publicisztika

Gazda Árpád

Kivándorolt helyzetteremtés

Valami ilyesmit érthetett a helyzetteremtés politikáján a kilencvenes évek elején is Borbély Imre és Patrubány Miklós, mint ami a magyar állampolgárság határon túli kiterjesztése ügyében kiírt népszavazással valósítottak meg. A magyarországi politikai osztály 15 éven át nem akart, vagy nem mert szembesülni a kettős állampolgárság kérdésével, most pedig tetszik-nem tetszik, elkerülhetetlen a véleménynyilvánítása. És érzékelhető: bármi is lesz a népszavazás eredménye, a határon túli magyarság mindenképpen nyer belőle. Ha az igen győzedelmeskedik, magyar állampolgárságot nyer. Ha nem jön össze a szükséges szavazatszám, vagy a "nem" szavazatok győznek, a kompenzációs csomagok által nyer, amelyekkel a kormányoldal próbálja oldani a határon túli traumát. Nyilvánvaló ugyanis, hogy a Gyurcsány–Hiller féle csapatnak eszébe sem jutott volna a nemzetpolgárság, a határon túli útlevél, a Szülőföld Program, ha nem éreznék úgy, hogy ellensúlyozni kell valamivel az állampolgárság elutasítását. És lám, a langyos, megáporodott magyarországi helyzetben egy támogatásaitól megfosztott, a politikai mezőny egyik része által lesajnált, másik része által szenvedélyesen elutasított civil szervezet szívós munkával új helyzetet tud teremteni.

Az állampolgárság kiterjesztésének ellenzői gyakran hívják fel a figyelmet a határon túli magyarok elvándorlásának veszélyére. Ha azonban a politika háza tájára tekintünk, az látszik, hogy nem a többletlehetőségek megjelenése, hanem éppen a lehetőségek beszűkülése vezetett az elvándorláshoz. Patrubány Miklós és Borbély Imre a kilencvenes évek elején az RMDSZ elnökségének voltak a tagjai. Nevükhöz kötődik az 1992-es autonómianyilatkozat, a Szent Mihály- templomban letett autonómiaeskü. A beszűkülő szövetség kiszorította őket az erdélyi politikából.

Nagy kár értük. A magyarországi népszavazás kikényszerítése arra utal: helyzetet teremthettek volna az autonómia ügyében is. Olyat, amely kivezethetett volna az ez ügyben kialakult évtizedes posványból.

Forrás: Krónika, 2004. november 22.

vissza | fel

főoldal | honlaptérkép | impresszum | kapcsolat