Ambrus Attila

Maradok Romániában magyar

Meggyőztek, uraim. Még mielőtt népszavazással eldöntenék, hogy lehetek-e származásom, neveltetésem, érzelmeim okán magyar állampolgár is, kijelentem: nem kívánok egy olyan ország állampolgára lenni, amelynek kormánypártjai az önhibájukon kívül Magyarország határain túlra szorult nemzettársaikkal riogatják választóikat. Szívesebben maradok Romániában magyar, mintsem Magyarországon "román" legyek. Undorral figyelem, ami e napokban a magyarországi belpolitikában a kettős állampolgárság kapcsán vagy inkább ellenében történik. "Egészségügyi ellátások, nyugdíj és szociális juttatások járnak minden magyar állampolgárnak. Egyszerű lakcímbejelentéssel a kettős állampolgároknak is. Az ellenőrzés lehetetlen, az igénybe vehető juttatások köre rendkívül nagy" - ijesztgetik az MSZP és az SZDSZ politikusai, a tudóskodó hatástanulmányírók a magyarországiakat, akiket burkoltan, de jól érthetően azzal óvnak, fenyegetnek, hogy ha a kettős állampolgárság megadásának könnyítése mellett szavaznak, minden magyar családnak több tízezer forintot kell fizetnie a határon túli magyarok eltartása, támogatása érdekében. A már említett hatástanulmány politikai érdekeket kiszolgáló szerzői ennél is tovább mennek, eleve csalóknak, élősködőknek tekintik a Magyarország határain kívül élőket: "miközben az uniós jog tiltja a többszörös ellátást - vagyis az egyes szolgáltatások közötti átfedést -, nem lehet megállapítani, hogy a kedvezményekre jogosultak másik állampolgárságuk alapján milyen juttatásokat kapnak. Tehát könnyen előfordulhat, hogy itt is, ott is felveszik az ellátásokat." A magyar kormánypártok logikája szerint a határon túli magyar hordák nyugati, értsd anyaországi portyázásai eltörölnék a jóléti állam utolsó nyomát is azzal, hogy "engedély nélkül vállalhatnak munkát, minimális járulékfizetéssel juthatnak hozzá a munkaviszonyokhoz kötött egészségi és nyugdíjbiztosítási szolgáltatások teljes köréhez. Akár néhány napos magyarországi munkaviszony elegendő lehet például hosszabb időtartamú táppénz, gyermekágyi segély vagy gyermekgondozási díj folyósításához." A munkavállaló határon túliak után a második hullámban érkeznének a nyugdíjasok is, akik aztán teljesen kiszipolyoznák az amúgy is agonizáló anyaországot. Nos, uraim, nem kívánok anyagyilkos lenni. Csak eltűnődöm azon, hogy az az édesnek hitt, lám, milyen mostoha! Ha nem segíthet rajtunk, árt; azzal például, hogy a kettős állampolgárságra vonatkozó népszavazás kampányát a romániai választások kampányidőszakára rászervezte, és ezzel biza nem tesz jó szolgálatokat az RMDSZ-nek. Eltűnődöm azon is, hogy talán a magyar az egyetlen nemzet a világon, amely eltaszítja magától nemzettársait! Azokat természetesen nem szívesen látják, akik ismét bebizonyították, van még önbecsülésük, s bizony nem félnek megüzenni a budapesti uraknak, a Hiller Istvánoknak, hogy ha mi nem kellünk nekik, ők se jöjjenek Sepsiszentgyörgyre, ha nem hívjuk, mert rájuk semmi szükségünk. A kettős állampolgárságra sincs. Mert mi nem állampolgári jogon vagyunk magyarok, hanem kultúránk, neveltetésünk, személyes választásunk jogán.

Forrás: Brassói Lapok, 2004. november 12.