Lukács Csaba

Kölcsey és az idegenrendészet

Minden erővel az igenre való szavazásra kell buzdítani az embereket

Ha ma élne, Himnuszunk költője, Kölcsey Ferenc csak ötszáz euró felmutatása után léphetne be az anyaországba. Félévente csak kilencven napot tölthetne itt, s ha ezt az időt valami oknál fogva túllépve lebukna egy idegenrendészeti ellenőrzésen, kitoloncolnák, és több évre kitiltanák az országból. Ha fel akarná venni a műveiért járó szerzői jogdíjat, vagy dolgozni akarna egy magyar irodalmi lapnál, csak akkor kapna munkavállalási engedélyt, ha előtte egy hónapig egyetlen magyar állampolgár sem jelentkezne az általa betölteni kívánt állásra.

Méregdrágán kellene lefordíttatnia személyi okmányait az ország egyetlen hiteles fordítóirodájánál, ezek után széklet- és vérmintát kellene adnia, hogy igazolja, nem szenved a magyar nép egészségét fenyegető betegségben, utána többször is el kellene utaznia a kolozsvári magyar főkonzulátusra, hogy hosszú sorbaállások után megszerezze a jövedelemszerző vízumát. Ez persze csak akkor sikerülne neki, ha Lamperth Mónika Belügyminisztériumában egyetlen éles szemű hivatalnok sem fedezne fel hibát a lassan kilónyira duzzadó iratcsomójában. Mindez sok tízezer forintjába kerülne, ötven eurójába és több millió lejébe, és mindeközben szülőföldjén nem használhatná hivatalosan az anyanyelvét - csak azért, mert szülőfaluját, Sződemetert a lakók megkérdezése nélkül egy másik államhoz csatolták, és polgárait megfosztották magyar állampolgárságuktól.

Ha ma élne, nem lenne magyar állampolgár az írók, költők közül - a teljesség igénye nélkül - Ady Endre, Arany János, Jókai Mór, Kazinczy Ferenc, Kosztolányi Dezső, Madách Imre, Márai Sándor, Mikszáth Kálmán, Tamási Áron, Tóth Árpád, Pázmány Péter, "devizakülföldi" lenne Mátyás király, Bartók Bélától megkérdezné egy kíváncsi határőr, hogy mi célból kíván beutazni Magyarországra, és meddig szándékszik maradni, Liszt Ferenc pedig magyar személyi igazolvány híján nem vásárolhatna magának mobiltelefont (sem). Ezek az emberek valószínűleg nem értenének egyet ma a Magyar Szocialista Párttal és a Szabad Demokraták Szövetségével, amelyek arra buzdítják a magyar állampolgárokat (azokat a szerencséseket, akik - vagy akiknek a szülei - a nagy térképrajzolás idején a kerítés innenső oldalán maradtak), hogy december ötödikén nemmel szavazzanak a külföldön élő, magyar nemzetiségű polgárok magyar állampolgárságáról döntő népszavazáson. Nem értenék, hogy miért hazudnak összevissza az említett pártok emberei ebben a kérdésben, és miért riogatják a magyar társadalmat olyasmivel, ami egész egyszerűen nem igaz.

Vegyül például a vészmadarak nagyasszonyát, Lendvai Ildikó szocialista frakcióvezetőt, aki - többek között - az anyaország tömegközlekedési járműveit elözönlő határon túli magyar nyugdíjasoktól tart, akik ingyen utazgatnának a széles hazában. Rendkívül érdekes a kérdésfelvetés: nem is olyan régen, az idén május elsején Medgyessy Péter akkori miniszterelnök még boldogan újságolta, hogy az Európai Unió nyugdíjasai ezentúl ingyen utazhatnak Magyarországon. Ez akár százmillió embert is jelenthet, százmillió olyan utast, aki nem szorul rá erre a kedvezményre, hiszen egy német hetvenévesnek akár százszor annyi pénzt hozhat havonta a postás, mint kárpátaljai magyar társának. Ugyanakkor az uniós polgár útlevél nélkül, személyi igazolvánnyal szabadon utazhat ide, korlátozás nélkül munkát vállalhat, vállalkozhat, lakást vehet nálunk - akár állami támogatással is. A határon túli magyar (kivéve a felvidékit és a szlovéniait, aki szintén uniós polgár) - nem, neki euró kell az anyaországba való rövid utazáshoz, netán vízum és egészségügyi biztosítás is. Azért is fura Lendvai érvelése, mert a dolgok jelenlegi állása szerint (és ezt az MSZP vezette kormány is teljes mellszélességgel támogatja) Románia 2007-ben az EU tagja lesz, így nemcsak az ottani másfél milliós magyarság, hanem a huszonhárommilliós teljes népesség nyugdíjasai ingyen utazhatnak majd nálunk, vállalhatnak munkát, és tartózkodhatnak korlátlan ideig az országban - kettős állampolgárság nélkül is.

Oktalan és buta volt Gyurcsány Ferenc miniszterelnök kedden, napirend előtt az Országgyűlésben mondott véleménye is, amely felelőtlen, a rövid távú haszonszerzés populista politikájának nevezte a kettős állampolgárság ügyében kezdeményezett népszavazást. A kormányfő szerint a felelőtlen politizálás eredménye lehet egy XXI. századi etnikai Trianon. Kasza József, a Vajdasági Magyar Szövetség elnöke a magyar miniszterelnöknek írt nyílt levelében kifejtette, hogy a migráció az állampolgárságtól teljesen független folyamat, és éppen a jelenlegi törvénykezés (a magyar állampolgársági és letelepedési törvény egyike a legszigorúbbaknak Európában) járul hozzá a végleges kivándorláshoz, hiszen kötelezően előírja a magyarországi tartózkodást. Kasza így fogalmazott: "Legyünk őszinték: a kettős állampolgárság elutasítása a határon túli magyaroknál olyan lelki traumát fog okozni, aminek katasztrofális következményeit már a következő pár évben érzékelni fogjuk, s amely katasztrófa éppen a kettős állampolgárság elutasítása miatt megfordíthatatlan tömeges kivándorlást eredményezhet, s ezzel összefüggésben hatalmas költségeket ró majd a Magyar Köztársaság mindenkori költségvetésére." A szabadkai politikus emlékeztette Gyurcsányt arra, hogy ötvenezer délvidéki honfitársa aláírásával tavaly petíciót juttattak el elődjéhez, Medgyessy Péterhez a kettős állampolgárság ügyében, ám ez csak egy későn felállított és korán elnémított szakértői testület létrehozására volt elég. Kasza levelében arra kérte a kormánypártok vezetőit, hogy gondolják újra a nemmel való szavazásra buzdító álláspontjukat.

Újfent kiderült: a magyar érdek, a nemzeti összetartozás fogalma nem jelent semmit a jelenlegi kormánypártoknak. Ez azonban nem újdonság, beleillik a rendszerváltozás utáni évek liberális-szocialista politikai irányvonalába a Horn-féle román-magyar alapszerződéstől az egységes magyar nemzet kifejezéstől megfosztott státustörvényig. Elkezdődött a magyar adófizetők riogatása is, a levegőben százmilliárdok röpködnek - baloldali sajtóorgánumok szerint ennyibe kerülhetnek majd a kettős állampolgárok. Hirtelen előbányásztak mindenféle hatástanulmányokat, amelyek szerint egészségügyi ellátások, nyugdíj és szociális juttatások járnak minden magyar állampolgárnak "fiktív lakcímbejelentés után", és bizony szavazni is fognak tudni, akárki meglátja.

Az ingyenes egészségügyi ellátás gyakorlatilag nem létezik Magyarországon: aki nem fizet tébét, annak mindenért készpénzben kell fizetnie. A szociális juttatásokról tudnának mesélni mondjuk az anyaországi kisnyugdíjasok vagy nagycsaládosok (arról nem is beszélve, hogy ennek is feltétele az életvitelszerű magyarországi tartózkodás), a szavazásról csak annyit: ma még azok sem szavazhatnak, akik magyar állampolgárságukat egy pillanatra sem veszítették el, csak épp nincs itthon állandó lakhelyük.

A jelenlegi kormánypártoknak rossz a lelkiismeretük, és attól tartanak, hogy valamikor mégiscsak meg kell fizetniük a következetes határon túli magyarság ellenes politikájuk árát. Ezért a nyílt színi buzdítás a nemre, a gazdasági-jogi érvek dömpingje csak maszlag és muníció az ellenkampányhoz. A Fidesz taktikázása is érthető pártpolitikai szempontból: ők belekényszerültek a Magyarok Világszövetsége teremtette kész helyzetbe, de ha teljes gőzzel beszállnak a kampányba, és a népszavazás elbukik (győz a nem, vagy - és ennek nagyobb az esélye - nem mennek el elegen voksolni), akkor a kudarcot a polgári párt nyakába varrják. Mindezek ellenére a nemzeti érdekeket vállaló pártként nem tehetnek mást, mint minden erejükkel mozgósítani és igennel való szavazásra buzdítani.

Forrás: Magyar Nemzet, 2004. november 5.