Bíró Béla

Érvek vagy szenvedélyek

A közvéleményt továbbra is a kettős állampolgárság kérdése foglalkoztatja. A szocialisták mintha megriadtak volna döntésük következményeitől. Riadalmuk annál is indokoltabb, mert a közvélemény-kutatások a magyarországi választók körében az "igen" szavazatok arányának növekedését jelzik, nagyobb tehát a valószínűsége annak, hogy a népszavazás sikerrel jár, mint annak, hogy sikertelen lesz. Ez pedig a szocialisták és liberálisok - amúgy sem rózsás - jövő évi választási esélyeit tovább ronthatja. A tét tehát óriási. Úgy tűnik Gyurcsány miniszterelnök és az SZDSZ vezetői rosszul mérték fel a magyar lakosság hangulatát, arra számítottak, hogy az állampolgárok többségének félelmei, idegenektől való viszolygása a közhangulatot egyértelműen a kezdeményezés ellen fordítják. Nem vették tekintetbe, hogy az érvek nagy részét a kedvezménytörvény kapcsán és a 2002-ös évi választási kampányban már kijátszották és azok bizony jobbára hamisaknak vagy erősen túlzóknak bizonyultak. A magyar munkaerőpiacot nem csak a 23 millió román nem árasztotta el, de a másfél millió magyar sem. A többségi népességhez fűződő viszony sem romlott, sőt sok helyütt - Románia is ezek közé tartozik - érzékelhetően javult is. Ezek az érvek tehát ma - az ismételt felhasználás során - csakis erőtleneknek bizonyulhatnak. Mindazonáltal tovább folytatódik a számokkal való dobálózás. Mi lenne, ha minden magyar igazolvánnyal rendelkező magyar Magyarországra telepedne át? Csakhogy ezek a merőben hipotetikus kérdések és a rájuk adott - jobbára megmosolyogtatóan hiperbolikus - válaszok ismét csak nem meggyőzőek. Azok akiknek közeli rokonaik vannak Magyarországon és át szerettek volna telepedni, már régen megtették. Akiknek nincsenek, azok ezután sem igen tehetik meg, hiszen lakáshoz jutni - a mai Magyarországon - nem könnyű feladat. Aki lakást tudna vásárolni, az idehaza is jól megvan, illetve két vagy több éven belül akár Nyugat-Európában is letelepedhet. Arról nem is beszélve, hogy két év múlva, ha minden jól megy mindannyian uniós polgárokként telepedhetünk le Magyarországon. Mi lesz akkor? Vannak persze tényleges veszélyek is. A mai magyar törvények alapján a magyar állampolgárok, ha rokonoknál vagy ismerősöknél - akár csak formailag is - bejelentkeznek, valóban nyugdíjat, munkanélküli segélyt, családi pótlékot igényelhetnek, hiszen ezek a magyar állam minden polgárának alanyi jogon kijárnak. Az is tény, hogy kiszámíthatatlan, hány határon túli magyar döntene úgy, hogy kilátástalan helyzetében megpróbálja kihasználni az állampolgárságból adódó lehetőségeket. A kérdés nem az, hogy ha tényleg tehetné, ki használná ki őket, hanem az, hogy ki nem? Legalábbis ami a valóban rászorultakat illeti… Nyilvánvaló tehát, hogy vagy a jogszabályokon, vagy az állampolgárság definícióján kell majd változtatni. És nyilvánvalóan lehet is. Ez esetben persze jogos a kérdés: ha az állampolgárság semmiféle jogosítvánnyal nem jár, csupán európai útlevelet jelent majd, mi értelme van az egésznek? Hiszen a román útlevél is világútlevél, s az Európai Unió országaiban és a világ számos más országában román állampolgárokként is vízummentességet élvezünk? Az érveket végig lehet és végig kell gondolni. Józanul, szenvedélyek és indulatok nélkül. A sepsiszentgyörgyi látogatásra készülő Hiller István nevét a szocialista "Nem" ötletét követően sokan úgy emlegették mifelénk, mint valami gonosztevőét. (A látogatás el is maradt.) Aki szombat reggel a M2 Kereszttűzben című műsorát végignézte, láthatta, hogy a pártelnök nehéz helyzetben van ugyan, egy minden jel szerint hibásnak bizonyult döntést kell megvédelmeznie, de ezt jobbára elfogadható, józan érvekkel teszi. Az igazság ezúttal sem egyoldalú, a szocialistáknak, ha nincs is maradéktalanul igazuk, megvannak a maguk megfontolásra érdemes érveik is. Úgy tűnik tévednek. De tévedni emberi dolog. A tévedés ellen a józan, megfontolt érvek jelenthetik az egyetlen gyógyszert, az indulatok és főként a gyűlölködés csak megmerevíthetik az álláspontokat. Már pedig nekünk, határon kívülieknek a szocialistákra és a liberálisokra is szükségünk van. Csak velük együtt, az ő igazságaikat is vállalva lehetünk magyarok. A magyar állampolgárságról, jelentsen bármit, nem is beszélve.

Forrás: Brassói Lapok, 2004. november 19.