publicisztika

Lovas Rezső

Kerüljük el a lelki Trianont!

A kormány és a kormánypártok vezetői azt tanácsolják, hogy a kettős állampolgárság ügyében szavazzunk "nem"-mel, mivel nem tudjuk átlátni az "igen" győzelmének következményeit. Ezzel a jó tanáccsal lekésték a két előző népszavazást. Így már nem tudjuk a NATO-hoz és az EU-hoz való csatlakozásra leadott "igen" szavazatainkat visszavonni, pedig azok következményeit sem lehetett előre látni. Lekéstünk róla, hogy kipróbáljuk, lehet-e mégis "nem"-ekből országot építeni.

Az igaz, hogy a második állampolgárság kérdése nem egyszerű. A polgári kormány sem így próbálta a Kárpát-medencei magyarság biztonságérzetét és nemzeti öntudatát javítani, hanem a státustörvénnyel. Azóta azonban több fontos dolog megváltozott. 1. A státustörvényt sikerült eljelentékteleníteni. 2. A szerb miniszterelnök felajánlotta nekünk is azt a megoldást, amit a felosztott Jugoszlávia számára Európa javasolt: a kettős állampolgárság rendszerét. Ezt el kellett volna fogadni. 3. A kötelező katonai szolgálat eltörlésének köszönhetően többé nem lehet azt gondolni, hogy az állampolgárság kiterjesztésével Magyarország katonákat toboroz.

A népszavazás eredményének hallatlan jelentősége lesz mint elvi állásfoglalásnak, de közvetlen gyakorlati következménye nem lesz. Ugyanis az "igen"-ek nem kényszeríthetik ki a második állampolgárság semmilyen konkrét megvalósítási formáját. A megoldás a baloldali többségű parlament bölcsességére van bízva. Nem igaz például, hogy munkanélküli-segélyt, egészségbiztosítást vagy szavazati jogot kellene adni a határon túli magyaroknak. Ezek a jogok Európában általában csak a letelepedés helyén járnak, mindenkinek ott, ahol az állandó lakhelye van. Az "igen" győzelme csupán arra kötelezné a kormányt, hogy az Országgyűlés számára olyan megoldást dolgozzon ki, amely az alkotmánnyal és az európai elvekkel összhangban van, és az ország is elbírja.

Az állampolgárság eredetileg egyetlen állam törvényeinek, hatalmának való alávetettséget jelentett. A szabad és fejlett világban azonban ez feloldódóban van. Azok a kétoldalú egyezmények, amelyek kölcsönösen kizárták a kettős állampolgárságot, a kommunizmus örökségéhez tartoznak. Csak akkor voltunk arra kényszerítve, hogy úgy tegyünk, mintha semmi közünk nem volna ahhoz, hogy a diktatúrák mit művelnek magyar testvéreinkkel. Szomszédaink rosszat sejtenek, valahányszor ettől az állapottól el akarunk távolodni, de minden olyan lépés, amellyel a gyanakvás falát áttörjük, végül is a bizalom légkörét erősíti. Kitűnő példa volt erre az, ahogyan az előző kormánynak sikerült a román kormányt megbékítenie a státustörvénnyel. A szocialista kormányokkal szembeni gyanakvás kisebb, nekik tehát könnyebb volna a kettős állampolgárság intézményét újra szabályozni, ha akarnák.

A kettős állampolgárságra vonatkozó európai szabályok tele vannak az emberi jogokra vonatkozó hivatkozásokkal, a megkülönböztetés minden nemének tiltásával, s e tiltások korlátok közé szorítják a kettős állampolgárság lehetséges formáját. Ezek a korlátok nem kifejezetten ránk vannak szabva. Azok a nyugat-európaiak, akiknek "több útlevelük van", többnyire annak a keveredésnek köszönhetik többszörös kötődésüket, amely egykori gyarmatbirodalmaikban alakult ki. Az innen eredő többszörös állampolgárság azonban eredetileg mereven diszkriminatív volt: a nem fehér lakosságú gyarmatok polgárai általában nem lettek brit, spanyol stb. alattvalók. Nyugat-Európa etnikai színessége későbbi keletű, és sokkal inkább a munkaerő iránti éhségből ered, s csak másodsorban a volt gyarmatok polgáraival szembeni kedvezményes bánásmódból. Az így európaivá váló nem európaiakkal szembeni megkülönböztetésre Európának semmilyen erkölcsi alapja nincs, s a diszkriminációellenes megkötések ezt fejezik ki.

Vajon mely esetben maradnak inkább otthon a határon túli magyarok? Szervezeteik, vezető személyiségeik támogatják a kettős állampolgárság eszméjét. Teljességgel képtelenség feltételezni, hogy e szervezetek és személyiségek elő akarnák segíteni a tömeges elvándorlást az anyaországba, hiszen ezzel saját létalapjukat ásnák alá.

A határon túli magyarok - mint minden ember - ragaszkodnak hazájukhoz is, nemzetiségükhöz is. Nemzeti hovatartozásuk személyiségüknek is részévé válik, hazájukhoz pedig az otthonosság érzete köti őket. A magyar kisebbségek mégis gyorsabban fogynak, mint a többségi nemzetek. Kivándorlásra a létbizonytalanság készteti, a nemzetiségváltás felé pedig a magyarság átörökítésének nehézségei sodorják őket.

A határon túli nemzetrészek körében egyre gyorsul az asszimiláció. Népszámlálási adatok szerint az utóbbi tíz év vesztesége mintegy 10 százalék. Különösen azoktól kíván igen nagy, gyakran erőn felüli erőfeszítést magyar anyanyelvük megtartása, akik nemcsak államukban, hanem lakóhelyükön is kisebbségben élnek. Ilyen az erdélyi magyarság 43, a vajdasági magyarság 44 százaléka. Számukra a magyar csak a családi élet nyelve lehet (vegyes családokban még az sem); a munkahelyükön, a hivatalokban, az orvosnál, sőt gyakran szomszédsági, baráti kapcsolataikban is az államnyelvet kénytelenek használni. A kutatások azt mutatják, hogy amikor a szülők iskolát választanak gyermeküknek, többnyire nemzeti identitást is választanak számára. A kisebbségi léttel járó másság lelki terhét viselő, a diszkriminációval nap mint nap találkozó, magyarságuknak gyakorlati hasznát nem látó szülők akkor fogják gyermekeiknek a magyar identitást választani, akkor fogják a gyakran távoli magyar iskolába járatás anyagi és fizikai terheit vállalni, ha biztosak lehetnek benne, hogy választásuk bővíti gyermekeik érvényesülési lehetőségeit. Ezt a biztonságot adná meg a kettős állampolgárság, mely így a határon túli magyar közösségek megerősödéséhez, nem pedig felszámolódásához vezetne. És minden magyarnak megmaradó magyar minket erősít, hiszen az EU-ban a magyar szavazók számát gyarapítja, a magyarok érdekérvényesítő képességét növeli.

Trianon nagy magyar lakta területeket és sok magyar lakost csatolt el az országtól. Ezek lélekben magyarok maradtak, hiszen a lelkeket nem lehet elcsatolni. A lelkeket csak eltaszítani lehet - közönnyel, részvétlenséggel. Ha a népszavazás érvénytelen lenne, vagy a "nem" győzedelmeskedne, az éppen ezzel érne fel. Amolyan lelki Trianon lenne.

Lovas Rezső
a szerző fizikus, az MTA levelező tagja

Forrás: Népszabadság, 2004. november 16.

vissza | fel

főoldal | honlaptérkép | impresszum | kapcsolat