publicisztika

Révész Sándor

A Fidesz kísértete

A Fidesz elvei kizárják a kettos állampolgárságot. Kizárják az állampolgárság és a nemzeti azonosságtudat, a magyarság és a magyarországi állampolgárság összekapcsolását, mert a párt úgy véli, hogy a "politikai nemzet (államnemzet) koncepciója alkalmatlan arra, hogy a Közép- és Kelet-Európában létezo sokféle érdeket és értéket megjelenítse a politikában". A Fidesz a nemzetet mindenekelott kulturális jelenségnek "tekinti".

A Fidesz tehát a nemzeti hovatartozást az állampolgárság szempontjából nem tekintheti kritériumnak. A politikai választásokat, állásfoglalásokat nem tekinti a magyarság próbájának. "A Fidesz a liberalizmus talaján állva minden kulturális hagyományréteget a nemzeti egész részének tekint, beleértve a magát nemzetietlennek tekintő irányzatokat is." Nem is beszélve azokról, amelyeket csak a magukat nemzetinek tekintő (a csak magukat nemzetinek tekintő) irányzatok tartanak nemzetietlennek, például azért, mert a Fideszhez hasonlóan elutasítják a nemzethez tartozás és az államhoz tartozás összekapcsolását.

Az állampolgársági vitában a Fidesz érvelhetne a legtisztábban és leghitelesebben. Ha létezne. De, mint tudjuk, nem létezik. Emlékét őrzik a régi dokumentumok, melyeket föntebb idéztünk Magyarország Politikai Évkönyvének 1990-es és 1992-es köteteiből. A Fidesz azokat a nézeteket vallotta a privatizációról, az oktatásról, a szociálpolitikáról, az állam és az egyház viszonyáról, az államról és a nemzetről, amelyeket jogutódja nemzetrontónak, becstelennek, gyalázatosnak minősít. Önmagukat minősítik, hiszen javarészt a jogutód vezetői vezették az általuk eltemetett Fideszt is. Saját ifjúságukat tagadják ki a nemzetből, a "becsületes magyarok" köréből. Önnön múltjuk gyűlöletének frusztrációjában élnek. Borús éjfeleken talán még rájuk huhog a Fidesz kísértete. Igazából valamennyi politikusra ráférne a huhogás.

A névbitorló azt a velejéig hamis képet erősíti, hogy az áll a magyar kisebbségek ügye mellett, aki a nemzetállami hagyomány mellett áll. A Fidesz ezzel szemben tudta: a nemzetállami koncepció kisebbségellenes. Azon az alapon, hogy "Magyarország a magyaroké, Románia a románoké", csak elnyomni vagy elűzni lehet a kisebbségeket. Romániában a nemzetállam koncepció a "nem etnikai" pártok körében úgyszólván egyeduralkodó, ezt tükrözi az országnak a magyar kisebbség számára sérelmes alkotmánya, ezt tükrözi a moldáviai románok romániai állampolgársággal való ellátásának gyakorlata, amit a névbitorló szerint Magyarországnak követnie kellene.

A Fidesz, ha megvolna még, a kettős állampolgárság ügyében a Nemet támogatná ugyan, de az "egyes" állampolgárság ügyében az Igent. És ezzel egyedül maradna. Miként a nemzetállami felfogás következetes elutasításával is, hiszen a "nemzetpolgárság" vaskarikája is nemzetállami fából készült. A kormány(koalíció) és az ellenzék azon vitatkozik, hogy mennyibe kerülne a kettős állampolgárság, és az Igen, vagy a Nem vezetne-e tömegesebb áttelepüléshez.

De az a következetes emberi jogi szemléletet, amit a demokratikus ellenzék hagyományát követve hajdanán a Fidesz is képviselt, mára már csaknem kihalt. Ebből a szemléletből az következik, hogy Magyarországnak igenis súlyos anyagi áldozatokat és konfliktusokat kell vállalnia azért is, hogy a szomszédos országok magyarsága egyenjogú állampolgárként, egyéni és kollektív kisebbségi jogainak birtokában élhessen más országban, más ország állampolgáraként, és azért is, hogy befogadja azokat, akiknek ebből a küzdelemből elegük van, és Magyarországon akarnak élni magyar állampolgárként. A kormány úgy tesz, és úgy számol, mintha komolyan venné, hogy több százezer ilyen állampolgár lehet. De ha így számol, és ezt vállalhatatlannak tartja, akkor nemcsak a kettős állampolgárság megadását tartja annak, hanem az "egyes" állampolgárságét is azok számára, akik átjönnének. Mindenki mélyen hallgat arról, hogy Igent mondanának-e őnékik, vagy Nemet. A határokon belül azért hallgatnak erről, mert tartanak tőle (gyáván és joggal), hogy a nemzeti lelkesedésből nemzeti közöny lesz, amint pénzről van szó; a határokon kívül pedig azért, hogy ne kelljen bevallani: nem érzelmi, nem szimbolikus okokból szeretnének kettős állampolgárságot, hanem azért, hogy áttelepülhessenek (pláne: gyermekeik), amikor kívánnak, vagy amikor muszáj. Görbe útra kényszerülnek, mert az egyenes úton nem számíthatnak Magyarország népének és pártjainak áldozatkész szolidaritására.

Forrás: Népszabadság, 2004. november 24.

vissza | fel

főoldal | honlaptérkép | impresszum | kapcsolat