| Révész
Sándor
A Fidesz kísértete
A Fidesz elvei kizárják a kettos állampolgárságot.
Kizárják az állampolgárság és a nemzeti azonosságtudat,
a magyarság és a magyarországi állampolgárság összekapcsolását,
mert a párt úgy véli, hogy a "politikai nemzet
(államnemzet) koncepciója alkalmatlan arra, hogy a Közép-
és Kelet-Európában létezo sokféle érdeket és értéket
megjelenítse a politikában". A Fidesz a nemzetet
mindenekelott kulturális jelenségnek "tekinti".
A Fidesz tehát a nemzeti hovatartozást az állampolgárság
szempontjából nem tekintheti kritériumnak. A politikai
választásokat, állásfoglalásokat nem tekinti a magyarság
próbájának. "A Fidesz a liberalizmus talaján állva
minden kulturális hagyományréteget a nemzeti egész részének
tekint, beleértve a magát nemzetietlennek tekintő irányzatokat
is." Nem is beszélve azokról, amelyeket csak a
magukat nemzetinek tekintő (a csak magukat nemzetinek
tekintő) irányzatok tartanak nemzetietlennek, például
azért, mert a Fideszhez hasonlóan elutasítják a nemzethez
tartozás és az államhoz tartozás összekapcsolását.
Az állampolgársági vitában a Fidesz érvelhetne a legtisztábban
és leghitelesebben. Ha létezne. De, mint tudjuk, nem
létezik. Emlékét őrzik a régi dokumentumok, melyeket
föntebb idéztünk Magyarország Politikai Évkönyvének
1990-es és 1992-es köteteiből. A Fidesz azokat a nézeteket
vallotta a privatizációról, az oktatásról, a szociálpolitikáról,
az állam és az egyház viszonyáról, az államról és a
nemzetről, amelyeket jogutódja nemzetrontónak, becstelennek,
gyalázatosnak minősít. Önmagukat minősítik, hiszen javarészt
a jogutód vezetői vezették az általuk eltemetett Fideszt
is. Saját ifjúságukat tagadják ki a nemzetből, a "becsületes
magyarok" köréből. Önnön múltjuk gyűlöletének frusztrációjában
élnek. Borús éjfeleken talán még rájuk huhog a Fidesz
kísértete. Igazából valamennyi politikusra ráférne a
huhogás.
A névbitorló azt a velejéig hamis képet erősíti, hogy
az áll a magyar kisebbségek ügye mellett, aki a nemzetállami
hagyomány mellett áll. A Fidesz ezzel szemben tudta:
a nemzetállami koncepció kisebbségellenes. Azon az alapon,
hogy "Magyarország a magyaroké, Románia a románoké",
csak elnyomni vagy elűzni lehet a kisebbségeket. Romániában
a nemzetállam koncepció a "nem etnikai" pártok
körében úgyszólván egyeduralkodó, ezt tükrözi az országnak
a magyar kisebbség számára sérelmes alkotmánya, ezt
tükrözi a moldáviai románok romániai állampolgársággal
való ellátásának gyakorlata, amit a névbitorló szerint
Magyarországnak követnie kellene.
A Fidesz, ha megvolna még, a kettős állampolgárság
ügyében a Nemet támogatná ugyan, de az "egyes"
állampolgárság ügyében az Igent. És ezzel egyedül maradna.
Miként a nemzetállami felfogás következetes elutasításával
is, hiszen a "nemzetpolgárság" vaskarikája
is nemzetállami fából készült. A kormány(koalíció) és
az ellenzék azon vitatkozik, hogy mennyibe kerülne a
kettős állampolgárság, és az Igen, vagy a Nem vezetne-e
tömegesebb áttelepüléshez.
De az a következetes emberi jogi szemléletet, amit
a demokratikus ellenzék hagyományát követve hajdanán
a Fidesz is képviselt, mára már csaknem kihalt. Ebből
a szemléletből az következik, hogy Magyarországnak igenis
súlyos anyagi áldozatokat és konfliktusokat kell vállalnia
azért is, hogy a szomszédos országok magyarsága egyenjogú
állampolgárként, egyéni és kollektív kisebbségi jogainak
birtokában élhessen más országban, más ország állampolgáraként,
és azért is, hogy befogadja azokat, akiknek ebből a
küzdelemből elegük van, és Magyarországon akarnak élni
magyar állampolgárként. A kormány úgy tesz, és úgy számol,
mintha komolyan venné, hogy több százezer ilyen állampolgár
lehet. De ha így számol, és ezt vállalhatatlannak tartja,
akkor nemcsak a kettős állampolgárság megadását tartja
annak, hanem az "egyes" állampolgárságét is
azok számára, akik átjönnének. Mindenki mélyen hallgat
arról, hogy Igent mondanának-e őnékik, vagy Nemet. A
határokon belül azért hallgatnak erről, mert tartanak
tőle (gyáván és joggal), hogy a nemzeti lelkesedésből
nemzeti közöny lesz, amint pénzről van szó; a határokon
kívül pedig azért, hogy ne kelljen bevallani: nem érzelmi,
nem szimbolikus okokból szeretnének kettős állampolgárságot,
hanem azért, hogy áttelepülhessenek (pláne: gyermekeik),
amikor kívánnak, vagy amikor muszáj. Görbe útra kényszerülnek,
mert az egyenes úton nem számíthatnak Magyarország népének
és pártjainak áldozatkész szolidaritására.
Forrás: Népszabadság, 2004.
november 24.
|
