Nits Árpád

Róka és csuka fogta miniszterelnök

Egészségügy-minisztériumi statisztikus megmutatta egy versenyvizsga-dolgozat másolatát, amelyet kultúrtörténeti kuriózumként őriz. Amikor még dívott a központilag irányított értelmiségi-kihelyezés, falusi körorvosok csak versenyvizsgával foglalhattak el kórházi állást. Azon a dolgozaton a zsűri elnökének piros tintával írott megjegyzése virított, szó szerint: "kedves kolléga, ha az ön által javallott gyógyszeradagot ügyelete idején beadja a páciensnek, az nem éri meg a következő vizitet."

A minisztériumi statisztikus megjegyezte, hogy a versenyvizsgázó orvos csak a kórházi állástól esett el, de továbbra is körzeti orvos maradt, és nyomoríthatta pácienseit. Ilyen volt a rendszer.

A múlt héten a magyar igazságügy-miniszter azt nyilatkozta, hogy a párizsi békeszerződésben foglaltakkal ellentétes a kettős állampolgárságra vonatkozó népszavazás. Valódi jogászok, akik nemcsak hallgatták, hanem meg is értették az egyetemi előadásokat, nyomban megjegyezték, hogy a párizsi békeszerződés nem foglalkozik állampolgárság megadásával vagy megvonásával, éppen ezért adhatott az Európai Unió kapujában ácsingózó Románia a besszarábiaknak és Bulgária a macedónoknak román, illetve bolgár állampolgárságot.

De nemcsak az igazságügy-miniszter vizsgázik le szánalmasan ezekben a napokban. Egyik szintén "tudós" kollégája azt állította, hogy az újdonsült 5 millió magyar állampolgár hirtelen a kedvezményes lakásépítési hitel jogosultjává válna. Honnan annyi hitel, amikor az otthoniaknak is egyre kevesebb jut? Ez a szakértő azt sem tudja, hogy bankhitel leszerződésekor nem elegendő az útlevél, a legkevésbé éber banktisztviselő is elvárja a személyi igazolvány felmutatását. Ha erre a hiteligénylő azt válaszolja, hogy neki romániai "buletinje" van, valamint olyan lakcíme, amelynek egyes betűit csak számkombinációval lehetne bevinni a magyarországi számítógépes nyilvántartásba, akkor a bank alkalmazottja nem is kérné a hitelgaranciát, vagyis az állandó és biztos magyarországi jövedelem igazolását.

A kettős állampolgárság elleni balos (tehát ostoba) kifogásokat dokumentumtárban kellene őrizni. Kultúrtörténeti kuriózumok lesznek a következő nemzedékek számára. Azt lehet majd velük szemléltetni, hogy az a személy, aki ügyvédbojtárnak sem lenne jó, megmaradhatott igazságügy-miniszternek vagy más kormánytagnak. Mert ilyen a rendszer az MSZP–SZDSZ-kormány idején.

De túlpörögtek az események. Ahelyett, hogy bölcs maradt volna, megszólalt a miniszterelnök is. Méghozzá többször, és egy alkalommal olyan példálózásba keveredett, hogy esetében nem elég a diploma megkérdőjelezése. Azt mondta, hogy a kedvezményes állampolgárság-juttatás róka fogta csuka. Már-már azt tanácsoltuk neki, hogy kérdezze meg a horvát kollégájától, mit csinált a maga rókájával és csukájával, amikor hirtelen leesett a tantusz. Ezeket a botcsinálta társadalomtudósokat éppen a horvát példa ejti kétségbe, és ötölnek ki olyan ostobaságokat, amelyeket világos órájukban ők maguk is szégyellhetnének. A külföldön élő horvát állampolgárok ugyanis választhatnak és választhatók. A magyar alkotmány most állandó magyarországi lakhelyhez köti a választójogot, de rémálmukban az MSZP-s és az SZDSZ-es hatalombitorlók attól rettegnek, hogy a közeli vagy távoli jövőben fordulhat a kétharmados kocka.

Megnyugtatni nem tudjuk őket. Miután Hillerék Károlyit ünneplik, aki nem akart több magyar katonát látni, és a Fideszt gyalázzák, mert az nem akar több magyar katonát Irakban látni, mi, egyszerű emberek, azt sem tudhatjuk, mit hoz a múlt. Hát még a jövő? De azt biztosan állíthatjuk, hogy ha a magyarországi baloldal a 23 millió román vendégmunkás után most 5 millió külföldi magyart nevez ki jómadárijesztőnek, tőlünk szavazatra sohasem számíthat. Még lélekben sem.

Forrás: Erdélyi Napló, 2004. november 16.