| Lovas
Rezső
Kerüljük el a lelki Trianont!
A kormány és a kormánypártok vezetői azt tanácsolják,
hogy a kettős állampolgárság ügyében szavazzunk "nem"-mel,
mivel nem tudjuk átlátni az "igen" győzelmének
következményeit. Ezzel a jó tanáccsal lekésték a két
előző népszavazást. Így már nem tudjuk a NATO-hoz és
az EU-hoz való csatlakozásra leadott "igen"
szavazatainkat visszavonni, pedig azok következményeit
sem lehetett előre látni. Lekéstünk róla, hogy kipróbáljuk,
lehet-e mégis "nem"-ekből országot építeni.
Az igaz, hogy a második állampolgárság kérdése nem
egyszerű. A polgári kormány sem így próbálta a Kárpát-medencei
magyarság biztonságérzetét és nemzeti öntudatát javítani,
hanem a státustörvénnyel. Azóta azonban több fontos
dolog megváltozott. 1. A státustörvényt sikerült eljelentékteleníteni.
2. A szerb miniszterelnök felajánlotta nekünk is azt
a megoldást, amit a felosztott Jugoszlávia számára Európa
javasolt: a kettős állampolgárság rendszerét. Ezt el
kellett volna fogadni. 3. A kötelező katonai szolgálat
eltörlésének köszönhetően többé nem lehet azt gondolni,
hogy az állampolgárság kiterjesztésével Magyarország
katonákat toboroz.
A népszavazás eredményének hallatlan jelentősége lesz
mint elvi állásfoglalásnak, de közvetlen gyakorlati
következménye nem lesz. Ugyanis az "igen"-ek
nem kényszeríthetik ki a második állampolgárság semmilyen
konkrét megvalósítási formáját. A megoldás a baloldali
többségű parlament bölcsességére van bízva. Nem igaz
például, hogy munkanélküli-segélyt, egészségbiztosítást
vagy szavazati jogot kellene adni a határon túli magyaroknak.
Ezek a jogok Európában általában csak a letelepedés
helyén járnak, mindenkinek ott, ahol az állandó lakhelye
van. Az "igen" győzelme csupán arra kötelezné
a kormányt, hogy az Országgyűlés számára olyan megoldást
dolgozzon ki, amely az alkotmánnyal és az európai elvekkel
összhangban van, és az ország is elbírja.
Az állampolgárság eredetileg egyetlen állam törvényeinek,
hatalmának való alávetettséget jelentett. A szabad és
fejlett világban azonban ez feloldódóban van. Azok a
kétoldalú egyezmények, amelyek kölcsönösen kizárták
a kettős állampolgárságot, a kommunizmus örökségéhez
tartoznak. Csak akkor voltunk arra kényszerítve, hogy
úgy tegyünk, mintha semmi közünk nem volna ahhoz, hogy
a diktatúrák mit művelnek magyar testvéreinkkel. Szomszédaink
rosszat sejtenek, valahányszor ettől az állapottól el
akarunk távolodni, de minden olyan lépés, amellyel a
gyanakvás falát áttörjük, végül is a bizalom légkörét
erősíti. Kitűnő példa volt erre az, ahogyan az előző
kormánynak sikerült a román kormányt megbékítenie a
státustörvénnyel. A szocialista kormányokkal szembeni
gyanakvás kisebb, nekik tehát könnyebb volna a kettős
állampolgárság intézményét újra szabályozni, ha akarnák.
A kettős állampolgárságra vonatkozó európai szabályok
tele vannak az emberi jogokra vonatkozó hivatkozásokkal,
a megkülönböztetés minden nemének tiltásával, s e tiltások
korlátok közé szorítják a kettős állampolgárság lehetséges
formáját. Ezek a korlátok nem kifejezetten ránk vannak
szabva. Azok a nyugat-európaiak, akiknek "több
útlevelük van", többnyire annak a keveredésnek
köszönhetik többszörös kötődésüket, amely egykori gyarmatbirodalmaikban
alakult ki. Az innen eredő többszörös állampolgárság
azonban eredetileg mereven diszkriminatív volt: a nem
fehér lakosságú gyarmatok polgárai általában nem lettek
brit, spanyol stb. alattvalók. Nyugat-Európa etnikai
színessége későbbi keletű, és sokkal inkább a munkaerő
iránti éhségből ered, s csak másodsorban a volt gyarmatok
polgáraival szembeni kedvezményes bánásmódból. Az így
európaivá váló nem európaiakkal szembeni megkülönböztetésre
Európának semmilyen erkölcsi alapja nincs, s a diszkriminációellenes
megkötések ezt fejezik ki.
Vajon mely esetben maradnak inkább otthon a határon
túli magyarok? Szervezeteik, vezető személyiségeik támogatják
a kettős állampolgárság eszméjét. Teljességgel képtelenség
feltételezni, hogy e szervezetek és személyiségek elő
akarnák segíteni a tömeges elvándorlást az anyaországba,
hiszen ezzel saját létalapjukat ásnák alá.
A határon túli magyarok - mint minden ember - ragaszkodnak
hazájukhoz is, nemzetiségükhöz is. Nemzeti hovatartozásuk
személyiségüknek is részévé válik, hazájukhoz pedig
az otthonosság érzete köti őket. A magyar kisebbségek
mégis gyorsabban fogynak, mint a többségi nemzetek.
Kivándorlásra a létbizonytalanság készteti, a nemzetiségváltás
felé pedig a magyarság átörökítésének nehézségei sodorják
őket.
A határon túli nemzetrészek körében egyre gyorsul
az asszimiláció. Népszámlálási adatok szerint az utóbbi
tíz év vesztesége mintegy 10 százalék. Különösen azoktól
kíván igen nagy, gyakran erőn felüli erőfeszítést magyar
anyanyelvük megtartása, akik nemcsak államukban, hanem
lakóhelyükön is kisebbségben élnek. Ilyen az erdélyi
magyarság 43, a vajdasági magyarság 44 százaléka. Számukra
a magyar csak a családi élet nyelve lehet (vegyes családokban
még az sem); a munkahelyükön, a hivatalokban, az orvosnál,
sőt gyakran szomszédsági, baráti kapcsolataikban is
az államnyelvet kénytelenek használni. A kutatások azt
mutatják, hogy amikor a szülők iskolát választanak gyermeküknek,
többnyire nemzeti identitást is választanak számára.
A kisebbségi léttel járó másság lelki terhét viselő,
a diszkriminációval nap mint nap találkozó, magyarságuknak
gyakorlati hasznát nem látó szülők akkor fogják gyermekeiknek
a magyar identitást választani, akkor fogják a gyakran
távoli magyar iskolába járatás anyagi és fizikai terheit
vállalni, ha biztosak lehetnek benne, hogy választásuk
bővíti gyermekeik érvényesülési lehetőségeit. Ezt a
biztonságot adná meg a kettős állampolgárság, mely így
a határon túli magyar közösségek megerősödéséhez, nem
pedig felszámolódásához vezetne. És minden magyarnak
megmaradó magyar minket erősít, hiszen az EU-ban a magyar
szavazók számát gyarapítja, a magyarok érdekérvényesítő
képességét növeli.
Trianon nagy magyar lakta területeket és sok magyar
lakost csatolt el az országtól. Ezek lélekben magyarok
maradtak, hiszen a lelkeket nem lehet elcsatolni. A
lelkeket csak eltaszítani lehet - közönnyel, részvétlenséggel.
Ha a népszavazás érvénytelen lenne, vagy a "nem"
győzedelmeskedne, az éppen ezzel érne fel. Amolyan lelki
Trianon lenne.
Lovas Rezső
a szerző fizikus, az MTA levelező tagja
Forrás: Népszabadság, 2004.
november 16.
|
