Salamon Márton László

Miért igen, ha nem

Megtörténik olykor, hogy a politikum eltávolodik a tömegektől, nem ismerve fel, hogy az embereket teljesen más problémák foglalkoztatják, mint amelyeket a politikusok fontosnak tartanak. Sőt a sajtó is gyakran esik abba a hibába, hogy hagyja magát elsodorni álesemények, kreált helyzetek által, míg az átlagolvasó-tévénéző-rádióhallgató ezeket a témákat távolinak, a maga szempontjából sokadrendűnek érzi. Ilyenkor a demokratikus rendszer a legközelebbi választások eredményei révén teljesíti be önmagát, amikor is a szavazattöbbség a fent említett különbségek kiegyenlítődése felé irányul.

De van úgy is, hogy maga a társadalom szakad el tulajdon realitásaitól, veti el saját értékrendszerét. Egy ilyen időszakban a politikum vagy sodródik az árral, vagy pedig megpróbálja saját hasonlatosságára alakítani a közvéleményt. Ha ez utóbbi igyekezetében a média is a segítségére siet, közép- és hosszú távon talán még némileg sikerrel is járhat.

Eldöntendő kérdés, hogy a kettős állampolgárságról szóló december 5-i népszavazásra készülő Magyarország a fenti helyzetek melyikében van. Lehet azt mondani, hogy a pártok egymásra hatva és egymás visszahatásait generálva közösen jutottak zsákutcába, a "törököt fogtam, nem ereszt" típusú csapdába. Ezt támasztja alá az a tény, hogy alig több mint két héttel a referendum előtt még az álláspontjukat vehemensen védelmező pártok egyike sem kampányol teljes erőbedobással - sem az igenért, sem a nemért. Ami megerősíti a gyanút: mindkét oldal voltaképpen a számára legkevesebb kockázattal járó - és ennek tükrében már most valószínűsíthető - választói távolmaradásra utazik. De lehet azzal is érvelni, hogy a referendum eredményétől - és azonnali következményeitől - függetlenül a politikusi tematizálás akkor is ellensége a tömegek közönyének, ha ezúttal éppen erre a közönyre hoz bizonyítékot.

A kérdésre a válasz pedig vélhetően éppen az, ami december 5-én nem lesz rajta a szavazólapokon: is-is.

Forrás: Krónika, 2004. november 17.