áttelepülni vágyók elől a még létező korlátokat. Kormány legyen akkor a talpán az, amelyik ki tudja majd védeni az olcsó, nem csak magyar munkaerő beáramlását, ehhez tehát nem is kell különösebben a kettős állampolgárság intézménye. A jelek szerint világos az is: azok, akik csak érzelmi okokból igénylik és szerzik meg a magyar állampolgárságot, de nem telepednek le Magyarországon, nem jogosultak sem egészségügyi, sem más szociális támogatásra, amelyek csakis az ott befizetett adó után járnak bárkinek. Mi több, még szavazati joggal sem rendelkezhetnek azok, akiknek nincs állandó lakhelyük Magyarországon, a félelem tehát, hogy ezáltal megnő a jobboldali pártok támogatottsága, alaptalan. A fölösleges riadalomkeltés helyett pedig mindenekelőtt meg kellene oldani a vajdasági és kárpátalji magyarok számára a Magyarországra való beutazást, hiszen Szerbia és Ukrajna továbbra is vízumkötelezett.

Az észérvek mérlegelése helyett azonban továbbra is a politikai érdekek mérlegelése folyt. A kettős állampolgárság kérdése a mindenkori magyar politikai elit egy része számára távolról sem a határon túli magyarok iránt érzett felelősség, a történelmi igazságtétel érzelmi töltetű, illetve a költségvetés nyers, szenvtelen, nullákban mérhető "igazsága" közötti fájó dilemma, hanem a pillanatnyi politikai érdekek függvénye. Amennyiben ma Magyarországon szavazatokat lehet(ne) nyerni azzal, hogy a pártok a határon túli magyarok számára a kedvezményes kettős állampolgárság megszerzését propagálják, bizonyára előkerülne az a néhány jogtudor, aki elmagyarázná, milyen jogalkotási lehetőségek vannak, vagy kellene teremteni azért, hogy a törvény ne sértsen EU-jogszabályokat, ne kekeckedhessenek a szomszédok és a határon túliak is érzelmekben megerősödve tehessék meg időnkénti határmenti bevásárlókörútjukat. De néhány éve Magyarországon az a párt csak veszít, amelyik "érzelmeskedik" és nem számol. A státustörvény esete a jobboldali magyar kormánnyal ékes példa arra, hogyan lehet értékes százalékokat veszíteni azzal, ha felmerül 23 millió román munkavállaló réme Ártánd felől. Még csak nem is a sokat hibáztatott baloldali média úgynevezett MSZP-cinkosságának, vagy éppen annak a kitartó önlejáratási kampánynak köszönhető ez az averzió, amelyet egyes határon túli magyar személyiségek különböző pénzügyi botrányok kapcsán keltettek. Arról van csupán szó - ahogy különben az az elmúlt napokban többször is elhangzott - hogy a magyar melós is a (munkaerő)piacról él, a konkurencia akkor is konkurencia, ha magyarul érez.

Ilyen körülmények között valóban kényszerpályán a magyar politika: a jobboldali pártok - noblesse oblige - teljes mellszélességgel kiállnak az ügy mellett, miközben nagy gonddal a figyelmet az esetleges munkaerőbevándorlásról a határon túli magyarok elvitathatatlan utazási jogának biztosítására terelik. A legnehezebb helyzetben az MSZP van, hiszen míg az SZDSZ zsigereiből elutasít minden etnikai ízű megoldást, a szocialisták hirtelen szemben találják magukat nem csak az ügyet javára fordítani igyekvő jobboldallal, hanem valamennyi határon túli magyar párttal is, mert érdekvédelmi szervezet legyen a talpán az, amelyik egy ilyen javaslatot nem támogat.

És a nehezebbje csak most jön! Amikor felhördül a jelenleg csendesen figyelő Brüsszel, vagy - teszem azt - a finis felé közeledik az egyre szorosabb és kétségbeesettebb romániai választási kampány. Jelenleg Bukarest diplomatikusan félrenéz - és gondolom, alkalomra vár, hiszen milyen ellenvetést fogalmazzon meg a magyarok kettős állampolgárság-igényével kapcsolatban, amikor azt maga a magyar kormány sem támogatja? Akkor azonban, amikor majd meg kell szerezni azt a létfontosságú néhány szavazatot - teszem azt - Nagy-Romániáéktól, vége lesz az RMDSZ-partnerségnek, magyarbarátságnak, előszedik a kérdést. Legfennebb valamivel kacifántosabb - de mindenképpen költségesebb - lesz utólag aztán szövetségre lépni az egyre megkerülhetetlenebb RMDSZ-szel.

Forrás: Szabadság, 2004. november 15.