Tóth Mihály

Többdimenziójú nemzet

Magyar és nem magyar alkotmányjogászok a megmondhatói, milyen politikai, szomszédpolitikai, közjogi, gazdasági, migrációs stb. következményei lehetnek a budapesti törvényhozás egyhangú döntésének, amelynek értelmében ügydöntő népszavazást írnak ki a határokon kívül élő magyarok kettős állampolgársága ügyében. Van, aki lelkesedik, van, aki buktatókat sejtve mérsékelten örvendezik. A népszavazásnak azonban lesz egy vonatkozása, amely miatt mindenképpen érdemes megtartani: nagymértékben hozzájárul önismeretünk csiszolásához.

Antall József, a néhai magyar miniszterelnök volt az utolsó magyar jobboldali politikus, aki primitív aktuálpolitikai megfontolások nélkül ontott könnyet Trianon miatt. E mondat három kulcsszava: "aktuálpolitikai megfontolások nélkül". Ő is siratta a Zágontól Dévényig és Tátrától Fiuméig terjedő országot, de valahogy úgy, ahogy azt 1526 után úgy nyolcvan évvel valamelyik, a három részre szakított ország majdani egyesülésében reménykedő vándorpoéta tehette.

Antall József meghatározó személyiség volt, kijelentéseire reagálva csóválhatták fejüket a hozzá képest másként gondolkodó magyarok és nem magyarok, de hordószónokságban nem lehetett elmarasztalni.

A rendszerváltást követő második magyar kormány hivatalba lépésétől kezdve a magyarországi jobboldal az egydimenziójú magyar fikciójának megkonstruálására összpontosított. Meg kell mondani, hogy e törekvése - hatalomgyakorlás közben és ellenzékben egyaránt - nem nélkülözte a sikert. Fontos szerepet játszott ebben, hogy a baloldal felvette a lába elé dobott kesztyűt, és nem volt mersze kimondani, hogy valaki nem csak egy módon lehet magyar. A baloldali párt abban próbált versenyre kelni a jobboldallal, amiben vele soha nem lehet versenyképes: a Trianon miatti siránkozásban, annak bizonygatásában, hogy a mi összes sérelmünk a szomszéd nemzetek ordasságában gyökerezik.

Ha más hozadéka nem is lesz a magyarországi népszavazásnak, annyi mindenképpen, hogy kiderül: az anyaországiak mennyire differenciáltan látják helyzetüket, képzelik el a megoldást. Már csak azért is, mert összehasonlíthatatlan a helyzet Dél-Szlovákiában, Erdélyben, Kárpátalján és a Vajdaságban. Kissé leegyszerűsítve: a magyar glóbuszt máshogy látja az erdélyi magyar munkaerő minél olcsóbb megvásárlására törekvő budapesti építési vállalkozó, és egészen máshogy, akinek, mint egykori rabszolgavásáron a gazda, leendő munkaadója már-már a fogsorát is szemügyre veszi.

Többdimenziójú nemzet a magyar, így megoldási elképzelései is differenciáltak. Csodálkozom, hogy némely politikusok erre csak most kezdenek ráébredni, amikor attól tartanak, hogy sikertelen lesz a népszavazás, és a kisebbségi magyarok ezt úgy értelmezik, hogy nem szeretik őket az anyaországiak.

Tóth Mihály

Új Szó, 2004. szeptember 20.